Föld, 2322 | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Föld, 2322

2010. december 4. - Látogatók száma: 70

Az űrhajós a helyi TESCO-ban 70 euróért vásárolt a feleségének Karácsonyra egy Philippe Starck márkájú citromfacsarót. Előre ivott azonban az asszony bőrére..., egy felest. A szeretet ünnepe náluk azévben citrom nélkül is savanyúra sikeredett...

A felesége átvétel előtt lelépett.
Így a facsaró az űrhajós puttonyában maradt...

- Prológ -
A citromfacsaró 312 éve keringett pályáján. Koros űrszemétként élte túl a földi élet összeomlását.
Az utolsó menekülő űrhajó részeges segédkormányosa, a fedélzeti kabin italszekrényének maradék martinijébe csavart egy félérett citromot. További martini híján, az alkohol áztatta pillanat hevében, a facsarót bevágta az űrhajó szemétdokkolójába.
- Citrom nélkül is savanyú az élet - gondolta, és a dokkoló kioldásával föld körüli orbitális pályára állította hűséges társát.

- Az első idők -
Az első 100 év savanykás nyugalomban telt. A facsaró Föld körüli keringése közben alig találkozott normális hozzá hasonlatos űrszeméttel. A nagy nyugalomban már-már elhagyta minden életkedve. Az utolsó csepp citromillat is elpárolgott szárnyaként használt lábairól. A csavarófejrész bordáiba beszorult citrommag volt az utolsó társa, aki elhagyta. A keringés 101-edik évének 256-odik napján a mag levált róla, mint Szojuzról az Apollo. Szomorúan nézett utána.
- De legalább tisztán keringhetek, amíg élet az élet - gondolta.

- A következő 200 év -
Ez az idő volt eddigi létének legrázósabb időszaka. Azok a nehéz citromkönnyek jutottak sokszor fémeszébe, amik akkor jöttek elő, amikor részeges barátja kemény férfimarokkal tekerte meg a fején az aktuálisan kivégzésre szánt citromot. Az akkor hullatott könnyei edzették meg keménnyé. Azonban azok a könnyek örömkönnyeknek tűntek már-már neki, a mostani megpróbáltatásai miatt szemébe tolultakhoz képest.
Amikor először súrolta egy Föld felől érkező szemétcsomag, akkor csak megrázta magát. Amilyen hirtelen jött, úgy ment is tovább a hulladék. De ahogy a szemétáradat rendszeressé vált, az ijedtség úrrá lett rajta. Folyamatosan félt. Úgy megszokta már a látványt, amit látott naptól holdig a Föld felől, hogy nem akart már mást. Szeretett volna nem félni.
- Mi lesz így velem, elveszem a sötét űrben. És ettől fogva aggódással élte élete minden percét.
Egy-egy ütközés távolabb és távolabb taszította a Földtől.
Lassan már minden csavaróereje elhagyta.
Feladta.

- 2322. december 24. szenteste -
Sötét éjjelen láthatatlan sötét árnyak közeledtek suhogva, veszedelmet hozva. A citromfacsaró nem látta, csak érezte, itt a vég. Egy ütést érzett fémtestén. Letért megszokott pályájáról, az ütéstől a vele ütköző sötét anyaggal együtt a Föld irányába kezdett száguldani.
A légkörbe való belépéskor az összeütközés anyaga megvédte az elégéstől, a sötétség égett el helyette.
Meleget érzett, de az csak a fémlelkének melege volt. Közeledett otthonához, a Földhöz, a szép kék Földhöz, a sok zöld mezőhöz, a csiripelő madarakhoz, emberekhez, a sárga citromokhoz.
Karácsony szentestéjén megérkezett.
Haza.
A saválló szíve boldogan dobogott.
- Itthon vagyok - sóhajtotta.

- Epilógus -
Sötét volt. Sehol nem égtek gyertyák, nem szórtak csillagokat a csillagszórók, nem látszottak a feldíszített fenyők csúcsdíszei. Nem hallott madárcsiripelést. Egyetlen emberi hang nem jutott el füléig.
De a citromillatot érezte. Ettől boldog lett.
Érezte a citromültetvények lebegő illatát.
- Mindegy, majd ha felkel a nap - gondolta. Majd szétnézek.

...és nem kelt fel..., soha többé.

Citromsavas eső zuhogott a Földre. A csavaró könnyei összekeveredtek az esővel. Ugyanaz a könny volt, C6H8O7, de mennyivel más, mint 312 éve...,
Karácsonykor.

A cikket írta: Pinokkió

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 9. 22:03

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 8. 22:28

Szia Orchidea!
Ez egy citrodráma, a pavlovi reflexeink éberen tartása végett íródott. A tér, az idő és a földi lehetőségeink végességére figyelmeztet.
Üdv, Pinokkió

Köszi a válaszod Pinokkió! Szerintem ezt a végességet végtelenné is tehetnénk, csak rajtunk múlik!
Üdv: Orchidea
2010. december 8. 22:28

megtekintés Válasz erre: orchidea - 2010. december 8. 21:25

Kedves Pinokkió! Úgy érzem, ennek az írásnak komoly mondanivalója van. Jól gondolom? Csak fel kéne már ébredni mindenkinek!
Üdv: Orchidea

Szia Orchidea!
Ez egy citrodráma, a pavlovi reflexeink éberen tartása végett íródott. A tér, az idő és a földi lehetőségeink végességére figyelmeztet.
Üdv, Pinokkió
2010. december 8. 21:25
Kedves Pinokkió! Úgy érzem, ennek az írásnak komoly mondanivalója van. Jól gondolom? Csak fel kéne már ébredni mindenkinek!
Üdv: Orchidea
2010. december 6. 11:13
Pinokkió! Ez így van! Ölcsi neked! Orsolya
2010. december 6. 11:12

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. december 4. 22:30

Pinokkió! Totálisan igazad van! Az embernek törekedni kell a jobbra és jobbra.., azt hiszem Te már megtetted! Én meg majd, mint ahogy te mondtad egyszer nekem az egyik írásomnál "ellesem tőled", vagy valami hasonlót!

Tőled idéztem ha nem baj! Jó pihenést kívánok neked és küldök egy nagy ölcsit is! Orsolya

Szia Orsolya!
Sajnos úgy látom, hogy a szakértők nem így látják:-(
De megsúgom neked, elég nekem, ha mi így látjuk:-))))
Puszi,
Pinokkió
2010. december 5. 19:38

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2010. december 5. 17:19

:) "Extrém gondolatoknak is örülünk" :)
Én szerettem olvasni.
Pussz: P.

Köszönöm, hogy olvastál.
Pinokkió
2010. december 5. 17:19
:) "Extrém gondolatoknak is örülünk" :)
Én szerettem olvasni.
Pussz: P.
2010. december 5. 10:07

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. december 5. 05:16

Én szeretem a citromot!
"Citrom mag" mint társ, ez tetszik. És elment.
Hogy mik vannak a te buksidban?

Kinek a pap, kinek a mag... ;-)
2010. december 5. 05:16
Én szeretem a citromot!
"Citrom mag" mint társ, ez tetszik. És elment.
Hogy mik vannak a te buksidban?
2010. december 4. 22:30
Pinokkió! Totálisan igazad van! Az embernek törekedni kell a jobbra és jobbra.., azt hiszem Te már megtetted! Én meg majd, mint ahogy te mondtad egyszer nekem az egyik írásomnál "ellesem tőled", vagy valami hasonlót!

Tőled idéztem ha nem baj! Jó pihenést kívánok neked és küldök egy nagy ölcsit is! Orsolya
2010. december 4. 22:23

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. december 4. 22:03

Pinokkió! Egy ilyen jó írás nem volt meglepő tőled, még is talán úgy érzem felülmúltad önmagadat is, már csak a ufók nem röpködtek nálam miközben olvastam! Aztán lehet, hogy fognak ...! Jó pihenést és ölcsi Orsolya

Kedves Orsolya!
Amit mindig mondok neked, mindig írj jobbat, mint előtte...
Nem könnyű, néha sikerül..., talán most is:-)
Puszi, Pinokkió
2010. december 4. 22:03
Pinokkió! Egy ilyen jó írás nem volt meglepő tőled, még is talán úgy érzem felülmúltad önmagadat is, már csak a ufók nem röpködtek nálam miközben olvastam! Aztán lehet, hogy fognak ...! Jó pihenést és ölcsi Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: