A szél a tél!
Látogatók száma: 60
1969 decembere, az utolsó munkában töltött nap volt, amit akár ki is hagyhatott volna. Nem a szerencsén múlott, hogy a szántóföld kellős közepén bent rekedt autóban ott marad örökre.
Olyan hatalmas erejű szél tombolt, hogy pillanatokra megállította jártában, hogy aztán újabb lendülettel nekiiramodjon, megkísérelje behozni a lemaradást, minden maradék erejét összeszedve megbirkózzon a lehetetlennel. Amerre lépett mindenütt akadályokba ütközött. A hókupacokat kerülgette, melyet a nagy erejű szél hordott össze az utakon, beborítva szinte mindent. A hófúvástól látni sem lehetett.
A közlekedés teljesen lebénult, hosszú kocsisorok álltak, akadályozva még az erősebb járművek mozgását és a gyalogos közlekedést is. Egy-egy autó nekirugaszkodott, hogy kikerülve a sort az út menti földes területen kísérelje meg az előbbre jutást.
Őt is egy ilyen bátor vállalkozó mentette meg a gyaloglástól, amikor felvette. Nem gondolt arra, hogy ez a próbálkozása kudarcot vall és még nagyobb bajba sodorja az utasait, köztük őt is, aki utolsó hónap terhét cipelte és igen meg volt ijedve, amikor az autó hirtelen megrekedt a szántóföldön. Nem volt mit tenni, mint várni esetleges segítséget és egy még bátrabb vállalkozót, aki kimenti őket ebből a szorult helyzetükből. Reménytelennek tűnt a próbálkozás ebben az ítéletidőben.
Miközben segítségre vártak eszébe jutott, hogy nem ért oda a megbeszélt helyre, ahol találkoznia kellett volna a férjével. Nem mehetett oda, mert egyszerűen lehetetlen volt. - Miért nem jött érte? Nem merte megkockáztatni, hogy akár egy lépést is lépjen. Megállt, és elindulni már nem tudott. Akkor jött a segítség. Jobbról, balról egy-egy kéz megfogta a karját és támogatták egészen az autóig.
Most mi lesz? - gondolta kétségbeesve. - Itt fog megszülni ebben az autóban? De aztán gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, hiszen nem volt még itt az ideje. Február harmadikára volt kiírva és addig még van egy teljes hónap. - Miért is nem maradt otthon nyugton a fenekén? Nélküle is lezajlott volna ez a nap, de neki muszáj volt elvégeznie a megígért munkát.
A határidős munkák soha nem várhattak. Mi volt ő sztahanovista? Vagy annyira fanatikus, munkamániás, hogy nem tudta elképzelni, nélküle is megoldják?
- Most már mindegy. Megtörtént. Itt van a város határában, beragadva a szántóföld kellős közepébe. Türelme kezdett fogytán lenni.
- Jöhetne már végre a segítség! - mert igencsak fázik és az nem tesz jót a babának!
- Mit fog tenni? - töprengett tovább, ha mégis gyalog kell nekiindulnia az útnak? Ebben a szélviharban nem jut túl messzire.
Kétségeit egy feléjük tartó terepjáró oszlatta szét.
- Mégis van remény! - Megmenekültünk! - lélegzett fel, amikor látta a sofőrök kétségbeesett igyekezetét, hogy valahogy kijussanak a kátyúból. Végre megmozdult a kerék és elindulhattak vissza az útra, ahonnan letértek, hogy megpróbáltatások árán, de visszajussanak ugyanoda.
Araszolva, lépésben haladva, de eljutottak végre a főútig, ahol már a tisztítógépek javában azon fáradoztak, hogy el tudjanak indulni a járművek. Így jutottak egyre közelebb a meszesi házakig, ahonnan már csak pár lépés és otthon lesz végre. De egészen a ház kapujáig kísérték egy percre se hagyva magára.
- Mégis csak vannak rendes emberek! - sóhajtott fel és köszönte meg a segítséget, akik nélkül nem is tudja, mikor és hogyan ért volna haza?
Kétszer se mondja ezek után, hogy a baba nem azért sietett a világra két héttel korábban, hogy ilyen kalandokból már elege lett, amit a felelőtlen anyja utólag bár, de végül belátott. Ez egyszer.
…
Kép: net
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Amúgy jó cikk! Csak most kicsit fázok! :)
Válasz erre: Virág
A Belle és Sebastian jutott róla eszembe. :)
Amúgy jó cikk! Csak most kicsit fázok! :)
Hamarosan évforduló lesz. A lányom születésnapja. :-)
joboszi
Válasz erre:
Nagyon jó , érdekes a cikked, ahogy leírod mi történt veled.
joboszi
Te is tartogatsz nem kevés ilyen történetet. Ma már csak emlék. Ezeket nem lehet elfelejteni.
Vajon te azt a napot hol és hogy élted meg? Ha 1969 decemberéhez fűződik részedről valamilyen fontos esemény, biztosan emlékeznél rá. :-)
Éva
Borzasztó "élmény", érzés lehetett!!
Puss: Angel
Válasz erre: Black Angel
Szia Évi!
Borzasztó "élmény", érzés lehetett!!
Puss: Angel
Az volt. :-( És tudod nem véletlenül mondom a végén azt, biztos vagyok benne, hogy bejátszottak ezek a kellemetlen dolgok. Most képzeld el, rá két hétre már megszületett a leánykám. :-)
A szerencséhez tartozik, jócskán túl vagyok már rajta! :-)
Csak neked mondom a születését is megörökítettem írásaimban. Azt hiszem, a "Gyerek fejjel..." sorozatomban.
Puszi,
Éva
Ezek olyan érzések amiket leírtál, amit mi férfiak nem tudom érthetünk-e igazán.
Jó írás, sok érzelemmel.
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Pinokkió
Szia Éva!
Ezek olyan érzések amiket leírtál, amit mi férfiak nem tudom érthetünk-e igazán.
Jó írás, sok érzelemmel.
Üdv,
Pinokkió
Jól kidolgozott történet. Azonban van egy kis hiba. Valakinek írtam, hogy nem eléggé tördeli a történetét, az olvasó nem tud levegőt se venni. Önnél most fordítva van. Amikor nincs időeltolódás, akkor ne hagyjon plusz sorokat!
Bokor
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Éva!
Jól kidolgozott történet. Azonban van egy kis hiba. Valakinek írtam, hogy nem eléggé tördeli a történetét, az olvasó nem tud levegőt se venni. Önnél most fordítva van. Amikor nincs időeltolódás, akkor ne hagyjon plusz sorokat!
Bokor