Erotikus

Géza bácsi, és az Ő teli zsákja

Látogatók száma: 49

Az irodaházunkban évek óta az a szokás, hogy karácsony előtt mindig tartunk egy kis házi karácsonyt. Ez a szép szokás reményeink szerint még jobban összekovácsolja a cégünk dolgozóit. Talán még jobb lesz közöttük a csapatszellem!

Ember tervez….

Már hetek óta, a cigarettaszünetek alatt, arról szólt a találgatás, hogy az idén ki legyen a Mikulás, és ki a Krampusz! A dolgozók az idén egyhangúan megszavazták, hogy a mindig kedves, és jóságos Géza bácsi legyen a Mikulás a tervosztályról, mert valódi, és szép fehér szakálla van, a Krampusz pedig a fekete hajú, folyton kacérkodó, mosolygós, és gyönyörű Ágika legyen a könyvelésről!
Ágika ezt a rászavazást a legcsábosabb mosolyával nyugtázta, és mivel úgyis mindig szeretett a középpontban lenni, tüstént szervezkedni kezdett. Felkereste a tervosztályt, és Géza bácsiba belekarolva, elkezdte azonnal kihúzni a munkateremből. Géza bácsi az izgalomtól kipirulva, mosolyogva követte Ágikát.

- Nézzétek csak szegény Géza bácsit! Hogy huzatja magát!
- Hát, nem tudjátok, hogy a szegény embert az Ági is húzza?- sütötte el Lajos, a főtervező. Erre aztán beindult az élcelődés.

- Jöjjön csak Gézuka, mert meg kell beszélnünk egy csomó mindent! Meg kell tudnunk, hogy ki lesz ott az ünnepségen, hány gyereket kell majd megajándékoznunk, hol tudunk beszerezni mikulás és krampusz ruhát, és nem utolsó sorban, vajon a pénzügy kifizeti-e az összes költségeket?
- Én azt mondom Ágika, hogy legelőbb a ruhákat kell kikölcsönözni, mert hamar kifogy a kölcsönzőkből! A pénzügy meg majd ad nekünk előleget, és ráérünk vele az ünnepek után elszámolni, csak mindenről számlát kell vinnünk!
- Jól van Gézuka, én körbejárok az osztályokon, és összeírom, hogy családonként hányan lesznek itt! Kiszámolom a költségeket, beleértve az italok és szendvicsek árát is!
- Ágika, édes! Akkor én meg intézem a kölcsönzőt, sőt hozok egy kisebb fenyőt is, - csak éppen a hangulata miatt, - amit aztán majd munka után együtt feldíszítünk a kollégákkal!
- Jól van Gézuka, - a többit intézem! A hidegtálakat megrendelem, az italokat pedig bevitetem a céghez! A mikuláscsomagokat is megveszem. Ráérek elintézni mindent, mert a férjem úton van, és csak az ünnepek után ér haza! Tudja, - Ő kamionos!

Géza bácsi alig várta, hogy a főnöke engedélyével elmehessen egy formás kis fenyőfát vásárolni. Miután megvette, visszament az irodaházba, és a fácskát berakta az irattárba. Majd a díszek mellett sok műhóval is feldíszítjük, hogy nagyon szép legyen!- gondolta.

- Akkor, az ünneplés reggelén várom a lakásomon, és én lerendezem a zsákját!- mondta kacér mosollyal Ágika, és elbúcsúzott.
Múltak a napok, és egyre közelebb jött az ünnepség ideje. A fenyő már feldíszítve állt, vastagon beszórva műhóval, és rajta a színes villódzó fények adták meg az igazi karácsonyi hangulatot.

Másnap reggel Géza bácsi mikulásruhába öltözve izgatottan csengetett be Ágika lakásába. Az ajtó szinte azonnal kitárult, és Ágika gyorsan behúzta az öreget, hogy a házban lévő kíváncsi szemek minnél kevesebbet lássanak a látogatóból.
- Jó reggelt, Gézuka! Már nagyon vártam! Most megreggelizünk, aztán nekem van még egy kis tennivalóm! A mikuláscsomagokat bepakolom egy zsákba, és kiteszem a fogas alá, az előszobába. Addig a nappaliban helyezze magát kényelembe!

Az öreg fejében sebesen cikáztak a gondolatok. Ez bizony a sors keze,- gondolta. Karácsonyra végre én is kapok egy ilyen kívánatos gyönyörű angyalkát! Olyan kívánatos, és forró, - mint egy vulkán, és ha rajta lesz a krampusz jelmez…- majd rosszalkodunk! Istenem,- sóhajtott egy nagyot, és lehunyta a szemét.

A nappaliba vitt kávéját ráérősen kortyolgatta az öreg, amikor megjelent Ágika a sóvárgó öreg előtt krampuszjelmezbe öltözve. Amikor megfordult, Géza bácsi belemarkolt a gyönyörű formás, kemény fenekébe.
- Na-na, Gézuka, - azt akarja, hogy jól megvirgácsoljam? Aztán látva az öreg elpirult arcát, elnevette magát.
- Ki akar itt virgácsolni?- hallatszott be az előszobából egy dörmögő bariton, majd kisvártatva megjelent egy medve alkatú mosolygó ember. Ágika örömében sikítva ugrott a nyakába, és csókokkal halmozta el mindenhol, ahol csak érte. Aztán bemutatta a férfit Géza bácsinak.
- Gézuka, ő az én kedvenc mackóm, - a férjem! Akkor én majd csak kicsit később megyek az ünnepségre, mert nekünk itt most dolgunk lesz!- nevetett rá a férjére. Délre én is ott leszek az ünnepségen!

Az öreg teljesen leforrázva, de megkönnyebbülten kapta fel a zsákot az előszobában, és elindult a munkahelyére. A sarkon villamosra szállt, és a zsákot a lábai közé kapva leült.
- Mi van papa, - tele van a zsákod? A krampuszodat meg elhagytad?- kérdezte tőle egy szemmel láthatóan ittas alak. Géza bácsi szomorúan bólintott, miközben megállapította, hogy a villamoson lévő nők szépségben semmiképp sem vehetik fel a versenyt Ágikával.

Délre volt meghirdetve a céges karácsony kezdete. A nagy tárgyalóban szorgos kezek már átrendezték a tárgyaló asztalokat. A kollégák is nagyon várták már az ünnepség kezdetét, és főleg az ünnepség utáni bulizást. Az egyik asztalon gyönyörű hidegtálak, pezsgős, és üdítős üvegek sorakoztak, a következő asztalon szalvéták, poharak, és tányérok álltak készenlétben. A harmadik asztalra pedig felhalmozták a névre szóló apró ajándékokat, melyeket az előző héten egy dobozból húzták ki a kollégák, hogy vajon ki-kinek fog kedveskedni valami aprósággal.

Az irodaház előcsarnokában már gyülekeztek az ünnepségre érkező kollégák családostól. A gyerekek izgatottan futottak az érkező mikulás elé, körbe állták, aztán mindnyájan elindultak a feldíszített nagy tárgyaló felé, ahova lassan bevonultak, és helyet foglaltak.
A hangszórókból vidám karácsonyi dalok szóltak halkan, és a vezérigazgató elmondta az ilyenkor szokásos ünnepi beszédét! A beszéd után a hang technikus egyenként kezdte kiszólítani a gyerekeket, akik a mikulás előtt lassan felsorakoztak.

- Balogh Péterke most odamehet a mikulás bácsihoz, akitől majd kap valamit! Azt, hogy mit kap, - majd kiderül! Vajon mikuláscsomagot, vagy virgácsot kap Balogh Péterke? Most a mikulás előveszi zsákját, és belenyúl a mélyébe! Kotorászik benne, de keze csak a levegőt tapogatja! Vagy mégsem? Lássuk csak!

Géza bácsi a zsákjából nagy derültség közepette egy gyűrött, átizzadt inget húzott ki. Péterke sírásra görbülő szájjal nézte a mikulást, amikor a terembe berobbant a krampusz, és gyorsan kicserélte a mikulásnál lévő zsákot a magával hozott zsákra! Az ünnepség ezután zavartalanul rendben folytatódott, - mintha mi sem történt volna!