újabb események régebbi események további események
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra

Ez az én Világom!

2011. április 17. - Látogatók száma: 59

Tépjük le magunkról a láncokat, melyekkel az élet megbéklyózott, szakítsuk darabokra a korlátokat, melyek körülvesznek, romboljuk porig a falakat, melyek elzárnak a valódi világunktól!...

Annyi mindent szerettem volna. Valahogy másként élni, mint a körülöttem lévő emberek. A nagy családom, a szegénységünkben, a nyomorúságunkban elém állított falakat, le akartam rombolni, ki akartam törni ebből, minden áron.
A felnőtté válás, az öntudatra ébredés, a felismerése annak, amiben élek, az Élet, a Család, ami az összetartozáson és a szereteten kívül a szűk teret is meghatározta számomra, a tudás hiánya, aminek a megszerzése akadályokba ütközött, de szükségem volt rá, hogy nyissak a Világ felé és az elérhetetlennek tűnő dolgok számomra elérhetővé, megismerhetővé váljanak, nem kevés feladatot rakott rám.

A körülöttem lévő szépség a vágyat is felélesztette bennem, de hogy el is érjem, nagyon hosszú utat kellett idáig is megtennem, amelynek még nem értem a végére.

Az élet egy kész csoda, megtapasztaljuk naponta. És csak rajtunk múlik, hogyan érünk el apró lépésekkel örömöket, melyek a boldogság illúzióját keltve kitöltik az űrt, amit olykor érzünk.

Számtalan kérdést teszünk fel magunknak, melyre folytonosan keressük a választ, és hiányérzetünk támad, ha nem találjuk meg. De mi a helyes válasz? Talán az, amit mi magunk is el tudunk fogadni? Vagy, amit mások annak hisznek? Vagy a tudás által jutunk el az igazi válaszig? Vagy a megtapasztalás adja meg a helyes választ?

Mennyi akadályt kell leküzdenünk, mennyi minden nehezedik a vállunkra, és hányszor érezzük, hogy hiába minden erőfeszítésünk, a rendelkezésünkre álló tudás kevés ahhoz, hogy mindig, minden helyzetben meg is tudjuk határozni. A cselekedeteinket valami mindig befolyásolja, vagy visszafogja, vagy motiválja, előre viszi.
Mikor, melyiket alkalmazzuk, ki adja meg a választ erre? Mi magunk.

Magányos óráimban sokszor nyitok a Világ felé, megfigyelek, hallgatok beszélgetéseket, nyitott vagyok mindenfajta kommunikációra, információ befogadására. Látni, érezni, megtapasztalni!... A tudás megszerzése számtalan akadályokba ütközik, rengeteg energiát von el, idő és pénz kérdése. Ugyanakkor feltölt. És sokszor érzem a rengeteg ismeret olykor nyomaszt, fáraszt, és a tehetetlenség, a hiábavalóság érzetét kelti.
Olykor azt érzem, jobb lenne tudatlannak lenni. Szinte az együgyűség határát súrolva. Nem érezni, nem látni, nem hallani. Csak lenni!

Mert mit ér a tudás, ha a birtokodba került információt, új dolgokat, értékes gondolatokat nem tudsz megosztani senkivel. Önmagad igazolására és megcáfolására használod fel csupán és nem arra, hogy a gondolataidat, a tudásodat kicseréld, meghallgass másokat is, vitatkozz, ha kell, mert nekik egy-egy téged annyira foglalkoztató gondolatról esetleg más a véleménye.
Ha ezt nem kívánod megismerni, vagy nincs lehetőséged arra, hogy megismerd, mert egyedül vagy, akkor egy végtelen üres térbe kerülsz és hirtelen nem tudsz mit kezdeni mindazzal, ami benned felgyülemlett.

Akkor, de csak akkor, amikor ez már szinte elviselhetetlen számodra, próbálsz meg kitörni valamilyen módon, legtöbbször akkor is egyedül, távol mindenkitől. Még egyszer szeretnél megbizonyosodni arról, hogy amit gondolsz az a helyes, nem tévútra akarod, hogy vezessen, hanem a helyes utat szeretnéd, kijelölni számodra.
A rengeteg információ, amit nap, mint nap befogadsz, megül benned és nyomaszt, kavarodik, káoszt eredményez, és rendet szeretnél magad körül.
Erre jó a magány, akkor egyedül vagy, a béke és nyugalom vesz téged körül, ahol a gondolataid szabadon áramlanak, a kérdéseidre választ találhatsz, vagy egy újabb kérdést megfogalmazhatsz magadban.

Ez az én Világom!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. július 3. 09:42
Egy cikk, ami jól van megírva , szép, átérezhető, bölcs, és elgondolkodtató.
Nyomot hagy az olvasóban.
2011. április 30. 07:52

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 30. 07:49

Szia Éva!
Hú ez bombajó!!! Tudsz te ilyeneket is, gratulálok!!! Nagyon tetszett:-)
Más "kolléganőktől" is szívesen olvasnék ilyen magvas gondolatokat!
Azért van az, hogy maga érzi az ember magát -szerintem-, mert bizonyos tapasztaláson túl már nagyon kevés ember képes felvenni ugyanazt a rezgésszámot, amit az olyan emberek rezegnek, akik nem másoktól, maguktól is akarnak valamit gondolni a világról.
Utálom azt amikor valaki okosságokat tanul és azt hiszi, hogy ő a legokosabb a világban, más szabadgondolkodókat leszól, megsért (én erre ügyelni szoktam, hogy ne tegyem; az egy másik kérdés, ha a butaságból nem értenek meg engem). És közben elképzelése sincs arról, hogy mindenkinek létezhetne az Ő világa, csak fel kellene fedeznie!
Te értelmes ember vagy. A magad korlátaival (nekem is megvan a magamé, de ne higgye senki, hogy neki nincs, még a nagy "MESTER"-eknek" se a csillagos ég...) fedezed fel a TE világod.
Gratulálok hozzá,
Pinokkkió

Én is készültem valami hasonló írásra, de megelőztél;-)

Kedves Pinokkió!

Nincs új a nap alatt, a te Világod a Tiéd! :-)
Fogalmazd meg a te Világod, de úgy érzem sok közös van bennünk. És olykor nem árt, ha többek gondolatát megismerjük. Az enyémet már tudod.

Örülök, hogy nem csak engem foglalkoztat ez a kérdés, de azt, hogy másokat is, csak akkor tudom meg, ha megosztják velem.

Legyél te az első, aki megosztja. :-)

Pussz,
Éva
2011. április 30. 07:49
Szia Éva!
Hú ez bombajó!!! Tudsz te ilyeneket is, gratulálok!!! Nagyon tetszett:-)
Más "kolléganőktől" is szívesen olvasnék ilyen magvas gondolatokat!
Azért van az, hogy maga érzi az ember magát -szerintem-, mert bizonyos tapasztaláson túl már nagyon kevés ember képes felvenni ugyanazt a rezgésszámot, amit az olyan emberek rezegnek, akik nem másoktól, maguktól is akarnak valamit gondolni a világról.
Utálom azt amikor valaki okosságokat tanul és azt hiszi, hogy ő a legokosabb a világban, más szabadgondolkodókat leszól, megsért (én erre ügyelni szoktam, hogy ne tegyem; az egy másik kérdés, ha a butaságból nem értenek meg engem). És közben elképzelése sincs arról, hogy mindenkinek létezhetne az Ő világa, csak fel kellene fedeznie!
Te értelmes ember vagy. A magad korlátaival (nekem is megvan a magamé, de ne higgye senki, hogy neki nincs, még a nagy "MESTER"-eknek" se a csillagos ég...) fedezed fel a TE világod.
Gratulálok hozzá,
Pinokkkió

Én is készültem valami hasonló írásra, de megelőztél;-)
2011. április 26. 07:12
Megértem, ha nem kell az én világom, na de ennyire? :-)
Már nem is érdekel.

Szassztok,
Éva
2011. április 22. 04:40
Szia Kiki!

Amikor téged olvaslak, úgy érzem te már megtaláltad a te Világod, már nem keresed, már rajta állsz.
Látod én is ezt az állapotot keresem, ezért megyek ma ki a szabadba, ami nekem a kertet jelenti, a cicáimat, a csendet, a nyugalmat... rendet rakni a fejemben.

Pussz,
Éva
2011. április 17. 15:20
mennyire igazad van, legalább is a cikkedben megfogalmazottakkal
tetszett

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: