Lelki társ és egyéb izék
Látogatók száma: 141
Sokat beszélgetünk mostanában a szerelemről és a lelki barátságokról. Beszélünk róla, ahelyett, hogy kiélveznénk minden percét. Hát nem lehetetlen egy dolog? Minek annyit beszélni, amikor egy ölelés mindent elmond?
Regéket hallok a a haverjaimtól a lelki társról, hogy egy húron pendülnek és valami számomra misztikus-spirituális síkon érintkeznek, de ez nem szerelem. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, és elkezdtem elemezni, hogy az én szerelmem vajon a lelki társam is egyben? Mert ő az ő IQ-jával messze felülszárnyal engem. Nem azért mert buta lennék - bár kétség kívül néha teljesen annak érzem magam - hanem az ő zsenialitása miatt. Az ő gondolati magassága annyival felette áll az enyémnek, mint a tájkertépítő-mérnök az egyszeri kapanyűvő parasztasszonyhoz képest. Bár bennük is van valami közös, mégpedig az anyaföld szeretete. Biztosan bennünk is van. Vagy csak a kémia kötne össze minket, a vegytiszta vágy?
A barátaim a lelki társ dolgot nagyon ismerik és értik. De a szerelmet nem. Az egyik barátnőm a minap arra kért, hogy meséljek neki a szerelemről. Mi az a szerelem? Egy csomó költő és egyéb irodalmár megfogalmazta ezt már régen. Én egyik sem vagyok. Csupán egy végtelenül egyszerű lélek vagyok, rajongó szerelemmel, aki sok hülyeséget irkál.
Emlékszem... Már a legeslegelső hozzászólásánál tudtam, hogy történt valami, mert percekig gondolkodtam a válaszon. Én percekig? Valamiért tudtam, hogy ő más, hogy fontos. Éreztem. Olyannyira biztosan, mint még soha semmi mást. Ösztönös lény vagyok. Ő szabadgondolkodó. Még csak nem is illünk össze.
Még a legelején, amikor beszélgetni kezdtünk, azt mondta az én kalandorom, hogy neki a barátság az egy nagyon komoly és bensőséges dolog, és nem sok barátja van. De eltelt egy kis idő és amikor megkérdeztem, hogy most már a barátjának gondol-e, azt válaszolta, hogy már régóta igen. Sőt!
Barátságunk kezdetétől a dolgok komolyabbra fordulásáig a szemem előtt zavart le pár nőügyet. Nekem panaszkodott, hogy nem érti, hogy miért akadt ki az egyik rá annyira, a másik meg miért taktikázik? Én értettem. Nem ismerték őt, és bele akarták passzírozni egy szerepbe, hogy nekik jó legyen, függetlenül az ő személyiségétől, aki nem bírja a megszokott sémákat, rendszert, amibe a legtöbben önként fejet hajtanak. Megalkusznak. Nem ismerték meg. Sokat tanultam ezekből. Azt, hogy a számonkérés és a taktikázás éppúgy megölheti a kapcsolatot, mint ahogy a levegőtlenség a lángot elfojtja.
Emlékszem... az egyik nője azért volt rá annyira berágva, hogy kalandorom nem mondta neki el se azt, hogy eltűnik egy hétre, se azt, hogy hová, se azt, hogy... egyszóval semmit. Azért én tudtam. Nekem szólt. Talán, mert nem vártam el?
Idővel az érzéseim megváltoztak, de ha őszinte vagyok magamhoz, akkor nem is megváltoztak, hanem csak elfogadtam őket, ahogy elfogadtam azt is, hogy a köztünk lévő számtalan különbség ellenére is jól kiegészíthetjük egymást. Ég és föld voltunk sok mindenben, de mégis összeértünk, ahogy azok a horizonton. Minden csak idő kérdése volt.
Néha a szerelem nem úgy tör ránk, mint egy hirtelen jött nyári zápor, ami bőrig áztat, jeget hoz és mindent letarol, hanem mint egy csendes tavaszi eső egy borús napon. Az is bőrig áztat végül, de nem kapsz szívinfarktust, mint amikor a hideg esőcseppek kopognak a napról felhevült hátadon.
Szeretem őt. A magam egyszerű, önzetlen, odaadó szeretetével, és minden bizalmával. Néha még abban is bizonytalan vagyok, hogy ő szerelmes-e belém. De elfogadja az elsöprő lendületű rajongásom. Azt tudom, hogy fontos vagyok. Azt is, hogy én vagyok az, akihez mindig visszatér egy-egy "kóborlása" után. Hogy vajon a lelki társam is egyben? Azt nem tudom. De talán nem is a szavakon vagy a meghatározáson van a lényeg. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ma ugyanúgy, mint három és fél évvel ezelőtt, ha kimondja a nevem, úgy, ahogyan csak ő szokta, a hangjában azzal a végtelenül gyengéd, simogató árnyalattal... akkor... akkor végem van.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez egy időtlen szerelem... megfoghatatlan és mégis annyira ízig-vérig hatoló, amit lehetetlen kitörölni, megunni, legalább is, ahogyan leírod. Nagyon megható és őszinte írás volt.
Köszönöm, hogy olvashattam
Puszi:A
Ha megkérhetlek kiveszed azt az "e"-t? Egy kérdőjel a mondat végére elég, ha kérdésként akarod érzékeltetni, de az -e kérdőszócskát nem tesszük az "is"-hez, ez így nagyon zavaró.
"Az ő gondolati magassága annyival felette áll az enyémnek, mint az egyszeri kapanyűvő parasztasszony a tájkertépítő-mérnökhöz képest. "
Ez a hasonlat nagyon találó, csak pontosan úgy hangzik, hogy a kapanyűvő parasztasszony az okosabb, mivel a mondat első felében a hasonlatodat úgy vezeted fel, hogy a gondolati magassága annyival felette áll...., mint....és itt a hasonlat azon fele kell következzen, hogy mi áll mi felett.
"Hogy vajon a lelki társam is-e egyben?" Szintén nincs "e".
Még itt-ott apró elütések. Mielőtt pedig nagyon megharagszol rám, bocsánatodért esdeklem, a javítás építő jellegű és nem kritika.
Kritika? Az nincs, jó kis eszmefuttatás. Lelki társ vagy szerelem? Nekem szerencsére ugyanaz és amint látom neked is. Mindegy minek hívjuk, amíg jól érezzük magunkat a kapcsolatban, addig tökéletes. Legyen így még sokáig!
Jujjj:D
Igen, az ő szájában biztonságban van a neved. :)
Köszi Zsom! :)
Szia Donna!
Ez egy időtlen szerelem... megfoghatatlan és mégis annyira ízig-vérig hatoló, amit lehetetlen kitörölni, megunni, legalább is, ahogyan leírod. Nagyon megható és őszinte írás volt.
Köszönöm, hogy olvashattam
Puszi:A
Én a hozzászólásaidtól szoktam meghatódni... :)
Kívánom, hogy te is ismerd meg ezt az érzést egyszer! :)
Pusszi!
"Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, és elkezdtem elemezni, hogy vajon az én szerelmem vajon a lelki társam is-e egyben."
Ha megkérhetlek kiveszed azt az "e"-t? Egy kérdőjel a mondat végére elég, ha kérdésként akarod érzékeltetni, de az -e kérdőszócskát nem tesszük az "is"-hez, ez így nagyon zavaró.
"Az ő gondolati magassága annyival felette áll az enyémnek, mint az egyszeri kapanyűvő parasztasszony a tájkertépítő-mérnökhöz képest. "
Ez a hasonlat nagyon találó, csak pontosan úgy hangzik, hogy a kapanyűvő parasztasszony az okosabb, mivel a mondat első felében a hasonlatodat úgy vezeted fel, hogy a gondolati magassága annyival felette áll...., mint....és itt a hasonlat azon fele kell következzen, hogy mi áll mi felett.
"Hogy vajon a lelki társam is-e egyben?" Szintén nincs "e".
Még itt-ott apró elütések. Mielőtt pedig nagyon megharagszol rám, bocsánatodért esdeklem, a javítás építő jellegű és nem kritika.
Kritika? Az nincs, jó kis eszmefuttatás. Lelki társ vagy szerelem? Nekem szerencsére ugyanaz és amint látom neked is. Mindegy minek hívjuk, amíg jól érezzük magunkat a kapcsolatban, addig tökéletes. Legyen így még sokáig!
Köszi a javaslatokat, nem egyáltalán nem haragszok, sőt, ha van még valami szívesen veszem a javaslatot, főleg, hogy ezt így elég hirtelen, mondhatni egy szuszra írtam.
Amiket említettél azokat kijavítottam, de az elütéseket még nem látom, mert egyrészt túl friss írás, másrészt meg késő van. De ha van valami nagyon szembeötlő nagyon szívesen fogadom az észrevételt.
Köszi előre is!
Örülök, hogy úgy látod, hogy nekem is lelki társ, és igazad van abban, hogy mindegy minek hívjuk míg élvezzük. :)
Köszi-puszi! DJ.
Szia Minden6ó!
Köszi a javaslatokat, nem egyáltalán nem haragszok, sőt, ha van még valami szívesen veszem a javaslatot, főleg, hogy ezt így elég hirtelen, mondhatni egy szuszra írtam.
Amiket említettél azokat kijavítottam, de az elütéseket még nem látom, mert egyrészt túl friss írás, másrészt meg késő van. De ha van valami nagyon szembeötlő nagyon szívesen fogadom az észrevételt.
Köszi előre is!
Örülök, hogy úgy látod, hogy nekem is lelki társ, és igazad van abban, hogy mindegy minek hívjuk míg élvezzük. :)
Köszi-puszi! DJ.
De még mennyire, hogy jujjj! :D
Az hagyján, de az ő szájából szól a legszebben. :)
Köszi Zsom! :)
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a nagyon őszinte,szép írást!!! Nagyon tetszett, engem különösen az utolsó bekezdés érintett meg!!
Puszik érte: Angyal:))
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a nagyon őszinte,szép írást!!! Nagyon tetszett, engem különösen az utolsó bekezdés érintett meg!!
Puszik érte: Angyal:))
bocs, ez duplán ment át, de megérdemled!!:))))
Szia A!
Én a hozzászólásaidtól szoktam meghatódni... :)
Kívánom, hogy te is ismerd meg ezt az érzést egyszer! :)
Pusszi!
Most nincs erőm újra olvasni, de a többi elenyésző :-)) hagyd ;-))
De amúgy ha van valami, nyugodtan szólhatsz, nem vagyok egy sértődős fajta, tudod. Vagy nem tudod? :)
Több szem többet lát.
Neki mi a horoszkópja?
Így ír (beszél) egy szerelmes nő! :-) Tehetne, mondhatna most bármit, te nem tágítasz! Összecsiszolódtatok. Szeretni, élvezni kell, amíg csak lehet. :-)
Milyen jól ismersz már. Jólestek a szavaid, köszi!! :)))
Ez a kettő együtt jár! :))
Drága Donna!
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a nagyon őszinte,szép írást!!! Nagyon tetszett, engem különösen az utolsó bekezdés érintett meg!!
Puszik érte: Angyal:))
Köszi szépen és nagyon örülök, hogy megérintett! :)