újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Írok, hogy olvass, írok, hogy szeress!

2011. január 23. - Látogatók száma: 94

Ezzel a címmel így, magammal egyet is tudok érteni… Válasz Je t'aime "(S)írok, hogy olvass.... c. írására.

A kedves cikkíró Je t'aime felé egy köszönettel tartozom, hogy vette a fáradtságot és bármilyen szándékkal is tette, de valamilyen szinten lereagálta a történéseket.

Nem ismer. Nem tudja, ki vagyok. Hozzáteszem még én sem. Mégis veszi a fáradtságot, nem kis bátorság kell hozzá, hogy valamilyen véleményt alkosson a „jelenség”-ről, hogy valaki az érzelmi, hangulati pillanataiban – írásaiban jól kivehető ez – kiírja magából, amit gondol, ami úgy rendesen összejött benne élete során. (Az alapvető emberi tulajdonságokat, érzéseket, szeretetet és gyűlöletet, hangulatokat, emlékeket, a vele történteket, a feldolgozhatatlant, a szerettei elvesztését, egy egész élet általa megélt jó, vagy rossz epizódjait, pillanatnyi fantazmagóriáit, az álmait, a múltját, a jelenét, a jövő elképzeléseit.) Így kerek. Valamit biztosan kihagytam.

Erről szól ez az oldal! Ez volt a célja eredetileg! Hogy menet közben ez változott, jól érzékelhető egy bizonyos idő elteltével, így utólag. Ez az én meglátásom.

Augusztus 26-án egy pályázat kiírása alkalmával, véletlenül találtam rátok, erre a lapra. Azt sem tudtam, hogy a világon vagytok. Nem kerestem hasonlót se korábban, nem volt rá szükségem, se időm. Azóta, hogy elmentem nyugdíjba hiányzott a munka, az írás, nagyon. Akkor találtam rátok.
- Ezt nekem találták ki - gondoltam. Bátortalanul álltam neki az első cikk megírásánál egy nagy durranással indítottam, a "Randi volt?!" cikkel. Ezek szerint ez volt életemben egy nagy törés.
Aztán jöttek szépen sorban a többiek… Nem kevés írás. (Nem Tom felállította a statisztikát, hogy értsem, velem törődve van). Van teóriám, miért csak ennyire.

Kezdettől fogva nyíltan, őszintén, a valóságot tártam elétek, mindazt, ami az életemet uralta.
Nemegyszer álltam meg egy pillanatra, elgondolkodva, szabad-e ezt tennem? Megadtam a választ magamnak, igen. Ezt fogom tenni. Tudatosan, nem elmismásolva „vallottam” szinte az egész életemről, hogy az a sok minden, ami velem történt, bennem van, ne maradjon válasz nélkül. Ne múljon el, csak úgy egyszerűen, nyomtalanul.
(Nekem is, mint annyi sokunknak voltak jegyzetei, naplói, amitől soha nem tudtam megválni. Ezeket is felhasználtam), a többi, ami bennem van, soha nem elfelejtve.

Különböző stílusban írtam, kezdetben (hol mintha valakivel történt volna, meg, hol egyes szám első személyben) – mert ezt láttam – arctalanul így teszik mások is.
Idő kellett hozzá, hogy feltegyek magamról egy anno fotót, mert mindaz, ami velem történt életem során egy arany kor, fiatal felnőtt korban esett meg, amikor még naiv, buta, tapasztalatlan emberke voltam. Lássátok! Én vagyok (voltam) valamikor, nem anonim, láthatatlan, arctalan.

Abban, azt hiszem, egyetérthetünk, hogy egy személyiség kialakulására egy egész élet folyamata szükségeltetik. Befejezetlen marad, mert, amit még nem ismerünk, az utolsó pillanatig, arról nem beszélhetünk. A halálunk órájáról, az sem marad titok, nekünk igen.

Hogy milyen mélyről jöttem, ezt hoztam magammal, ez vagyok én, és hová jutottam, az írásaimból jól kivehető. Akit érdekelt, az tudja. Az írásaimon keresztül van némi fogalma rólam, de még ő sem ismer. Akit nem érdekelt, az csak a jelen reakcióimra kapta fel a fejét, és hallotta meg, azt amit más nem, vagy lépett tovább, érdektelenül.

Annak írom ezt az írást, aki felkapta a fejét, Je t'aime, neked!

Lassan körvonalazódott bennem, ezen a lapon, kit érdekelnek az írásaim, a velem történtek, kivel tudok azonosulni; kire lehet számítani; ki a befogadó; ki az elutasító; kinek a véleménye a reális; ki az érdektelen;... a hozzászólásokból mindez menet közben kiderült számomra.
Tudtam ki a felületesen olvasó, hivatalból hsz-elő, kedves; bájos; nyájas;...ki az, aki kritikát nyersen fogalmaz; olykor durván,... az elutasításon keresztül szinte minden megmutatkozott.
A hozzászólások tartalmából ki lehetett következtetni a személyiséget. Naiv módon megfogalmazódott bennem ez is. A hsz-eken keresztül volt csak egyedül lehetőségem megismerni az embert. (Az anonim nem segített, sokszor a bárány bőrbe bújtatott farkas, vagy fordítva megtévesztő volt számomra, vagy a mosolygó, nagy szermű, hosszú orrú, mesében oly szeretetreméltó, de a valóságban nem tudom, csak sejtem, jó természetű ember. Aki az arcát is mutatta, Janó, Kiki, Nárcisz... és még sokan mások…, a legkülönbözőbb korosztály).

Aztán jöttek az érzelmi zsarolások! Mert az is volt. Benne voltam olykor nyakig, aztán győztem belőle kimászni. Magamnak kerestem igaz, valami újat akartam, itt ismertem meg. Ez adta a lökést az egyik írásomhoz is, a "Gyertyafényeshez". Senkit nem hibáztatok. A következmények rosszabbak voltak, mint maga az élmény, amiért az egészet egyszer kipróbáltam. Utólag már könnyű belátni, hogy nem érte meg.

Az érdeklődési köröm behatárolt, idő, pénz, energia függvénye.

Befejezetlen symfonia ez az írás, mert karakterfüggő. A sorozatot pedig nem szeretik egyesek. Rossz beidegződés (a mondat szerkezete) helyesen: A sorozatot pedig egyesek nem szeretik. Vagy fordítva. Na tessék! A tudás hiánya! De én tanulok a saját hibáimból és mások hibáiból is!

Egy kérés, ha hozzászólsz, értékeld is! :-)

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 2. 20:17
Kedves Pinokkió!

Katalina hívta fel a figyelmemet erre a cikkemre vagy talán inkább azon írásra és hsz-ekre, ami miatt ez a cikk megszületett. Azt szerette volna, mivel akkor ő nem volt jelen (képben), hogy meséljek mi váltotta ki azokat a hsz-eket.
Katalinának ajánlottam az egyik naplóbejegyzésemben ezt a cikket, melyet ma is a magaménak és még inkább aktuálisnak tartok.
És miért neked írok? Mert már régen írtam neked! :-)
Ez csak vicc... Azért, hogy emlékeztesselek egy intelmedre, ami így szólt:
"Én olvaslak (hivatalból?, hm), de szerintem még sokan, azonban ha mindig háborogsz, (vigyázz!) egyre kevesebben fognak.

Eltelt egy kis idő és örömmel tapasztalom, hogy a dolgok jó irányban haladnak. Ezt látom nem csak itt a lapon, hanem az olvasóim körében is, amely - jó érzéssel tölt el - még mindig emelkedik.
Ez minek köszönhető? Szerinted? :-)

Pussz,
Éva
2011. január 26. 06:37

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. január 25. 19:59

Kedves Éva!

Köszönöm, hogy Nevesítettél.
Ha megnyugtat, igazán senki sem ismeri önmagát.
De mindannyian dolgozunk rajta. :)

Üdv. Zsötem

Kedves Je T'aime!

Mindannyiunk számára tartogat még meglepetést az élet.
Rajtunk múlik merre billen a mérleg. :-)

Pussz,
Éva
2011. január 25. 19:59
Kedves Éva!

Köszönöm, hogy Nevesítettél.
Ha megnyugtat, igazán senki sem ismeri önmagát.
De mindannyian dolgozunk rajta. :)

Üdv. Zsötem
2011. január 23. 16:17

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. január 23. 13:18

Szia Éva!
Az oldal eredeti céljai..., megmaradtak, de más értékeket is felvállaltunk! Reméljük helyesen!
Pussz,
Tündér

Szia kedves Tündér!
Te csak varázsolj békét és szeretetet továbbra is! :-)
Pussz,
Éva
2011. január 23. 16:15

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. január 23. 13:10

Én olvaslak (hivatalból?, hm), de szerintem még sokan, azonban ha mindig háborogsz, (vigyázz!) egyre kevesebben fognak.
Pinokkió

Nagy utat tettem meg idáig Pinokkió!
A visszafelé vezető út is ugyanilyen hosszú!
Kerestem a rövidebb utat! Megtaláltam!
Már azon megyek. :-)

Ilyen vigyorral a képeden és a hosszú orroddal hú, de megijedtem!

Éva
2011. január 23. 13:18
Szia Éva!
Az oldal eredeti céljai..., megmaradtak, de más értékeket is felvállaltunk! Reméljük helyesen!
Pussz,
Tündér
2011. január 23. 13:10
Én olvaslak (hivatalból?, hm), de szerintem még sokan, azonban ha mindig háborogsz, (vigyázz!) egyre kevesebben fognak.
Pinokkió
2011. január 23. 12:36
Egyetlen dolgot elismerek, nehezen bár, de tisztában vagyok azzal, hogy haragból, indulatból, dühből kimondott bármilyen szót, érzést nem fogok tudni úgy átadni, hogy azt bárki is befogadja.
Az nekem se jó, és másnak se.
Sehová nem vezet, fusztrál, még inkább rádöbbent arra, milyen egyedül vagyok.
Aki eddig sem értett meg, miért gondolom azt, hogy egy ilyen kirohanásommal majd ez megváltozhat. Tudom, hogy nem. Mégis valami hajt. Nem tudom mi az a békétlenség, ami bennem van. Nem jó. Kiadom magamból. Sokak szerint ez leegyszerűsítve, keserűség. Nem. Nem az.
Sok szép is történt az életemben. Talán túlsúlyban a rossz. De nem az a célom, hogy érzelmileg bárkit is zsaroljak, hogy rám figyeljen.
Figyeljen magától, ha kiérdemeltem.
Nem azért, mert én most kitörtem valamiért, mindegy miért. Neki mindegy.
Nekem nem mindegy miért figyelnek rám.
Puszi mindenkinek!
Éva
2011. január 23. 12:27

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. január 23. 11:57

Ami dolog eszembe jutott az egy idézet volt, bocsi. Egyszer olvastam, de el tudom fogadni. Ha végképp össze akarom zavarni az olvasót, és ezt teszem, annak ez a következménye. De nem teszem. Általában következetesen vagyok maximalista.
Te ne azonosulj azzal, amit mondok. Nem rád vonatkozik. Hanem úgy általában.
"Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét". Végképp nem fogják tudni ki vagy.
Szeretek veled beszélgetni, még ha nem is értem, amit mondasz. :-)

Okés Éva!:-)
Nem értesz jó...
De magad érted... Így te leszel a példa.
(S)írok, hogy olvass-(S)írok, hogy szeress cikknél a hozzászólásomra amiben 2ARC szövegéből idéztem a következőt írtad a SZÖVEG RÉSZ TARTALMÁRA, mivel őt te nem ismered. :-) Na ez a varázslatos teljes dicséret (szerintem) egy műre így egy író számára AKIT NEM ISMERSZ.

"Akkor is talált, mert jó, mert azonosulni tudtam vele. Hasonlóakat érzek. Passzolt az érzéseimhez. "
2011. január 23. 11:57

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. január 23. 11:46

Nem egészen tudtam jól kifejezni magam ezek szerint teljes mértékben.
"Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét. "
Magamról amit adok versben azt az írásom alapján, mindenkinek saját fantázia joga levenni rólam de egy vers mindenkiből mást válthat ki...
És nem ma mondok valamit, másnap az ellenkezőjét, hanem ma adok valamit, holnap új irányból többet. ÉRTEM EZT HANGSÚLYOZVA A MŰVEIMRE...
Akit pedig megtisztelek vele tudni fogja ki vagyok személyemre érte is teljes mértékben. /Lásd hozzászólásom nálad kommunikációs problémáink cikk/
Ja a mostani cikked úgy értékeltem hozzászóltam. "Az írót? A dilemmáit? Az írást?" Talán mindet, talán még többet,de mivel a tartalmat érted... Megnyugodtam...

Ami dolog eszembe jutott az egy idézet volt, bocsi. Egyszer olvastam, de el tudom fogadni. Ha végképp össze akarom zavarni az olvasót, és ezt teszem, annak ez a következménye. De nem teszem. Általában következetesen vagyok maximalista.
Te ne azonosulj azzal, amit mondok. Nem rád vonatkozik. Hanem úgy általában.
"Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét". Végképp nem fogják tudni ki vagy.
Szeretek veled beszélgetni, még ha nem is értem, amit mondasz. :-)
2011. január 23. 11:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. január 23. 11:05

Kedves Black Ice!

Ismerkedésünk hajnalán, delén, mindegy. A lényegen nem változtat. Akkor most, hogy ilyen őszintén leírtad a véleményed a fenti írással kapcsolatban, kit értékeltél? Az írót? A dilemmáit? Az írást? Mert nem látom. És számomra ez is lényeges. A tartalmat értem. Nem vagyunk egyformák, nem tudjuk ki, milyen szándékkal tesz fel ide egy írást. Mit akar elérni. Te, mint írod tudod. Egy dolog jut eszembe erről: Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét. Végképp nem fogják tudni ki vagy.

Köszönöm.
Éva

Nem egészen tudtam jól kifejezni magam ezek szerint teljes mértékben.
"Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét. "
Magamról amit adok versben azt az írásom alapján, mindenkinek saját fantázia joga levenni rólam de egy vers mindenkiből mást válthat ki...
És nem ma mondok valamit, másnap az ellenkezőjét, hanem ma adok valamit, holnap új irányból többet. ÉRTEM EZT HANGSÚLYOZVA A MŰVEIMRE...
Akit pedig megtisztelek vele tudni fogja ki vagyok személyemre érte is teljes mértékben. /Lásd hozzászólásom nálad kommunikációs problémáink cikk/
Ja a mostani cikked úgy értékeltem hozzászóltam. "Az írót? A dilemmáit? Az írást?" Talán mindet, talán még többet,de mivel a tartalmat érted... Megnyugodtam...
2011. január 23. 11:05
Kedves Black Ice!

Ismerkedésünk hajnalán, delén, mindegy. A lényegen nem változtat. Akkor most, hogy ilyen őszintén leírtad a véleményed a fenti írással kapcsolatban, kit értékeltél? Az írót? A dilemmáit? Az írást? Mert nem látom. És számomra ez is lényeges. A tartalmat értem. Nem vagyunk egyformák, nem tudjuk ki, milyen szándékkal tesz fel ide egy írást. Mit akar elérni. Te, mint írod tudod. Egy dolog jut eszembe erről: Mondj magadról ma valamit, holnap az ellenkezőjét. Végképp nem fogják tudni ki vagy.

Köszönöm.
Éva
2011. január 23. 10:48
Az együtt írt valóság... Szerintem rengetegen a saját életük írják le itt érzésük minden formáját, és ezt költői, írói csavarok nélkül. Na én ezt az őszinteséget a valóságot a fantáziámmal fűszerezve adom, és összevissza az időben írt verseimmel megtekerve csavarva közlöm, hisz nem ÉN hanem az alkotICE a lényeg. /Sajnos mivel ilyen az élet kevésnek találom amúgy a boldogságról írt cikkeket...(Példa milyen harmonikus kiegyensúlyozott életem van, tökéletes a kapcsolatom a férjemmel, stb...)/
"A hozzászólások tartalmából ki lehetett következtetni a személyiséget." Erre azt mondom lehet tippelgetni magamra értem, de ez nem egyenlő a rólam teljes tudással és az igazsággal csak annak valós vagy valótlan töredékével. Én csak azt tudom hogy kirakok ide alkotásom, pont mert az emberektől azt várom hogy számukra mit ad. Mint elmondtam neked nem az érdekel hogy tetszik, vagy nem, hanem mit kap belőle saját maga a ember. Írásom lényege ami érzést belerakok igaz de képes vagyok úgy írni szomorút vagy boldogot hogy lehet a tintás kezű ember teljesen más státuszban van a valós életben. (mosoly) Nekem nem az a célom hogy saját személyem ismerjék meg az olvasók, hanem a szerény képességeim által egy mű soraiban adni tudjak. És ha ezt a hatást mint rengetegen tették leírják levélben a kiváltott érzésüket őszintén, én is megtisztelem őket magamból egy szelettel. Lényegében csak a alkotást kell olvasni, én úgy is mikor már mikor egy besorolást tenne magában bárki hogy vajon milyen személyiség vagyok, egy teljesen másik irányból próbálok új formát csatolni és soha nem lehet a teljes személyiségem így megismerni. Nem ezért vagyok itt csak adni... És nem csak én. "sokszor a bárány bőrbe bújtatott farkas, vagy fordítva megtévesztő volt számomra, vagy a mosolygó, nagy szermű, hosszú orrú, mesében oly szeretetreméltó, de a valóságban nem tudom, csak sejtem" Ez a lényeg NEM TUDNI CSAK SEJTENI! Bárkire írtad is én is csak (sejtem) meghajolok előttük mert ők tudják itt a műveink a lényeg, és ügyesen használják a költői, írói fantáziát ADNI... És ők is elérték azt amire én törekszem ezek szerint hogy a MŰ személyre szabott érzésének az olvasókban a lényeg, nem pedig aki írta milyen ember a valóságban. SOK JÓ "NEW?" KÖLTŐ VAN ITT AKI ALIG KAPOTT VÉLEMÉNYT. Ajánlom mindenkinek a keresgéléseket jó ez az oldal értékekkel van tele, ezért maradtam itt...
Sok hozzászólásod olvastam Éva és a legjobbak azok tőled a szememben amiket a mindig új embereknek írod... PONTOSAN ezért mert akkor kénytelen vagy csak a műre tekinteni így azonosulni vele. Nem az számít (szerintem) olvasok valami csodás verset példa...( Nem azt nézem hogy jaj az író szegény bánatos, vagy Istenem csak árad belőle a szeretet... Vajon miért is?) Hanem ha megfog megérint az írása a MŰ az vált ki belőlem érzést mert azonosulni tudtam a alkotással a magam szerény képességei szerint.
Ha közel kerülők emberileg hozzá magától megtisztel majd a barátságával és elmondja a saját oldaláról ha akarja...
"A tudás hiánya!" A kis tudástól a mindentudás lehet biztos veszélyesebb...
Szerencsére nem tudom, de jó érzés tudni a tudatlanságot is, ha tudom, mit tudok és mit nem,így akarva a tudást. Remélem tudjátok mit akartam tudatni tudatalatti szinten legalábbis.

Tisztelettel köszönöm részemről az itt megjelent összes írást a Feleségek.hu oldalon, én kapok minden egyes soraitokból és ez az érték számomra.

Black Ice
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: