újabb események régebbi események további események
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel
15:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel

A szél a tél!

2011. november 29. - Látogatók száma: 59

1969 decembere, az utolsó munkában töltött nap volt, amit akár ki is hagyhatott volna. Nem a szerencsén múlott, hogy a szántóföld kellős közepén bent rekedt autóban ott marad örökre.

Olyan hatalmas erejű szél tombolt, hogy pillanatokra megállította jártában, hogy aztán újabb lendülettel nekiiramodjon, megkísérelje behozni a lemaradást, minden maradék erejét összeszedve megbirkózzon a lehetetlennel. Amerre lépett mindenütt akadályokba ütközött. A hókupacokat kerülgette, melyet a nagy erejű szél hordott össze az utakon, beborítva szinte mindent. A hófúvástól látni sem lehetett.
A közlekedés teljesen lebénult, hosszú kocsisorok álltak, akadályozva még az erősebb járművek mozgását és a gyalogos közlekedést is. Egy-egy autó nekirugaszkodott, hogy kikerülve a sort az út menti földes területen kísérelje meg az előbbre jutást.

Őt is egy ilyen bátor vállalkozó mentette meg a gyaloglástól, amikor felvette. Nem gondolt arra, hogy ez a próbálkozása kudarcot vall és még nagyobb bajba sodorja az utasait, köztük őt is, aki utolsó hónap terhét cipelte és igen meg volt ijedve, amikor az autó hirtelen megrekedt a szántóföldön. Nem volt mit tenni, mint várni esetleges segítséget és egy még bátrabb vállalkozót, aki kimenti őket ebből a szorult helyzetükből. Reménytelennek tűnt a próbálkozás ebben az ítéletidőben.

Miközben segítségre vártak eszébe jutott, hogy nem ért oda a megbeszélt helyre, ahol találkoznia kellett volna a férjével. Nem mehetett oda, mert egyszerűen lehetetlen volt. - Miért nem jött érte? Nem merte megkockáztatni, hogy akár egy lépést is lépjen. Megállt, és elindulni már nem tudott. Akkor jött a segítség. Jobbról, balról egy-egy kéz megfogta a karját és támogatták egészen az autóig.

Most mi lesz? - gondolta kétségbeesve. - Itt fog megszülni ebben az autóban? De aztán gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, hiszen nem volt még itt az ideje. Február harmadikára volt kiírva és addig még van egy teljes hónap. - Miért is nem maradt otthon nyugton a fenekén? Nélküle is lezajlott volna ez a nap, de neki muszáj volt elvégeznie a megígért munkát.
A határidős munkák soha nem várhattak. Mi volt ő sztahanovista? Vagy annyira fanatikus, munkamániás, hogy nem tudta elképzelni, nélküle is megoldják?
- Most már mindegy. Megtörtént. Itt van a város határában, beragadva a szántóföld kellős közepébe. Türelme kezdett fogytán lenni.
- Jöhetne már végre a segítség! - mert igencsak fázik és az nem tesz jót a babának!
- Mit fog tenni? - töprengett tovább, ha mégis gyalog kell nekiindulnia az útnak? Ebben a szélviharban nem jut túl messzire.
Kétségeit egy feléjük tartó terepjáró oszlatta szét.
- Mégis van remény! - Megmenekültünk! - lélegzett fel, amikor látta a sofőrök kétségbeesett igyekezetét, hogy valahogy kijussanak a kátyúból. Végre megmozdult a kerék és elindulhattak vissza az útra, ahonnan letértek, hogy megpróbáltatások árán, de visszajussanak ugyanoda.
Araszolva, lépésben haladva, de eljutottak végre a főútig, ahol már a tisztítógépek javában azon fáradoztak, hogy el tudjanak indulni a járművek. Így jutottak egyre közelebb a meszesi házakig, ahonnan már csak pár lépés és otthon lesz végre. De egészen a ház kapujáig kísérték egy percre se hagyva magára.
- Mégis csak vannak rendes emberek! - sóhajtott fel és köszönte meg a segítséget, akik nélkül nem is tudja, mikor és hogyan ért volna haza?

Kétszer se mondja ezek után, hogy a baba nem azért sietett a világra két héttel korábban, hogy ilyen kalandokból már elege lett, amit a felelőtlen anyja utólag bár, de végül belátott. Ez egyszer.



Kép: net

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 3. 14:28

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 3. 14:16

Tisztelt Éva!
Jól kidolgozott történet. Azonban van egy kis hiba. Valakinek írtam, hogy nem eléggé tördeli a történetét, az olvasó nem tud levegőt se venni. Önnél most fordítva van. Amikor nincs időeltolódás, akkor ne hagyjon plusz sorokat!
Bokor

Köszönöm, korrigálom. :-) Most jó?
2011. december 3. 14:16
Tisztelt Éva!
Jól kidolgozott történet. Azonban van egy kis hiba. Valakinek írtam, hogy nem eléggé tördeli a történetét, az olvasó nem tud levegőt se venni. Önnél most fordítva van. Amikor nincs időeltolódás, akkor ne hagyjon plusz sorokat!
Bokor
2011. december 1. 09:58

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 30. 21:42

Szia Éva!
Ezek olyan érzések amiket leírtál, amit mi férfiak nem tudom érthetünk-e igazán.
Jó írás, sok érzelemmel.
Üdv,
Pinokkió

Dehogynem érted, ha akarod! Te is apa vagy. Csak vannak különbségek, addig, amíg te esetleg halálra izgultad magad és óvtad az asszonyodat főleg az utolsó hónapokban, addig ez a nő végig dolgozta a szezont, teherrel. Mit kérdezett a nő? Miért nem ment elé? Hmm :-(
2011. november 30. 21:42
Szia Éva!
Ezek olyan érzések amiket leírtál, amit mi férfiak nem tudom érthetünk-e igazán.
Jó írás, sok érzelemmel.
Üdv,
Pinokkió
2011. november 30. 12:46

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. november 30. 12:19

Szia Évi!
Borzasztó "élmény", érzés lehetett!!
Puss: Angel

Szia Angel!

Az volt. :-( És tudod nem véletlenül mondom a végén azt, biztos vagyok benne, hogy bejátszottak ezek a kellemetlen dolgok. Most képzeld el, rá két hétre már megszületett a leánykám. :-)
A szerencséhez tartozik, jócskán túl vagyok már rajta! :-)
Csak neked mondom a születését is megörökítettem írásaimban. Azt hiszem, a "Gyerek fejjel..." sorozatomban.

Puszi,
Éva
2011. november 30. 12:19
Szia Évi!
Borzasztó "élmény", érzés lehetett!!
Puss: Angel
2011. november 30. 10:29

megtekintés Válasz erre: - 2011. november 30. 09:43

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Szia Katikám!

Te is tartogatsz nem kevés ilyen történetet. Ma már csak emlék. Ezeket nem lehet elfelejteni.
Vajon te azt a napot hol és hogy élted meg? Ha 1969 decemberéhez fűződik részedről valamilyen fontos esemény, biztosan emlékeznél rá. :-)

Éva
 
2011. november 30. 09:43
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. november 30. 06:35

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. november 29. 23:18

A Belle és Sebastian jutott róla eszembe. :)
Amúgy jó cikk! Csak most kicsit fázok! :)

Azóta sem emlékszem olyan szorult helyzetre, amit akkor kellett átélnem. Ennek 42 éve.
Hamarosan évforduló lesz. A lányom születésnapja. :-)
2011. november 29. 23:18
A Belle és Sebastian jutott róla eszembe. :)
Amúgy jó cikk! Csak most kicsit fázok! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: