újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A vitázás művészete

Látogatók száma: 166

A vitának is van etikettje.

Kedves olvasóm!
Azt gondolnád, hogy a vitázás az egy csúnya dolog, amiből jobb kimaradni.
Fel kell világosítsalak, hogy nem feltétlen.
A vita sokszor építőjellegű, előreviszi az embert a megoldás felé. Azok szoktak félni a vitáktól, akik nem elég biztosak magukban, vagy éppen félnek a megoldások okozta helyzetektől. Ezeket az embereket nevezzük konfliktuskerülőknek.
Eredményes lehet, ha mindig kimenekülünk egy-egy szorító helyzetből, ahelyett, hogy nyíltan felvállalnánk nézeteinket? Lehetséges, rövidtávon sokszor kevésbé fájdalmasak azok a következmények, amik a vita elkerülésével járnak. Én ezt az utat nevezem "lassú halálnak". A végeredmény hosszútávon sokszor rosszabb lesz, mintha vitában "vesztettünk" volna. Persze a másik oldalon ott a lehetősége a gyors megsemmisülésnek is. De vitákkal haladt előre évezredeken át a világ. Az ókori bölcsek -Arisztotelész, Platón, Szókratész és társaik- emelték a művészet szintjére a vitázást.
Mi lett volna velünk, ha mindig elfogadtuk volna az első jöttment állítását? Talán semmi. Nem lett volna technikai fejlődés, nem lett volna orvostudomány, és valószínű, nem lennénk ma mi sem. Az emberi evolúció szoros előremozdítója volt a vita.

Akkor kicsit a vitáról és a vitatkozásról.
A két dolog nem keverendő. A vitatkozás az, amit a legtöbb ember ismer. A vitatkozásban nem vagyunk tekintettel a másikra, jellemzően "mondjuk a magunkét", esetleg "sárral dobáljuk" a másikat. Nem vagyunk kompromisszum készek. A vitatkozás nem szokott eredményt szülni. A vitatkozás többnyire "parttalanná" válik a felek makacssága végett, sérelmeket szül. Ennek egyik fő területe a házasság, azon belül is a férfi-nő, férj-feleség konfliktushelyzetek. Nyilván mindenki ismeri a szituációt, amikor társa nem hajlandó belátni a triviálist. A probléma a vitatkozásokkal az, hogy sokszor nem vesszük figyelembe a másik érveit, és így a nekünk logikusnak tűnő mellől nem tudunk eltávolodni.
Miért lenne pedig baj, ha az egyik papucs így, a másik úgy állna? Vagy miért okoz akkora problémát belátni, hogy kis erőfeszítéssel belekerülhetnek a szennyesbe a piszkos ruhák? Néha csak egy arasznyi hiányzik a vitatkozásból, hogy megoldást hozó vita váljék belőle!
A vitázás egy másik dimenziója a vitatkozásnak. A vitázásban elfogadjuk a másikat egyenlő partnerként, és figyelünk arra amit mond, azt meghallgatjuk, adott esetben belátóak vagyunk és módosítjuk a saját álláspontunkat a partnerünk számunkra is meggyőző érvei alapján.

A vitázásnak van egy etikettje.
A vitázás közben hagyjuk kibontakoztatni a vitapartnerünk véleményét. Azt illedelmesen végigvárjuk. Majd lehetőleg az ő általa felsorolt érveket sorba szedve (akár konkrétan sorszámmal ellátva), egyenként válaszolunk azokra. Válaszaink lehetnek elfogadók, lehetnek kompromisszumosak és lehet elutasító az érvelés a részünkről. Egy nem lehet. Azt nem mondhatjuk önmagában, hogy "nem fogadom el az érveidet". Ha ezt így kijelentjük, alátámasztás nélkül, akkor mi vitatkozókká válunk!
Ha el tudjuk fogadni az ellenérvelő álláspontját, az elfogadása egyértelművé teszi, hogy a vitapartnerünk meggyőzött bennünket az adott témában.
Ha nem teljesen értünk egyet, de már nem is teljesen ragaszkodunk az álláspontunkhoz, akkor keresnünk kell a kompromisszum mezsgyéjét. Itt több ide-oda érvelés után lehetséges közös megoldást találni.
Az elutasító helyzetben, a saját véleményünk mellett érveket kell -illik- felsorakoztatni. Ezeket a partner elé kell tárni. Az erre reagál, és mi viszont reagálunk. A nem elfogadó esetben a vitázóknak illik nem ugyanazokat a sablonokat hajtogatni, vagy "körbe-körbe járni" állításukkal.
Ha a megoldás felé akarunk haladni, akkor több nézőpontból kell megvilágítani a vitapartnerünknek az adott témát, hogy ő is értse azt, hogy mi mit szeretnénk. Ha így egy másik oldalról való megközelítésnél belátja, hogy igazunk van vagy nem tud meggyőző érvet felhozni újabb érvünk ellen, akkor lehet a megoldás kompromisszuma felé továbblépni.

