Egyedül
Látogatók száma: 222
Látszólag könnyedén elhagyom. Nem a férjem,nincs gyerekünk. Viszont rajta kívül nincs senkim és semmim, de ha így folytatom nem is lesz..
Még mindig be van dagadva a szemem, tegnap megint álomba sírtam magam. A megaláztatásom fokozódik. Kétségbe vagyok esve, minden reménytelen. A barátommal külföldön élünk, ő hozott ki mondván nagyon szeret, vigyáz rám és segít, hogy jobb életem legyen. Én jöttem, mert imádtam és vágytam rá, hogy végre boldog legyek. Itt kinn ütött meg először, miután belenéztem a telefonjába és beigazolódott a gyanúm, hogy bőszen ajánlkozik más nőknek. Dühömben megpofoztam, erre lehúzta a fejem és beletérdelt az arcomba. Persze megbocsájtottam ment a szánom-bánom és semmi konkrét nem derült ki az üzenetekből. Sőt teherbe estem, aminek örült. Csakhogy nekem sem itt sem otthon nem jár ellátás, sokat görcsöltem. Ki kellett harcolni, hogy haza menjek orvoshoz. Jött ő is, már munka közben lerendezte hol alszik, kiszállt a kocsiból és meglépett. Egyedül maradtam pénz, minden nélkül. Visszahozott, jöttem, mert magamat hibáztattam, hogy veszekedtem vele. Újra haza mentünk, csavargott és ivott egész nap, megint veszekedés, újabb pofon amitől belilult és bedagadt az arcom. De megint jöttem. A hazugságok, ígérgetések minden nap, veszekedések.Szent este elment a baba. Tegnap összevesztünk, én elmentem sétálni. Amikor visszajöttem nem engedett be, hívta a rendőröket és megvádolt, hogy megfenyegettem. Nem hittek neki, szondáztatták és természetesen ittas volt. Bevittek ahova eljött értem. Igazából a személyi igazolványa motiválta ami a rendőröknél volt. Megkértem segítsen haza mennem..most itt tartunk. Este már jött a nem ezt akartam, csak nagy a szád lemez. Iszonyúan megalázva érzem magam, kihasználta hogy idegenben vagyok, nyelvtudás nélkül. Nem tudom mi lesz velem otthon sem pénzem, se munkám, mindent feladtam érte. Családom nincs ahova mehetnék. Nem akarok így élni, egy alkoholista, gátlástalan emberrel, aki így becsapott.
A cikket írta: klau81
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Klau!
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk. Ha bármilyen segítségre van szükséged, keress engem!
Pussz,
Tündér
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk. Ha bármilyen segítségre van szükséged, keress engem!
Pussz,
Tündér
Drága Anyu
Köszönöm vigasztaló szavaid nagyon sokat jelentenek magányomban.Próbálom magam összeszedni és megtalálni a megoldást hisz tudom a helyzetet nekem kell megoldani és bízom benne,hogy az egész egyszer csak egy rossz emlék lesz.
Puszi
Köszönöm vigasztaló szavaid nagyon sokat jelentenek magányomban.Próbálom magam összeszedni és megtalálni a megoldást hisz tudom a helyzetet nekem kell megoldani és bízom benne,hogy az egész egyszer csak egy rossz emlék lesz.
Köszönöm.Én sem mentem fel magam.Bánt a mérhetetlen naivitásom.Annyi rosszat láttam életem során anyám bántalmazott nő , sosem hittem hogy velem megtörténhet és azt sem hogy nem fogok tudni kiszállni abból a kapcsolatból ahol testileg, lelkileg bántalmaznak,a leírtak csak a jéghegy csúcsa.A legszörnyűbb,hogy ilyenkor azt gondolom,hogy jobb a kicsinek,hogy nem született ilyen ember mellé.
Gondolom,hogy leírni sem volt könnyű ezt a sok rosszat,de jó hogy megtetted.Itt szeretettel látunk,megértünk.Ha bölcs tanácsot adni nem is tudunk.Sajnálom,hogy a kicsit elveszítetted,lett volna egy indokod,hogy elhagyd ezt az embert.Nem szabad áldozattá válnod!Meg kell tanulnod tenni magadért!Hidd el,nem csak ilyen emberek vannak a világon!Van normális is,aki valóban a társad lehet és elfeledtetheti veled ezt a sok szörnyűséget.Fel a fejjel! Te egy értékes ember vagy,aki nem ezt érdemli!
Puszi
Megrázó a történeted... Elsőre nem is tudnék mit szólni hozzá... Meggondolatlan mondani sem szeretnék semmit, főleg nem tanácsot adni... Csak azt érezd, hogy nem vagy már egyedül, most, hogy megosztottad velünk e kálváriát... Nem hibáztatlak, de nem is mentelek fel... Azzal a bizalommal indultál neki ez ismeretlen útnak, amivel a barátod visszaélt. Ezt érzem elsőre...