újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Ösvények

2017. november 5. - Látogatók száma: 23

Azt álmodtam, hogy véget vetek az életemnek... csak épp nem öngyilkossággal.

Nem akartam meghalni. Nem akartam kioltani a saját életem. De úgy éreztem, itt az idő.
Továbblépni.
Ez történt. Volna.

Részt vettem egy ceremónián. Egy rituálén. Bár nem vagyok valami vallásos, egy pap segített benne. A feladatom csak az volt, hogy hagyjak magam mögött mindent és mindenkit.
Egy ösvényen vezetett át. A kiinduló pontnál családtagok, barátok álltak az ösvény két oldalán, gyertyával a kezükben. Elfogadták a döntésemet. Ahogy haladtunk előre, ezek az emberek eltűntek. A tárgyak, a fák, a környezetem... minden eltűnt körülöttem. Csak én voltam, az ösvény, és az előttem sétáló pap. Minden lépéssel közelebb kerültem a túlvilághoz és úgy éreztem, hogy jól döntöttem. Hiszen évek óta már halottnak éreztem magam legbelül. Igen, itt az ideje. Élnem nincs miért. Nem láttam a jövőmet. Elképzelni sem tudtam. Nem voltak álmaim, céljaim, lehetőségeim. Odaát viszont békére lelnék. Nem kéne aggódnom a földi gondok miatt. Talán újra találkozhatnék azokkal a szeretteimmel, akiket elveszítettem.
Ekkor eszembe jutott egy nagyon jó barátom, akinek fontos szerepe lenne a "végrendeletemben". Mindig úgy gondoltam, hogy ha történne velem valami, azt szeretném, ha felvenné a kapcsolatot a külföldi barátaimmal. Ők más úton nem tudnák meg, miért tűntem el az életükből. Az ösvényen sétálva rájöttem, hogy nem adtam neki instrukciókat. Még csak nem is tudta, mire készülök.
De igazán csak akkor kérdőjeleztem meg a döntésem, amikor egy sáros részen megcsúsztam és megijedtem, hogy elesek. Ha félek elesni, akkor készen állok magam mögött hagyni az életet? Bepánikoltam és egyetlen nevet hallottam a fejemben ismétlődni. Az egyik legjobb barátomét, aki nélkül már rég nem lennék az, aki. Nélküle talán már régen ezt az ösvényt választottam volna. És megfordultam. Elindultam visszafelé és reméltem, hogy még nem késő. Láttam magam körül az embereket, a világot, de nem tudtam eldönteni, hogy a része voltam-e még ennek a világnak, amíg valaki meg nem szólított. Egy nagyon is élő személy. Fellélegeztem és siettem haza, hogy beszélhessek azzal a bizonyos baráttal, aki miatt érdemes itt maradnom és értelmet találnom az életben.
Miután felébredtem, percekig csak ültem az ágy szélén és némán bámultam magam elé. Mikor leírtam az álmot a barátomnak, alig láttam a könnyektől. Ez most sincsen másképp. Valahol legbelül úgy érzem, segítségre lenne szükségem. Hogy megbirkózzak ezekkel a negatív gondolatokkal és érzésekkel, de ugyanakkor tudom, hogy a körülményeken mit sem változtatna. Tudom, hogy nem tudnék olyannal őszintén lelkizni, aki pénzt kap azért, hogy végighallgat.
De azt is tudom, hogy van egy lány valahol Németországban, aki azért hallgat meg, mert érdekli. Mert törődik velem. Mert szeret. És az ilyen emberekért érdemes jó döntéseket hozni. A helyes irányt választani az ösvényen akkor is, ha egy másik talán könnyebbnek tűnik.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2017. november 8. 08:00
Kedves Reenzy!

Követtelek lépésről, lépésre és arra jutottam, hogy még időben meghoztál egy döntést. Addig jó és van értelme mindennek, ha van legalább egy személy, akiért érdemes vállalni és nem feladni az életet, visszafordulni, mégoly csábító is feladni a földi életet, mert alkalmanként nehéz. Mint tetted és elgondolkodtál, nem pedig az adott pillanatban a könnyebb utat választottad, ahonnan már nincs visszaút. Gondolj azokra, akik akaratukon kívül kerülnek egyik rossz helyzetből a másikba és kiszolgáltatottá válnak, még ha átmenetileg is, de tehetetlenné, még ők is reménykedhetnek életük jobbá fordulásában...
És, ha bármi gondod van, nem kell messzire menni, itt vagyunk egymásnak és segítünk, ha tudunk, saját életünkből, egymáséból merítve erőt a folytatáshoz...

Érted! Szeretettel: Éva
2017. november 5. 18:10
Lehet hogy csak a halottak napja hozta ki ezeket az érzéseket,gondolatokat?
2017. november 5. 17:40
Kedves Reenzy!

Kicsit félve olvastam végig a cikked.Jó hogy még álmodban is visszafordultál!Néha megfordulnak ilyen gondolatok az ember fejében,de nem szabad hogy a gondolat tetté váljon!Kitűnik,te is ráéreztél hogy nincs még itt az időd.Ha úgy érzed segítségre szorulsz,ne számítson kap-e pénzt az aki meghallgat!Csak legyen valaki,aki csak annyival is hogy meghallgat segít!Sose válaszd a könnyebbnek tűnő ösvényt!
Aggódva érted,szeretettel: Anyu(Ági)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: