újabb események régebbi események további események
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:39
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:37
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
06:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:31
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:30
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:29
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Fagyos világ...

2013. április 4. - Látogatók száma: 59

Jön még borúra derű?!...Nem lehet átértékelni azt, amit megtapasztaltunk, szemmel látható volt..., meg lehet másítani, akinek az az érdeke, de annak, aki átélte, elfelejteni soha.

Mennyivel másabb!... Mennyivel több a MOST, mint pár hete, amikor kinéztem az ablakon és egymásba kapaszkodó embereket láttam... A hatalmas erejű, jeges szél pár lépés után nem engedte tovább menni az embereket. - Mit keresnek kint az utcán? – kérdezhetnénk. A jó meleg szobából ez így természetes. – De ha egyszer dolguk volt.

Egymást átölelve, védve apa, anya, gyerek vészelték át a lökéshullámokat, a szél erejét... Követtem minden lépésüket, ameddig csak el nem tűntek a szemem elől a ház sarkában, és azt vettem észre, hogy könnyezem...

Az összetartozásnak a bajban hatalmas ereje van! Miközben néztem őket. Emlékeztem rá. A látvány magáért szólt. Ez a család sem fogja egyhamar elfelejteni, hogy ilyen is volt egyszer... A szeretet, a féltés eme kézzelfogható megnyilvánulása, bizonyítéka... Kár, hogy olyan gyorsan felejtünk!

Szemem MOST a kis virágoskertemre téved. A pár napja még ágaskodó tulipánok, játszintok, nárciszok, a levelét bontogatni készülődő rózsa a hó és a jég fogságában haldoklik. Talán már nem is élnek? Visszafordíthatatlan, szomorú vége lesz ennek a télnek…

Fagyos márciusi napok! Fagyos világ!...

Képes lesz e újjáéledni a természet?... Sérülések nélkül egészen biztosan nem... A kérdés csak az, hogy mekkora kárt okozott ez a két nap... és ami ez után jött?!

Mennyivel több a MOST, mint pár hete, amikor kinéztem az ablakon…

Ragyogóan süt a Nap... az egész szobám fényárban úszik!... Szinte hihetetlen, mire képes a természet ereje? Ez maga a csoda! Minden más csak szemfényvesztés! A természet erejében hiszek! Abban a csodában, hogy képes leküzdeni számtalan ilyen és ehhez hasonló megpróbáltatásokat és közelebb hozni egymáshoz az embereket!

Ha ez nem így lenne? - Tévednék!

A kényszerű bezártság nem várt érzéseket hozott elő bennünk a felszínre. Sokkal erőteljesebbet, hiszen a figyelmünket valami fontosabb vonta el a megszokott hétköznapi teendőinktől. Aki a zárt térben át tudta vészelni azokat az órákat, napokat, semmi sem kerülhette el a figyelmét… Alkalma volt, egészen más körülmények között mérlegelni a látottakat, hallottakat. A jó melegtől körülvéve, védve. Innen-onnan a legkülönfélébb reakciókat, a zord időjárás áldozatai részéről hallottakat... Az átélt, katasztrófaként megélt óráikat elbeszélve, megosztva velünk.

Szégyenletes, ami ez alatt a két nap alatt Magyarországon történt!... és nem az időjárásra gondolok elsősorban!

Ha nem így lenne? – Tévednék!?

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. április 8. 16:28
Hányszor kell még éreznem az egymáshoz tartozás hiányát? A kirekesztettséget? Nem lehet nyíltan még most sem beszélni erről. Mélyen magadba kell fojtani az érzéseket, a vélt igazadat. Nincs lehetőséged sehol elmondani, hogy az, ami van, nem jó. Miért nem veszi észre az, aki még tehetne valamit? A könnyebbet választotta. Egy ember nem számít! A "fontosabb" érdekében feláldozható. Milyen fagyos ez a világ!
2013. április 4. 16:57
- Adja Isten, hogy úgy legyen... - mondta Ilike

- Nem tévedek - feleltem, mert a természet csodákra képes! Bebizonyította nem egyszer - minden hátsó szándék nélkül. Nem kell mindent olyan komolyan venni! Megtréfált már nem egyszer és túlélte. Van mit tanulni tőle! Képes volt megújulni. Mi is követjük a példáját!
Vagy sikerül, vagy nem. :-)
2013. április 4. 16:51
Egy-két hsz-t ide mentve, mert ott a bejegyzésemben nem volt méltó helye... hittem annak, aki még bizakodott.

Azt mondtam, hogy a próféta szóljon belőled. Már igencsak dughatnékom van..., ne gondolj semmi "rosszra" - mondtam... az nagyon is fárasztó, mert megadom mindig a módját.
A tavaly eldugott hagymám túlélte a telet, szépen zöldellt, de már legalább kétszer fagyott el azóta, hogy mi lesz belőle, nem tudom, de hogy roppanós zöldhagyma nem, az már szinte biztos... A spenót éli világát! Így lehet megismerni, melyek az ellenálló fajták. Hát ez az. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: