újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Végállomás!...

Látogatók száma: 62

Ki ne gondolt volna arra, úgy távozzon el az élők sorából, hogy maga után ne maradjon még több megoldhatatlannak tűnő gond, összes hagyatéknak, probléma a szerettei számára… Hogyan tudná befolyásolni azt, ami az életében sem volt mindig egyszerű...

Nekem csak akkor jutnak ilyen fura, halál körüli gondolatok az eszembe, ha nem tudok elaludni. Számolhatok én birkákat, oda képzelhetem magam a tengerpartra, szikrázó napsütésben, egy barlang bejáratához, ahol belépve csodálatos csobogó patakocskák csurdogálnak, melyben elmerülök, ellazulok… ha egyszer valami nem hagy nyugodni… Gondolhatjátok persze, meg van buggyanva ez a nő, hogy ilyesmik foglalkoztatják még idejekorán, nemhogy aludna.

Akarva, akaratlan elindított bennem egy spekulációt, ami nem is olyan kivitelezhetetlen, csak tervezés kérdése az egész… Hogyan tudnék észrevétlen, és még időben eltűnni, de úgy ám, hogy ne találjanak rám. Különös ismertetőjelem nincs, hacsak nem hagyok magam után. Megúszva ezzel azt a rengeteg procedúrát, ami az eltávozásom során keletkezik, kész anyagi csődbe juttatva ezzel a családomat.

Eszem ágában sincs úgymond igaziból „eltávozni”, csak eltűnni örökre. Éppen ellenkezőleg. Élvezni szeretném még a szabadságot… Persze ennek a megvalósítása nagy körültekintést igényelne. Nehogy már idejekorán megtaláljanak és visszatessékeljenek, régi, megszokott feneket kerítve elhelyezzenek végső, számomra nem is annyira tetsző nyughelyemre, ha eljön annak az ideje. Ez luxus! Én így gondolom, mert ha életem derekán vagy még tovább se jutottam a közelébe sem, miért gondolja bárki is, hogy minden vágyam netovábbja lenne, ha elhelyeznének egy számomra igencsak szűk „kis házban”… Azt a nyugalmat, amit a környezet biztosítana ily módon, már úgy sem tudnám élvezni, saját hasznomra fordítani. Mondhatnátok micsoda önző, telhetetlen gondolatok ezek?

A megvalósítása ennek a képtelen ötletnek, hogy eltűnjek, még odébb van… hagyni kell kiforrni a dolgokat, hátha mégis megadom magam a sorsnak…

Ami azt illeti nem sok lehetőséget hagynak életünk méltó befejezéséhez sem! Ezért van szükség arra, hogy még erőnk teljében, mielőtt elérkezik a végállomás, valami használhatót okoskodjunk ki… Félreértés ne essék én nem meghalni szeretnék emberhez méltóképp, hanem élni!... De most még inkább aludni!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Tisztelt Éva!
Volt egy kis időm, és erre a cikkre kattintottam. Nékem nagyon tetszett. Hasonlók sokszor jutnak az ember eszébe, csak nem mindenki tehetséges hozzá, hogy papírra is vesse. Gratulálok.
Bokor

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Éva!
Volt egy kis időm, és erre a cikkre kattintottam. Nékem nagyon tetszett. Hasonlók sokszor jutnak az ember eszébe, csak nem mindenki tehetséges hozzá, hogy papírra is vesse. Gratulálok.
Bokor

Köszönöm bokorur, megszenvedtem érte. Mert valóban nem tudtam aludni az éccaka. Papírra vetettem az okát, de mégsem azt pötyögtem ide le... csak, ami jött. Egyszerűen nem volt türelmem kibogarászni miket firkáltam én össze-vissza, ráadásul gyorsírással? :-)
Érdekes gondolataid vannak.
Hasonlóval, magam is eljátszadoztam már.
Ráadásul, sokszor alszom el nehezen. Nem alszom mélyen. Ha nehezen alszom el, időnként filmet forgatok. :-)

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Érdekes gondolataid vannak.
Hasonlóval, magam is eljátszadoztam már.
Ráadásul, sokszor alszom el nehezen. Nem alszom mélyen. Ha nehezen alszom el, időnként filmet forgatok. :-)

Szia Editke!

Köszönöm, hogy olvastál. Talán adtam is egy tippet a filmforgatáshoz. :-)

Pussz és aludj jól! :-)

Éva
Versemmel válaszolok: Szathmáry Olga Ottília
Mondd…

Mondd lesz-e sírom,
ha szemem lehunyom?
Síromon virágok.
Szomorúfűz fejfának.

Mondd van-e másvilág?
Szeretteim várnak-e, ott hol a túlvilág?
Kik sokszor öleltek rég,
szeretnek-e még?

Hamvaim szórjátok habokba,
fogadják be örvények, amikor
fenségesen kivirágzik a folyó,
Tiszának vizébe, vagy a Bodrogba.

Amikor a kérészek is utolsót rebbennek,
Végső násztáncot járnak, kecsesen libbennek.
Tetemeiket a fölöttük cikázó fecskék siratják.
Utolsó útjukat csak ők láthatják, s csodálják.

Zendül madaraknak dala.
Fák susogása örömóda.
Hullámokat borzolja szél.
Hópihéket hoz reá a tél.

Hajlanak folyóba szomorúfűzfa ágak.
Fodrozódó habok messzire elsodornak:
a Szőke Tisza a Dunába ömlik,
Három ága Fekete- tengerbe torkollik.

Egy vízcsepp ölelte porszem
az Isten teremtette természet fura
körforgásában talál rá a nagy útra.
A csoda a lélek, legszebb szerelem.

NE MONDD, HOGY VÉGE VAN AZ ÉLETNEK!
Távozunk egy másik terébe a létnek.
Testünk porhüvely, őrzője őseink:
GENETIKAI VÉRVONALÁNAK SZÜLÖTTEINK.

SZERELEM ÁLATAL KAPOTT ÖRÖKSÉGÜK!
VISZIK TOVÁBB GYERMEKEINK, UNOKÁINK.
MIT REÁNK TESTÁLT NEMZETSÉGÜNK.
ÁTADJUK: ŐK ŐRZIK TOVÁBB LÁNGJAINK!

megtekintés Válasz erre: ottiolgi

Versemmel válaszolok: Szathmáry Olga Ottília
Mondd…

Mondd lesz-e sírom,
ha szemem lehunyom?
Síromon virágok.
Szomorúfűz fejfának.

Mondd van-e másvilág?
Szeretteim várnak-e, ott hol a túlvilág?
Kik sokszor öleltek rég,
szeretnek-e még?

Hamvaim szórjátok habokba,
fogadják be örvények, amikor
fenségesen kivirágzik a folyó,
Tiszának vizébe, vagy a Bodrogba.

Amikor a kérészek is utolsót rebbennek,
Végső násztáncot járnak, kecsesen libbennek.
Tetemeiket a fölöttük cikázó fecskék siratják.
Utolsó útjukat csak ők láthatják, s csodálják.

Zendül madaraknak dala.
Fák susogása örömóda.
Hullámokat borzolja szél.
Hópihéket hoz reá a tél.

Hajlanak folyóba szomorúfűzfa ágak.
Fodrozódó habok messzire elsodornak:
a Szőke Tisza a Dunába ömlik,
Három ága Fekete- tengerbe torkollik.

Egy vízcsepp ölelte porszem
az Isten teremtette természet fura
körforgásában talál rá a nagy útra.
A csoda a lélek, legszebb szerelem.

NE MONDD, HOGY VÉGE VAN AZ ÉLETNEK!
Távozunk egy másik terébe a létnek.
Testünk porhüvely, őrzője őseink:
GENETIKAI VÉRVONALÁNAK SZÜLÖTTEINK.

SZERELEM ÁLATAL KAPOTT ÖRÖKSÉGÜK!
VISZIK TOVÁBB GYERMEKEINK, UNOKÁINK.
MIT REÁNK TESTÁLT NEMZETSÉGÜNK.
ÁTADJUK: ŐK ŐRZIK TOVÁBB LÁNGJAINK!

Kedves Olga, szólíthatlak így?

Megtiszteltetésnek veszem, hogy megosztottad velem a versed... Mély és szép érzésekből fakadó soraid találkoznak a gondolataimmal...

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: