újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Máskép is lehet bántani.2.

2010. november 1. - Látogatók száma: 341

A nők többsége fél feljelentést tenni bántalmazás miatt . Szerintem mert félnek hogy az elkövető a férjük vagy éppenséggel a párjuk ismét rájuk támad. Vannak olyan nők akik mindent elnéznek hogy szeretett férjüket ,párjukat maguk mellet tartsák.......

1.A nők többsége fél feljelentést tenni bántalmazás miatt vagy nemi erőszak miatt .
Sokat gondolkoztam rajta hogy miért?
És arra a döntésre jutottam hogy szerintem azért mert félnek hogy az elkövető " férj , párjuk" .
Újabb tettleges áldozata lesz .
2.De vannak olyan nők is akik mindent elnéznek a férfinak hogy csak maga mellet lássa.Sőt még
képes testileg - lelkileg sárba tiporni magát csak azért hogy maga mellet tartsa imádott társát , férjét.

Szomorú de ez a valóság.
Vajon gyávák? Vagy túl rózsaszínűbe lássák a világot?
Vajon hány ütést fog eltűrni még?
Vajon ha olyan helyen van az ütés nem számít mivel nem látja más?
Vajon mit gondol a bántalmazott nőkről Isten?
Hogy kitartanak akkor is férjük mellet ha kék - zöldek , és nap mint nap veszélyben forog az életük.
Vajon bűn - e ilyen estbe büszkének lenni és a szőnyeg alá söpörni a dolgokat?
Egyáltalán nem! Lépni kell bár biztosan nehéz de az első lépés a nehéz .
És ha gyerek van a családban .Mielőbb! Szőrnyű lelki sérülést és törést okozhat egy ilyen látvány a gyerek lelki világába.
Ha magunkért nem hát a gyerekért tegyünk meg.

Bármikkor hívható ingyenes segélyvonalak:
- NANE EGYESÜLET : Bántalmazott nőknek és gyermekeknek .
Szerda kivételével minden nap 18 - 22 óráig.
06(80)505101
(06 -1) 2674900

Lelki Elsősegély szolgálat: Éjjel nappal hívható : (06-80)505 -505

Ui: A döntést mi hozunk meg csak rajtunk áll melyik utat választunk.

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró
2011. január 1. 14:26
Kedves Magdolna.
Te egy nagyon erős nő vagy, bizonyítja az írásod .
A könnyebb utat is vállalhattad volna de nem !
Kitartottál a gyerekeid mellet .
Le a kalappal előtted ...
Puszilak:cuki1
2010. november 20. 10:44
Én is keresztül mentem ezeken a dolgokon. Az első férjem mellett akivel nyolc évig éltem sok bántalmazásban volt részem. Igaz nem volt gyerekünk de lelkileg összetört. Sokat ivott és nem is dolgozott. Engem még a hüségre neveltek. Szerettem őt és azt hittem hogy majd minden megváltozik. Józanul mindig fogadkozott hogy többet nem csinál olyat, hogy megüt. Hittem neki. Nyolc év hosszú idő és én addig birtam. Otthagytam őt és a lakásomat is. Elváltam. Mit veszítettem? A lakásomat ami az enyém volt de az életemért cserébe lemondtam róla. Aztán jött az élettársam aki ugyan olyan volt mint ő persze a kapcsolatunk elején én ezt nem tudtam. Ital, barátok és részegen hazajárás éjjel. Barbi lányom tőle van. Azt hittem hogy a gyerek majd megváltoztatja, de tévedtem. Háromszor törte el az orromat és a másodig terhességemkor 3 hónapos voltam mikor megrugdosott. Itt lett elegem belölle és nem elhagytam hanem szembe szálltam vele. Három évig éltünk együtt mikor aztán vidékre költöztem és igy elhagytam őt végleg. A második férjem nem ivott ő józan bolond volt. Imádta a hasát és bab levesért kaptam két pofont, de én kinevettem és aztán elhagytam ennek 7 éve. Mit veszítettem? Megint az otthonomat és 10 év kemény munkáját. Igaz a házamat eladtam de gyorsan és jóval áron alul hogy ne hogy beköltözzön a késői barátnőjével. Ekkor már három gyerekem volt. Nyakamba vettem a világot és albérletről albérletre mentünk. Megvédtem a gyerekeimet. Velem vannak és ez a lényeg. Most van egy élettársam már 7 éve, de a nadrágot most én viselem. Rossz gyerekkorom volt tele fájdalommal és rossz párkapcsolatok mérgezték a lelkem, de én mindig talpra esek mint a macska. Hogy van ehez erőm? A gyermekeimből meritem. Laktam anyaotthonban is és találkoztam olyan anyukákkal akik a párjuktól menekült és bujdosott igy de új élet reményében tette. Viszont láttam olyat is aki vissza ment pedig még a kék foltok nem multak el róla. Nem értettem meg őket hogy miért teszik, de aztán egy- kettővel elbeszélgettem. Ott van az otthonuk és nehéz feladni azt ami évekig a sajátjuk volt ahol éltek családot alapítottak. Már nem a férfi iránt érzett szeretett vezérli őket hanem az hogy nehéz váltani és a kilátástalanság, hogy mi lesz velük hová menjenek mit tegyenek. Sokuknak kicsi a gyereke és igy még dolgozni sem tud elmenni. Az anyaotthonban pedig egy évig élhetnek és útánna albérletbe kell hogy menjenek, de kis gyerekkel munkanélkül ezt lehetetlenség megoldani. Vannak persze olyan nők is akik rettegnek attól hogy a férjük megtalálja őket és sokkal rosszabb lesz az életük mint addig volt. Igazi segítség ezeknek a nőknek a távoltartás lenne. Nem 3 napig hanem évekig. Hiszen ezek a férjek, barátok uralkodni akarnak a másik felett és nem fognak megváltozni. Szükség van a védelmükre létre hozni egy törvényt mely megvédi az anyát és gyermekét is a brutalitástól. Én kitudtam szabadulni mert volt akarat erőm hozzá és megtaláltam a kiutat, pedig mindegyik vissza akart kapni és igérgetek sok mindent de én már nem bíztam bennük és nem akartam a gyerekeimet kitenni ennek. Helyette választottuk a vándorlást. Most sem jobb a helyzetünk de legalább nem bánt senki minket. Most is egy évig élünk albérletben aztán újra másikba megyünk. Sajnos mindig olyan főbérlőket kapok ki akik eladják a lakásukat. Sajnos a bántalmazást nem csak a gyerek lelki világa sinyli meg hanem a nőé is akit kegyetlenül megaláznak. Annak a nőnek akinek ilyen férje, barátja van el kell gondolkoznia azon, hopgy mi a fontos az életében. A gyereke vagy a brutális párja. Keresse meg a lehetőségeket ahoz hogy véltani tudjon. És tegye meg! Ön magáért az életéért és ha van gyereke az ő lelki világának kiegyensulyozott fejlődéséért. merjen váltani mert ha nem teszi tönkre zeszi ön maga és gyermeke életét is. Az élet túl rövid és nem mindegy hogy hogyan éljük.
2010. november 1. 18:45
Jó cikk .
2010. november 1. 17:21
Én azt mondom mindenképpen kérni kell a segítséget!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: