újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Emberismeret...

Látogatók száma: 51

Oly gyakran változtatta kedélyállapotát a ffi, hogy a nő komolyan kezdett aggódni érte, és egy bizonyos idő eltelte után már nem voltak kétségei a jellemét illetően...

Elkezdett azon gondolkodni mi okozhatja vajon nála ezt a hangulatváltozást? Arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy megkeseredett, céljait már megvalósítani képtelen, vagy nem akaró, öregemberrel áll szemben, aki időközben leamortizálódott és nem direkt módon, csak jobb híján került vele egy légtérbe. Egyikük sem tehetett róla.

Nem volt ez egy hétköznapoktól teljesen elrugaszkodott jelenség, hasonló érzésekkel volt felküzdetve talán maga is és sokan mások kettejükön kívül, akiknek egyelőre nem keltették fel ezek az apróságok a figyelmet.

Hosszú távon kezdett unalmassá válni, hogy éppen melyik állapotát helyezi előtérbe, mégis kíváncsivá tette a nőt. Kinek az oldalán vagy ellene fog beszélni ma, ott a csevegőben? Vagy egy-egy írás alatt hsz-elve, és már egészen más szempontok motiválták, amiért kezdte élvezni, egyben játékként felfogni ezt az egészet. Ezen elbeszélgetéseiket egymás mellett. Számára egy idő után nem volt ez mégsem élvezhető, játéknak pedig már egyáltalán nem nevezhető. Inkább egyfajta unaloműző, kényszerű cselekvésnek fogta fel. Belement, mint ahogy mindig.

Figyelte, midőn az érzelmeit és tetteit két ellenkező irányban és módon nyilvánítja ki az "ismeretlen".
Jót mulatott magában naponta látva ezen változásokat, ahogy az ellenkező felek mindegyikéhez picit simulva, egy-két szót oda-odavetve egyfolytában szerepet játszik. Csak éppen annyit mondva alkalmanként el magáról, amennyire szüksége volt az állapota fenntartásához, az érdeklődés középpontjába tartáshoz. Ügyes. Erre ő nem lett volna képes. Majd mielőtt még komolyabban belementek volna a "csevejbe" különféle kifogásokkal angolosan távozott. Úgy adott és vett el ilyen alkalmakkor a beszélgető partnerétől, hogy azt más, esetleg egy felületes szemlélő, kívülálló észre sem vette. Nem úgy ő. Mindezt sikerült úgy tennie, hogy e kettő mindig kiegyenlítette egymást. A beszélgető partnerében már egy idő óta rossz gondolatok ébredeztek, gyakran kellett visszafognia magát, hogy ne mondja ki, amit éppen gondol, helyette, mert nem akarta megbántsa a lelkét.

De többször elgondolkodott, miféle jellem lakozhat egy ilyen emberben, aki a "jóságost" játssza, naponta váltogatja viszonyulását hol felé, hol egy másik embertársa irányába.
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tett fel magának, azt sem vonva kétségbe, mindez nem lehet hosszú távon tartható állapot a részéről. Előbb vagy utóbb, de ki fog ugrani a nyúl a bokorból. Erre mérget vett és már csak idő kérdése volt, hogy színt fog vallani. Ilyet, vagy olyat.

Jó szokása volt az "írónőnek", hogy a napok legnagyobb részét ott töltötte e közösségi oldalon és képben tudott maradni szinte az egész nap folyamán. Tehette.
Ha lemaradt egy csevegésről, akkor visszaolvasott. Bővítve ezzel is az ismereteit e közösségi tagok írásain és megnyilvánulásain keresztül. Ilyenkor e "szorgoska" ügyeskedéseit sem hagyta figyelmen kívül. Nem volt ez nála időpocsékolás. Ellenkezőleg. A jobb emberismerethez volt erre szüksége.

Eleinte nem feltételezett rosszindulatot, idővel azonban ez megváltozott egy-két hosszabb csevegésük tartalma után. Egyre több teret adott beszélgetéseik alkalmával élcelődéseinek, közelebb engedve magához a társat, mert ekkor még úgy érezte, beszélgetőtársa. Ráhagyta esetenként a számára már egyáltalán nem tetsző beszólásait is, rosszízű célzásait a műveltségére, képzettségére, szellemi képességeire vonatkoztatva. Elviselte, nem mindig figyelmen kívül hagyva csak azért, hogy kiugrassza, vajon mi motiválja alapban ezt a "jóembert"? Mi lehet az igazi szándéka ezzel, de egyelőre nem tudta magában hová tenni e jelenséget. Egyre nagyobb meggyőződése volt, hogy egy képmutató emberrel áll szemben, aki mást gondol, érez, mond ki, és cselekszik. Egyáltalán nem örült ennek a megállapításának, inkább rosszul esett neki. Rájött, mégsem olyan jók ezek a mélyreható "ismeretek", mint eredetileg gondolta, mert a végeredmény megint csak a csalódáshoz vezeti.

Kétségtelen, hogy voltak jó tulajdonságai is e "csevegőnek". Az alaposság volt az írásaira leginkább jellemző, úgy külalakra, mint precíz fogalmazásaiban, a témát jól megválogatva, körüljárva, ismerve tette fel. Nemegyszer saját maga hangsúlyozta ki, hogy időt nem sajnálva tölt fel egy-egy írást. Ezt a nő e nélkül is tudta, és értékelte ezen igyekezetét, ami nagy rálátást és precizitást követelt a személytől nem csak tartalmilag, de külcsín oldaláról is megközelítve, az író szempontjából. Ő, mint egyik olvasó volt jelen, de ezt látta. Nem adott neki mindig hangot. Ez akár még pozitívnak is nevezhető lehetett volna. Munkája során ehhez szokott hozzá, ezért tartotta ezt természetesnek.

Azzal viszont nem számolhatott egyikük sem, hogy mi lehet e mögött. Mekkora ambícióval, egóval és meggyőződéssel tette fel ezen írásait az író, ami nem volt mindig egyformán mindenki számára tetsző, mégis elvárta bizonyos olvasóitól, hogy hajbókoljanak előtte és értékeljék az igyekezetét. Meg is tették nem kevesen, tette ezt, aki még jelen lehetett, közöttük talán mégsem mindig ezen írás feltevője.

Számolt e viszont azzal az "író", hogy egy feltett írást egy olvasó más szemszögből is megközelítheti, másként értelmezheti, értékelheti a képességeit, felkészültségét és iskolázottsága révén, ami nem teszi alkalmassá - esetleg - arra, hogy az írás szakértőjeként nyilvánuljon meg, elnézi a hiányosságait. Csak mint egyszerű halandó, laikus olvasó, beleszőve alkalmanként a saját érzelmeit fogalmazhatta meg - amatőr szinten - a maga véleményét.

Felmerül sokakban a kérdés egy írás olvasásakor, vajon mi motiválhatja az írót, hogy ezt a sokak számára bonyolult kérdést, mint "emberismeret" boncolgassa? Ennek igen egyszerű lehet a magyarázata. Ez a cikk sem született volna meg bizonyára akkor, ha sok minden nem előzte volna meg, azon túlmenően, hogy elsősorban önmaga számára fontos e kérdés felvetése és annak tisztázása. Nem utolsósorban másokban is elindíthat egy gondolatsort, ami legtöbbször nem vezet eredményre. No de... Rajta!

Vajon ismerjük e eléggé egymást ahhoz, hogy az írásainkon keresztül véleményt alkossunk, és messzemenő következtetéseket vonjunk le írótársainkról, írásain keresztül, egymásról? Alkalmanként nem törődve azzal milyen érzést hagyunk a másikban egy kimondott negatív szó, egy-egy rosszul megfogalmazott mondat után?

Mint sok mindent, ezt is csak gondolatébresztésnek szántam... A többi már nem rajtam múlik. Én beszéltem. Uff!

A cikket írta: zsoltne.eva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Hiszed, vagy sem... Ma két jó dolog ért! Egyik boldogabbá tett, mint a másik... Egy alig ismerősnél voltam ma és nagyon sok mindenről beszélgettünk. Még mielőtt arra gondolsz, az illető nő... mégpedig a nővéremmel azonos korú... Egyedül él, na jó, a fiával... ketten egészítik ki egymás életét... akár mint én a lányommal... Egy nagyon belevaló csajszi... Örülök, hogy megismertem igen csak "szűk", de nagyon otthonos környezetében...

Nem telt bele sok idő és telefonon a nővérem hívott... Vágya van, mint ahogy nekem is már régóta... Közölte velem, hogy kijön a telekre, nem ám, hogy szeretne? Ne tudd meg, mennyire örültem ennek a hívásnak!... Már csak egy kérdés tisztázandó! Mi vár, vagy várja ott kint? :-)))

Van egy szám, amit szeretnék megosztani veletek... megkeresem és ide felteszem... Nem ám félreérteni, mert ez sok mindenre értendő! "Ne várd a májust, hiszen közelít a tél!..." Ugye érted! Vagy érzed... Akkor inkább ezt:
Volt egy tánc...

https://www.youtube.com/watch?v=C6s9uDUqQsg
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: