Azóta dislexiás lettem
Látogatók száma: 267
Egy koponyaverés és utóhatása
Nos, eleinte azt hittem, hogy csakis Én vagyok a hibás, hogy nem fogadtam szót, mint egy kisgyerek, akinek alá kellett volna rendelnie magát "nagyszerű és nagy sikerű" férjének.
Történt, hogy már tudomást is szereztem volt férjem hűtlenkedéséről, de valahogy sikerült megjátszanom magam, s csak azért sem veszekedtem vele, ami egyre nagyobb feszültséget gerjesztett benne.
Igaz, a verés előtti héten megkértem a lányomat, mert Ő volt a nagyobbik - relatív -, hogy ha kell rohanjanak ki a házból, mert előre éreztem, de nem tudtam, mikor csap le az ökle.
Egy szombati napon történt, mikor megérkeztem gyermekeimmel egy ún. "Mikulás-vonattól", a lányom barátnőjénél akarta eltölteni a szombat estét, elvittem. A fiammal a nappaliban pihentünk, Ő a szőnyegen játszott.
Egyszer megszólalt a telefon, s egy ismeretlen női, de annál arrogánsabb hang szólt bele, s a férjemet kereste, mire Én átküldtem a hang gazdáját a szomszédba, mert a szeretője is ott volt, azaz a volt férjem. Jeleztem is a szomszédasszonynak, hogy szegény férjemet a szeretője kereste, nagyon zaklatott, szüksége lenne rá.
Kis idő múlva hazaérkezett a nagy sikerű családfő, aki fel, s alá járkált, hisz most már végképp nem tagadhatta a nagyszerű tényt. Harapófogóba került. S, még magamon csodálkoztam, hogy újból fel sem emeltem a szavam, erősen koncentráltam a tévére, a mai napig sem tudom, milyen műsor ment, lelkem igenis zaklatott volt.
Felháborodásának adott nyomatékot, miért szakítottam szét szerelmes leveleit, s joga van ahhoz a fotóhoz, ahol egymásba voltak gabalyodva, csoda, hogy nem nőttek össze. Tagadtam, mert úgyis volt még ott vagy nyolc közös fotó. /Megj.: erről a fotóról még írok. szerző/
Azután eszembe jutott a szerető egyik nagyszerű mondata: "Szerelmem tengere árasszon el Téged!", amit így folytattam, hogy fulladtatok volna bele abba a tengerbe! Érezte a gúnyt, tehetetlennek érezte magát. S, mennyiszer éreztem magam annak, mikor kézzel-lábbal tagadta, hogy megcsal, Ő csak azért öltözik ki és illatosodik, hogy el tudjon menni az egyik városba gondolkodni. Ennél azért sokkal nagyobb fantáziával rendelkezett, de teljesen elvette a tengeri-szerelem az eszét.
A fotó maradt, nem is tudtam róla, a dühe meg egyre jobban nőtt. Valahogy éreztem, nem is feszegettem tovább a témát. Azonban a szomszédban benyakalt feles/ek/ után is, le kellett vezetnie a dühét. Nekem esett.
Ököllel ütötte a koponyámat, s az azutáni pár perc a mai napig is kiesett az emlékezetemből. Csak arra emlékszem, hogy díszpárnával csapkodok, néha el is találtam, majd rohantam a kocsihoz, miközben csak azt hallottam, hogy a fiam éktelenül sír, toporzékol. Rohant Ő is utánam, csak úgy zokniban. December eleje volt. Hó. Nagy sikerű volt férjem a fiam után dobta a cipőjét, aki már be is ült a kocsiba. S, hogy tudtam kitolatni, eljuttatni a fiamat az egyik barátnőmhöz, majd úgy döntöttem, látleletet vetettem az ügyeletes dokival.
Elmúlt éjfél, mikor hazaértem a fiammal, rögtön el is aludtunk.
Másnap reggel reggelit készítettem a fiamnak, s utána palacsintát, mikor látván, hogy neki semmivel sem szolgáltam, csak ennyit mondott, hogy kár volt kinyitnom a számat.
Pedig még csodálkoztam is magamon, hogy direkt nem hergeltem az állatot. Nem válaszoltam neki.
Rá két napra beadtam a válópert, s az ügyvédem megíratott egy büntető feljelentést a nagy sikerű férjem ellen, melyet - igaz az ügyvédem javaslatára - nem használtunk fel. Mondván, hogy Én húzhatom a rövidebbet, mert csak a fiam lenne rá a tanú, de még nagyon kicsi volt, s a verés után nem volt hajlandó beszélni sem.
Legalább a közös megegyezést sikerült kicsikarni, mert nagy sikerű volt férjem és családja úgy gondolta, hogy enyémek a gyermekek, Övék a "vagyon".
Azóta kézzel nem igazán tudok írni, gépelés közben meg összekeverem a betűket, amit azelőtt sohasem.
Csoda, hogy ezek után sikerült elvégeznem az ELTE német nyelvtanári szakot úgy, hogy képtelen voltam jegyzetelni.
Kép eredete: http://lizivey.files.wordpress.com/2008/08/famouspeople-dyslexia.jpg
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
már jobb
:)
Érdekes, nemrég olvastam egy bizonyos Hivatal folyosóján:
"Ha szóval vernek, ha ököllel, ne hagyd!"
Nyugodt életet kívánok Neked, és a gyermekeidnek!
Ada
a fiam végül is keheverten, de a beszéldfejlődésére igen nagy, azaz rossz hatással volt. majdnem dilexiás lett, de türelemmel, amiért egy csodás férfi logopédusnak tartozom hálával, megszerettette a betűvetést, a betűtanulást
sajnos az akaraterőm elfogyott, egyre gyengébb vagyok, de amúgy jól vagyunk mi így hármasban a gyermekeimmel
:)
bizony, nem lehet elég hamar otthagyni egy pasit. a pasi csak szexpartnernek jó, együtt élni nem lehet vele. tisztelet a kivételnek, talán ilyen is van.
:)
ám van egy érdekes dolog, abszolúte nem akarok, sen nem óhajtok senkit sem magam mellé, hihetetlen, de nincs rá igényem sem
sosem féltem az egyedülléttől, mert az sosem jelentette számomra a magányt, legfeljebb azt, hogy azt tehetek az időmmel, amit akarok
:)
Te bátran továbbléptél, ehhez és a tanulmányaid elvégzéséhez szívből gratulálok, további életed is legyen sikeres.
azonban teljesen elképedtem, mikor a verés szóba került, csak legyintettek, hogy ők hetente kétszer-háromszor kapnak egy-egy "maflást", s ezt már természetesnek is vették a hölgyek.
:)
ezt igazán nem gondoltam volna, hogy enniyre megrekedtek sokan a középkorban?
elképedtem
Mikor megtudták, hogy ezt tette velem, meg is akarták verni, de inkább lebeszéltem róla őket, mert akkor ők is olyanokká válnak, mint nagysikerű volt férjem, s még nekik is meggyűlik a bajuk a rendszerrel.
Azóta eltelt 11 év, s sokkal jobban érzem magam, de sem férjhez menni nem akarok, sem pedig, hogy bárki is dirigáljon nekem.
Szabad vagyok, roppant tetszik.
:)
Felraktam a fénymsolt fotó történetét.
Örülök, hogy olvastál. Azóta hat év telt el, hogy már be is fejeztem tanulmányaimat, s így meg tudtam tartani az állásom.
Üdv: Kiki64
Kívánom, hogy így legyen! üdv Orsolya
Pussz,
Tündér:-)