újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Remény?

2010. június 3. - Látogatók száma: 72

Amikor az ember reményvesztett, mindig akad egy jel, ami felemeli a földről.

A válóperem alatt történt. Tudni kell, hogy hosszú és csúnya válásom volt. Megpróbáltam megszabadulni egy embertől, aki mellett éreztem, hogy csak szenvedésben lesz részem nekem is, és a gyermekeimnek is. A másik ügyvéd nem hiszem, hogy rosszindulatú lett volna, csak a paragrafusokat használta ki.
A hatodik elnapolt tárgyalás után fogtam a két gyermekem kezét, és nekiindultam a városnak. Célom nem volt, csak mentünk. A gyerekek is érezték, hogy valami nagy reményvesztettség van bennem, mert szótlanul és engedelmesen jöttek mellettem. Mentünk az utcán, Én a síró nő és két hallgató kisfiú. Ahol végül is kikötöttünk, a város másik felén levő játszótér volt. Addigra úgy, ahogy magamhoz tértem, és visszajöttem a valóságba. A fiúknak vettem szendvicset a közelben levő pavilonban, mert tudtam, hogy most hazamenni ebédelni életveszély lenne nekem is és lehet, hogy a gyerekeknek is. (azok után, hogy az Én délutános műszakom alatt kizárta Őket a lakásból....)Megették, majd a hintákra vetették magukat. Én ültem a padon és csak néztem magam elé. Ott, abban a pillanatban valahogy semminek nem láttam a végét. Tompa voltam és kétségbeesett.
Az ágyásban levő virágon egy pillangó billegett. Lágyan, lustán mozgatta piros, sárga és fekete mintás hártyás szárnyait és csak pihent a sárga szirmon. Egyszer csak fellibbent és a kezemre telepedett!
Soha nem szállt rám pillangó! Néztem és mozdulni sem mertem, nehogy tovalibbenjen. Elmosolyodtam. Olyan kis tökéletes volt az a parányi rovar a hatalmas színes szárnyaival, hogy mosolyognom kellett! A fiúk is észrevették, és futottak vissza hozzám. Halkan szóltam nekik, hogy óvatosan jöjjenek és ne beszéljenek hangosan. Megálltak tőlem egy méterre és félig kinyílt mosolygó szájjal nézték a pillangót. Éreztem a kezemen a parányi lábacskák kapaszkodását. A lepke lágyan billegett, egyensúlyozott szárnyaival az ujjamon. A hirtelen előbújó napsugárban ragyogtak hártyavékony szárnyain a színek. Illegette magát, majd egy lágy fuvallat hátán útra kelt. Néztünk utána, majd a fiúkra mosolyogtam.
- Kértek fagyit?
A következő tárgyaláson kimondták a válást.

A cikket írta: Babenko

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 27. 19:14
Biztosan nagyon nehéz lehetett neked...
De minden jó ha jó vége ..
Üdvőzölek:cuki1
2010. június 7. 12:19
Jelzés volt a pillangó,és Te észrevetted!
2010. június 3. 15:32
A csodákat naponta észre kell vennünk.
Bátor voltál , hogy meglépted azt amit nehéz s újra tudtad kezdeni.

puszi
2010. június 3. 13:41
Még jó, hogy a legnagyobb bánatodban is tudtál örülni egy ilyen kis tovatűnő gyönyörűségnek. Nem mindenki képes erre. Gratulálok, remek írás ez is.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: