újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hegyen, völgyön át… (Játékra)

2018. szeptember 18. - Látogatók száma: 45

A játék öt szava: Templom, Smaragdzöld, Kobold Hegyorom, Féltékeny,

Majd minden alkalommal, még mielőtt a „hegyormot” megmászom, ami valójában csak egy kis emelkedő, de nekem éppen elég magas, amire felérek. Dombtető, ha úgy tetszik. Onnan még igen messze van a kis kobold kertem, ahová mindig igyekszem, hogy több nap eltelte után, mint holnap is, végre tiszteletemet tegyem. Mindig sietnem kell, hogy az oda- és visszavezető nem rövid utat megtéve még maradjon pár óra a rengeteg teendő ellátására is.
Lejtmenetben, a völgyön át vezet az út és már messziről látom azt a szabolcsi templom tornyot, ami mára számomra szimbólummá, kitörölhetetlen emlékké vált és kikerülhetetlenné is egyben, ahová ritkán és nagyon régen vitt a lábam, akkor is csak azért, hogy rövid ideig tartó találkozóm veled, megejtsem. Mindig én voltam ezen találkozások kezdeményezője még akkor is, ha ezen alkalmakkor a szememre vetetted, hogy miért nem megyek gyakrabban? Nem kifogásként hárítottam el a nem túl komoly érdeklődésedet, talán rám sem figyeltél eléggé, pedig hányszor mondtam el, hogy ez a kis kitérő mennyire fárasztó már nekem, hiszen csak útba ejtettelek, és ezután még tovább visz az utam már nélküled. Helyette gyakran tettem fel neked a kérdést, te miért nem jössz el soha hozzánk kertvárosba, hiszen csak fel kell ülnöd a buszra és én ott várlak, vissza is kísérlek? Megígérted, de egyszer sem tartottad a szavad és én nem kérhettelek számon, pedig akkorra már nyoma sem volt bennem a féltékenységnek, ami miatt olyan távol kerültünk egymástól. Rég volt. Nem is akarom már bolygatni a múltat, ami mindkettőnk számára egy végső állomásként a kapcsolatunk végét jelentette. Nem is azért írom ezt most neked, de valahol kimaradt a találkozásaink során beszélgetéseink fő üzenete, hogy mennyire hiányzol mindkettőnknek.

Már csak emlékeim között él, hogy közel a templomhoz volt egy kis pad, amire majd minden nap le szoktál ülni, és megértettem, hogy ez számodra már egy rituálé, mindennapos, egy olyan szükséges rossz szokás egy kívülálló szemével nézve, amitől téged eltéríteni már nem lehetett, bár tettem pár bizonytalan kísérletet, de hiába. Oly makacs, és önfejű voltál, nem csak én éreztem mindvégig, de más is megmondta nekem. Igaz már akkor is késő lett volna ezen változtatni, amikor még csak a kórházi ágyat nyomtad. Kettőnk kapcsolatán ez már nem változtatott volna. A nagyobb baj csak ezután következett be, ahová önszántamból már nem követtelek. Ezt is másoktól tudom csak, hogy sajnos fel sem ismertél volna, olyannyira elkéstem már azzal az utolsó látogatással is. Te sem így akarhattad, nem önként „távoztál” oda, ahonnan visszajönni már nem lehet.

Késő már fájlalni a rengeteg elmulasztott percet, amit még együtt tölthettünk volna, helyette milyen jó is lenne, ha tudnád és emlékezhetnél, hogy nekem is van ám egy rejtett padom, amit smaragdzöld lombok körbeölelnek, jól rejtve vagyok a kíváncsi szemek elöl és ahol mostanában egyre gyakrabban eszembe jutnak a veled töltött nem kevés időből megmaradt emlékek közül, ami szép volt.

Cikket írta: Zséva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: