Máskép is lehet bántani.2.

Kedves Magdolna.
Te egy nagyon erős nő vagy, bizonyítja az írásod .
A könnyebb utat is vállalhattad volna de nem !
Kitartottál a gyerekeid mellet .
Le a kalappal előtted ...
Puszilak:cuki1

Én is keresztül mentem ezeken a dolgokon. Az első férjem mellett akivel nyolc évig éltem sok bántalmazásban volt részem. Igaz nem volt gyerekünk de lelkileg összetört. Sokat ivott és nem is dolgozott. Engem még a hüségre neveltek. Szerettem őt és azt hittem hogy majd minden megváltozik. Józanul mindig fogadkozott hogy többet nem csinál olyat, hogy megüt. Hittem neki. Nyolc év hosszú idő és én addig birtam. Otthagytam őt és a lakásomat is. Elváltam. Mit veszítettem? A lakásomat ami az enyém volt de az életemért cserébe lemondtam róla. Aztán jött az élettársam aki ugyan olyan volt mint ő persze a kapcsolatunk elején én ezt nem tudtam. Ital, barátok és részegen hazajárás éjjel. Barbi lányom tőle van. Azt hittem hogy a gyerek majd megváltoztatja, de tévedtem. Háromszor törte el az orromat és a másodig terhességemkor 3 hónapos voltam mikor megrugdosott. Itt lett elegem belölle és nem elhagytam hanem szembe szálltam vele. Három évig éltünk együtt mikor aztán vidékre költöztem és igy elhagytam őt végleg. A második férjem nem ivott ő józan bolond volt. Imádta a hasát és bab levesért kaptam két pofont, de én kinevettem és aztán elhagytam ennek 7 éve. Mit veszítettem? Megint az otthonomat és 10 év kemény munkáját. Igaz a házamat eladtam de gyorsan és jóval áron alul hogy ne hogy beköltözzön a késői barátnőjével. Ekkor már három gyerekem volt. Nyakamba vettem a világot és albérletről albérletre mentünk. Megvédtem a gyerekeimet. Velem vannak és ez a lényeg. Most van egy élettársam már 7 éve, de a nadrágot most én viselem. Rossz gyerekkorom volt tele fájdalommal és rossz párkapcsolatok mérgezték a lelkem, de én mindig talpra esek mint a macska. Hogy van ehez erőm? A gyermekeimből meritem. Laktam anyaotthonban is és találkoztam olyan anyukákkal akik a párjuktól menekült és bujdosott igy de új élet reményében tette. Viszont láttam olyat is aki vissza ment pedig még a kék foltok nem multak el róla. Nem értettem meg őket hogy miért teszik, de aztán egy- kettővel elbeszélgettem. Ott van az otthonuk és nehéz feladni azt ami évekig a sajátjuk volt ahol éltek családot alapítottak. Már nem a férfi iránt érzett szeretett vezérli őket hanem az hogy nehéz váltani és a kilátástalanság, hogy mi lesz velük hová menjenek mit tegyenek. Sokuknak kicsi a gyereke és igy még dolgozni sem tud elmenni. Az anyaotthonban pedig egy évig élhetnek és útánna albérletbe kell hogy menjenek, de kis gyerekkel munkanélkül ezt lehetetlenség megoldani. Vannak persze olyan nők is akik rettegnek attól hogy a férjük megtalálja őket és sokkal rosszabb lesz az életük mint addig volt. Igazi segítség ezeknek a nőknek a távoltartás lenne. Nem 3 napig hanem évekig. Hiszen ezek a férjek, barátok uralkodni akarnak a másik felett és nem fognak megváltozni. Szükség van a védelmükre létre hozni egy törvényt mely megvédi az anyát és gyermekét is a brutalitástól. Én kitudtam szabadulni mert volt akarat erőm hozzá és megtaláltam a kiutat, pedig mindegyik vissza akart kapni és igérgetek sok mindent de én már nem bíztam bennük és nem akartam a gyerekeimet kitenni ennek. Helyette választottuk a vándorlást. Most sem jobb a helyzetünk de legalább nem bánt senki minket. Most is egy évig élünk albérletben aztán újra másikba megyünk. Sajnos mindig olyan főbérlőket kapok ki akik eladják a lakásukat. Sajnos a bántalmazást nem csak a gyerek lelki világa sinyli meg hanem a nőé is akit kegyetlenül megaláznak. Annak a nőnek akinek ilyen férje, barátja van el kell gondolkoznia azon, hopgy mi a fontos az életében. A gyereke vagy a brutális párja. Keresse meg a lehetőségeket ahoz hogy véltani tudjon. És tegye meg! Ön magáért az életéért és ha van gyereke az ő lelki világának kiegyensulyozott fejlődéséért. merjen váltani mert ha nem teszi tönkre zeszi ön maga és gyermeke életét is. Az élet túl rövid és nem mindegy hogy hogyan éljük.

Jó cikk .

Én azt mondom mindenképpen kérni kell a segítséget!