újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Számmisztika

Látogatók száma: 74

Csodára lenne szükségem! Ha lehet, azonnal!

Két nap múlva szigorlatom lesz, elhagyott a Peti, és a barátnőm felszedte az orrom előtt azt a srácot, akit kinéztem magamnak! Mégiscsak meg kellett volna mondanom Jutkának, hogy Dénes tetszik nekem! De nem mondtam!

Anyám szerint élhetetlen vagyok! Könnyű neki, irigylem, hogy mekkora önfegyelemmel rendelkezik. Amikor megtudta, hogy apa megcsalja, megváltoztatta a frizuráját, hosszú műkörmöket ragasztatott magának, lecserélte a fél ruhatárát és kiosztotta a házimunkákat. Apa mosogat, le is cserélte a régi mosogatógépet egy újra, az öcsém takarít, porszívózik, meg port töröl, nekem a főzés és a bevásárlás jutott. A mosást és vasalást anya megtartotta magának, mert ha elrontjuk, azt mindenki észreveszi. Apa hétfőn és szerdán rendszerint éjfél körül ér haza, ezért anyát kedden és csütörtökön éjjel tizenegynél korábban nem látjuk, csak a reggelinél.

Mondhatom, alaposan megváltozott az életünk. Apa csak kétnaponta kapcsolja be a mosogatógépet, ezért venni kellett még egy étkészletet, és új poharakat is, ha tiszta edényből akarunk enni. Az öcsém érettségi előtt áll, és mindig akkor fog neki a tanulásnak, amikor már halaszthatatlanná válik a takarítás, de így sem ússza meg. Este tízkor kezd porszívózni, és dörömbölnek a szomszédok, hogy nem tudnak aludni, mert a panel jól vezeti a hangokat. Akkor Palkó megcserélte, este törölgeti a port és reggel ötkor kapcsolja be a porszívót. Így legalább a szomszédok megspórolják az ébresztést. Egyébként is örüljenek, hogy nem a Csatáriék veszekedését kell hallgatniuk.

Igazán bajban voltam a család élelmezési felelőseként, mert a rántottánál bonyolultabb étel elkészítésére nem vállalkoznék. Anya nagyon jó szakács, de esze ágában sincs segíteni nekem. Ráadásul a hétvégeken kívül, soha nem ülünk le egy asztalhoz étkezni, és ezt képtelen vagyok tolerálni. Miután hétköznapokon mindenki máskor megy és érkezik, azért minden héten veszek két rúd felvágottat, vajat, tejet, több vekni kenyeret, gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, berakom a hűtőbe, s a családtagok azt vesznek elő, amit csak akarnak.

Szombat délben elmegyek a kifőzdébe, megveszek nyolc adag ételt, és lehet válogatni, kinek mire fáj a foga.

Nagyzolok, hogy hét végén együtt étkezünk! Dehogyis!

Őseink macska-egér játékot játszanak. Aki előbb hazaér, az alszik a hálószobájukban, míg a későn érkező a nappaliban hajtja álomra a fejét.

A konyhában apa felszerelt egy üzenő táblát, arra íjra fel mindenki, amit tudatni akar a többiekkel. Ma felírtam, hogy csak egy ezresem van kajára, elfogyott a kosztpénz. Erre anya is, apa is tett a szobámban a kisasztalra egy-egy borítékot, benne ötezresekkel.

Ez már nem is család, csak egy közös lakás, melyben két generáció lakik.

Esküszöm, ennél már az is jobb lenne, ha albérletbe költöznék!

Jutka barátnőm egy hete elcipelt egy jósnőhöz, aki számmisztika alapján azt jósolta, hogy hamarosan megismerem életem pasiját. Mekkorát téved! Ugyan, hol ismerném meg?

Most, hogy dőzsölök a kosztpénzben, kivételesen meleg vacsora lesz, lemegyek a kifőzdébe, a szokásos dobozaimmal.

Nagy pelyhekben hull a hó, a járdán már egészen vastag a hóréteg, csak úgy csikorog a talpam alatt. Nem is értem, miért járnak olyan óvatosan az emberek, meg minek az esernyő, nekem jól esik, ha arcomba esik a hó.

Négy szelet rántott húst veszek, sült krumplival, savanyúság van otthon. Amint kilépek a kifőzdéből. megcsúszok és majdnem elesek. Szerencsére valaki megfog, mielőtt eltaknyolnék. Felnézek és egy magas, jóképű harminc körüli férfi a megmentőm.
- Ne siessen kislány, még elesik!
- Köszönöm, már jól vagyok.
- Biztos? Kicsit megijedt, úgy látom, jöjjön, meghívom egy kávéra.

A kávézóban húszféle kávéból lehet választani, persze, hogy olyat kérek, amilyet még nem ittam. Nevet a pasi, majd bemutatkozunk egymásnak. Szép neve van, Grétsy Gellért. Szórakozok vele, hogy talán csak nem róla nevezték el a Gellérthegyet, de nem sértődik meg. Nagyon szép, meleg, barna szemében elvész a tekintetem. Mire észreveszem, már mindent tud rólam, én meg semmit róla.

Fél óra múlva észbe kapok, mennem kell haza, mielőtt az öcsém hazaér, otthon kell lennem, mert morózus lesz, ha nem találja a vacsorát.
- Majd még találkozunk! – búcsúzik kedélyesen megmentőm, és ellenkező irányba megy, mint én.

Nekem sürgősen tanulnom kell, mert holnapután szigorlatom lesz, és állítólag Kőrösi professzor úr Prágában marad, ahol a konferencián, amerikai kollégájával belekeveredett egy kibogozhatatlan szakmai vitába, s míg azt meg nem vitatják, addig marad. Minimum még egy hét, súgta meg a tanszéken Olga néni, de ne aggódjunk, gondoskodott maga helyett vizsgaelnökről. Az ELTÉ-ről jön egyik volt tanítványa, aki tanszékvezető helyettes.

Beveszem magam a szobámba, behúzom az ajtót, és nekifeszülök a tanulásnak. Kőrösi prof nagyon szórakozott tud lenni, ha éppen foglalkoztatja valamely tudományos kérdés, s akkor könnyű nála vizsgázni, mert elmondja a diák helyett a tételt és senkit sem buktat meg. Háromszázötven oldalt még elolvasni sem lesz könnyű, nemhogy megtanulni.

Este kilenckor felhív Dénes, hogy átjönne holnap tanulni, de hadoválok valamit, hogy a nagyihoz kell mennem. Nem szeretném, ha a tanulás más irányt venne, s az ágyban töltenénk a napot. Egyébként is, ha felnézek a könyvemből, mindig Gellért szép szemére gondolok.

Hajnali fél ötkor fekszem le, és alig alszom el, az öcsém máris felébreszt a porszívózásával. Rádöbbenek, hogy korog a gyomrom az éhségtől. Reggelire is jó a rántott hús. Illetve jó lenne, de megette előlem valaki. És ez a valaki csak az öcsém lehet.
- Mit vagy úgy oda? Azt hittem, nem kell neked, mert mást vacsoráztál.

Jobb híján megeszek két nagy karéj vajas kenyeret, zöldpaprikával, iszom rá egy bögre teát, ismét fogat mosok és belezuhanok az ágyba.

Délután háromkor ébredek, és megint éhes vagyok. Összekapom magam, lemegyek a közértbe, veszek tíz pár frankfurti virslit, kenyeret, mustárt és a kifőzdében négy adag főzeléket.

Merő elővigyázatból két pár virslit főzök, és egy nagy tányér főzelékkel elfogyasztom, ez az estebédem. Még száz oldalon át kell rágni magam, s legfeljebb a főbb fejezeteket még átlapozom. Megfordul a fejemben, hogy elhalasszam a szigorlatot, de nem érdemes, mert ha átmegyek, akkor nem kell a másik öt vizsgámon azon görcsölni, hogy még vár a hatodik.

Mielőtt nekiveselkednék a tanulásnak, megnézem a neten a híreket, és az üzeneteimet. Jutka küldött egy linket, melyen Kőrösi professzor úr amerikai kollégájával folytatott szakmai vitát elemzik, természetesen angolul, és csatolják hozzá a különféle média észrevételeket. Éjjel kettőkor rádöbbenek, hogy elszállt az idő, már nincs kedvem tanulni. Inkább elhalasztom a vizsgát és keresek egy új időpontot.

Fél nyolckor már a tanszéken vagyok, Olga nénivel böngésszük a vizsgaidőpontokat, amikor egy ismerős hang rám köszön:
- Szép jó reggelt, Mariann!
Megfordulok és Grétsy Gellért áll mögöttem.
- Kézcsókom, Olga! Csak nem akarja lebeszélni kedvencemet a vizsgáról? Gyere, Mariann, te leszel az első vizsgázó, hogy ne kelljen izgulnod. Egy pillanat, hozom a papírjaimat és mehetünk.

Olga néni zavaromat látván mosolyogni kezd és a fülembe súgja, amint Gellért hallótávolságon kívül kerül:
- Honnan ismeri ezt a széllel bélelt fiút?

Nincs időm válaszolni, mert megjelenik Gellért, átkarolja a vállam és vezet ki a tanszékről a vizsgaterembe. Behív még négy főt az évfolyamtársaim közül, tételt húzat velünk, majd egy hatalmas L’Humanité mögé bújik. Nem is tudtam, hogy beszél franciául.
A másik vizsgáztató egy PhD-s leányzó, alaposan elkésik.
Azonnal szólít Gellért, és az első mondatom után félbeszakít.
- Kérem, foglalja össze Kőrösi professzor úr és mister Stern közötti szakmai vita lényegét.

Felkapják fejüket az évfolyamtársaim, mert addig rendben van, hogy tudnunk kell a jelen tudományos élet eseményeiről, azok szigorlaton való elemzése kicsit túlzás.
Tíz percig beszélek, már mindegy, mit mondok, ez nincs benne a könyvben. Belekérdez, válaszolok, összehúzza a szemöldökét:
- És kedves kollegina, magának mi a személyes véleménye?

Ez övön aluli kérdés!

Újabb öt percig összehordok hetet, havat.
- Köszönöm. Tizenkettőkor lesz eredményhirdetés a tanszéken. Kérem, ne késsen el!

Egy óra múlva Dénessel már a plázában kávézunk. Szerinte kiszúrt velem „az a pasi”, de ne izguljak, majd a profnál jelest kapok.
Teljesen lelomboz, hogy Dénes tényként kezeli bukásomat.
- Igyunk egy koktélt! – javaslom, és lett is abból rögvest három.

Tizenkettő előtt egy perccel érünk a tanszékre.
Megjelenik Olga néni, kiosztja az indexeket. Nem merem kinyitni, úgyse sikerült. A villamoson kevés az utas, leülhetek. Előveszem az indexet, s csak most veszem észre, hogy az ominózus oldalt valaki egy kis kutyanyelvvel megjelölte. Kinyitom és csak a kutyanyelv feliratát látom: Hétkor várlak a kávézónkban: G.

Randevúra hív, miközben megbuktatott! De nem buktatott meg, mert a macskakaparáshoz hasonlító beírás vége – es. Elégséges! Nem az! Jeles!

Ma hideg vacsora lesz, mert nem érek rá, elvégre csinosnak kell lennem a hét órakor esedékes randevúmon!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Emillio!

Szerintem ez nem zsarolás, egyébként egy kitalált történet, de oly jó volt megírni!
hahaha, hogy mik jutnak az eszedbe?
Megint a régi tapasztalataidra alapoztál....

Puszi: Yolla

Hát... Az emlékek!
Van mire emlékezni!
De a zöme ötven évre titkosítva van részemről!
(Csak, mert senkit sem kívánok kompromittálni!)
Mert a becsület, - az becsület!
(Az emlék, - az meg emlék!)

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Az nem etikátlan, hogy a vizsgáztató kiköveteli
a vizsgázótól a randit? Érzelmi zsarolás! Mi több,
kimeríti az összeférhetetlenség, és a hivatali
visszaélés szabályának a megsértését! Én csak
tudom, hiszen mindig én is mindennel visszaéltem!

Látod, miket tudsz meg a barátodról? Úgy gyónok
itt neked, mintha a templomban tenném! (:-D)
Az írásod a szokásos színvonalú! Már nem is
merlek dicsérni, - mert már biztosan unod a sok
dicsérő jelzőt! Attól még jó olvasmányos, és tetszik!

Pusszantalak: emillio

Kedves Emillio!

Szerintem ez nem zsarolás, egyébként egy kitalált történet, de oly jó volt megírni!
hahaha, hogy mik jutnak az eszedbe?
Megint a régi tapasztalataidra alapoztál....

Puszi: Yolla
Kedves Yolla!

Az nem etikátlan, hogy a vizsgáztató kiköveteli
a vizsgázótól a randit? Érzelmi zsarolás! Mi több,
kimeríti az összeférhetetlenség, és a hivatali
visszaélés szabályának a megsértését! Én csak
tudom, hiszen mindig én is mindennel visszaéltem!

Látod, miket tudsz meg a barátodról? Úgy gyónok
itt neked, mintha a templomban tenném! (:-D)
Az írásod a szokásos színvonalú! Már nem is
merlek dicsérni, - mert már biztosan unod a sok
dicsérő jelzőt! Attól még jó olvasmányos, és tetszik!

Pusszantalak: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: