újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:48
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
08:32
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Illatok-A félelem illata...

2011. június 27. - Látogatók száma: 106

Tudom, hogy csak pár pillanatra jöttél ide, de állj meg és érezd az illatokat Velem! Maga az illat az egyik legmisztikusabb valami. Mindig és mindenütt jelen van, az egész lényedben, hiszen te magad vagy az illat.

FÉLTEM... Érezni a múltamban!
A félelem orrfacsaró, bűzös szaga körbelengett nap, mint nap...

Egy szakításon voltam túl, és menekültem a fájdalom elől. Nem akartam szomorúságot, fájdalmat érezni. Vagy csak nem akartam elfogadni, hogy ezekkel a negatív érzésekkel együtt kell tudni élni, és le kell győzni a félelmeket? Ha keresed a boldogsághoz vezető utat akkor saját magadat kell előbb szeretned. Nekem nem ment. A félelem marta, tépte a szívemet, addig, míg a lelkemig nem ért! Én csak örömet, felszabadultságot, a lelkem szabadságát kerestem és nem félelmeket! Nem volt más választásom, mint, hazudtam. A világnak, az embereknek, és magamnak! Nem azt mutattam, aki, vagyok!

HATALMAT akartam!

Az érzelmeim felett, mások felett!

MEGKAPTAM!

Százszor százféle alakban! Az erotika, a bujaság, lett az én birodalmam, ahol én voltam a tündérkirálynő…

HÓDÍTOTTAM!

Ám miközben ebben az illúzióban éltem, magam köré téglákból falakat építettem.

ÁTHATOLHATATLANT!

Hol a gyermeki énemet, hol a női énemet, hol a vadabb énemet mutattam. Miközben menekültem… DE túl messzire mentem! Megjártam a magasságot és a mélységet is egyszerre! Teljes lélekkel vágytam a fény felé már, ahol nincs semmi hamis, csak IGAZ!

HIBÁZTAM!

És akkor elkezdtem visszafelé lépkedni! A téglákat bontogattam egyesével lefelé. Azzal, hogy adtam, kaptam is. Nyílt a világ előttem, szélesedett és befogadott. Körbevett valami illat… a TISZTASÁG illata. Elkezdtem újból ÉREZNI! És ELFOGADNI azt, hogy az élet velejárója a sötétség is, a maga misztikumával! Éreztem újból a fájdalmat, az örömöt, a feltétlen odaadást, a boldogságot, az elengedést, az önfeláldozást, a szerelmet, a szorongást, az elmúlást. Már nem féltem érezni. ÉLTEM!
A téglák omlottak sorban lefelé, miközben a lelkem belül, hol kiabálva, sikoltozva, de élt! Velem voltak a szeretteim, a kis lelkek, akik jöttek mentek az életemben.

ÖNBIZALMAM lett.

Elképzeltem azt a nőt, aki lenni akarok. És az lettem! Egy szeretnivaló, bolondos, vidám, KÜLÖNÖS NŐ! Aki, ha kell céltudatos, bátor, akaratos, kitartó, ám nap, mint nap rózsaszín lelkű kislányként is tud élni, és egy vörös démonként is. Leomlottak a falak végleg! A félelem illata elillant, és átvette a hatalmat felette az elfogadás!
MIRJAM vagyok! NŐ, aki már nem hazudik önmagának! „

„Hé! Itt vagyok! Én is létezem, és meg akarom mutatni nektek, ki vagyok! Meztelenül, lecsupaszítva, sebezhetően, felvállalva mindent, ami én, igazul, hogy talán példát mutatok másoknak ezzel, hogy saját magad vagy a tanítód, a pajtásod, a szeretőd. Te magad vagy az életed! Kicsiben már megmérettettem, most azon kell dolgoznom, hogy ezt megtegyem nagyban is. Erre lesz jó a könyv? A ki nem mondott szavakat elsuttogom, és szép lassan átviszem a való világba, és kiállok eléd. Eddig is azt hangoztattam: szabadon élek, a lelkemnek kell ez, de lám kiderül, mégsem igaz egészen. Valami fogva tart, és ez a FÉLELEM. Ha játszani akarnék e szóval, akkor figyeld csak… FÉL és ELEM! Mintha azt szeretné sugallni magában a félelem egy senki, csak egy fél valami… és te… csak TE kellesz hozzá, hogy egész legyen. Na, én nem akarok ehhez hozzá járulni. Ő csak játsszon egyedül és fél… elemként… és keressen más játszópajtást
magának.”/ Mirjam Salliven: Szexr@ndi lélek nélkül

És érezd addig is az illatokat, hiszen erősebbek a pillantásoknál, az érzelmeknél, az akaratnál, a szavaknál! Merülj el bennük!
Folytatás következik…

A cikket írta: Mirjam Salliven

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 10. 00:46

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 9. 14:01

Kedves Mirjam,

nyilván nem ugyanazt értjük „baromi jó könyv”-ön, de ez persze nem baj.
Hogy én milyen világ(ok)ban jártam, nem tudhatod – egyébként is csak rám tartozik.

Az ember hajlamos azt hinni, hogy a vele történtek mindig különlegesek, egyediek, mások számára ismeretlenek.

Elolvastam az ajánlót. Nagyon jól tudom, mire szolgál a könyvajánló. :)) Magam is írtam már jó néhány fülszöveget.

Az említett írásodat nem olvastam, tehát véleményem sincs róla. Ám ha egy bizonyos közegről írsz, illetve a történeted egy jól behatárolható közegben játszódik, akkor óhatatlanul használnod kell annak a közegnek a szlengjét, máskülönben hiteltelen. Pl. ha a történet alvilági figurákról szól, akkor nem írhatod azt, hogy „ejnye, Joe, ha rossz vagy, elfenekellek, hanem olyasmit kell írni, hogy „ha betartasz nekem, bazmeg, szétverem a pofádat, te köcsög állat”, és máris helyben vagyunk.
Egy írásművet fel kell építeni. Az egy egység, amelynek kell hogy legyen textúrája, koherenciája, azaz összetartó ereje; nem esetlegesen összehányt momentumok halmaza. A szerzőnek tudnia kell, honnan hová akar eljutni, mit akar közölni az olvasóval. Tehát meg kell komponálni a művet.

