újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

Meggyűlöltem!!

2011. április 27. - Látogatók száma: 391

Az elején nagyon szerettem párom, de ez már átváltozott gyűlöletté!!

Most volt 16- án 4 éves a kapcsolatunk, de nagyon rossz! Nem vagyok boldog sajnos ebben a kapcsolatban! Mióta megvan a kislányunk (20hónapja) egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltunk "úgy" együtt. Nem értem mi a baj? Mindig talál valami kifogást, hogy most fáradt, most nincs kedve stb..... És ami a legrosszabb, hogy tulajdonképpen én sem kívánom már :( Belegondolok, hogy hogy szoktuk és már az egésztől elmegy a kedvem! Ugyanis mindig ugyanúgy akarja! Talán ez lehet a gond nálam??? Már nincs egy kedves szava sem hozzám, és sajnos már nekem sem hozzá. Kissé unalmas, hogy sosem megyünk sehova, mindig a gép előtt ül! A barátnőim meg mesélik, hogy milyen jól érezték magukat itt meg itt, én meg csak bólogatok, hogy aha. És belegondolok, hogy milyen jó lenne nekem is kimozdulni, elmenni valahova. De semmi!! :( Nem bírom tovább!
Tegnap pl. el kellett volna mennünk hozzánk, megcsinálni valamit, erre közölte hogy ő beteg és nem akar menni sehova. Ez idáig rendben is lenne, ha ma nem baszta volna ki magát a tóra hajnal 5-kor horgászni!! Erre már nem beteg?- kérdezem én.
És tegnap először pofon vágott! Az biztos, hogy ezt soha a büdös életben nem fogom neki megbocsátani! Azóta nem is beszélek vele, és nem is fogok! Pedig már jött volna békülni, bújni de egy bocs sem hagyta el a száját! Hát elmegy az ilyen a jó büdös picsába!!!! Ami a legrosszabb az egészben; nem tudom itt hagyni, mert itt van a másfél éves kislányom és őt kell néznem, őt nézem, hogy neki ne legyen rossz! De amint nagyobb lesz a lányom elhagyom ezt a szemetet!! Nem bírom vele tovább!!!!!!!!!! :(

A cikket írta: nyugta

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. május 18. 20:28
oké, nem gondoltam át a kérdést,
visszavonom
2011. május 9. 20:57
hogyan szokta?
mondd már el, úgyis elhagyod, vagy már nem?
 
2011. május 3. 00:30
Kedves KIKI!
Isten látja lelkem ,nem akarom a véleményedet felül bírálni. De ha mindenki így gondolkodna mint te, akkor csak elvált szülök lennének .Nálunk is voltak gondok, problémák, ezt nekünk kellett megoldani, nem másnak.Azért boldogok voltunk, a problémánk ellenére is.Ha mindenki azt mondja hogy menjen el! ez hülyeség.
Meg kell tanulni az együtt élés művészetét.nem mindjárt kiugorni egy házasságból, csak ha nagyon súlyos a dolog. Nagyon rossz ez a tanács.! én azt mondom: Ne fogadj el ilyen tanácsot nyugta. Nagyon gondold át és nyugodtan .Beszélj a férjeddel is de nyugiban! biztos lesz foganatja joboszi
2011. május 2. 13:12
Épp ezért kell Neked lépned. Vannak a környeztemben olyan nők, akik büszkék, hogy van párjuk, de iszonyatosan boldogtalanok, de verik a mellüket, hogy ők végül is párkapcsolatban élnek.
Erre én csak mosolygok, mennyire jobb egy nyugodt egyedüllét, mint az a frusztráció, mikor néz nőnek a párom, mikor hajlandó teljesíteni a ---gét, de ha már teljesítenie kell a kötelességét, már igen csak nagy a baj.
Lép, hogy önmagad légy! Lépj, hogy boldogabb lehess!
Nehéz, de megéri!

:)
 
2011. április 30. 00:29
kedves Nyugta!
Elolvastam az előző az cikked.Amíg az anyósodnál laktok, sose lesz jó a házasságotok, tönkre tesz mindent.Minél előbb hármasban lenni. és úgy
megpróbálni. Lehet hogy az anyós minden baj forrása. és a férjed is ezért ilyen. mert menekül.
joboszi
 
2011. április 29. 23:52
Kedves Nyugta !
Azért merek szólni mert én sok időt töltöttem házasságban, volt benne jó és rossz.Ha minden egyes dolgot felfújnánk és nem beszélnénk meg a párunkkal, akkor mindenki elválhatna.Én azt javaslom beszéljétek ezt meg, nem hiszem hogy nem lehet semmit megbeszélni, mindenkiben van hiba.ezért próbáld meg átgondolni az egészet és beszélgetni a férjeddel
joboszi
2011. április 29. 08:12

megtekintés Válasz erre:   - 2011. április 29. 07:06

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Kedves Tamás!

Mi sokkal többen vagyunk, akik másként gondoljuk. Te meg lassan egyedül tartod a frontot a férfiak közül. Bár vannak még józanabb gondolkodású férfiak, mint pl. Gyuri. :-)


Éva
Ui.
Tamás! Szerintem a pofon neked jár ki. Kérd el nyugtától. :-)
2011. április 29. 07:37
A pofonok nem segítenek! Hosszú házasságom alatt nem ütöttem nejemhez. Ha már anélkül nem megy hagyni kell az egészet,s odébb kell állni. Főleg,mert van még mikor máshol,másként újra építeni.A gyerek még nem is tudja mi történik,most neki is könnyebb,mikor cseperedik a helyes verziót ismertetni vele. Nem tisztem,hogy tanácsot adjak,az enyémek is nemsokára családot alapítanak,s csak azt kértem tőlük,hogy ne üssék társaikat,s nem tudom,hogyan élném meg,ha valaki bántalmazná gyerekeimet,akiket én nem vertem.Még csak annyit,hogy nehezen tudom megérteni,hogyan lehet mocskolni valakit,akit egyszer imádtunk.Igen,a kapcsolatok megkopnak,kiégnek,de az elmúlt szépet kell átmenteni,megőrizni.S ha már ott nem terem több szépség,akkor menni kell más talajokat keresni,átengedni a sárguló fákat a megújulásnak.Ugyanakkor megújulni önmagunkban.

Remélem meglesz bölcsességed a döntéshez.

Gyuri
2011. április 29. 07:06

megtekintés Válasz erre: nyugta - 2011. április 28. 00:18

Már ne haragudj kedves tamás, de én ilyet nem tudnék kitalálni!! Te ezek szerint igen! Ne irkálj ide légyszives ha nincs egy normális szavad.

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. április 28. 00:18
Már ne haragudj kedves tamás, de én ilyet nem tudnék kitalálni!! Te ezek szerint igen! Ne irkálj ide légyszives ha nincs egy normális szavad.
2011. április 27. 21:04

megtekintés Válasz erre:   - 2011. április 27. 20:04

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Kedves Tamás!

Te mindig olyan jó voltál hozzám. Nem tudsz megtéveszteni ezzel az üzenettel, mert én tudom, ha kapnék egy pofont, azt csak homokba írnám, hogy meg tudjam bocsátani.
Egy pofonnak nincs jelentősége. A másodikra meg nem lenne ideje. :-)

Éva
 
2011. április 27. 20:04
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. április 27. 19:49
Az utánam szólókat olvasva, még egy gondolat:

Bárhogyan is döntesz, az egy normális apának fontos, hogy a gyerekének mindent meg tudjon adni, akkor is, ha nem ő neveli.

A másik, bár örökös szervezés az egyedül élő anyukák élete (ki hozza-viszi a bölcsibe, ha munka van, ki marad otthon vele, ha beteg, és ki vigyáz rá, ha programod van, stb.), azért nem kell attól rettegni, hogy "nem a gyerek apja" van veletek. Elfogadott és természetes, hogy egy anyuka gyerekkel párt talál magának, és olyat, aki elfogadja és szereti mindkettőjüket. Ez viszont is így igaz, mert nagyon sok elvált apuka keres és talál gyerekes partnert. Akivel közösek a családi programok.
Ami nem megszokott, de már gyakori: egyre több apuka neveli a gyerekeket egyedülállóként.

A legjobb az lenne, ha megtudnátok találni és beszélni a kiváltó okot. Ha sikerül, lehet rajta együtt dolgozni, hogy jobb legyen a kapcsolat. De ha csak Te szeretnéd a változást, a régi érzést visszahozni, az egyoldalú próbálkozás.

Zsötem
2011. április 27. 18:59
Szia Nyugta!
Nehéz a helyzeted, de tényleg jó, hogy kiírod magadból a dühödet. Nekem is szokott segíteni (ma is kiírtam).
Egyébként nálad akkora a baj, hogy lehet, hogy nem lesz elég egy cikk! Azért az "okostojásokkal" óvatosan! Te látod a helyzeted, amit leírtál egyértelműnek tűnik, de mégis lehetnek még esélyek..., egy nyugodtabb pillanatodban gondold át.
Én mindig azt mondom, hogy egy házasság két emberen romlik el. Nézd meg hol rontottátok el, elemezz. És indulj a kályhától.
Üdv,
Pinokkió az okostojás
2011. április 27. 17:31
Szia !

Azt mondod a gyerekedet nézed. Rendben, de akkor, ha azt szeretnéd, hogy nyugodt legyen talán mégis jobb lenne vele leülni és megbeszélni mi a gond veletek? Miért van ez az állapot köztetek. Mi okozza az elhidegülést. Amikor kiderül nem tudtok javítani a dolgon, akkor jobb megtörni a kenyeret, de a lelkiismeretedért és a gyerekedért, tegyél meg mindent, hogy azt mondhasd,. mindent megpróbáltál, és végleg nem jött össze a dolog. Próbálj meg Te is alkalmazkodni hozzá, akár menj vele horgászni, érdeklődj az Ő hobbija iránt is.
Sok dolog van, ami eltávolít és sok ami összeköt két embert. Egy gyereknek fontos a két szülő jelenléte, de csak akkor, ha van harmónia köztük, mert megmérgezi a kis lelkét, ha állandóan veszekedést, vitát, és összeférhetetlenséget hall, lát. Azt fogja hinni ez a normális élet, pedig nem. A te felelősséged is a gyerek tiszta lelke, jó élete. Gondold át a tetteidet, mert neked és a családnak sem mindegy milyen az élet. Amikor később találsz új párt, az nem a gyerek apja, és sok több vita és veszekedés melegágya lehet, sőt több gondot is fog okozni minden, főleg ha születik egy közös gyermek is. Tedd mérlegre a döntésedet, és csak tiszta lélekkel cselekedj!!!! Üdv Éva.
 
2011. április 27. 16:35
Szia Nyugta!
Próbáljátok megbeszélni nyugodtan a dolgokat. Szerintem jó lenne, ha magadba is néznél. Végiggondolnád, hogy te miben hibáztál. Miben tudnál esetleg javítani. Aztán, ha nem megy, akkor nem kell erőltetni. Kutyából nem lesz szalonna! Pár évtizeddel ezelőtt a válásom után 3 gyereket neveltem fel egyedül. Erős egzisztenciát teremtettem magamnak. Egyedül! De ahhoz , hogy megállj a lábadon egyedül, legalább olyan erősnek lenned, mint én voltam, vagyok. (Bár nem ismersz). Ne feledd, hogy egyedülálló anyagként rengeteg kell dolgozni, több munkahelyen és minden munkát el kell vállalni. Anyának és apának is kell lenni egy személyben. Függetlenül attól, hogy később milyen viszonyt sikerül kialakítani a a gyermeked apjával. Ez nem egy fáklyásmenet az biztos. De végszükség esetében a gyereknek is jobb, ha csonka családban nő fel, mintha folyamatos ordítozások, verések, verekedések között épülne a lelke. Kitartás, remélem a közeljövőben már pozitívabb írást olvashatunk rólad, tőled!
pusz
Juli
2011. április 27. 14:34
Kedves Nyugta,

megnéztem a másik cikkedet is. Az sem volt szolidabb hangvételű.
Ott az anyóssal van a gond, és hogy együtt laktok vele. Ez itt nem derül ki, hogy most is együtt éltek-e?
A párodról azt látom, hogy kezd úgy viselkedni, mintha otthon csak az anyukák várnák. Nem csak az ő anyukája, hanem a lánya anyukája is. Tehát ezzel a szereped a szemében ki is merült. Neki nem Vagy nő, társ, partner, barát, még a szerelmes-szerető szerepét sem osztja rád.
Jön, megy, éli a világát, mint kamasz korában, mikor hazaugrott enni, meg ruhát váltani. Gondolom akkor is a kifogásokat kereste, mikor házi munkát osztottak rá a szülei. Akkor is a haverok, és az egyéb hobbi volt a fontos. A kapcsolatotok elején még tartotta magát, a kislány születésével megszilárdult a kiszolgáltatottságod, egyben az ő biztonságérzete is, hiszen történjen bármi, tőle függsz a kislánnyal együtt.
Kedvére élheti a kényelmes életét, hogy képletesen fogalmazzak, a bútorok maradnak a helyükön. :(
Maguktól nem mennek sehova, csak ha lecserélik őket izgalmasabbra vagy kirakják őket az utcára.
Ebből az életvitelből nem fog engedni. Az első pofont követi a második, először nappalra megy horgászni, majd éjszakára is. Később nem csak horgászni. Nem kockáztatnám meg, hogy nem csak horgászni már most is járhat.

A házaséletben a kifogáskeresés klasszikus esetben 3 emberre vezethető vissza. Te, ő és még valaki.
Szerintem mihamarabb keress plusz megélhetési forrást. A gyes mellé a családi pótlék és a tartásdíj jön még, valamint gyermekvédelmi támogatás és további szoc. kedvezmények.
A bátyád akkor is a szülői házban élt veled, mikor kisgyerek volt. Most is bőven ellenétek együtt a kislányoddal. Próbálj beszélni vele, a háztartásban segítséget kapna tőled. A rezsit megosztanátok.

A lányom 6 hónapos volt, mikor kiderült, az apja nem csak horgászni jár.
Egy éves volt, mikor elváltunk. Egyedül csináltam végig mindent. Semmi sem lehetetlen, mindenhol van segítség. Beszélj a védőnővel, egy szociális gondozóval, a volt főnököddel, barátokkal, a bátyáddal, valamit ki kell találni. A legelső szempont: neked jó legyen.
Ha Anya boldog, ő is az lesz. Kitartást hozzá!

Szeretettel, Zsötem
2011. április 27. 11:45

megtekintés Válasz erre: kisréka - 2011. április 27. 11:11

Kedves Éva!
Teljesen egyetértek veled abban, hogy nem Postáskának a dolga megmondani a tutit, vagy a döntés felé terelni a cikk íróját. Igen, az óvatosság nem árt, meg ne verje senki más... a csalánt...stb.
Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy agresszióra is sor került, egy pofonnal kezdődik, aztán...
R.

Kedves Kisréka!

Aztán nincs tovább, egy pofon csattant el mindössze. A férfi meg is bánta. Ez kiderül a cikkből. :-) Nyugta meg hogy beszél? Vagy az mindegy?

Elnézést az indulatért. :-)


Éva
2011. április 27. 11:11

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 27. 10:59

Postáska!

Te meg ne legyél annyira ügybuzgó, hogy mindjárt segítséget ígérsz, mindenki nevében. Na ne viccelj. Te sem régóta vagy férjnél, gyerek tudomásommal még nincs. Akkor milyen alapon osztogatod a tanácsot. Kicsit több óvatosság nem árt. :-)

Éva

Kedves Éva!
Teljesen egyetértek veled abban, hogy nem Postáskának a dolga megmondani a tutit, vagy a döntés felé terelni a cikk íróját. Igen, az óvatosság nem árt, meg ne verje senki más... a csalánt...stb.
Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy agresszióra is sor került, egy pofonnal kezdődik, aztán...
R.
2011. április 27. 10:59

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. április 27. 10:14

Édesem!
Húzzál el onnan minél hamarabb! Ha te gyötrődsz, azt megérzi a kislányod is, tudja ő hogy nincs minden rendben, hogy anyu és apu közt megfagy a levegő! És ne tűrj többet! Soha többet! Nem tudom az ország melyik részén éltek, de mindig van segítség, valamilyen formában! Ha megüt, menj, vetess látleletet, beszélj a családsegítővel, ombudsmannal, kaphattok szociális bérlakást, nagyon minimális bérleti-díjért. ( kb.: 5.000 ft/hó) A látlelet, és a gyermek veszélyeztetése bőven elég egy válás elindításához, és a 12.000 ft-os illetéket meg majd részletekben befizeted...
Szánalomra, vagy még arra sem méltó az ilyen ember! Egy nőt megütni, gyermeke anyját megütni, soha de soha meg nem indokolható cselekedet!
Ha segítség kell, vagyunk itt egy páran, akik szívesen utána nézünk- járunk néhány dolognak, azután együtt megrágjuk, hogyan is lenne a legjobb és mik a lehetőségeid. Ne félj segítséget kérni! Egy csapat vagyunk.
Postáska

Postáska!

Te meg ne legyél annyira ügybuzgó, hogy mindjárt segítséget ígérsz, mindenki nevében. Na ne viccelj. Te sem régóta vagy férjnél, gyerek tudomásommal még nincs. Akkor milyen alapon osztogatod a tanácsot. Kicsit több óvatosság nem árt. :-)

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: