Tudod e nekem mi hiányzik?

Látogatók száma: 40

Azok a régi összejövetelek, melyeket minden évben megrendezett a Hivatal, a volt munkahelyem vezetősége. Mennyi izgalom előzte meg minden egyes találkozónkat, aminek a fedőneve "Előadás"... ami igaz is, meg nem is...
Utólag már tudom, annak kellett nevezni. Persze... és még élveztem is!

De úgy tudták megszervezni ezeket a találkozókat az ország legkülönbözőbb pontjain, ami számomra mindig valami új élményt jelentett, hogy na... Mára csak emlék maradt, de annak kiváló...

Ott volt pl. a zalakarosi élményfürdő, amit csak mi, a köztisztviselők tiszteletére nyitott ki az ottani önkormányzat, pedig még nem is volt strand szezon. Megismertették velünk a fürdő keletkezését... - Természetes, arra már nem igazán emlékszem! Inkább a fürdő érdekelt, ahol kellemes meleg fogadott és meglepetések sora várt. Ki tudta?... rajtam kívül, hogy már rég nem volt részem ilyen fajta kikapcsolódásban...

A bátrabbja belemerészkedett a vízbe és egyre biztatott. Hallgattam rájuk végre. Szó szerint sikongattam, amikor megindult alattam a víz... azt hittem ott fogok megpusztulni, mások legnagyobb mulatságára, bennem meg a halálfélelem. Őszintén? Hát nem igazán élveztem. Akkor tudtam meg, az alatt a rövid idő alatt, hogy mennyire gyáva vagyok!... vagy csak féltem a víztől?

Amikor azt a gépezetet beindították?... (Minek is néztem annyi filmet? Az örvényt juttatta az eszembe,... le fog húzni - gondoltam. De túléltem, és a végén még élveztem is... és azok a zubogók?...)

Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd saját erőből is meg fogom tudni valósítani ezt az utat, egyedül... na jó, (másodmagammal) de kiruccantunk. Került, amibe került,... lehet utoljára, de akkor sem bántam meg. Reméltem, a társam is élvezni fogja, akit sikerült erre a pár napos kikapcsolódásra becserkésznem. Nem mondott nemet életem első és utolsó kezdeményezésére. Hogy miért nem a lányommal vagy egy testvérrel osztottam meg ezt az élményt?... Jó kérdés...

A tizenhárom év alatt ajjaj mennyi sok helyen jártunk? Ha nem is a világot, de egy részét megnyitotta előttem az adott lehetőség. Bepillanthattam. De be is zárult ez a világ a nyugdíjba vonulásommal.
Mégis egyszer volt benne részem és ez nem lebecsülendő. Nekem sokat jelentett.
A magamfajta értékelni tudja, amit az élet nyújtani volt képes számomra... (Ma már megértem, hogy mindez keveseknek adatott meg, de én közöttük voltam. És ezt nem felejtem el!)

Hogy mennyire vagyunk másoknak fontosak ezen a világon?... a munkám során bizonyították be, az határozta meg... Egy-egy ilyen összejövetel sok mindenre rávilágított, alkalmas volt, azt akkor tudtam meg, a mindennapokban. Ha nem arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy megismerjünk egymásból többet is, mint amit az együtt töltött napok megengedhettek?... hát akkor azt. Nincs kivétel.

Alkalmam volt megismerni a munkatársaimból kicsivel többet. Olyan volt ez, mint egy pici szelet a magánéletükből. Nyilván magamból is egy kevéske kijutott számukra. De hogy igazán megismerjük egymást? Azt nem itt kellett keresni. Nem egy ilyen összejövetel alkalmából. Mint ahogy nem is találtuk meg. Csak kaptam egy kis kóstolót a jóból.

Így is lehetne élni! - gondoltam akkor, de a legfontosabb, hogy saját magammal legyek békében. Mert anélkül a világ összes kincse is kevésnek bizonyul, ha nincs, akivel megoszthatom a szeretetet, ha nincs ki becsül, nincs kinek szüksége lenne rám!?

Ezt tartsa mindenki evidenciába! Ha nincs ki szeret önmagadért, akkor semmi se számít!

Tudod nekem mi hiányzik?... Hát ez!