Párkeresés - A kukkolós Pityu
2010. július 19. - Látogatók száma: 246
Nem az első, de annál emlékezetesebb "majdnemrandevú".
Mikor átköltöztem a mostani lakásomba a gyermekeimmel, igen sok mindent kellett megszoknom. Nem is fizikálisan, hogy egyedül vagyok, hanem lelkileg. S, persze ilyenkor mindig feltesszük azt a kérdést, hogy " - Miért pont Én? "
Úgy döntöttem, hogy "belevetem" magam a párkeresésbe. Persze eltelt egy év, mikor rászántam magam.
Házasságom felbontását egy üveg pezsgővel ünnepeltem meg. Szabad vagyok! Hivatalosan is, lelkileg is!
Kezdett érdekelni a társkeresők rovata, s hosszú gondolkodás után felkerestem az egyiket és úgymond regisztráltam. Nem bántam meg, de igen sok történet kapcsolódik eme döntésemhez.
Az egyik, az általam elnevezett kukkolós Pityu címet viseli.
A megadott paraméterek - mennyire szeretem ezt a szó!!!!! - alapján felhívott az egy kedves férfi hang. Becenév, lakóhely megnevezése, persze utca, házszám nélkül, bájos csevej, láthatatlan mosollyal.
Biztonság kedvéért rákérdeztem állapotára, mivel úgy döntöttem, hogy nős emberrel nem akarok kapcsolatot még csak kezdeményezni sem.
Masszőrként dolgozott - legalább is az elmondása szerint.
Már egy hét is eltelt, mikor már éreztem, hogy meg fog történni az első találkozás, a nagy randevú.
Azért a biztonságból még egyszer elkérte a paramétereimet. Már-már azt hittem, hogy olyan kicsi a kocsija, vagy a tandem kerékpárja, hogy maximum egy csomagtartónyi helyem lenne mellette, vagy mögötte. Ám, nem akartam elbagatellizálni, elviccelni az első találkát, ismét megadtam szélességi és hosszúsági méreteimet, majd pedig súlyomat kilókban és grammokban.
(Azért büszke is voltam magamra, hogy az elmúlt három hónap alatt közel 30 kilótól szabadultam meg, pedig még nem is diétáztam, igaz nem is ettem. Gondoltam, hogy a 68 kg csak nem lesz sok, csinosnak éreztem magam, mint még soha.)
A gyerekek láthatáson, volt időm magamra, s tényleg úgy készülődtem erre a randevúmra, mint egy tinédzser. Egy fél szekrény ruhát próbáltam fel, mire megtaláltam a megfelelőt. Legalább telt az idő is.
Mobil a zsebbe, indultam a megbeszélt helyre, ami könnyen belátható, mégsem feltűnő.
Mobil megszólalt, biztosítottam, hogy megérkeztem, s Ő is, hogy úton van. Kocsiszín megadva bordó, ám legyen, semmi gond.
Azonban elkezdett esni. Ez sem okozott gondot, mindenre fel voltam készülve. Kocsik jöttek-mentek, majd feltűnt egy bordó színű autó. Egy lépést tettem előre, rám is nézett, majd tovább hajtott. Gondoltam, hogy megfordul, de nem. Eltűnt a messzeségben.
Ekkor úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Még fél szemmel láttam, hogy ugyanaz a bordó kocsi lelassított, majd gázt adva, elhagyta a látóteremet.
Jó volt hazaérni, jó volt levegőzni.
Főztem egy jó erős kávét, vettem egy forró fürdőt, s nyugisan eltöltöttem a szombat estét. Feltöltődtem.
Másnap reggel a mobilom csörgött, s egy zaklatottabb férfi hang megpróbálta elhitetni velem, hogy nem is voltam ott a megbeszélt helyen. Azonban csak mosolyogtam, hisz nem lehet valakinek ennyire nagy fáziskésése, s jeleztem, hogy már meg is írtam róla a következő történetemet, aminek a "kukkolós Pityu" nevet adtam.
Kikérte magának.
Mire csak annyit válaszoltam, hogy megkapja, ha kiadom, de dedikálva.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
igazatok van, s annak örülök, hogy nem csak én látom így a dolgokat, persze azt is tudom, hogy vannak kivételek, csak még nem futottunk össze, avagy nem találkoztunk frontálisan.
valahogy úgy vannak ezzel is a férfiak, hogy ők bármikor, bármilyen körülmények között is igen kelendőek, akárhogy is nézzenek ki.
beléjük van ez kódolva
s egyre többször látom a fiamon is ezt, pedig nem úgy neveltem, de hát ő is FÉRFIBÓL van!
:)
valahogy úgy vannak ezzel is a férfiak, hogy ők bármikor, bármilyen körülmények között is igen kelendőek, akárhogy is nézzenek ki.
beléjük van ez kódolva
s egyre többször látom a fiamon is ezt, pedig nem úgy neveltem, de hát ő is FÉRFIBÓL van!
:)
szerintem jobb, hogy megszabadultál tőle, ha az övé volt az autó, akkor azért, ha meg el se ment a megbeszélt helyre, akkor azért. sok pasi annyira el van telve magával, hogy senki se elég jó nekik. szoktam olvasni egy közösségi oldalt, nem regisztrálok, mert annyit nem ér, de hogy ott milyen fikázás megy! modellek, szépségkirálynők, sztárok, mindenki bűnronda és lófejű. egyszer megkukkolnám, milyenek azok a pasik, akik ezeket a kommenteket írják.
:)
Pussz,
Tündér:-)
:)