Felszín
Látogatók száma: 59
Minden ott kezdődik, hogy először elképzeled. Még nem tudod mi lesz belőle, de már építed a fundamentumot...
Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha mindjárt az elején tudnánk mi van a mélyén és mindössze annyi lenne a dolgunk, hogy kikerüljük az akadályokat, ami nem tetszik.
Mennyi minden előzi meg, mire rászánjuk magunkat, hogy változtatunk az életünkön. Nyilván valamiért nem érezzük jól magunkat abban, amiben éppen vagyunk, vagy voltunk már hosszú idő óta. Elhatározás kérdése az egész. Ha túlsúlyba kerül a hogyan tovább kérdése, már csak egy lépés a megvalósításig.
Még szó sincs arról, hogy mélyebben átgondoljuk kivel képzeljük el a változtatást. Még csak arról van szó, hogy el kell indulni egy bizonyos irányba.
Eddigi tapasztalataid nem sok eredményre vezettek a végét illetően, az élet tele van, volt buktatókkal, amit nyilván nem akarod, hogy megismétlődjön, ezért kicsit körültekintőbben próbálsz nekifogni a terved, célod megvalósításának. Kb. tudod csak mit nem akarsz, mit akarsz. Erre építesz fel mindent.
Egy dolgot hagysz figyelmen kívül, ha rólad van szó, hiába mondod, hogy egyedül vagy, ez nem minden értelemben igaz. Vagyis már az elején elkábítod, becsapod magad és nem tartod olyan súlyúnak ezt a nagyon is fontos kérdést, mint amivé válhat menet közben, amikor már benne vagy nyakig.
Ha ez olyan súllyal van jelen az életünkben, amin magunk sem tudunk, vagy akarunk rajta változtatni, vagy, ha akarnánk se tudnánk, csak tudomásul vesszük, hogy van, létezik és úgy teszünk mintha nem lenne, saját magunkat vezetjük félre.
Először azzal kell tisztába jönnöd, hogy vele, vagy nélküle. Ez is döntés kérdése, de egy teljesen külön fejezet. Maga az élet, és ha nem is vallod be, de talán a legfontosabb.
Az életünk nem apró epizódokból, hanem egy hosszú folyamatból áll, ami nem csak a mi döntésünk volt egyszer, abba benne volt, van egy másik fontos élet, egy hús, vér személy, aki hozzánk tartozik.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy akkor sem vagyunk egyedül, ha annak érezzük magunkat.
Az az ember sincs egyedül, aki annak vallja magát. Ott van benne a múltja, neki is ott van az eddigi, régi élete, amit megosztott valakikkel, valamikor. Egy csomó megválaszolatlan kérdés. Az újrakezdést akarod-e igazán? Ezek után!
Legalább akkora energiát kíván meg egy olyan döntés, hogy nem változtatsz az életeden, mert még a semmit is meg kell tervezned. A cél, hogy ugyanúgy folytatod az eddigi életed, minden változtatás nélkül is egyfajta akaratot, elkötelezettséget kell, hogy feltételezzen benned, másként nem megy. A belenyugvás, beletörődés, hogy semmin sem változtatsz, legalább olyan frusztrációt okoz, mint a tettek mezejére lépés. A semminél a valami több - mondják. És akkor már ott tartasz megint, ha nem csinálsz semmit annak érdekében, hogy ne úgy legyen mint eddig, meg kell tervezned azt az állapotot, amiben a legkevesebb buktató érhet. A semmihez közelít ez az állapot, ami viszont nem semmi.
Egyedül maradni, akkor is, ha nem vagyunk azok, egyenlő a mindent magad kérdésével. Magadnak, magunknak kell megteremteni azt a körülményt, amiben mégis csak jól érezhetjük magunkat, mert ez a lényeg. Ha a másikkal együtt nem megy.
Nem csak az dönti el a létet, hogy vagy, vagyunk. Azt meg kell tölteni tartalommal. És máris ott tartunk, hogy a semmi választása is nem kevés energiát emészt fel.
És ez csak a felszín.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Éva!
Jó kis elmélkedő, gondolati írás. Érdekes volt a pár bekezdés utáni T/1-ből E/2-be váltás. Talán kicsit hiba is. Ha ezek felváltva lennének, akkor a T/1-ek lehetnének a narrátorozások. Így kissé zavaró.
Bokor
Változtattam az instrukciói alapján. Váltakozva írtam le ezek után, mert valóban így is lehet, sőt, így magam is jobbnak érzem. Nem csak magamról, rólunk is szólhat. :-)
Köszi az észrevételt.
Éva
Jó kis elmélkedő, gondolati írás. Érdekes volt a pár bekezdés utáni T/1-ből E/2-be váltás. Talán kicsit hiba is. Ha ezek felváltva lennének, akkor a T/1-ek lehetnének a narrátorozások. Így kissé zavaró.
Bokor
Válasz erre: zsoltne.eva
Köszönöm, hogy olvasol!
Az életünk boldogulásához az alapokat igazából a szüleinktől kaptuk. A családi környezetünk, a gyermek- és fiatal-felnőtt korunk többnyire megmutatott egy irányt.
Hogy mennyire volt tartós az az alapba helyezett anyagtól is függött, amit útravalónak kaptunk az életünk során. Akkor tudtuk meg igazán mennyire volt erős, vagy gyenge, amikor az élet nehéz helyzet elé állított.
Minden egyéb már rajtunk múlik.
Valaki nemrég azt kérdezte tőlem: "Miért? Te mihez értesz?"... egy pillanatra nem értettem... Úgy éreztem a kérdező helyettem adta meg rá a választ, vagyis magában már eldöntötte. Erre mit lehet válaszolni?... Semmit. :-)
Ezt arra mondom "aki ezt nem tudja, nem akarja észre venni...?... hadd menjen!"
Neked is sok sikert! :-)
Válasz erre: MindenHatÓ
Vannak momentumok az életünkben amit nem tudunk megtervezni. Az, hogy megtaláljuk Őt vagy sem egy ilyen momentum. De addig is amíg nincs meg élhetünk tartalmas életet igen. A semmi sem semmi, még ha annak érezzük is néha. Egyedül lenni jó néha...pont az ilyen gondolatsor miatt. Néha nem árt értékelni vagy/és átértékelni dolgokat.
Egyet ne tegyél soha! Ne hibáztasd magad! Az önmarcangolással ártasz legtöbbet!
Néha azt érzem soraidból ezt teszed. Értékes ember vagy, ezt soha ne feledd! Aki ezt nem tudja, nem akarja észre venni, az hadd menjen! mindezt akkor tudod meg, amikor megtalálod azt, aki észreveszi legbelsőbb titkos énedet....
Sok sikert!! Jó a cikk.
Az életünk boldogulásához az alapokat igazából a szüleinktől kaptuk. A családi környezetünk, a gyermek- és fiatal-felnőtt korunk többnyire megmutatott egy irányt.
Hogy mennyire volt tartós az az alapba helyezett anyagtól is függött, amit útravalónak kaptunk az életünk során. Akkor tudtuk meg igazán mennyire volt erős, vagy gyenge, amikor az élet nehéz helyzet elé állított.
Minden egyéb már rajtunk múlik.
Valaki nemrég azt kérdezte tőlem: "Miért? Te mihez értesz?"... egy pillanatra nem értettem... Úgy éreztem a kérdező helyettem adta meg rá a választ, vagyis magában már eldöntötte. Erre mit lehet válaszolni?... Semmit. :-)
Ezt arra mondom "aki ezt nem tudja, nem akarja észre venni...?... hadd menjen!"
Neked is sok sikert! :-)
Egyet ne tegyél soha! Ne hibáztasd magad! Az önmarcangolással ártasz legtöbbet!
Néha azt érzem soraidból ezt teszed. Értékes ember vagy, ezt soha ne feledd! Aki ezt nem tudja, nem akarja észre venni, az hadd menjen! mindezt akkor tudod meg, amikor megtalálod azt, aki észreveszi legbelsőbb titkos énedet....
Sok sikert!! Jó a cikk.
Válasz erre: Tündér
Kedves Éva!
Én egy másik mondatot csípnék ki : "Azt meg kell tölteni tartalommal." Az életben sok döntést hozunk, percről percre. Nem szabad félni tőle, mert a tartalom azaz az élmény a legfontosabb. Ezek irányítanak afelé, ahová tartunk. Köszönjük az értékes gondolatokat!
Pussz, Tündér
Kiragadtál te is egy fontos momentumot. :-)
Puszi,
Éva
Én egy másik mondatot csípnék ki : "Azt meg kell tölteni tartalommal." Az életben sok döntést hozunk, percről percre. Nem szabad félni tőle, mert a tartalom azaz az élmény a legfontosabb. Ezek irányítanak afelé, ahová tartunk. Köszönjük az értékes gondolatokat!
Pussz, Tündér
Válasz erre:
"Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy akkor sem vagy egyedül, ha annak érzed magad."
Ez nagyon jó gondolat reggelre! Köszi Zséva!
Szívesen Donna!
Ez nagyon jó gondolat reggelre! Köszi Zséva!