újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szakítás után

Látogatók száma: 696

Már korábban írtam, hogy a kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak öt szakaszát különböztetik meg: vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás – befejezés. Vajon a szakítást követően milyen szakaszok vannak? Most ezt próbálom körbejárni.

Nem vagyok pszichológus, amit leírok pusztán azt tükrözi amit láttam, tapasztaltam.
Tegyük fel, hogy elhagy a pasid. Ha már a hanyatlás szakaszában jártok biztosan fellélegzel, megkönnyebbülsz, mert a vég elkerülhetetlen volt. De mi van akkor, ha kimarad ez a szakasz, és váratlanul lép le a párod? Először csak „pislogsz”, nem akarod elhinni. Azt gondolod, hogy hirtelen felindulásból tette, durcizik majd pár hétig, aztán szépen visszamegy hozzád, hiszen szeret. Olyan ez az érzés, mintha kaptál volna egy hatalmas pofont. „Nem is fáj!” – mondod a csattanás után. Aztán eltelik néhány nap, és érzed, hogy rettentően sajog a helye…

Ezután jön az önmarcangolás, az agyad kerekeinek a kattogása. Igen, kattognak, mert nem tudsz megálljt parancsolni a gondolataidnak. Csak jönnek, jönnek kéretlenül… Egyik percben magadat hibáztatod a másikban őt és a körülményeket: „Biztosan azért hagyott el, mert… ha így és így csináltam volna nem lép le,… ha… ha… ha…
Barátaiddal osztod meg a fájdalmad, akik kívülről már sok mindent láttak – reálisan, tiszta fejjel. És amikor siránkozol, felteszed ezeket a „ha” kérdéseket visszakérdeznek: „Miért csak most veszed észre, hogy ezt és azt másképp kellett volna tenned?”

Telnek-múlnak a napok és ő nem megy vissza… Ekkor már elkezded utálni. Elhordod mindenféle mocskos féregnek, olyan infók jutnak el hozzád róla, amit álmodban sem gondoltál volna, gyűlöleted fokozódik. Eldöntöd, hogy sohasem állsz szóba vele, ha véletlenül ez megtörténik, szikrákat szór a szemed, durván odavakkantasz neki valamit, hogy vegye észre magát, legyen lelkiismeret furdalása.

Új napok jönnek, tudod, hogy az élet megy tovább. A család és a barátok támogatnak, örülsz, mert a fránya pluszkilóktól legalább megszabadultál. Meghallgatod mások történeteit, szakirodalmat keresel, és próbálod magad valami hasznos tevékenységgel lekötni, ami eltereli a figyelmedet.

Az idő gyógyítja a sebeket ebben az esetben is. Iksz idő múlva megnyugszol. Nem gondolsz már rá a nap huszonnégy órájában, csak naponta háromszor-négyszer. Levonod a tanulságokat, hideg fejjel, kívülről látod a volt kapcsolatodat, tanulsz a hibáidból. Visszatérsz az életbe, randevúzol, találsz egy kedves, sármos fickót, és felteszed a kérdést: „Én marha, mit ettem az exben?”

(Kép: net)

A cikket írta: Lizelotte

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Lizelotte!
Nagy igazság, hogy minden rosszban van valami jó, pl. mint ahogyan írtad, a szerelmi bánat fogyaszt.
Komolyra fordítva a szót, egy szakítás akkor is megviseli az embert, ha a kapcsolat már régen kiüresedett. Ekkor azonban jobb mielőbb túlesni rajta, hogy legyen tere az újnak.
Üdv: Yolla
szakítani jó.
Kedves Lizi!

Azt gondolom a szakítás sehogyan sem jó, amikor mi még szeretnénk, akár hogyan is fejeződik be.
De szerencsére a szívünk úgy lett megteremtve, hogy begyógyítsa önmagát. :)

Pussz,

Tündér
Szia Lizi!

Sajnos/hál' isten nem vagyok gyakorlott szakító, de abban biztos vagyok, hogy mindig van előjel. Meg aztán tapasztalat is és a hibákból tanulni kell. Ezek a kapcsolatok azért kellenek, hogy tudjuk mit ne tegyünk és mit kell igen. Szerintem.

Pusz:A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: