Végtelen áramlás
Látogatók száma: 936
Természet-Én. Zajos csend-Nyugalom. Élet-Áramlás.
Egy késő nyári napon a teraszon ülve, hagyom magamon keresztüláramolni a látványt, a zajokat, az élet csendjét. Távolban szöcskék játsszák szerenádjukat, madárraj húz el a fák között, pók szövögeti hálóját az oszlopnál. Nem mozdulok, mégis zajlik az élet, akár egy nagy folyam. Egy bogár röpköd körülöttem. Zümmög, én elhessegetem. Gyorsan odébb röppen s én nézem, ahogy ijedten egyre magasabbra tör. Nem teszek semmit, csak magamba fogadom a látványt. Figyelek.
Egy pillanat és egyenesen a végzetébe rohan a bogár. Látom, hogy a háló kifeszítve várja már az áldozatát. A pók kivár. Megbújik. A megriasztott, vakon akad fenn a finom csapdában. Megmozdulnék, de esélye sincs. Fogoly lesz és én eltöprengek, van e értelme tenni bármit. Az éhezőnek vagy egy zsákmánynak segítsek, ami hiába vergődik? A pók tökéletesen érzékeli, uralja a helyzetet, a tartófonalak jelzik vacsorája minden rezdülését. Még mindig vár, én is. A bogár haláltusát vív, kétségbeesetten próbál szabadulni. Lankadatlan küzd, hiába, nem látja a ragadozót. Verdes, csapkod a szabad lábaival, a pók pedig megindul felé egyre gyorsabban, míg végül lecsap rá. Belé kapaszkodik. Uralkodik felette és én, nem tettem semmit, mert döntöttem. A pók javára, melynek mérge most lassan árad szét a zsákmány testében és magáévá teszi minden porcikáját. Életet kapott. Haladékot.
A bogár szembe néz támadójával, nem vár segítséget. Menekülne, de mozdulni nem bír. Fáradt, de nem adja fel. Nem teheti, egyszerűen nincs miért. Ha feladja és tűri, hogy megegyék, meg sem próbált élni. Hajtja az ösztön, nem gondolkodik, csak kapálózik, még akkor is, ha a pók már körbefonta a lábait, aztán a testét. Halálos futam, ösztönös életigenlés, még akkor is, ha értelmetlen. Tisztelet ébred bennem a jelentéktelen kis bogár iránt. Nem sajnálom, csak elfogadom, hogy fullasztó, végső kínjában vonaglik még egyet. Engedem, hogy az események nélkülem történjenek. A bogárnak nincs tovább élete, sem gondolata, sem ösztöne. Megszűnt létezni. Életet adott. Haladékot.
A teraszon ülve néztem végig a tápláléklánc egyik mozzanatát. Semmi sem változott a bogár elmúlásával. Bennem mégis elindított egy gondolatsort. Vajon a pók, vagy a bogár a hibás a szemem előtt lejátszódott tragédiában? A pók hasznos. A bogár haszontalan. Vagy a háló a bűnös, amit kifeszítettek? Talán én, mert megzavartam a bogár röptét és nem tettem érte semmit? Ki a hibás a világ tragédiáiban? Mi, a saját tragédiáinkba melyik szerepet játsszuk el? Ki tehet róla és mi a megoldás? Kell a pók - a ragadozó-, a háló - a csapda-, és a bogár is - az áldozat-, hogy létrejöjjön a láncolat? Csapdák, áldozatok és vadászok során lépek keresztül életem folyamán? Ez az a rendszer, ami megállíthatatlan? Van, létezik és el kell fogadnom? Még akkor is, ha éppen én vagyok az áldozat? Enélkül nincs esemény, nincs tápláléklánc, nincs sors, ember sem? Nincs élet és áramlás?
A bogár életet adott a póknak, ami majd életet ad egy másik állatnak, s az egy újabbnak. A végtelen körforgásban mégsem sír, bánkódik sorsán egyik sem. Talán mert ez az élet rendje. Én mégis miért hánykolódok csapdákban, amikor tehetek ellene? Én is bogár vagyok, esetleg pók? Nem. Én emberek vagyok! Van választásom! Kell hogy legyen!
kép: internet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Xaide!
Igazán elkápráztatsz az elmélkedéseiddel. Annyira egy rugóra járt most az agyunk… Mintha én írtam volna… GRT!
Üdv,
Pinokkió
Nem tudom, hogy már a javított verziót olvastad, vagy a régebbit? Bokor Úr tanácsaira elgondolkodtam, miként is lehet még gördülékenyebbé tenni a dolgot.
Köszönöm
Xaide
Tisztelt Xaide!
Ahogy az írását olvastam, ambivalens érzéseket keletkeztek bennem. El kellett volna engednem magam, hogy átvegyem az Ön gondolatait, de közben néhol túl hidegen, kívülállóként írt. Látom ez volt a célja, de ez így nem volt olyan hatásos. Az elmélkedőt és a kívülállót jobban össze kellett volna kötnie! Például, beleavatkozik a természet rendjébe és megmenti a bogarat. (Ne a példámba kössön bele, az csak egy lehetőség. Kérem értelmezze, amit írok! Ön ügyes!)
Bokor
Kissé finomítottam rajta. Nem változott sokat, de beleszúrtam az elmélkedőben lejátszódó apró foszlányokat a "hidegebb" részekbe.
Talán így már Ön is elégedettebb lesz.
Köszönöm
Xaide
Igazán elkápráztatsz az elmélkedéseiddel. Annyira egy rugóra járt most az agyunk… Mintha én írtam volna… GRT!
Üdv,
Pinokkió
Ahogy az írását olvastam, ambivalens érzéseket keletkeztek bennem. El kellett volna engednem magam, hogy átvegyem az Ön gondolatait, de közben néhol túl hidegen, kívülállóként írt. Látom ez volt a célja, de ez így nem volt olyan hatásos. Az elmélkedőt és a kívülállót jobban össze kellett volna kötnie! Például, beleavatkozik a természet rendjébe és megmenti a bogarat. (Ne a példámba kössön bele, az csak egy lehetőség. Kérem értelmezze, amit írok! Ön ügyes!)
Bokor
Köszönöm
Xaide
Őszintén mondom! Bennem is megszületett az asszociáció!
Én is feltettem most ezeket a kérdéseket... VAN VÁLASZTÁS!
Üdv:A
Közhely, de az életben mindig voltak, vannak, és lesznek is ragadozók éppúgy, mint áldozatok. Néha magunk döntjük el mivé válunk, máskor eltűrjük, amit ránk szab az élet.
Próbáld úgy csinálni, hogy ne válj áldozattá, és akkor mindig lesz választásod!
Pussz,
Tündér
Nekünk, embereknek van választásunk...