újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Azóta dislexiás lettem

2010. június 28. - Látogatók száma: 255

Egy koponyaverés és utóhatása

Nos, eleinte azt hittem, hogy csakis Én vagyok a hibás, hogy nem fogadtam szót, mint egy kisgyerek, akinek alá kellett volna rendelnie magát "nagyszerű és nagy sikerű" férjének.

Történt, hogy már tudomást is szereztem volt férjem hűtlenkedéséről, de valahogy sikerült megjátszanom magam, s csak azért sem veszekedtem vele, ami egyre nagyobb feszültséget gerjesztett benne.
Igaz, a verés előtti héten megkértem a lányomat, mert Ő volt a nagyobbik - relatív -, hogy ha kell rohanjanak ki a házból, mert előre éreztem, de nem tudtam, mikor csap le az ökle.

Egy szombati napon történt, mikor megérkeztem gyermekeimmel egy ún. "Mikulás-vonattól", a lányom barátnőjénél akarta eltölteni a szombat estét, elvittem. A fiammal a nappaliban pihentünk, Ő a szőnyegen játszott.

Egyszer megszólalt a telefon, s egy ismeretlen női, de annál arrogánsabb hang szólt bele, s a férjemet kereste, mire Én átküldtem a hang gazdáját a szomszédba, mert a szeretője is ott volt, azaz a volt férjem. Jeleztem is a szomszédasszonynak, hogy szegény férjemet a szeretője kereste, nagyon zaklatott, szüksége lenne rá.

Kis idő múlva hazaérkezett a nagy sikerű családfő, aki fel, s alá járkált, hisz most már végképp nem tagadhatta a nagyszerű tényt. Harapófogóba került. S, még magamon csodálkoztam, hogy újból fel sem emeltem a szavam, erősen koncentráltam a tévére, a mai napig sem tudom, milyen műsor ment, lelkem igenis zaklatott volt.

Felháborodásának adott nyomatékot, miért szakítottam szét szerelmes leveleit, s joga van ahhoz a fotóhoz, ahol egymásba voltak gabalyodva, csoda, hogy nem nőttek össze. Tagadtam, mert úgyis volt még ott vagy nyolc közös fotó. /Megj.: erről a fotóról még írok. szerző/
Azután eszembe jutott a szerető egyik nagyszerű mondata: "Szerelmem tengere árasszon el Téged!", amit így folytattam, hogy fulladtatok volna bele abba a tengerbe! Érezte a gúnyt, tehetetlennek érezte magát. S, mennyiszer éreztem magam annak, mikor kézzel-lábbal tagadta, hogy megcsal, Ő csak azért öltözik ki és illatosodik, hogy el tudjon menni az egyik városba gondolkodni. Ennél azért sokkal nagyobb fantáziával rendelkezett, de teljesen elvette a tengeri-szerelem az eszét.

A fotó maradt, nem is tudtam róla, a dühe meg egyre jobban nőtt. Valahogy éreztem, nem is feszegettem tovább a témát. Azonban a szomszédban benyakalt feles/ek/ után is, le kellett vezetnie a dühét. Nekem esett.

Ököllel ütötte a koponyámat, s az azutáni pár perc a mai napig is kiesett az emlékezetemből. Csak arra emlékszem, hogy díszpárnával csapkodok, néha el is találtam, majd rohantam a kocsihoz, miközben csak azt hallottam, hogy a fiam éktelenül sír, toporzékol. Rohant Ő is utánam, csak úgy zokniban. December eleje volt. Hó. Nagy sikerű volt férjem a fiam után dobta a cipőjét, aki már be is ült a kocsiba. S, hogy tudtam kitolatni, eljuttatni a fiamat az egyik barátnőmhöz, majd úgy döntöttem, látleletet vetettem az ügyeletes dokival.

Elmúlt éjfél, mikor hazaértem a fiammal, rögtön el is aludtunk.

Másnap reggel reggelit készítettem a fiamnak, s utána palacsintát, mikor látván, hogy neki semmivel sem szolgáltam, csak ennyit mondott, hogy kár volt kinyitnom a számat.
Pedig még csodálkoztam is magamon, hogy direkt nem hergeltem az állatot. Nem válaszoltam neki.

Rá két napra beadtam a válópert, s az ügyvédem megíratott egy büntető feljelentést a nagy sikerű férjem ellen, melyet - igaz az ügyvédem javaslatára - nem használtunk fel. Mondván, hogy Én húzhatom a rövidebbet, mert csak a fiam lenne rá a tanú, de még nagyon kicsi volt, s a verés után nem volt hajlandó beszélni sem.

Legalább a közös megegyezést sikerült kicsikarni, mert nagy sikerű volt férjem és családja úgy gondolta, hogy enyémek a gyermekek, Övék a "vagyon".

Azóta kézzel nem igazán tudok írni, gépelés közben meg összekeverem a betűket, amit azelőtt sohasem.

Csoda, hogy ezek után sikerült elvégeznem az ELTE német nyelvtanári szakot úgy, hogy képtelen voltam jegyzetelni.

Kép eredete: http://lizivey.files.wordpress.com/2008/08/famouspeople-dyslexia.jpg

A cikket írta: kiki64

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 19. 22:46
köszönöm, kedves Ada

már jobb
:)
 
2010. szeptember 19. 22:28
Uramisten...

Érdekes, nemrég olvastam egy bizonyos Hivatal folyosóján:

"Ha szóval vernek, ha ököllel, ne hagyd!"

Nyugodt életet kívánok Neked, és a gyermekeidnek!
Ada
2010. augusztus 18. 16:52
Kiki! Még hogy gyenge vagy? Én ezt nem hiszem, írásodból erő árad! üdv Orsolya
2010. augusztus 18. 16:44
kedves Darc, nem akartam megátkozni, mert az átok visszaszáll, de nagyon gyorsan, én is úgy vagyok ezzel, hogy Isten malmai lassan, de őrőlnek.
a fiam végül is keheverten, de a beszéldfejlődésére igen nagy, azaz rossz hatással volt. majdnem dilexiás lett, de türelemmel, amiért egy csodás férfi logopédusnak tartozom hálával, megszerettette a betűvetést, a betűtanulást
sajnos az akaraterőm elfogyott, egyre gyengébb vagyok, de amúgy jól vagyunk mi így hármasban a gyermekeimmel
:)
2010. augusztus 18. 15:12

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. augusztus 8. 09:37

bizony, nem lehet elég hamar otthagyni egy pasit. a pasi csak szexpartnernek jó, együtt élni nem lehet vele. tisztelet a kivételnek, talán ilyen is van.

A számból vetted ki a szót. :-)
2010. augusztus 18. 15:10
A fiad kiheverte ezt a traumát? Én meg szoktam átkozni azokat az embereket, akik velem vagy a szeretteimmel szemetek és figyelem az életük alakulását. Még mind meglakolt. Isten nem ver bottal. A történet mélyen felkavart. Gratulálok az akaraterődhöz!
2010. augusztus 8. 11:39
egyet értek veled
:)
2010. augusztus 8. 09:37
bizony, nem lehet elég hamar otthagyni egy pasit. a pasi csak szexpartnernek jó, együtt élni nem lehet vele. tisztelet a kivételnek, talán ilyen is van.
2010. július 24. 13:46
köszönöm kedves Divi Éva és Nárcisz a hozzászólásaitokat
ám van egy érdekes dolog, abszolúte nem akarok, sen nem óhajtok senkit sem magam mellé, hihetetlen, de nincs rá igényem sem
sosem féltem az egyedülléttől, mert az sosem jelentette számomra a magányt, legfeljebb azt, hogy azt tehetek az időmmel, amit akarok

:)
2010. június 29. 10:42
Mélyen elgondolkodtatnak az írásaid, és bennem is régi sebeket tépnek fel. De ezeken már régen túlléptem. És igazat adok neked KIKI64, mert szabadon és függetlenül élni csodálatos dolog még gyerekekkel is. Persze van ennek egy másik oldala,...amikor már vágysz arra, hogy melletted is legyen egy megbízható társ, hogy ne legyél mindenre mindig egyedül.
Te bátran továbbléptél, ehhez és a tanulmányaid elvégzéséhez szívből gratulálok, további életed is legyen sikeres.
2010. június 29. 00:58
Nagyon bátor és kitartó vagy! Gratulálok hozzá. Igen sokan hagyják magukat elviselik a verést, mert nincs bennük bátorság, hogy saját magukat eltartsák. Én is tudok olyat, aki csak azért mert jól keres élete árnyéka, eltűri a bántást és megcsalást és minden mocskot. Nem értem, de ha szólsz neki felháborodik, hogy aki elvált ne szóljon bele. Igen is elvált vagyok, de ehhez is mint a házassághoz két ember kell, vagy is a rossz elkövetéséhez és a döntés meghozatalához. Kell bátorság és merészség főleg ha gyerek is van!! Vagány vagy nagyon!! Ne figyelj oda ki mit mond más életébe mindenki okos, de a sajátjában tehetetlen bábként hányódik sok.
2010. június 28. 17:44
s ami még jobban elgndolkodtat, hogy amikor elváltam, akkor ott, ahol lakom igen sokan megtették, ráadásul még azzal vádolt meg egy-két hapsi, hogy felbiztattam a nőket, pedig ebből semmi sem igaz
azonban teljesen elképedtem, mikor a verés szóba került, csak legyintettek, hogy ők hetente kétszer-háromszor kapnak egy-egy "maflást", s ezt már természetesnek is vették a hölgyek.
:)
ezt igazán nem gondoltam volna, hogy enniyre megrekedtek sokan a középkorban?

elképedtem
2010. június 28. 15:10
Teljes mértékben egyetértek veled KIKI64.Szabadnak lenni nagyszerű dolog.Örülök, hogy sikerült kilépni ebből a kapcsolatból.A verekedésről meg annyit, csak gyáva ember üt még egy védtelen Nőt!
2010. június 28. 11:05
Kedves Orsolya!
Mikor megtudták, hogy ezt tette velem, meg is akarták verni, de inkább lebeszéltem róla őket, mert akkor ők is olyanokká válnak, mint nagysikerű volt férjem, s még nekik is meggyűlik a bajuk a rendszerrel.
Azóta eltelt 11 év, s sokkal jobban érzem magam, de sem férjhez menni nem akarok, sem pedig, hogy bárki is dirigáljon nekem.
Szabad vagyok, roppant tetszik.
:)
2010. június 28. 11:02
Kedves Tündér!
Felraktam a fénymsolt fotó történetét.
Örülök, hogy olvastál. Azóta hat év telt el, hogy már be is fejeztem tanulmányaimat, s így meg tudtam tartani az állásom.
Üdv: Kiki64
2010. június 28. 09:32
Kedves kiki64! Nagyon elborzasztott a történeted, de örülök, hogy sikerült tőle megszabadulnod! Könnyű manapság az erősebnek a gyengébbet ütni, de mi van akkor ha egy erősebb vissza üt?Megérdemelte volna, hogy valaki jól elverje! Minden estre neked új életet kellett kezdeni, lehet, hogy anyagiakba nehezebb, de egyrészt ott vannak gyerekeid, együtt vagytok és ami nem mellékes nyugodtabb vagy az élet pedig majd ad neked olyan társat aki megbecsül! MEGÉRDEMLED!
Kívánom, hogy így legyen! üdv Orsolya
2010. június 28. 08:55
Szörnyű, hogy milyen férfiak vannak :-( Szerencsére megszabadultál tőle és gratulálok, hogy mégis sikerült elvégezned a sulit. :-) Kívánom, hogy nyugodt és boldog jövőd legyen! ;-) Ja, és várom "azzal a fotóval" kapcsolatos írásodat is, kíváncsivá tettél.


Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: