A vér szaga, avagy kiugrik a nyúl a bokorból
Látogatók száma: 101
Ezt a cikkem már párszor megírhattam volna. Akár más oldalakon is történhetne, de nem kell ehhez INTERNET, hogy igaz legyen. Tyson a megmondhatója, hogy a való élet is hasonlóakat produkál.
Amikor kis srác voltam, már akkor is megtapasztaltam, hogy a gyengék mellé nem jó állni. A gyenge az mindég veszíteni fog. Ha győzni akarok, akkor az erősebbhez kell húznom.
Ha a természetben megsérül egy állat, akkor azt a többiek legtöbb esetben nem védik, hagyják elveszni. Az oroszlán nem az erős bivalyt támadja, hanem a sérült, beteget.
De az emberek is az épp aktuális bajnoknak szeretnek drukkolni. Most ha jól sejtem, divat Barcelona szurkolónak lenni (valamikor a mi időnkben meg a Kispest volt a trendi; hol vannak már azok a daliás szép idők) .
Miért is írom én ezeket?
A minap ellátogatott hozzám egy régi jó barátom, és felkért, hogy ismét írjak az Önök lapjára. Nem egyszerű ez Nékem. Alig látom már a betűket, az ujjaim is nehezebben mozognak, mint rég. De a barátság az kötelezi az emberfiát.
Szóval, miért is? - mondják Önök... a vén szenilis még a saját kérdésére se válaszol.
Látom és hallom, hogy mióta nem voltam jelen, elszaporodtak a személyeskedések az oldalukon. Na ez nem azért lehet, mert én távol maradtam Önöktől - görbül mosolyra a szám. Nevetek is magamon, mielőtt hízna a májam. Csak az Önöké, egy nem homogén közösség, ahol ez - tapasztalásom - szinte törvényszerű.
Persze el lehetne ezt kerülni.
Igen, ha megvan hozzá a kellő jó szándék és intelligencia, akkor ezek az itt látott problémák nem ütik fel a kígyófejüket. De legalább is nem gyűrűződnek tovább. Öreg tanítóm mondta egyszer, aliud ex alio malum gignitur...
Ha valakit megsebzünk, akkor az visszamar. Ez pedig háborút szül. Ok és okozat, ahogy ezt az egyik felhasználójuk bölcsen megjegyezte.
Mondhatjuk, hogy okos enged... de ez a legtöbb esetben nem működik. Az emberi (állati is) természet a túlélésre rendezkedett be. (Talán ezt az ösztönt még az állatvilágból hoztuk magunkkal.) Kevesen bírnak olyan belső lelki békével, hogy az őket ért támadást "kenyérrel dobják vissza".
Itt akkor az történik, amiről kezdettől fogva szándékomban állt beszélni.
Egy csatában, háborúban mindig lesz aki a rövidebbet húzza.
Ha ez egy társaságban van, akkor evidens, hogy a többség a fentébb említett okokra vezethetően, az erősebb mellé fog állni. Ilyenkor mindenki őt üti. Ő pedig egyre elkeseredettebben védekezik. Foggal, körömmel. Ekkor az áldozatunk minél véresebb, annál messzebbről érezni a sebéből áradó bűzt.
Ezt nevezzük, a vér szagának.
Talán az emberi társadalmat ez különbözteti meg az állatvilágtól. Jó esetben az emberekben van segítőkészség, méltóság, tolerancia, empátia... - sorolhatnám. Én nem gondolom, hogy helyes, amit Önök tesznek. És itt pálcát török, bár nincs semmi felhatalmazásom erre.
Javasolom, hogy mindegyikőjük tegye el a régi sérelmeit, és ne emlegesse a múltat. Ha ezt következetesen meg tudják tenni, akkor Éva sem fog senkit bántani, ezt én garantálom. Ha továbbra is a moderátor által rendreutasított - megmart - Évával foglalkoznak, mert most ő az akinek be kell húznia a nyakát (lesznek majd Önök is, ha épp úgy esik), akkor ez az oldal vesztét jelenti szerintem.
Ne légyen igazam!
Ez a véleményem, amit Tyson barátommal két sör közben agyaltunk ki.
Remélem segítettem, nem olajat öntöttem a tűzre!
Csak pozitív hozzászólásokat várok! Mindenki, aki itt akar marakodni, tegye azt máshol...
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
A kakaduk kortalanok, esetleg?
Bokor
Lennék én szívesen az egyik fiatal kakas. Csak már azok az idők elmúltak felettem.
Bokor
Tisztelt Taki!
Kire gondol? Nincs itt már kakas, talán csak kakadu.
Bokor
Kedves Bokor úr!
Jó írás békítő, de mindig maradnak kakasok a tyúkudvarban.
Taki
Kire gondol? Nincs itt már kakas, talán csak kakadu.
Bokor
Jó írás békítő, de mindig maradnak kakasok a tyúkudvarban.
Taki
Tisztelt Bokor úr!
Úgy vélem, ez az egész nem ér annyit, amennyi időt foglalkozunk vele.
Jobb, ha írunk, meg olvasunk.
Yolla
Most olvasásba kezdtem, és némi pozitív kritizálásba.
Bokor
Tisztelt Yolla!
Nékem egy kutyám van, vén mint én magam. De ha simogatják akkor, nem harap, csak összenyálazza a "támadóját". Van aki azt se szereti.
Bokor
Úgy vélem, ez az egész nem ér annyit, amennyi időt foglalkozunk vele.
Jobb, ha írunk, meg olvasunk.
Yolla
Tisztelt Bokor ur!
Mélyen megértem, és "némi fenntartással" ugyan, el is fogadom.
Nagyon jó lenne, ha mind ez "bejönne".
Sajnos a meglátásom, az hogy ehhez két oldal kell.
Tudom néha én is szúrok, mint sokan mások!
Próbálok, az elfogadható szinten belül maradni.
Az meg jelenleg, hol az egyik, oldalnál, hol a másiknál, nem igazán működik.
A saját szemszögéből, mindenki a maga igazát érzi annak, és lehet, hogy eggyik sem az.
Előre bocsátom, nem állok sem a jobb, sem a bal oldalon, én is kapom a "meleg levest". Időnként nagyon nehéz megfelelően reagálni, és az sem biztos, hogy ez a jó, az sem, ha azonnal visszavágunk, mindig a reagálás tárgya, és személye határozza meg. No nés a tűrőképesség.
Örülök, hogy vissza jött!
Maresz
Önt mértéktartónak ismertem meg. Csodálom.
Nálam már a korral, a türelem is fogy.
Bokor
Tisztelt Bokor Úr!
"Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye,
azt nem tűröm el. "
/Rostand/
Szóval, ha a nyuszi huzigálja az oroszlán bajszát, és az ráüvölt, akkor az szegény csak védekezik! És a nyuszi hiába mondja, ártatlanul szepegve, hogy rátámadt az oroszlán.
Üdv: Yolla
Nékem egy kutyám van, vén mint én magam. De ha simogatják akkor, nem harap, csak összenyálazza a "támadóját". Van aki azt se szereti.
Bokor
Kedves Bokorur!
Nem. Nem tévedett. Én értékelem az ön jó szándékát, a belém helyezett bizalmát. Ezzel én nem éltem és nem szándékozom visszaélni. A tanácsait mindvégig igyekeztem figyelembe venni, alkalmazni, megfogadni. Elsősorban a kifejezésmódon próbáltam változtatni tőlem telhetően...
Éva
Reméljük a legjobbakat!
Bokor
Bár te lennél a legszúrósabb rózsa e portálon:-)
Mélyen megértem, és "némi fenntartással" ugyan, el is fogadom.
Nagyon jó lenne, ha mind ez "bejönne".
Sajnos a meglátásom, az hogy ehhez két oldal kell.
Tudom néha én is szúrok, mint sokan mások!
Próbálok, az elfogadható szinten belül maradni.
Az meg jelenleg, hol az egyik, oldalnál, hol a másiknál, nem igazán működik.
A saját szemszögéből, mindenki a maga igazát érzi annak, és lehet, hogy eggyik sem az.
Előre bocsátom, nem állok sem a jobb, sem a bal oldalon, én is kapom a "meleg levest". Időnként nagyon nehéz megfelelően reagálni, és az sem biztos, hogy ez a jó, az sem, ha azonnal visszavágunk, mindig a reagálás tárgya, és személye határozza meg. No nés a tűrőképesség.
Örülök, hogy vissza jött!
Maresz
"Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye,
azt nem tűröm el. "
/Rostand/
Szóval, ha a nyuszi huzigálja az oroszlán bajszát, és az ráüvölt, akkor az szegény csak védekezik! És a nyuszi hiába mondja, ártatlanul szepegve, hogy rátámadt az oroszlán.
Üdv: Yolla
Tisztelt Nőstény Oroszlán!
Nincs ármány? Csak erő és elszántság, és ösztöneire hagyatkozva szembe megy a sokkalta erősebb élőlénnyel is (mint nyúl vagy ember, esetleg kőnig )?! -Haeccer élet-halál harcról van szó!
"De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!..."
Basszus.
"Emberek vagyunk, nem állatok!"
Nomégis.
(Ezt olyan hangsullyal mondtam ki, hogy az leírhatatlan!!!!)
Tisztelettel, wadbikaiy s.k.
Nincs ebben semmi ármány, csak erő és elszántság. A már csak az ösztöneire magára hagyott ember elszántsága, aki szembe megy azokkal, akik túllépnek bizonyos kereteket, bort isznak és vizet prédikálnak.
Az embert az állattól éppen hogy az különbözteti meg, hogy észt kapott. Gondolkodni tud, és cselekedni. Nem pusztán az ösztönei vezérlik. Ha erre nincs füle valakinek, és csak mondja-mondja a magáét, akkor üvölti el magát az ember, hogy mindenki meghallja.
"Basszus."
Zséva
Tisztelt Éva!
Nékem Ön különösen régi kedvencem. A stílusa egyéni, néha modortalan, de mindenek felett ösztönös. Kár lenne Önért, ha elűznék innen az oldalról, Ön ennek a lapnak már nagyon sokat adott. (Kapott is, ez soha ne feledje!)
Emellett néha, főleg a hozzászólásainál, kicsit gondolkodjon, mielőtt visszaszúr, mert én felelősséget vállaltam Önért. Remélem nem tévedtem.
Bokor
Nem. Nem tévedett. Én értékelem az ön jó szándékát, a belém helyezett bizalmát. Ezzel én nem éltem és nem szándékozom visszaélni. A tanácsait mindvégig igyekeztem figyelembe venni, alkalmazni, megfogadni. Elsősorban a kifejezésmódon próbáltam változtatni tőlem telhetően...
Éva
Kedves Bokor úr!
Nehéz úgy pozitívan állást foglalni, ha a történetben az illető érintett is jelen van.
Márpedig nem pozitív minőségében. Megértem.
A kétségeket ott oszlatnám el az illető személyére vonatkozóan, hogy eleve nem egy sarokba szorított állat hasonlatot hozok vele szemben. Védekezik ugyanis mind a mai napig a maga módján...
Az "állatvilág"... A természet világa hozzám is igen közel áll... tanulmányozom. És tiszta, mint ahogy egy nőstény oroszlán harca is, amikor a kölykeit védi... Ott nincs ármány, ott az erő, az elszántság, a természet törvényei uralkodnak..., az ösztöneire hagyatkozik.
Szembe megy a nála sokkalta erősebb élőlénnyel is legyen az ember, vagy állat, ha élet-halál harcról van szó...
De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!...
Érzem a jó szándékát, nincs könnyű helyzetben, belátom, ha mindenki mellé próbálna állni..., de ez önmagában nem elég...
Több ilyen értekezésre lenne szükség ahhoz, hogy mások is megértsék, nem alá- és fölérendeltségi viszony vezethet el oda, amit egyszer megálmodtunk, hanem a szándék, ami itt sokakban és nem egy emberben keresendő..., mert amíg az állatok nem szavakból, az emberek csak abból értenek. Minden egyéb eszköz csak a hatalom fitogtatása.
Leegyszerűsítve ezt a kérdést, pl. nem mindegy milyen hangsúllyal mondunk ki egy szót...
Emberek vagyunk, nem állatok!
Köszönöm, hogy mégis megpróbálta!
Éva
Nincs ármány? Csak erő és elszántság, és ösztöneire hagyatkozva szembe megy a sokkalta erősebb élőlénnyel is (mint nyúl vagy ember, esetleg kőnig )?! -Haeccer élet-halál harcról van szó!
"De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!..."
Basszus.
"Emberek vagyunk, nem állatok!"
Nomégis.
(Ezt olyan hangsullyal mondtam ki, hogy az leírhatatlan!!!!)
Tisztelettel, wadbikaiy s.k.
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor
Kedves Bokor úr!
Nehéz úgy pozitívan állást foglalni, ha a történetben az illető érintett is jelen van.
Márpedig nem pozitív minőségében. Megértem.
A kétségeket ott oszlatnám el az illető személyére vonatkozóan, hogy eleve nem egy sarokba szorított állat hasonlatot hozok vele szemben. Védekezik ugyanis mind a mai napig a maga módján...
Az "állatvilág"... A természet világa hozzám is igen közel áll... tanulmányozom. És tiszta, mint ahogy egy nőstény oroszlán harca is, amikor a kölykeit védi... Ott nincs ármány, ott az erő, az elszántság, a természet törvényei uralkodnak..., az ösztöneire hagyatkozik.
Szembe megy a nála sokkalta erősebb élőlénnyel is legyen az ember, vagy állat, ha élet-halál harcról van szó...
De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!...
Érzem a jó szándékát, nincs könnyű helyzetben, belátom, ha mindenki mellé próbálna állni..., de ez önmagában nem elég...
Több ilyen értekezésre lenne szükség ahhoz, hogy mások is megértsék, nem alá- és fölérendeltségi viszony vezethet el oda, amit egyszer megálmodtunk, hanem a szándék, ami itt sokakban és nem egy emberben keresendő..., mert amíg az állatok nem szavakból, az emberek csak abból értenek. Minden egyéb eszköz csak a hatalom fitogtatása.
Leegyszerűsítve ezt a kérdést, pl. nem mindegy milyen hangsúllyal mondunk ki egy szót...
Emberek vagyunk, nem állatok!
Köszönöm, hogy mégis megpróbálta!
Éva
Nékem Ön különösen régi kedvencem. A stílusa egyéni, néha modortalan, de mindenek felett ösztönös. Kár lenne Önért, ha elűznék innen az oldalról, Ön ennek a lapnak már nagyon sokat adott. (Kapott is, ez soha ne feledje!)
Emellett néha, főleg a hozzászólásainál, kicsit gondolkodjon, mielőtt visszaszúr, mert én felelősséget vállaltam Önért. Remélem nem tévedtem.
Bokor
Tisztelt Tanár úr!
Csak a kedvéért jöttem. Jó volt Önnel söőrözni. Ha legközelebb is Ön fizet akkor elmélkedhetünk még egyet. De remélem mára valami kellemesebbről. Jól megírta.
Ty
Ma Ön fizet!
Bokor
Üdv Bokor Úr!
Jó újra itt látni magát! Végszóra érkezett, vérszagra... tényleg. Milyen találó is. Egyébként Sandával értek egyet, hisz azt kell szeretni, még inkább, aki rászorul, nem azt, aki megérdemli.
Üdv:A
Önnel is öröm találkozni, és nem csak a hozzászólásait olvasom szívesen.
Bokor