Jó és a rossz...
Látogatók száma: 63
Szembeállítva e két szót, de úgy is mint fogalmat, mennyi minden eszünkbe jut erről?... Engem kifejezetten foglalkoztat...
Talán már a születésünk pillanatától meg kellett tapasztalnunk, jelen volt az életünkben e két ellentét, jó és a rossz. A nélkül, hogy tudatában lettünk volna. A külvilággal szembesülve a bennünket ért impulzusokat csak érzékeltük. Felfogni még nem voltunk képesek, de már akkor tudat alatt fogékonyak voltunk a bennünket ért jó és rossz felismerésére, valamilyen módon reagáltunk rá.
Később, amikor már képesek voltunk a környezetünktől kapott hatásokat felismerni, kialakult bennünk egyfajta mechanizmus valaminek az előidézésére, befogadására, vagy éppen az elkerülésére. Attól függően, hogy milyen hatások értek.
A jó és a rossz fogalma csak később tudatosult bennünk. Hogy mikor, arra nem emlékszem.
Természetes, hogy ez így kevés, mert a jó és a rosszról való elmélkedés több dolgot is magába foglal. Élményeket, melyek lehetnek jók és rosszak, nem beszélve arról, hogy mi magunk mit tartottunk annak. Ahhoz, hogy saját magunk tisztába kerüljünk azzal, mit is tartunk jónak, vagy rossznak, nagyon régi időre kell, hogy visszanyúljunk az emlékezetünkben. Milyen, a környezetünktől kapott hatások értek bennünket régen? Valóban elfogadtuk-e, vagy csak féltünk?
Minden, a múltban velünk történt esemény, cselekmény, jó és rossz, hatással van a jelenre, az egész életünkre.
Nem igaz, hogy tanulással, gyakorlással... semmissé lehet tenni azt a nem kevés időt, ami mélyen bennünk van, tudat alatt végig kísérte az életünket,... ott van az emlékeinkben. El lehet vetni, meg lehet tagadni a múltat, de elfelejteni, azt nem. Ahhoz az emlékeinket is ki kellene törölni, amire a mai tudomány nem lenne képes.
Minden egyes cselekedetünk visszavezethető valamire. Akarnánk-e megszabadulni, ha lehetne az emlékeinktől? Nem hiszem. Akkor hol lennének az összefüggések? Nem tudnánk, hogy mit, miért teszünk? A jó, amit esetleg szeretnénk, a rosszal való szembeállítás nélkül már nem lenne igaz.
Valaminek az elfogadása, vagy elutasítása tesz bennünket azzá, amivé válunk. Így alakul ki a jellemünk, nem mindentől független.
Hogy mit szeretünk, mi áll hozzánk közelebb, vagy mi az, amit elutasítunk és igyekszünk távol tartani magunkat attól, az már lehet a saját akaratunk, az már függhet tőlünk. Mit fogadunk el jónak, vagy rossznak? Mi az, ami közelebb áll hozzánk, amitől jól, vagy rosszul érezzük magunkat? Ettől kezdve, amikor tudatosan figyelünk a bennünket ért jó vagy rossz impulzusokra, tudunk csak egy bizonyos irányba elmozdulni.
Hosszú folyamat a jellemünk felépítése, vagy éppen lerombolása. Minden attól függ, melyik van túlsúlyban bennünk? Mit érzünk magunkban igaznak, vagy hamisnak?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valami kimaradt a kartel...
Berakom má' ne CSÚFondároskodjon nélküle a hozzászólásom.
http://www.youtube.com/watch?v=AF1lObCE_c8
Pux. Üdv. jó-rossz Én :-)
Emberben, fűben: a Jó és a Rossz.
És hol a Rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad - tort ül a Halál."
William Shakespeare
A múltat gyakran megszépíti az idő, sőt az agyunk egy olyan könnyelmű szerkezet, hogy szubjektív igazságokat hajlandó csak raktározni. Ami számomra azt jelenti, hogy kicsit hamis képeket őrzünk néha, és nehéz olyankor az összefüggéseket is látni. De ezek akkor is behatárolják a személyiségünket.
Pusz:A
Kedves Éva!
A jó és a rossz valóban mélyen bennünk él, de hiszem, hogy minden negatív emléket és prioritást felül lehet írni és túl lehet lépni rajta. Ettől még nem kell eltörölni az emlékeket, csak átértékelni, mi miért van és mi miért történt. Tudatos önismeretre törekedni, akkor megtaláljuk talán a válaszokat.
Pussz, Tündér
Köszönöm a hsz-ed!
Puszi,
Éva
A jó és a rossz valóban mélyen bennünk él, de hiszem, hogy minden negatív emléket és prioritást felül lehet írni és túl lehet lépni rajta. Ettől még nem kell eltörölni az emlékeket, csak átértékelni, mi miért van és mi miért történt. Tudatos önismeretre törekedni, akkor megtaláljuk talán a válaszokat.
Pussz, Tündér