Én azért óvakodnék az ilyen sommás megállapításoktól, hogy „hidd el a mai érzelem mentes világban az emberek nem hajlandóak sem érezni,sem gondolkodni.” Az ilyesfajta kijelentés hangzatos, ám értelmetlen, mert nem igaz. Az emberek sokfélék, és nem veszett ki belőlük sem a gondolkodás, sem az érzelem. Érzelmeket nem csak úgy lehet kifejezni, ha teli torokból, illetve öles betűkkel – hogy még véletlenül se kerülje el senki figyelmét – világgá harsogod, hogy „bennem rengeteg érzelem van”, meg „ilyen és olyan vagyok”. A szövegnek kell érzékeltetnie, közvetítenie mindezt, hogy az olvasó szinte észrevétlenül élje át az élményt.

Jenics Juli idézte cikkében a minap Siv Widerberg versét: „Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül”. („Ami a szívedet nyomja” – Mai svéd gyermekversek) Tökéletesen kifejezi az érzelmet. Ömlengés, szájbarágás és harsogás nélkül.

Üdv,

Ktr.

:)Kedves Könyvtündér:)már úgy írok neked...
Szóval,ha már így itt voltál velem pár írásom miatt,tedd meg kérlek amit feltettem még,és nem láttad,hogy véleményezd.Majd ha lesz időd.Főleg az elengedés érdekelne.Köszi!Üdv!Mirjam
2011. július 9. 14:01

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 9. 12:21

:)Könyvtündér!Akkor azt mondom ez baromi jó könyv,de rossz kezekbe került.Hidd el...nem látta szakember...akkor ez a baj.Sebaj.A második kötetet nem adom ki náluk.Ezt most ezek a hozzászólások döbbentettek rá.Nem csak nekem szól a könyv.Én olyan világot írtam le amiben te soha nem jártál és szerintem nem is fogsz.Igazi hús vér emberek a szereplői akik a szívük lelkük egy egy darabját adták nekem:)Olvasd el a lapomon a korrektor lány ajánlóját.pl.
DE ne is ragozzuk ezt tovább,mármint a könyvet.De pl."A szülinapos szingli az éjszakába..." szerintem meg az a vacak írás,ami nem áll közel hozzám,mert én nem tudok szleng szavakkal játszani,és mizu,figyu,fater,muter,szülinapicsi...stb a mai népbutítás stílusában írni.Jóóó már hallom,hogy ez sem dicsérted,amit írtam ...de hidd el a mai érzelem mentes világban az emberek nem hajlandóak sem érezni,sem gondolkodni.
Munka?Hmmm meglepődnél mit dolgozom. Sok végzettségem van,de én "szolgálok"...és titok...:)
Szia!Mirjam

Kedves Mirjam,

nyilván nem ugyanazt értjük „baromi jó könyv”-ön, de ez persze nem baj.
Hogy én milyen világ(ok)ban jártam, nem tudhatod – egyébként is csak rám tartozik.

Az ember hajlamos azt hinni, hogy a vele történtek mindig különlegesek, egyediek, mások számára ismeretlenek.

Elolvastam az ajánlót. Nagyon jól tudom, mire szolgál a könyvajánló. :)) Magam is írtam már jó néhány fülszöveget.

Az említett írásodat nem olvastam, tehát véleményem sincs róla. Ám ha egy bizonyos közegről írsz, illetve a történeted egy jól behatárolható közegben játszódik, akkor óhatatlanul használnod kell annak a közegnek a szlengjét, máskülönben hiteltelen. Pl. ha a történet alvilági figurákról szól, akkor nem írhatod azt, hogy „ejnye, Joe, ha rossz vagy, elfenekellek, hanem olyasmit kell írni, hogy „ha betartasz nekem, bazmeg, szétverem a pofádat, te köcsög állat”, és máris helyben vagyunk.
Egy írásművet fel kell építeni. Az egy egység, amelynek kell hogy legyen textúrája, koherenciája, azaz összetartó ereje; nem esetlegesen összehányt momentumok halmaza. A szerzőnek tudnia kell, honnan hová akar eljutni, mit akar közölni az olvasóval. Tehát meg kell komponálni a művet.

Én azért óvakodnék az ilyen sommás megállapításoktól, hogy „hidd el a mai érzelem mentes világban az emberek nem hajlandóak sem érezni,sem gondolkodni.” Az ilyesfajta kijelentés hangzatos, ám értelmetlen, mert nem igaz. Az emberek sokfélék, és nem veszett ki belőlük sem a gondolkodás, sem az érzelem. Érzelmeket nem csak úgy lehet kifejezni, ha teli torokból, illetve öles betűkkel – hogy még véletlenül se kerülje el senki figyelmét – világgá harsogod, hogy „bennem rengeteg érzelem van”, meg „ilyen és olyan vagyok”. A szövegnek kell érzékeltetnie, közvetítenie mindezt, hogy az olvasó szinte észrevétlenül élje át az élményt.

Jenics Juli idézte cikkében a minap Siv Widerberg versét: „Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül”. („Ami a szívedet nyomja” – Mai svéd gyermekversek) Tökéletesen kifejezi az érzelmet. Ömlengés, szájbarágás és harsogás nélkül.

Üdv,

Ktr.
2011. július 9. 12:22

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. július 9. 08:25

Kedves István!

Megkérlek, hogy a jövőben mellőzd a személyeskedést a hozzászólásaidban! Ne sértegess és ne tégy magánjellegű megjegyzéseket, mert az ilyen megnyilvánulásokat -mivel nem a cikkhez kapcsolódnak,- törölni fogom.

Köszönöm!

Tündér

:)Kedves Tündér!Nem szeretnék vitát miattam,remélem nem is lesz több.Sajnálom!
Üdv!Mirjam
2011. július 9. 12:21

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 9. 01:36

Kedves Mirjam,

„egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna” – ez nem egészen így van. Fordítsd meg a dolgot. Ha a könyv baromi jó, a szakembernek kevés dolga van. Ha a mű rossz, a szakember sem tud csodát művelni.

Az jó, hogy imádsz írni. De úgy érzem, hogy bele vagy szeretve a saját szövegedbe – „Nekem minden szava simogat,és engem a mai napig megnyugtat ha olvasom”, írtad alant valahol --, és nem szemléled kritikusan az írásaidat. Privát használatra, tehát a lelked megnyugtatására inkább naplóba valók ezek az írások (és az ilyesmit nem is kell másoknak megmutatni).
Az, hogy imádsz írni, nem elég egy jó írásmű megszületéséhez. S az sem javít a helyzeten, hogy te vagy a műved alanya és tárgya.

Azt írod: „nem akarok szépírói babérokra törni..én csak írok..de aki nem akarja ne olvassa el...”. Ez kissé álságos, mert akkor miért adod ki könyv formában? Hát nem azért rakod fel pl. erre a fórumra is, hogy minél többen olvassák? Persze hogy azért, és visszajelzéseket vársz.

Most pedig egy kérdés; ha indiszkrétnek találod, vagy nem akarsz rá válaszolni, semmi baj.
Van valami értelmes elfoglaltságod, hivatásod? Ami tényleg érdekel, amiben örömödet leled?

Üdv,

Ktr.

:)Könyvtündér!Akkor azt mondom ez baromi jó könyv,de rossz kezekbe került.Hidd el...nem látta szakember...akkor ez a baj.Sebaj.A második kötetet nem adom ki náluk.Ezt most ezek a hozzászólások döbbentettek rá.Nem csak nekem szól a könyv.Én olyan világot írtam le amiben te soha nem jártál és szerintem nem is fogsz.Igazi hús vér emberek a szereplői akik a szívük lelkük egy egy darabját adták nekem:)Olvasd el a lapomon a korrektor lány ajánlóját.pl.
DE ne is ragozzuk ezt tovább,mármint a könyvet.De pl."A szülinapos szingli az éjszakába..." szerintem meg az a vacak írás,ami nem áll közel hozzám,mert én nem tudok szleng szavakkal játszani,és mizu,figyu,fater,muter,szülinapicsi...stb a mai népbutítás stílusában írni.Jóóó már hallom,hogy ez sem dicsérted,amit írtam ...de hidd el a mai érzelem mentes világban az emberek nem hajlandóak sem érezni,sem gondolkodni.
Munka?Hmmm meglepődnél mit dolgozom. Sok végzettségem van,de én "szolgálok"...és titok...:)
Szia!Mirjam
2011. július 9. 08:34

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. július 9. 08:25

Kedves István!

Megkérlek, hogy a jövőben mellőzd a személyeskedést a hozzászólásaidban! Ne sértegess és ne tégy magánjellegű megjegyzéseket, mert az ilyen megnyilvánulásokat -mivel nem a cikkhez kapcsolódnak,- törölni fogom.

Köszönöm!

Tündér

Szia kedves TÜNDÉR!

Tudomásul veszem, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem kéne a másikat hülyének nézni. Természetesen ezt ne vedd magadra!
Akinek címeztem az is észre vehetné magát.

Üdv. :-))

István
2011. július 9. 08:25

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 8. 19:07

Szia kedves Mirjam!

Olvastam az írásod. Őszintén szólva, nagyon tetszett és megfogott! Gratulálok!
Az előző hsz-ekkel nem tudok azonosulni, különösen a Ktr. hsz-ével. A lenéző, ledegradáló, kioktató stílusával. De a megszólítással sem. Figyú!! Ki ő a 31 évével, meg a 24 éves fiával, hogy veszi a bátorságot és ő mondja meg neked a tutit. (Nem vagyok ugyanis egy fejszámoló, de itt a korral valami nem kóscher). Ő nevezi magát könyvtündérnek? Szerintem gonosztündér.
És, hogy most én is a tartalomhoz hozzászóljak, kevés ilyen őszinte és nyílt vallomással találkoztam.
Kérlek, hogy hasonló tartalmú cikkekkel szórakoztass bennünket.

Köszönöm, :-)
István

Kedves István!

Megkérlek, hogy a jövőben mellőzd a személyeskedést a hozzászólásaidban! Ne sértegess és ne tégy magánjellegű megjegyzéseket, mert az ilyen megnyilvánulásokat -mivel nem a cikkhez kapcsolódnak,- törölni fogom.

Köszönöm!

Tündér
2011. július 9. 01:36

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 8. 17:59

Mint írtam kedves Könyvtündér..hidd el ez egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna...:) de én azt hittem az kezébe került...és bíztam,bízok benne..miért?Mert nem tehettem mást!
Kritizálj keményen..végre úgy érzem "otthon vagyok"és a hasznomra fog válni remélem...de imádok írni...:)
Köszönöm!

Kedves Mirjam,

„egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna” – ez nem egészen így van. Fordítsd meg a dolgot. Ha a könyv baromi jó, a szakembernek kevés dolga van. Ha a mű rossz, a szakember sem tud csodát művelni.

Az jó, hogy imádsz írni. De úgy érzem, hogy bele vagy szeretve a saját szövegedbe – „Nekem minden szava simogat,és engem a mai napig megnyugtat ha olvasom”, írtad alant valahol --, és nem szemléled kritikusan az írásaidat. Privát használatra, tehát a lelked megnyugtatására inkább naplóba valók ezek az írások (és az ilyesmit nem is kell másoknak megmutatni).
Az, hogy imádsz írni, nem elég egy jó írásmű megszületéséhez. S az sem javít a helyzeten, hogy te vagy a műved alanya és tárgya.

Azt írod: „nem akarok szépírói babérokra törni..én csak írok..de aki nem akarja ne olvassa el...”. Ez kissé álságos, mert akkor miért adod ki könyv formában? Hát nem azért rakod fel pl. erre a fórumra is, hogy minél többen olvassák? Persze hogy azért, és visszajelzéseket vársz.

Most pedig egy kérdés; ha indiszkrétnek találod, vagy nem akarsz rá válaszolni, semmi baj.
Van valami értelmes elfoglaltságod, hivatásod? Ami tényleg érdekel, amiben örömödet leled?

Üdv,

Ktr.
2011. július 9. 01:36

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 8. 17:59

Mint írtam kedves Könyvtündér..hidd el ez egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna...:) de én azt hittem az kezébe került...és bíztam,bízok benne..miért?Mert nem tehettem mást!
Kritizálj keményen..végre úgy érzem "otthon vagyok"és a hasznomra fog válni remélem...de imádok írni...:)
Köszönöm!

Kedves Mirjam,

„egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna” – ez nem egészen így van. Fordítsd meg a dolgot. Ha a könyv baromi jó, a szakembernek kevés dolga van. Ha a mű rossz, a szakember sem tud csodát művelni.

Az jó, hogy imádsz írni. De úgy érzem, hogy bele vagy szeretve a saját szövegedbe – „Nekem minden szava simogat,és engem a mai napig megnyugtat ha olvasom”, írtad alant valahol --, és nem szemléled kritikusan az írásaidat. Privát használatra, tehát a lelked megnyugtatására inkább naplóba valók ezek az írások (és az ilyesmit nem is kell másoknak megmutatni).
Az, hogy imádsz írni, nem elég egy jó írásmű megszületéséhez. S az sem javít a helyzeten, hogy te vagy a műved alanya és tárgya.

Azt írod: „nem akarok szépírói babérokra törni..én csak írok..de aki nem akarja ne olvassa el...”. Ez kissé álságos, mert akkor miért adod ki könyv formában? Hát nem azért rakod fel pl. erre a fórumra is, hogy minél többen olvassák? Persze hogy azért, és visszajelzéseket vársz.

Most pedig egy kérdés; ha indiszkrétnek találod, vagy nem akarsz rá válaszolni, semmi baj.
Van valami értelmes elfoglaltságod, hivatásod? Ami tényleg érdekel, amiben örömödet leled?

Üdv,

Ktr.
2011. július 8. 23:42

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 8. 19:07

Szia kedves Mirjam!

Olvastam az írásod. Őszintén szólva, nagyon tetszett és megfogott! Gratulálok!
Az előző hsz-ekkel nem tudok azonosulni, különösen a Ktr. hsz-ével. A lenéző, ledegradáló, kioktató stílusával. De a megszólítással sem. Figyú!! Ki ő a 31 évével, meg a 24 éves fiával, hogy veszi a bátorságot és ő mondja meg neked a tutit. (Nem vagyok ugyanis egy fejszámoló, de itt a korral valami nem kóscher). Ő nevezi magát könyvtündérnek? Szerintem gonosztündér.
És, hogy most én is a tartalomhoz hozzászóljak, kevés ilyen őszinte és nyílt vallomással találkoztam.
Kérlek, hogy hasonló tartalmú cikkekkel szórakoztass bennünket.

Köszönöm, :-)
István

!
2011. július 8. 23:18
Azzal légy óvatos, aki azt mondja, ideje könyvet írnod. Az becsap.
Ezt az írást inkább blogbejegyzésnek tudom elképzelni, mint irodalmi műnek. Pénzzel sajnos bármit ki lehet adni.

Zsötem
2011. július 8. 19:07

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 4. 23:12

Kedves Ktr....te aki írsz, és állítólag nyitott a szíved, az emberek felé...annyi tisztelet sincs benne, hogy " leFIGYUzod" a másikat...?Hmmm...Nem ismersz engem, egy sort sem írtam előtte mielőtt elkezdtem volna írni, és én büszke vagyok magamra mert tudom kihez, és miért szól a könyvem...
És az én lelkem nem a te lelked, és hogy mi rejlik a mondataim mögött csak az érzi aki szintén átérezte azt, amit én. A hiba nem az én tollamba lesz, hanem abban te másképp látod a világot!És ez így is van rendjén.
Miért kérdezed a nevemet?Hogy abba is bele tudj kötni:)
A könyv már sorry kész...és hidd el aki tudja miről írok az értékeli.Ennyi.Az ömlengő-szépelgő borzalom lassan kezd kihalni az emberek szívéből.
Ja pl te tudod mi a szív és a lélek között a különbség?
TE már biztos régebben írsz, gratulálok hozzá!
Mirjam

Szia kedves Mirjam!

Olvastam az írásod. Őszintén szólva, nagyon tetszett és megfogott! Gratulálok!
Az előző hsz-ekkel nem tudok azonosulni, különösen a Ktr. hsz-ével. A lenéző, ledegradáló, kioktató stílusával. De a megszólítással sem. Figyú!! Ki ő a 31 évével, meg a 24 éves fiával, hogy veszi a bátorságot és ő mondja meg neked a tutit. (Nem vagyok ugyanis egy fejszámoló, de itt a korral valami nem kóscher). Ő nevezi magát könyvtündérnek? Szerintem gonosztündér.
És, hogy most én is a tartalomhoz hozzászóljak, kevés ilyen őszinte és nyílt vallomással találkoztam.
Kérlek, hogy hasonló tartalmú cikkekkel szórakoztass bennünket.

Köszönöm, :-)
István
2011. július 8. 18:30

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 8. 00:41

Kedves Mirjam,

nem célom, hogy bárkit is földbe döngöljek, csupán megírom a véleményemet. Keresetlenül, őszintén. Nagyon jól tudom, hogy lehetne finomabban is (egyébként szoktam finomabban is fogalmazni :-)), de ha azt érzem, hogy az illető szépírói babérokra tör, nincs helye a szépelgésnek. S hogy miért nem magánlevélben? A következő az álláspontom: ha valaki a köz elé bocsátja az írásművét, lehetőséget adva a hsz-re, akkor nyilvánosan szólok hozzá én is. Pontosan ugyanannyi értéke van egy hozsannázó hsz-nek, mint egy elmarasztalónak. (Persze az előbbi kellemesebb.) Gondolom, a dicsérő hsz-eknél nem veted fel, miért nem magánlevélben írta meg az olvasó. :-)

Készséggel elhiszem, hogy „Aki olvasta annak úgy ahogy van jó”. Bár ez semmit nem árul el arról, ki olvasta, hányan olvasták, a barátaid olvasták-e, akik talán elfogultak stb. Nekem, aki számodra vadidegen vagyok (tehát személyes szimpátiák nem befolyásolnak), nem jó írás.

„Azokhoz az emberekhez jutott és jut el akik ismernek engem,elfogadnak úgy ahogy vagyok” – írod pár mondattal alább. Tehát téged szerető emberekhez. Én viszont olvasóként nem a szerzőt akarom szeretni, hanem a művet.

Két cikkedhez szóltam hozzá – mindkettő végén ott a hivatkozás a könyvedre, logikusnak tűnt, hogy mindkettő a műből való. Az első cikket amolyan bevezetőnek gondoltam. Mint írod, az erotikus részlet, a kevines epizód a könyvből való, tehát „Volt korrektúrázva, lektorálva.Olyan lány javította aki érti a dolgát”. Volna egy-két keresetlen szavam ahhoz a dolgát értő lányhoz…

Valóban keveset olvastam a könyvedből, de ha egy műben csak egy ilyen fejezet van, mint ez a kevines, az nem sok jót ígér.

A könyvrészleted teljes elemzését ne várd. Az általános kifogásaimat itt, az előző hsz-ben megírtam. A részletes elemzés óriási munka lenne, ugyanis nemcsak itt-ott kell belejavítgatni, pofozgatni a szövegen, hanem át kellene írni az egészet, azaz, pontosabban, nem így kellene megírni – ehhez sem időm, sem kedvem nincs.

Még nem adtam ki könyvet, mert nem írok könyvet, nem is áll szándékomban. Viszont pontosan azt csinálom hivatásszerűen, amit annak a „dolgát értő lány”-nak kellett volna.

Üdv,

Ktr.

Ui. Az álnév önmagában nem baj. De választhattál volna magyar hangzású álnevet is. Illetve ha már angolszász nevet választottál, ügyelhettél volna a helyesírásra. Lehet, hogy humornak szántad a fonetikus írásmódot? Ha igen, nekem nem jött át. (Van egy Miriam Sullivan nevű jazz-zenész. :-))

Ja,és Könyvtündér nem akarok szépírói babérokra törni..én csak írok..de aki nem akarja ne olvassa el...
2011. július 8. 18:02

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 8. 11:49

Huh, ez kicsit zavaros volt, mert az illatokkal indítasz, az illatokkal zársz, mégsem mérvadóak az írásodban az illatok.
Úgy értem ezt a félelem cuccot végigvezethetted volna az "illat" szó nélkül is.

Zsizsiknek igaza van, a nagybetűs szavak zavaróak. Megtörik a mondanivalót, és olyan, mintha üvöltenél. Hangsúlyosak lesznek, de nem jó értelemben.

Mivel a stílusod érzelgős, szenvelgő, nagyon vigyáznod kell, h. megtaláld benne az egyensúlyt és/vagy a határt, amíg jó, olvasható.

Bianka! :)tudom,hogy érzelgős a stílusa az írásaimnak...de én most ebben az állapotomban vagyok..
az egyensúlyt meg fogom találni..
Köszi! Ezek az írások nincsenek benne a könyvemben...így nincs is sok NAGYBETŰ:) ott.
:)
2011. július 8. 17:59

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 8. 00:41

Kedves Mirjam,

nem célom, hogy bárkit is földbe döngöljek, csupán megírom a véleményemet. Keresetlenül, őszintén. Nagyon jól tudom, hogy lehetne finomabban is (egyébként szoktam finomabban is fogalmazni :-)), de ha azt érzem, hogy az illető szépírói babérokra tör, nincs helye a szépelgésnek. S hogy miért nem magánlevélben? A következő az álláspontom: ha valaki a köz elé bocsátja az írásművét, lehetőséget adva a hsz-re, akkor nyilvánosan szólok hozzá én is. Pontosan ugyanannyi értéke van egy hozsannázó hsz-nek, mint egy elmarasztalónak. (Persze az előbbi kellemesebb.) Gondolom, a dicsérő hsz-eknél nem veted fel, miért nem magánlevélben írta meg az olvasó. :-)

Készséggel elhiszem, hogy „Aki olvasta annak úgy ahogy van jó”. Bár ez semmit nem árul el arról, ki olvasta, hányan olvasták, a barátaid olvasták-e, akik talán elfogultak stb. Nekem, aki számodra vadidegen vagyok (tehát személyes szimpátiák nem befolyásolnak), nem jó írás.

„Azokhoz az emberekhez jutott és jut el akik ismernek engem,elfogadnak úgy ahogy vagyok” – írod pár mondattal alább. Tehát téged szerető emberekhez. Én viszont olvasóként nem a szerzőt akarom szeretni, hanem a művet.

Két cikkedhez szóltam hozzá – mindkettő végén ott a hivatkozás a könyvedre, logikusnak tűnt, hogy mindkettő a műből való. Az első cikket amolyan bevezetőnek gondoltam. Mint írod, az erotikus részlet, a kevines epizód a könyvből való, tehát „Volt korrektúrázva, lektorálva.Olyan lány javította aki érti a dolgát”. Volna egy-két keresetlen szavam ahhoz a dolgát értő lányhoz…

Valóban keveset olvastam a könyvedből, de ha egy műben csak egy ilyen fejezet van, mint ez a kevines, az nem sok jót ígér.

A könyvrészleted teljes elemzését ne várd. Az általános kifogásaimat itt, az előző hsz-ben megírtam. A részletes elemzés óriási munka lenne, ugyanis nemcsak itt-ott kell belejavítgatni, pofozgatni a szövegen, hanem át kellene írni az egészet, azaz, pontosabban, nem így kellene megírni – ehhez sem időm, sem kedvem nincs.

Még nem adtam ki könyvet, mert nem írok könyvet, nem is áll szándékomban. Viszont pontosan azt csinálom hivatásszerűen, amit annak a „dolgát értő lány”-nak kellett volna.

Üdv,

Ktr.

Ui. Az álnév önmagában nem baj. De választhattál volna magyar hangzású álnevet is. Illetve ha már angolszász nevet választottál, ügyelhettél volna a helyesírásra. Lehet, hogy humornak szántad a fonetikus írásmódot? Ha igen, nekem nem jött át. (Van egy Miriam Sullivan nevű jazz-zenész. :-))

Mint írtam kedves Könyvtündér..hidd el ez egy baromi jó könyv lenne ha...szakértő kezébe került volna...:) de én azt hittem az kezébe került...és bíztam,bízok benne..miért?Mert nem tehettem mást!
Kritizálj keményen..végre úgy érzem "otthon vagyok"és a hasznomra fog válni remélem...de imádok írni...:)
Köszönöm!
2011. július 8. 16:20

megtekintés Válasz erre: Joe48 - 2011. július 8. 13:39

NEKEM EZ ITT GOOD!
TETCCIK EZ A LELKES METAMORFOZIS!!! ELHAGYOTT, ELVESZETTBÜL EGY TELJESEN ÁTALAKULT ASSZONY! JÓ KÖNYV LESZ ÉS A STYLESED IS ÉRDEKES!
De ezek a nagybetűk ténylegesen zavarók, elég lenni a bekezdések eelejin!
joe

"Nem volt más választásom, mint, hazudtam. A világnak, az embereknek, és magamnak!" INKÁBB: ...mint, hazudni. Hazudtam a világnak...

Dear Joe!

It’s intersting, that against your broken Hungarian you give perfectly advise about constructing sentences.

Bye, Zsötem
2011. július 8. 13:39
NEKEM EZ ITT GOOD!
TETCCIK EZ A LELKES METAMORFOZIS!!! ELHAGYOTT, ELVESZETTBÜL EGY TELJESEN ÁTALAKULT ASSZONY! JÓ KÖNYV LESZ ÉS A STYLESED IS ÉRDEKES!
De ezek a nagybetűk ténylegesen zavarók, elég lenni a bekezdések eelejin!
joe

"Nem volt más választásom, mint, hazudtam. A világnak, az embereknek, és magamnak!" INKÁBB: ...mint, hazudni. Hazudtam a világnak...
2011. július 8. 11:49
Huh, ez kicsit zavaros volt, mert az illatokkal indítasz, az illatokkal zársz, mégsem mérvadóak az írásodban az illatok.
Úgy értem ezt a félelem cuccot végigvezethetted volna az "illat" szó nélkül is.

Zsizsiknek igaza van, a nagybetűs szavak zavaróak. Megtörik a mondanivalót, és olyan, mintha üvöltenél. Hangsúlyosak lesznek, de nem jó értelemben.

Mivel a stílusod érzelgős, szenvelgő, nagyon vigyáznod kell, h. megtaláld benne az egyensúlyt és/vagy a határt, amíg jó, olvasható.
2011. július 8. 00:41

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 7. 21:49

Szia! Nyugodtan kritizálj már túl vagyok rajta,hogy idegesítsen kissé...:) Jó lett volna ha akkor jössz ezekkel amikor elkezdtem írni:)
Nos most is azt írom,hogy olvasható és emészthető amit írtam. Aki olvasta annak úgy ahogy van jó. Egy szárnyait próbálgató nő,aki egy nap elkezdett írni. Aki tele volt, igen túlcsordult érzelmekkel. Nekem minden szava simogat,és engem a mai napig megnyugtat ha olvasom. Akkor hol itt a gond? Azokhoz az emberekhez jutott és jut el akik ismernek engem,elfogadnak úgy ahogy vagyok. Igazából a könyv egy biblioterapia volt nekem. Volt korrektúrázva,lektorálva.Olyan lány javította aki érti a dolgát és nem egy irodalom tanárnéni:)Igazából keveset olvastál belőle,látnod kellene az egészet összességében mielőtt lehúzod teljesen. Kiadók kapkodtak a 600 oldalam után.De pl. a Jaffának nem kellett,mert túl irodalmi stílusban megírtnak mondta. De én nem adtam el.Ez így hiteles...csöpögősen,rózsaszíneben láttatva néha a világot de a sorok között olvasva elég keményen. Naplószerű, benne az erotikus részekkel, eredeti levél,sms,chat,email részletekkel. Emberekkel akiket megismertem a neten,akik igazak,őszinték voltak és a barátaim lettek.Ő általuk jutottam el oda,hogy tudom ki vagyok,és mennyit érek.És nem szégyellem a mai napig sem,hogy ebben a prűd magyar társadalomban én felmertem vállalni ezt.Fejben meg van a harmadik könyvem.Ha olyan szakértő vagy...segíts!
Különben a második kötete a Szexrandinak már igazi kiadó adja ki:)
És te adtál már ki könyvet?És miért jó az neked,ha nyilvánosan kritizálod a más munkáját...látom mást is már a "földbe döngettél"...miért nem lehet pl.levélben?
A nevem azért álnév/jogos az észrevétel/ mert van nekem családom is...
Ja és az ide felrakott három írás,nem a könyvből való,csak az erotikus részlet. Nos várom azt a teljes elemzést a könyvrészletemnek,amire azt írtad vacak az első szótól az utolsóig:)Hajrá! Akkor tedd meg,hogy végigjavítod,kielemzed
az első szótól az utolsóig.
És a Feleségek.hu oldal megengedte,hogy reklámozzam a könyvemet.Ezért a végén a könyv címe.
Üdv!
Mirjam

Kedves Mirjam,

nem célom, hogy bárkit is földbe döngöljek, csupán megírom a véleményemet. Keresetlenül, őszintén. Nagyon jól tudom, hogy lehetne finomabban is (egyébként szoktam finomabban is fogalmazni :-)), de ha azt érzem, hogy az illető szépírói babérokra tör, nincs helye a szépelgésnek. S hogy miért nem magánlevélben? A következő az álláspontom: ha valaki a köz elé bocsátja az írásművét, lehetőséget adva a hsz-re, akkor nyilvánosan szólok hozzá én is. Pontosan ugyanannyi értéke van egy hozsannázó hsz-nek, mint egy elmarasztalónak. (Persze az előbbi kellemesebb.) Gondolom, a dicsérő hsz-eknél nem veted fel, miért nem magánlevélben írta meg az olvasó. :-)

Készséggel elhiszem, hogy „Aki olvasta annak úgy ahogy van jó”. Bár ez semmit nem árul el arról, ki olvasta, hányan olvasták, a barátaid olvasták-e, akik talán elfogultak stb. Nekem, aki számodra vadidegen vagyok (tehát személyes szimpátiák nem befolyásolnak), nem jó írás.

„Azokhoz az emberekhez jutott és jut el akik ismernek engem,elfogadnak úgy ahogy vagyok” – írod pár mondattal alább. Tehát téged szerető emberekhez. Én viszont olvasóként nem a szerzőt akarom szeretni, hanem a művet.

Két cikkedhez szóltam hozzá – mindkettő végén ott a hivatkozás a könyvedre, logikusnak tűnt, hogy mindkettő a műből való. Az első cikket amolyan bevezetőnek gondoltam. Mint írod, az erotikus részlet, a kevines epizód a könyvből való, tehát „Volt korrektúrázva, lektorálva.Olyan lány javította aki érti a dolgát”. Volna egy-két keresetlen szavam ahhoz a dolgát értő lányhoz…

Valóban keveset olvastam a könyvedből, de ha egy műben csak egy ilyen fejezet van, mint ez a kevines, az nem sok jót ígér.

A könyvrészleted teljes elemzését ne várd. Az általános kifogásaimat itt, az előző hsz-ben megírtam. A részletes elemzés óriási munka lenne, ugyanis nemcsak itt-ott kell belejavítgatni, pofozgatni a szövegen, hanem át kellene írni az egészet, azaz, pontosabban, nem így kellene megírni – ehhez sem időm, sem kedvem nincs.

Még nem adtam ki könyvet, mert nem írok könyvet, nem is áll szándékomban. Viszont pontosan azt csinálom hivatásszerűen, amit annak a „dolgát értő lány”-nak kellett volna.

Üdv,

Ktr.

Ui. Az álnév önmagában nem baj. De választhattál volna magyar hangzású álnevet is. Illetve ha már angolszász nevet választottál, ügyelhettél volna a helyesírásra. Lehet, hogy humornak szántad a fonetikus írásmódot? Ha igen, nekem nem jött át. (Van egy Miriam Sullivan nevű jazz-zenész. :-))
2011. július 7. 21:49

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 6. 13:39

Kedves Mirjam,

ördögöd van, tisztelet kevéssé munkál bennem.

Nagyon helyes, ha büszke vagy magadra, légy is. Ezzel eddig sem volt bajom.

A baj ott van, hogy attól, hogy majd’ szétfeszít téged a rengeteg mondanivaló – amit, úgy érzed, meg kell osztanod a világgal –, még nem biztos, hogy emészthető és élvezetes formában közvetíteni tudod azt. Hiába a legizgalmasabb, legmagasztosabb, legakármilyenebb téma, ha nem találod meg hozzá a megfelelő formát, az egész érdektelenné válik. (A klasszikus tétel: tartalom és forma egysége.)

Minden ember magántörténelmében lehetnek/vannak érdekes, izgalmas, tanulságos, megszívlelendő, szórakoztató, megható, tragikus, bájos, humoros, katartikus stb. mozzanatok, epizódok, szakaszok, amik mások számára is élvezetesek, érdekesek, átélhetők, ismerősek. Nyilván a tiedben is számos ilyen van. De ha mindezt megírod, akkor ezt csakis úgy érdemes tenni, ha – megőrizve a saját(os) látásmódodat, s nem mellékesen rátalálsz a jó stílusra – tágabb kontextusba helyezed.

Vegyünk egy közismert lektűrt: Helen Fielding „Bridget Jones naplója” c. bájos könyve azért élvezhető mindenki számára, mert egy sokakat – a harmincas szingli nőket – érintő problémáról ír jópofán, tele humorral. Egy valós probléma/jelenség ábrázolása (sokan magukra ismerhetnek) szellemesen, némi iróniával fűszerezve, mulatságos napló formájában, és nagyon életigenlően. Megírható ugyanez a téma más szemszögből, más hangvételben is – tragikusan, egy depresszióba zuhant nő tépelődéseit, kínlódásait, csalódásait, frusztrációit bemutatva. Ugyanúgy sokan magukra ismerhetnének, s ugyanúgy átélhető lenne, csak más húrokat pendítene meg az olvasóban.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az írás nem könnyű dolog.

Elolvastam a kiadód honlapját. Nagyon kedves és roppant fifikás társaság. Bizonyos szempontból rokonszenvesek, egyúttal rém ügyesek. Az emberi hiúságra játszanak rá – és célt érnek. Pontosan azt az űrt töltik ki, ahol a (kiadók által esetleg elutasított) reményteli önjelölt szerzők lebegnek. Felelősséget nem vállalnak, a kockázatuk nulla. Mindent biztosítanak, amennyiben a szerző igényli. Itt csak az a bökkenő, hogy plusz szolgáltatásként (plusz költségért) kínálnak olyan munkafolyamatokat, amik alapvetőek egy kézirat könyvvé válásának útján. Tehát csakis a szerzőn múlik, hogy igénybe veszi-e azokat vagy sem. (Ez pl. az ún. „szakkönyvek” esetében roppant veszélyes – a tárgyi tévedések miatt.) A három szemelvényed alapján úgy látom, te nem kérted ezeket.

Ami az írói nevedet illeti: miért nem saját néven jelentetted meg? Az egész szövegből harsog az „ÉN”, „ÉN” és csakis „ÉN”. Mégsem vállalod magad? Vagy úgy gondolod, hogy egy angolszász névvel eladhatóbbá válsz? De akkor miért ez az öszvér megoldás?

Üdv,

Ktr.

Szia! Nyugodtan kritizálj már túl vagyok rajta,hogy idegesítsen kissé...:) Jó lett volna ha akkor jössz ezekkel amikor elkezdtem írni:)
Nos most is azt írom,hogy olvasható és emészthető amit írtam. Aki olvasta annak úgy ahogy van jó. Egy szárnyait próbálgató nő,aki egy nap elkezdett írni. Aki tele volt, igen túlcsordult érzelmekkel. Nekem minden szava simogat,és engem a mai napig megnyugtat ha olvasom. Akkor hol itt a gond? Azokhoz az emberekhez jutott és jut el akik ismernek engem,elfogadnak úgy ahogy vagyok. Igazából a könyv egy biblioterapia volt nekem. Volt korrektúrázva,lektorálva.Olyan lány javította aki érti a dolgát és nem egy irodalom tanárnéni:)Igazából keveset olvastál belőle,látnod kellene az egészet összességében mielőtt lehúzod teljesen. Kiadók kapkodtak a 600 oldalam után.De pl. a Jaffának nem kellett,mert túl irodalmi stílusban megírtnak mondta. De én nem adtam el.Ez így hiteles...csöpögősen,rózsaszíneben láttatva néha a világot de a sorok között olvasva elég keményen. Naplószerű, benne az erotikus részekkel, eredeti levél,sms,chat,email részletekkel. Emberekkel akiket megismertem a neten,akik igazak,őszinték voltak és a barátaim lettek.Ő általuk jutottam el oda,hogy tudom ki vagyok,és mennyit érek.És nem szégyellem a mai napig sem,hogy ebben a prűd magyar társadalomban én felmertem vállalni ezt.Fejben meg van a harmadik könyvem.Ha olyan szakértő vagy...segíts!
Különben a második kötete a Szexrandinak már igazi kiadó adja ki:)
És te adtál már ki könyvet?És miért jó az neked,ha nyilvánosan kritizálod a más munkáját...látom mást is már a "földbe döngettél"...miért nem lehet pl.levélben?
A nevem azért álnév/jogos az észrevétel/ mert van nekem családom is...
Ja és az ide felrakott három írás,nem a könyvből való,csak az erotikus részlet. Nos várom azt a teljes elemzést a könyvrészletemnek,amire azt írtad vacak az első szótól az utolsóig:)Hajrá! Akkor tedd meg,hogy végigjavítod,kielemzed
az első szótól az utolsóig.
És a Feleségek.hu oldal megengedte,hogy reklámozzam a könyvemet.Ezért a végén a könyv címe.
Üdv!
Mirjam
2011. július 6. 13:39

megtekintés Válasz erre: Mirjam Salliven - 2011. július 4. 23:12

Kedves Ktr....te aki írsz, és állítólag nyitott a szíved, az emberek felé...annyi tisztelet sincs benne, hogy " leFIGYUzod" a másikat...?Hmmm...Nem ismersz engem, egy sort sem írtam előtte mielőtt elkezdtem volna írni, és én büszke vagyok magamra mert tudom kihez, és miért szól a könyvem...
És az én lelkem nem a te lelked, és hogy mi rejlik a mondataim mögött csak az érzi aki szintén átérezte azt, amit én. A hiba nem az én tollamba lesz, hanem abban te másképp látod a világot!És ez így is van rendjén.
Miért kérdezed a nevemet?Hogy abba is bele tudj kötni:)
A könyv már sorry kész...és hidd el aki tudja miről írok az értékeli.Ennyi.Az ömlengő-szépelgő borzalom lassan kezd kihalni az emberek szívéből.
Ja pl te tudod mi a szív és a lélek között a különbség?
TE már biztos régebben írsz, gratulálok hozzá!
Mirjam

Kedves Mirjam,

ördögöd van, tisztelet kevéssé munkál bennem.

Nagyon helyes, ha büszke vagy magadra, légy is. Ezzel eddig sem volt bajom.

A baj ott van, hogy attól, hogy majd’ szétfeszít téged a rengeteg mondanivaló – amit, úgy érzed, meg kell osztanod a világgal –, még nem biztos, hogy emészthető és élvezetes formában közvetíteni tudod azt. Hiába a legizgalmasabb, legmagasztosabb, legakármilyenebb téma, ha nem találod meg hozzá a megfelelő formát, az egész érdektelenné válik. (A klasszikus tétel: tartalom és forma egysége.)

Minden ember magántörténelmében lehetnek/vannak érdekes, izgalmas, tanulságos, megszívlelendő, szórakoztató, megható, tragikus, bájos, humoros, katartikus stb. mozzanatok, epizódok, szakaszok, amik mások számára is élvezetesek, érdekesek, átélhetők, ismerősek. Nyilván a tiedben is számos ilyen van. De ha mindezt megírod, akkor ezt csakis úgy érdemes tenni, ha – megőrizve a saját(os) látásmódodat, s nem mellékesen rátalálsz a jó stílusra – tágabb kontextusba helyezed.

Vegyünk egy közismert lektűrt: Helen Fielding „Bridget Jones naplója” c. bájos könyve azért élvezhető mindenki számára, mert egy sokakat – a harmincas szingli nőket – érintő problémáról ír jópofán, tele humorral. Egy valós probléma/jelenség ábrázolása (sokan magukra ismerhetnek) szellemesen, némi iróniával fűszerezve, mulatságos napló formájában, és nagyon életigenlően. Megírható ugyanez a téma más szemszögből, más hangvételben is – tragikusan, egy depresszióba zuhant nő tépelődéseit, kínlódásait, csalódásait, frusztrációit bemutatva. Ugyanúgy sokan magukra ismerhetnének, s ugyanúgy átélhető lenne, csak más húrokat pendítene meg az olvasóban.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az írás nem könnyű dolog.

Elolvastam a kiadód honlapját. Nagyon kedves és roppant fifikás társaság. Bizonyos szempontból rokonszenvesek, egyúttal rém ügyesek. Az emberi hiúságra játszanak rá – és célt érnek. Pontosan azt az űrt töltik ki, ahol a (kiadók által esetleg elutasított) reményteli önjelölt szerzők lebegnek. Felelősséget nem vállalnak, a kockázatuk nulla. Mindent biztosítanak, amennyiben a szerző igényli. Itt csak az a bökkenő, hogy plusz szolgáltatásként (plusz költségért) kínálnak olyan munkafolyamatokat, amik alapvetőek egy kézirat könyvvé válásának útján. Tehát csakis a szerzőn múlik, hogy igénybe veszi-e azokat vagy sem. (Ez pl. az ún. „szakkönyvek” esetében roppant veszélyes – a tárgyi tévedések miatt.) A három szemelvényed alapján úgy látom, te nem kérted ezeket.

Ami az írói nevedet illeti: miért nem saját néven jelentetted meg? Az egész szövegből harsog az „ÉN”, „ÉN” és csakis „ÉN”. Mégsem vállalod magad? Vagy úgy gondolod, hogy egy angolszász névvel eladhatóbbá válsz? De akkor miért ez az öszvér megoldás?

Üdv,

Ktr.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: