Meggyűlöltem!!
Látogatók száma: 413
Az elején nagyon szerettem párom, de ez már átváltozott gyűlöletté!!
Most volt 16- án 4 éves a kapcsolatunk, de nagyon rossz! Nem vagyok boldog sajnos ebben a kapcsolatban! Mióta megvan a kislányunk (20hónapja) egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk "úgy" együtt. Nem értem mi a baj? Mindig talál valami kifogást, hogy most fáradt, most nincs kedve stb..... És ami a legrosszabb, hogy tulajdonképpen én sem kívánom már :( Belegondolok, hogy hogy szoktuk és már az egésztől elmegy a kedvem! Ugyanis mindig ugyanúgy akarja! Talán ez lehet a gond nálam??? Már nincs egy kedves szava sem hozzám, és sajnos már nekem sem hozzá. Kissé unalmas, hogy sosem megyünk sehova, mindig a gép előtt ül! A barátnőim meg mesélik, hogy milyen jól érezték magukat itt meg itt, én meg csak bólogatok, hogy aha. És belegondolok, hogy milyen jó lenne nekem is kimozdulni, elmenni valahova. De semmi!! :( Nem bírom tovább!
Tegnap pl. el kellett volna mennünk hozzánk, megcsinálni valamit, erre közölte hogy ő beteg és nem akar menni sehova. Ez idáig rendben is lenne, ha ma nem baszta volna ki magát a tóra hajnal 5-kor horgászni!! Erre már nem beteg?- kérdezem én.
És tegnap először pofon vágott! Az biztos, hogy ezt soha a büdös életben nem fogom neki megbocsátani! Azóta nem is beszélek vele, és nem is fogok! Pedig már jött volna békülni, bújni de egy bocs sem hagyta el a száját! Hát elmegy az ilyen a jó büdös picsába!!!! Ami a legrosszabb az egészben; nem tudom itt hagyni, mert itt van a másfél éves kislányom és őt kell néznem, őt nézem, hogy neki ne legyen rossz! De amint nagyobb lesz a lányom elhagyom ezt a szemetet!! Nem bírom vele tovább!!!!!!!!!! :(
A cikket írta: nyugta
Hozzászólások
időrendi sorrend
visszavonom
mondd már el, úgyis elhagyod, vagy már nem?
Isten látja lelkem ,nem akarom a véleményedet felül bírálni. De ha mindenki így gondolkodna mint te, akkor csak elvált szülök lennének .Nálunk is voltak gondok, problémák, ezt nekünk kellett megoldani, nem másnak.Azért boldogok voltunk, a problémánk ellenére is.Ha mindenki azt mondja hogy menjen el! ez hülyeség.
Meg kell tanulni az együtt élés művészetét.nem mindjárt kiugorni egy házasságból, csak ha nagyon súlyos a dolog. Nagyon rossz ez a tanács.! én azt mondom: Ne fogadj el ilyen tanácsot nyugta. Nagyon gondold át és nyugodtan .Beszélj a férjeddel is de nyugiban! biztos lesz foganatja joboszi
Erre én csak mosolygok, mennyire jobb egy nyugodt egyedüllét, mint az a frusztráció, mikor néz nőnek a párom, mikor hajlandó teljesíteni a ---gét, de ha már teljesítenie kell a kötelességét, már igen csak nagy a baj.
Lép, hogy önmagad légy! Lépj, hogy boldogabb lehess!
Nehéz, de megéri!
:)
Elolvastam az előző az cikked.Amíg az anyósodnál laktok, sose lesz jó a házasságotok, tönkre tesz mindent.Minél előbb hármasban lenni. és úgy
megpróbálni. Lehet hogy az anyós minden baj forrása. és a férjed is ezért ilyen. mert menekül.
joboszi
Azért merek szólni mert én sok időt töltöttem házasságban, volt benne jó és rossz.Ha minden egyes dolgot felfújnánk és nem beszélnénk meg a párunkkal, akkor mindenki elválhatna.Én azt javaslom beszéljétek ezt meg, nem hiszem hogy nem lehet semmit megbeszélni, mindenkiben van hiba.ezért próbáld meg átgondolni az egészet és beszélgetni a férjeddel
joboszi
Kedves nyugta!
Igazad van, mentségemre legyen szólva, hogy a te rusztikus stílusodban írtam meg a hsz-t. Gondoltam így jobban érted.
Természetesen engedelmeddel oda irkálok ahová akarok.
Tamás
Mi sokkal többen vagyunk, akik másként gondoljuk. Te meg lassan egyedül tartod a frontot a férfiak közül. Bár vannak még józanabb gondolkodású férfiak, mint pl. Gyuri. :-)
Éva
Ui.
Tamás! Szerintem a pofon neked jár ki. Kérd el nyugtától. :-)
Remélem meglesz bölcsességed a döntéshez.
Gyuri
Már ne haragudj kedves tamás, de én ilyet nem tudnék kitalálni!! Te ezek szerint igen! Ne irkálj ide légyszives ha nincs egy normális szavad.
Igazad van, mentségemre legyen szólva, hogy a te rusztikus stílusodban írtam meg a hsz-t. Gondoltam így jobban érted.
Természetesen engedelmeddel oda irkálok ahová akarok.
Tamás
Szassz nyugta!
A jó tanács olyan, mint a segg, mindenkinek van. Nekem nincs.
Te éled meg a helyzeted, te fogod megoldani!
Lendületes kis cikket írtál.
Szerintem kamu. De annak az ügyesebb változata.
Tamás
Éva!
A pofont kérd el "nyugtától", úgysincs semmi jelentősége szerinted, legalább neked is legyen!
Te mindig olyan jó voltál hozzám. Nem tudsz megtéveszteni ezzel az üzenettel, mert én tudom, ha kapnék egy pofont, azt csak homokba írnám, hogy meg tudjam bocsátani.
Egy pofonnak nincs jelentősége. A másodikra meg nem lenne ideje. :-)
Éva
A jó tanács olyan, mint a segg, mindenkinek van. Nekem nincs.
Te éled meg a helyzeted, te fogod megoldani!
Lendületes kis cikket írtál.
Szerintem kamu. De annak az ügyesebb változata.
Tamás
Éva!
A pofont kérd el "nyugtától", úgysincs semmi jelentősége szerinted, legalább neked is legyen!
Bárhogyan is döntesz, az egy normális apának fontos, hogy a gyerekének mindent meg tudjon adni, akkor is, ha nem ő neveli.
A másik, bár örökös szervezés az egyedül élő anyukák élete (ki hozza-viszi a bölcsibe, ha munka van, ki marad otthon vele, ha beteg, és ki vigyáz rá, ha programod van, stb.), azért nem kell attól rettegni, hogy "nem a gyerek apja" van veletek. Elfogadott és természetes, hogy egy anyuka gyerekkel párt talál magának, és olyat, aki elfogadja és szereti mindkettőjüket. Ez viszont is így igaz, mert nagyon sok elvált apuka keres és talál gyerekes partnert. Akivel közösek a családi programok.
Ami nem megszokott, de már gyakori: egyre több apuka neveli a gyerekeket egyedülállóként.
A legjobb az lenne, ha megtudnátok találni és beszélni a kiváltó okot. Ha sikerül, lehet rajta együtt dolgozni, hogy jobb legyen a kapcsolat. De ha csak Te szeretnéd a változást, a régi érzést visszahozni, az egyoldalú próbálkozás.
Zsötem
Nehéz a helyzeted, de tényleg jó, hogy kiírod magadból a dühödet. Nekem is szokott segíteni (ma is kiírtam).
Egyébként nálad akkora a baj, hogy lehet, hogy nem lesz elég egy cikk! Azért az "okostojásokkal" óvatosan! Te látod a helyzeted, amit leírtál egyértelműnek tűnik, de mégis lehetnek még esélyek..., egy nyugodtabb pillanatodban gondold át.
Én mindig azt mondom, hogy egy házasság két emberen romlik el. Nézd meg hol rontottátok el, elemezz. És indulj a kályhától.
Üdv,
Pinokkió az okostojás
Azt mondod a gyerekedet nézed. Rendben, de akkor, ha azt szeretnéd, hogy nyugodt legyen talán mégis jobb lenne vele leülni és megbeszélni mi a gond veletek? Miért van ez az állapot köztetek. Mi okozza az elhidegülést. Amikor kiderül nem tudtok javítani a dolgon, akkor jobb megtörni a kenyeret, de a lelkiismeretedért és a gyerekedért, tegyél meg mindent, hogy azt mondhasd,. mindent megpróbáltál, és végleg nem jött össze a dolog. Próbálj meg Te is alkalmazkodni hozzá, akár menj vele horgászni, érdeklődj az Ő hobbija iránt is.
Sok dolog van, ami eltávolít és sok ami összeköt két embert. Egy gyereknek fontos a két szülő jelenléte, de csak akkor, ha van harmónia köztük, mert megmérgezi a kis lelkét, ha állandóan veszekedést, vitát, és összeférhetetlenséget hall, lát. Azt fogja hinni ez a normális élet, pedig nem. A te felelősséged is a gyerek tiszta lelke, jó élete. Gondold át a tetteidet, mert neked és a családnak sem mindegy milyen az élet. Amikor később találsz új párt, az nem a gyerek apja, és sok több vita és veszekedés melegágya lehet, sőt több gondot is fog okozni minden, főleg ha születik egy közös gyermek is. Tedd mérlegre a döntésedet, és csak tiszta lélekkel cselekedj!!!! Üdv Éva.
Próbáljátok megbeszélni nyugodtan a dolgokat. Szerintem jó lenne, ha magadba is néznél. Végiggondolnád, hogy te miben hibáztál. Miben tudnál esetleg javítani. Aztán, ha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Kutyából nem lesz szalonna! Pár évtizeddel ezelőtt a válásom után 3 gyereket neveltem fel egyedül. Erős egzisztenciát teremtettem magamnak. Egyedül! De ahhoz , hogy megállj a lábadon egyedül, legalább olyan erősnek lenned, mint én voltam, vagyok. (Bár nem ismersz). Ne feledd, hogy egyedülálló anyagként rengeteg kell dolgozni, több munkahelyen és minden munkát el kell vállalni. Anyának és apának is kell lenni egy személyben. Függetlenül attól, hogy később milyen viszonyt sikerül kialakítani a a gyermeked apjával. Ez nem egy fáklyásmenet az biztos. De végszükség esetében a gyereknek is jobb, ha csonka családban nő fel, mintha folyamatos ordítozások, verések, verekedések között épülne a lelke. Kitartás, remélem a közeljövőben már pozitívabb írást olvashatunk rólad, tőled!
pusz
Juli
megnéztem a másik cikkedet is. Az sem volt szolidabb hangvételű.
Ott az anyóssal van a gond, és hogy együtt laktok vele. Ez itt nem derül ki, hogy most is együtt éltek-e?
A párodról azt látom, hogy kezd úgy viselkedni, mintha otthon csak az anyukák várnák. Nem csak az ő anyukája, hanem a lánya anyukája is. Tehát ezzel a szereped a szemében ki is merült. Neki nem Vagy nő, társ, partner, barát, még a szerelmes-szerető szerepét sem osztja rád.
Jön, megy, éli a világát, mint kamasz korában, mikor hazaugrott enni, meg ruhát váltani. Gondolom akkor is a kifogásokat kereste, mikor házi munkát osztottak rá a szülei. Akkor is a haverok, és az egyéb hobbi volt a fontos. A kapcsolatotok elején még tartotta magát, a kislány születésével megszilárdult a kiszolgáltatottságod, egyben az ő biztonságérzete is, hiszen történjen bármi, tőle függsz a kislánnyal együtt.
Kedvére élheti a kényelmes életét, hogy képletesen fogalmazzak, a bútorok maradnak a helyükön. :(
Maguktól nem mennek sehova, csak ha lecserélik őket izgalmasabbra vagy kirakják őket az utcára.
Ebből az életvitelből nem fog engedni. Az első pofont követi a második, először nappalra megy horgászni, majd éjszakára is. Később nem csak horgászni. Nem kockáztatnám meg, hogy nem csak horgászni már most is járhat.
A házaséletben a kifogáskeresés klasszikus esetben 3 emberre vezethető vissza. Te, ő és még valaki.
Szerintem mihamarabb keress plusz megélhetési forrást. A gyes mellé a családi pótlék és a tartásdíj jön még, valamint gyermekvédelmi támogatás és további szoc. kedvezmények.
A bátyád akkor is a szülői házban élt veled, mikor kisgyerek volt. Most is bőven ellenétek együtt a kislányoddal. Próbálj beszélni vele, a háztartásban segítséget kapna tőled. A rezsit megosztanátok.
A lányom 6 hónapos volt, mikor kiderült, az apja nem csak horgászni jár.
Egy éves volt, mikor elváltunk. Egyedül csináltam végig mindent. Semmi sem lehetetlen, mindenhol van segítség. Beszélj a védőnővel, egy szociális gondozóval, a volt főnököddel, barátokkal, a bátyáddal, valamit ki kell találni. A legelső szempont: neked jó legyen.
Ha Anya boldog, ő is az lesz. Kitartást hozzá!
Szeretettel, Zsötem
Kedves Éva!
Teljesen egyetértek veled abban, hogy nem Postáskának a dolga megmondani a tutit, vagy a döntés felé terelni a cikk íróját. Igen, az óvatosság nem árt, meg ne verje senki más... a csalánt...stb.
Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy agresszióra is sor került, egy pofonnal kezdődik, aztán...
R.
Aztán nincs tovább, egy pofon csattant el mindössze. A férfi meg is bánta. Ez kiderül a cikkből. :-) Nyugta meg hogy beszél? Vagy az mindegy?
Elnézést az indulatért. :-)
Éva
Postáska!
Te meg ne legyél annyira ügybuzgó, hogy mindjárt segítséget ígérsz, mindenki nevében. Na ne viccelj. Te sem régóta vagy férjnél, gyerek tudomásommal még nincs. Akkor milyen alapon osztogatod a tanácsot. Kicsit több óvatosság nem árt. :-)
Éva
Teljesen egyetértek veled abban, hogy nem Postáskának a dolga megmondani a tutit, vagy a döntés felé terelni a cikk íróját. Igen, az óvatosság nem árt, meg ne verje senki más... a csalánt...stb.
Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy agresszióra is sor került, egy pofonnal kezdődik, aztán...
R.
Édesem!
Húzzál el onnan minél hamarabb! Ha te gyötrődsz, azt megérzi a kislányod is, tudja ő hogy nincs minden rendben, hogy anyu és apu közt megfagy a levegő! És ne tűrj többet! Soha többet! Nem tudom az ország melyik részén éltek, de mindig van segítség, valamilyen formában! Ha megüt, menj, vetess látleletet, beszélj a családsegítővel, ombudsmannal, kaphattok szociális bérlakást, nagyon minimális bérleti-díjért. ( kb.: 5.000 ft/hó) A látlelet, és a gyermek veszélyeztetése bőven elég egy válás elindításához, és a 12.000 ft-os illetéket meg majd részletekben befizeted...
Szánalomra, vagy még arra sem méltó az ilyen ember! Egy nőt megütni, gyermeke anyját megütni, soha de soha meg nem indokolható cselekedet!
Ha segítség kell, vagyunk itt egy páran, akik szívesen utána nézünk- járunk néhány dolognak, azután együtt megrágjuk, hogyan is lenne a legjobb és mik a lehetőségeid. Ne félj segítséget kérni! Egy csapat vagyunk.
Postáska
Te meg ne legyél annyira ügybuzgó, hogy mindjárt segítséget ígérsz, mindenki nevében. Na ne viccelj. Te sem régóta vagy férjnél, gyerek tudomásommal még nincs. Akkor milyen alapon osztogatod a tanácsot. Kicsit több óvatosság nem árt. :-)
Éva