Fagyos világ...
Látogatók száma: 59
Jön még borúra derű?!...Nem lehet átértékelni azt, amit megtapasztaltunk, szemmel látható volt..., meg lehet másítani, akinek az az érdeke, de annak, aki átélte, elfelejteni soha.
Mennyivel másabb!... Mennyivel több a MOST, mint pár hete, amikor kinéztem az ablakon és egymásba kapaszkodó embereket láttam... A hatalmas erejű, jeges szél pár lépés után nem engedte tovább menni az embereket. - Mit keresnek kint az utcán? – kérdezhetnénk. A jó meleg szobából ez így természetes. – De ha egyszer dolguk volt.
Egymást átölelve, védve apa, anya, gyerek vészelték át a lökéshullámokat, a szél erejét... Követtem minden lépésüket, ameddig csak el nem tűntek a szemem elől a ház sarkában, és azt vettem észre, hogy könnyezem...
Az összetartozásnak a bajban hatalmas ereje van! Miközben néztem őket. Emlékeztem rá. A látvány magáért szólt. Ez a család sem fogja egyhamar elfelejteni, hogy ilyen is volt egyszer... A szeretet, a féltés eme kézzelfogható megnyilvánulása, bizonyítéka... Kár, hogy olyan gyorsan felejtünk!
Szemem MOST a kis virágoskertemre téved. A pár napja még ágaskodó tulipánok, játszintok, nárciszok, a levelét bontogatni készülődő rózsa a hó és a jég fogságában haldoklik. Talán már nem is élnek? Visszafordíthatatlan, szomorú vége lesz ennek a télnek…
Fagyos márciusi napok! Fagyos világ!...
Képes lesz e újjáéledni a természet?... Sérülések nélkül egészen biztosan nem... A kérdés csak az, hogy mekkora kárt okozott ez a két nap... és ami ez után jött?!
Mennyivel több a MOST, mint pár hete, amikor kinéztem az ablakon…
Ragyogóan süt a Nap... az egész szobám fényárban úszik!... Szinte hihetetlen, mire képes a természet ereje? Ez maga a csoda! Minden más csak szemfényvesztés! A természet erejében hiszek! Abban a csodában, hogy képes leküzdeni számtalan ilyen és ehhez hasonló megpróbáltatásokat és közelebb hozni egymáshoz az embereket!
Ha ez nem így lenne? - Tévednék!
A kényszerű bezártság nem várt érzéseket hozott elő bennünk a felszínre. Sokkal erőteljesebbet, hiszen a figyelmünket valami fontosabb vonta el a megszokott hétköznapi teendőinktől. Aki a zárt térben át tudta vészelni azokat az órákat, napokat, semmi sem kerülhette el a figyelmét… Alkalma volt, egészen más körülmények között mérlegelni a látottakat, hallottakat. A jó melegtől körülvéve, védve. Innen-onnan a legkülönfélébb reakciókat, a zord időjárás áldozatai részéről hallottakat... Az átélt, katasztrófaként megélt óráikat elbeszélve, megosztva velünk.
Szégyenletes, ami ez alatt a két nap alatt Magyarországon történt!... és nem az időjárásra gondolok elsősorban!
Ha nem így lenne? – Tévednék!?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
- Nem tévedek - feleltem, mert a természet csodákra képes! Bebizonyította nem egyszer - minden hátsó szándék nélkül. Nem kell mindent olyan komolyan venni! Megtréfált már nem egyszer és túlélte. Van mit tanulni tőle! Képes volt megújulni. Mi is követjük a példáját!
Vagy sikerül, vagy nem. :-)
Azt mondtam, hogy a próféta szóljon belőled. Már igencsak dughatnékom van..., ne gondolj semmi "rosszra" - mondtam... az nagyon is fárasztó, mert megadom mindig a módját.
A tavaly eldugott hagymám túlélte a telet, szépen zöldellt, de már legalább kétszer fagyott el azóta, hogy mi lesz belőle, nem tudom, de hogy roppanós zöldhagyma nem, az már szinte biztos... A spenót éli világát! Így lehet megismerni, melyek az ellenálló fajták. Hát ez az. :-)