Egy vita folyamán ne személyeskedjünk!
Azt a hangnemet kövessük, amit azzal a partnerrel megszoktunk!
Ha látjuk, hogy a partnerünk hibásan érvel, kérdezzünk! Pl: - Miért érv az, hogy...?
Ha újabb területre bővítjük ki a vitát, azt jelezzük (pl. új sorszám).
Ne "csúsztassunk"! Ha a vitapartner "csúsztat", akkor idézettel jelezzük a dolgot, hogy észrevettük.
Soha ne indulatból vitázzunk!
Tartsd tiszteletbe a másikat!

Remélem segítettem nektek!
Sikeres vitázásokat, sok kompromisszumot
és kevés vitatkozást a feleségek.hu oldalain!

A cikket írta: Pinokkió

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Pinokkió!

Sajnos ezt a nagybetűsben nem igazán tapasztalom. Nem rég csatlakoztam ide, de ha itt ilyen nemes szabályok vannak, sokáig maradok. Nehéz "jó" vitapartnert találni, mert az esetek többségében nem tartják tiszteletben az ember véleményét, csak letarolják a "csak" " mert én így akarom" " akkor is" " akkor sem" kezdetű nótával. Még akkor is, ha csak halkan elsuttogom a tényeket. Általában kerülöm épp ezért a vitát, de ha élményt okoz, mert értelmes a másik fél, építő jellegű.
Tökéletesen igazat adok neked és köszönöm, hogy ezt közzé tetted, mert félek, lassan elvész ez a fontos hajszál, ami elválasztja a vitát a vitatkozástól.
Üdv Ailet.

megtekintés Válasz erre: Bianka

T.k. költői volt, de kösz:)

Nincs mit, kérdezz máskor is;-)
T.k. költői volt, de kösz:)

megtekintés Válasz erre: Bianka

Arra az esetre mi a megoldás, mikor vki mindenáron vitára (te fogalmaid szerint stílusa miatt: vitatkozásra) akar téged sarkallni, holott te nem állítottál semmit? :)

Egyszerű! Én kérni szoktam, hogy szedje pontokba az állításait, kérdéseit.
Reménytelen eseteket "rabbivá" teszem!
Lásd: http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/vallasi-parbaj_1929
Remélem segítettem;-)
Üdv,
Pinokkió

Rabbimnak meg írni szoktam egy-egy naplót, pl:
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/a-rabbim_2039
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/miert-nem-kerul-el-a-rabbim_1931
Arra az esetre mi a megoldás, mikor vki mindenáron vitára (te fogalmaid szerint stílusa miatt: vitatkozásra) akar téged sarkallni, holott te nem állítottál semmit? :)

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

De jó lenne ha ezeket a szabályokat mindenki elfogadná és betartaná. Sajnos rosszak a tapasztalataim e témában.

Szia Pumukli!
Nekem is:-(((
Ezért írtam.
Üdv,
Pinokkió
De jó lenne ha ezeket a szabályokat mindenki elfogadná és betartaná. Sajnos rosszak a tapasztalataim e témában.
Kedves Barátaim!
Ennél az írásomnál nem a népszerűségem növelése végett fogtam billentyűt, így most nem is válaszolgatok egyenként mindenkinek, mint szoktam. Csak azért írtam, mert volt köztünk egy-két ember, akik nem ismerték, nem tartották be ezeket az íratlan szabályokat, és semmibe vették mások érveit, nyíltan sértegetettek embereket, személyeskedtek, és elnézést felszólításra sem kértek. Ez bevallom felháborított.
Remélem nekik is tanulságos lesz az írásom, és talán legközelebb, nem vagdalóznak, pufogtatnak frázisokat, hanem érvelnek, hisz erről szól ez a művem is.
Így hát, ezt az írásom fogadja szeretettel minden kedves "látó" olvasóm -legyen az akár vak is-, és tanuljanak a cikkemből a papok is -legalább is a borivók-!
Baráti üdv mindenkinek,
Pinokkió
Minél többet tanul az ember, annál inkább érzi, mennyire keveset tud, mert már van viszonyítási alapja a valódi tudásának picinységéről, hiányosságáról.
Nagysága abban rejlik, hogy tudásának gyarapodásával ideális esetben bölcsessége is növekszik, ennek folytán a szerénysége is.

Az igazi régi öregeknek elég volt néhány szóval nyomatékosítani az igazukat:
"Ne szólj szám,..." vagy
"Okos enged,..."
"A harag rossz tanácsadó"
"Aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog"
"A jó pap holtig tanul"
valamint "Vakok között félszemű a király"

Zsötem
 
A meggyőzés nem legyőzés!
A belátás, nem vereség!
A kompromisszum, nem opportunizmus, hanem tolerancia!

Tamás
Szia Pinokkió! Megfontolandó az egész téma igazad van, csak sajnos a világba viták voltak, vannak és lesznek, viszont az nem mindegy hogyan zajlik az esetleges nézeteltérés, mondjuk szeretem a szókimondást, a véleményeket persze azért kulturált formába érted mire gondolok...! Pusz neked és mindenkinek! Orsolya
 
Szia Pinokkió!

Én "csak" retorikát tanultam... de ezt a cikket majd jól bevágom, hasznomra fog válni.:-) Ám van egy bibi; én megígértem neked, hogy nem vitázom...akkor most fel kell oldozz!:-))

Jó!

Puszi,
Ada
Szia Pinokkió !

A főiskolán kommunikáció szakon ez egykülön téma volt, és párokra osztva kellett egy egy témában pro és kontra megírni, megvédeni egy szöveget. Izgalmas volt, és nagyon hatásos. Ott sokat fejlődött az egyének szókincse, és beszédstílusa is. Sajnos sokszor összekeverik az emberek a vitát, a vitatkozással. Nagyon tetszett a cikked, és mindenben igazad van. Sajnos ránk emberekre inkább az oda vissza csapkodás és vagdalkózás a jellemző. Nem várjuk meg a másik véleményét, hanem hajtjuk a saját magunkét, pedig sokszor a másiknak is van jó, jobb ötlete. Üdv Éva.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Pinokkió!

Minden szavaddal egyetértek. Meg kell tanulnunk helyesen vitatkozni, egy indulatból kimondott sértésre a válasz lehet még durvább is. Sehová nem vezet, de egy olyan tüske marad a vitatkozó egyik félben, amit soha nem fog tudni kihúzni. Megtapasztaltam nem egyszer hogyan értenek félre természetesnek tűnő hsz-t és hogyan generálnak ebből sértegetésig fajuló vitát pusztán hiúságból, vagy azért, mert nem kezelik egyenrangú vitatkozó félnek a másikat - előítéletekből, félreértésből, félreismerésből... - fakadóan. Pedig miért ne lehetne egy adott téma során a másiknak más véleménye, más megvilágításban, más szempontok figyelembevételével.
Meg kell tanulnunk érvelni, akár pontokba foglalva, mint te javaslod, a nélkül, hogy eleve kizárjuk azt, hogy a másik fél másként gondolja. "Hogy merészeli?" :-) Ez butaság!
Ami ezen az oldalon van mind egytől egyig rólunk szól, nőkről, asszonyokról, feleségekről, gyermekeinkről,... emberekről és élethelyzetekről.
Nem lehet úgy valamit elintézni, hogy "ez nem rólad szól"... és sorolhatnám. Mindenki a saját, vagy egy másik ember életéből meríthet jó, vagy rossz példát. Nincs más lehetősége...

Ezt itt befejezni nem lehet, csak abbahagyni.... :-)

Nagyon jó a cikk.

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Én azt éreztem, hogy most már kell egy leírt etikett ebben a témában -amihez vissza lehet nyúlni-, mert néha túlzásba visszük a vitatkozást, ahelyett, hogy kulturáltan megvitatnánk a problémákat.
Üdv, Pinokkió
Kedves Pinokkió!

Minden szavaddal egyetértek. Meg kell tanulnunk helyesen vitatkozni, egy indulatból kimondott sértésre a válasz lehet még durvább is. Sehová nem vezet, de egy olyan tüske marad a vitatkozó egyik félben, amit soha nem fog tudni kihúzni. Megtapasztaltam nem egyszer hogyan értenek félre természetesnek tűnő hsz-t és hogyan generálnak ebből sértegetésig fajuló vitát pusztán hiúságból, vagy azért, mert nem kezelik egyenrangú vitatkozó félnek a másikat - előítéletekből, félreértésből, félreismerésből... - fakadóan. Pedig miért ne lehetne egy adott téma során a másiknak más véleménye, más megvilágításban, más szempontok figyelembevételével.
Meg kell tanulnunk érvelni, akár pontokba foglalva, mint te javaslod, a nélkül, hogy eleve kizárjuk azt, hogy a másik fél másként gondolja. "Hogy merészeli?" :-) Ez butaság!
Ami ezen az oldalon van mind egytől egyig rólunk szól, nőkről, asszonyokról, feleségekről, gyermekeinkről,... emberekről és élethelyzetekről.
Nem lehet úgy valamit elintézni, hogy "ez nem rólad szól"... és sorolhatnám. Mindenki a saját, vagy egy másik ember életéből meríthet jó, vagy rossz példát. Nincs más lehetősége...

Ezt itt befejezni nem lehet, csak abbahagyni.... :-)

Nagyon jó a cikk.

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: