újabb események régebbi események további események
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra
14:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
14:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:32
KEZfdOvrpnTMlA regisztrált a weboldalra

Valóban ő az igazi?

Látogatók száma: 255

Minden találkozásunk karmikus. Több millió éve létezünk, mint lelkek, és közben állandó új és újabb találkozásokban volt részünk.
Minden kapcsolatunk különböző, de ugyanakkor nagyon nehéz is.
Van olyan eset is, amikor a párok horoszkópja között nincs semmilyen kötődés, mégis boldogok együtt, és vannak, akiknél rengeteg a kötődés a két képlet között, mégsem működik a kapcsolat.
A lényeg a változásban van. Mert az Univerzummal szemben van egy fontos kötelességünk, és az a változás!

A belső hangunk mindíg megsúgja a helyes utat, csak nem mindig akarjuk meghallani azt, mivel nagyon sokat kellene az eddigiekhez képest változtatnunk.
Ha megkapjuk a leckét, nem kell újra megkapnunk ugyanazt a pofont.
Nevezhetjük karmának, de a lélek mindig megsúgja a helyes utat.

Valaki feltette a kérdést nekem, hogy mi a haszna annak, ha tudjuk, ki a duálpárunk és az ikerlángunk.
A válaszom: az, hogy ha tudjuk, hogy duálpárral van dolgunk, akkor kiléphetünk egy pillanatra, és tárgyilagosan nézhetjük akapcsolatot - így nem fogunk akkorát csalódni, és nem fogjuk siratni az elveszett Paradicsomot, mert már korábban elkezdhetünk dolgozni a javításán.
Ha pedig felismerjük, hogy az ikerlángunkkal van dolgunk, jobban megbecsüljük a kapcsolatot, mert tudjuk, hogy nehezebb, de nagyobbat fejlődhetünk benne.

Minden újabb inkarnációnk új és újabb tanulási feladatot hordoz, és ebbe tartoznak a párkapcsolataink is.

A cikket írta: Mamóka

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Rendkívül érdekeseket írsz. Most gondolkozom ezen a cikkeden.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Mamóka!

Szintén meglátogatlak, nagyon érdekes amit írsz, de ugye itt újabb kérdések jönnek. Érdekel a téma. :) A változásról és a fejlődésről beszélsz, mert ugye az az Univerzummal szembeni kötelességünk. Ezt helyesnek és igaznak tartom, de mi van akkor, ha az ilyen, vagy olyan párunk megreked? Látványosan nem akar tovább lépni? (történetesen itt a volt férjemre gondolok) A fejlődés mikor tekinthető elégségesnek, vagy harmonikusnak? Amivel mindkét fél elégedett? S ha már nem megy, akkor mindenképp el kell válni a két léleknek? Nem lehet mégis valami energiabevitel alkalmazni, hogy tovább lépjen mindkét fél?

Azt hiszem mára ennyi kérdés épp elég.
Üdv:Ailet

Ailet, nagyon jók a kérdéseid, látszik, hogy foglalkoztat a dolog, és értően tudsz hozzászólni.

Vannak, akik tudatos lelkek, eleve úgy jönnek, hogy saját lábukon állnak, céljaikat tűzön-vizen keresztül végig viszik. Azaz, lehet, hogy tudat alatt (már itt a Földön), de teljesíteni tudják a karmájukat. Ezek nagyon kevesen vannak.
A legtöbb embernek tükör kell (társ, barát, horoszkóp, a külvilág), amiben tükröződhet, mint Aphrodité, aki előtt állandóan tükröt vittek a szolgák, mert nem ismeri önmagát, ezért állandóan elkalandozik az igazi hivatásától.

Nem minden találkozás karmikus mindkét fél részére. Ill. inkább úgy mondhatnám, hogy egyik "kihasználja" a másikat a céljai megvalósításához. Attól még lehet jó a kapcsolat, de a másik fél csak topog egyhelyben, mert ő nem azt a feladatot teljesítti, ilyenkor az övé talonban van.

Az is elképzelhető, hogy valami miatt csupán melletted nem tudott tovább lépni a férjed, de egy másik nő már inspirálja arra, amiért leszületett.
Ez természetesen nem a te hibád, csupán annyi, hogy a találkozásotok nem volt szerencsés.
Ha született belőle gyermek, akkor ilyenkor szokott az lenni, hogy ti ketten "azért kellettetek", hogy ő a világra tudjon jönni, mert ő csupán a ti génjeitekkel tudja megvalósítani önmagát.

Hosszú, itt nincs rá lehetőség, hogy ilyen terjedelmű írásokba bocsátkozzak. inkább majd írok cikket.
Szia Mamóka!

Szintén meglátogatlak, nagyon érdekes amit írsz, de ugye itt újabb kérdések jönnek. Érdekel a téma. :) A változásról és a fejlődésről beszélsz, mert ugye az az Univerzummal szembeni kötelességünk. Ezt helyesnek és igaznak tartom, de mi van akkor, ha az ilyen, vagy olyan párunk megreked? Látványosan nem akar tovább lépni? (történetesen itt a volt férjemre gondolok) A fejlődés mikor tekinthető elégségesnek, vagy harmonikusnak? Amivel mindkét fél elégedett? S ha már nem megy, akkor mindenképp el kell válni a két léleknek? Nem lehet mégis valami energiabevitel alkalmazni, hogy tovább lépjen mindkét fél?

Azt hiszem mára ennyi kérdés épp elég.
Üdv:Ailet
Kedves Mamóka!

Nagyon érdekes dolgokról írsz!
Megint adtál nekem egy kis gondolkoznivalót.

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Mamóka

Soha nem próbáltam meg senkit arra kényszeríteni, vagy rábeszélni, hogy higgyen a lélek halhatatlanságában.
Erre mindenkinek magától kell rájönnie az útja során.
A lényeg az, hogy higgy valamiben, amit te elfogadhatónak tartasz az életedben.

Sajnos az elmúl világban, a materialista szemlélet Istent játszott, és kizárt mindent, ami nem kézzel fogható.
Én csupán annyit kérek mindenkitől, hogy tartsa meg magának a kételkedés jogát, mert ő sem tudja bizonyítani az ellenkezőjét.

Fogok majd írni a dimenziókról is, az is nagyon érdekes téma, és majd lassacskán belátod te is, hogy milyen összefüggések vannak a valós és a spirituális világunk között.

Sajnos hitelrontók a médiák és az újságokban bulvárosított"horoszkópok", de intelligens ember ezekben -reményeim szerint - úgysem hisz.

Kíváncsian várom. :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kell legyen benne valami igazság, mert mindig akkor éreztem magamat rosszul, amikor egy-egy változás, változtatás előtt álltam. Attól nagyon rosszul éreztem magam,... pedig tudtam, hogy szükség van erre... és valahányszor nem hallgattam a belső hangra, ami megmutatta volna a helyes utat, ettől szinte megkönnyebbültem. Kapcsolatomat folytattam. Tudtam, hogy nem ezt kellene tennem, mégis visszatértem arra az útra, amit már jól ismertem. Magamtól kérdeztem, hol a hiba... A változtatás nem könnyű dolog.

Egyetértek veled.

Erre való a horoszkópból a sorselemzés, mert az mindig megmutatja a helyes utat, és a célt, amiért közénk jöttél.

Megvalósítani bizony nagyon nehéz, mert sokszor nagyon sok minmdent fel kell rugni, másként csinálni ahhoz, hogy a helyes útra térjünk.
Viszont megéri, mert boldogságot hoz!

megtekintés Válasz erre: Virág

Nagyon tetszenek a cikkeid Mamóka, attól függetlenül, hogy nincs sok közöm a karmához. Apám fáraszt vele mindig, de ő tényleg szó szerint fáraszt.
De ez a kapcsolatos dolog érdekes, mint a múltkori cikkedben is.

Puszi! V.

Soha nem próbáltam meg senkit arra kényszeríteni, vagy rábeszélni, hogy higgyen a lélek halhatatlanságában.
Erre mindenkinek magától kell rájönnie az útja során.
A lényeg az, hogy higgy valamiben, amit te elfogadhatónak tartasz az életedben.

Sajnos az elmúl világban, a materialista szemlélet Istent játszott, és kizárt mindent, ami nem kézzel fogható.
Én csupán annyit kérek mindenkitől, hogy tartsa meg magának a kételkedés jogát, mert ő sem tudja bizonyítani az ellenkezőjét.

Fogok majd írni a dimenziókról is, az is nagyon érdekes téma, és majd lassacskán belátod te is, hogy milyen összefüggések vannak a valós és a spirituális világunk között.

Sajnos hitelrontók a médiák és az újságokban bulvárosított"horoszkópok", de intelligens ember ezekben -reményeim szerint - úgysem hisz.

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

És ha csak életünk későbbi szakaszában találunk rá ilyen vagy olyan párunkra nem szégyen miatta változni, változtatni. ;-)) Ahogy mondod, a lényeg, hogy bármi is volt tovább tudjunk lépni és tanuljunk belőle!!

Ez a te életed, és mindent te irányítasz, nincsenek véletlenek, és főleg nioncs korhoz kötve az, hogy mikor leszünk boldogok.

Mindig egy cél megvalósítása miatt inkarnálódunk, de követünk el hibábat közben, ezért kell ismételten visszajönnünk.
Soha ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak, éldd a magad életét, és legyél boldog. Ez a lényeg!
Kell legyen benne valami igazság, mert mindig akkor éreztem magamat rosszul, amikor egy-egy változás, változtatás előtt álltam. Attól nagyon rosszul éreztem magam,... pedig tudtam, hogy szükség van erre... és valahányszor nem hallgattam a belső hangra, ami megmutatta volna a helyes utat, ettől szinte megkönnyebbültem. Kapcsolatomat folytattam. Tudtam, hogy nem ezt kellene tennem, mégis visszatértem arra az útra, amit már jól ismertem. Magamtól kérdeztem, hol a hiba... A változtatás nem könnyű dolog.
Nagyon tetszenek a cikkeid Mamóka, attól függetlenül, hogy nincs sok közöm a karmához. Apám fáraszt vele mindig, de ő tényleg szó szerint fáraszt.
De ez a kapcsolatos dolog érdekes, mint a múltkori cikkedben is.

Puszi! V.
És ha csak életünk későbbi szakaszában találunk rá ilyen vagy olyan párunkra nem szégyen miatta változni, változtatni. ;-)) Ahogy mondod, a lényeg, hogy bármi is volt tovább tudjunk lépni és tanuljunk belőle!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: