Illatfoszlányok

Látogatók száma: 60

Lizi megihletett... inspiráló ez a csaj!

Miután elolvastam Lizi illatos cikkét és feltette nekem a kérdést, hogy mi a kedvenc illatom, rájöttem, hogy szinte minden és mégsem tudok rövid választ adni.

A illatokkal való találkozás már az anyaméhben kezdődik. A születés pillanatában. A kórház, a fertőtlenítő szaga beivódik. Én azóta sem szeretem, még orvoshoz sem igazán járok, csak ha épp tényleg "halálomon" vagyok. El is gondolkodtam, miért nem lehet egy kórteremben mondjuk eperillat, vagy csokoládé? Akkor mindenki idejében elfáradna a szükséges műtétekre... Meg aztán réges-régen, ezredévekkel ezelőtt különleges füstölőket használtak, amitől a beteg is különlegesnek érezte a gyógyítást, nem pedig szükséges rossznak. Ezen még a grátisz matrica, vagy a vidám képek a falra festve sem segítenek túl sokat. A szag az marad.

A kezdeti sokk után rátérek a jó oldalra, amelyek számomra mély kötődést jelentettek és jelentenek ma is. A következő illat, az anyáé. Amikor az ő ruhájába temetjük éveken át az arcunkat, mélyen beszívjuk az illatát és ez nyugtatóan hat ránk. A védettség érzése rögzül. Az ölelés a teljes önátadás. Félelem nélkül. Aki ölel, az tökéletesen emlékszik erre, akár tudat alatt. Ez eredendő ösztön. Néha kényszert érzünk erre. Mert nem lehetünk állandóan erősek.

Aztán imádom még a tavaszi virágok illatát, mert az az ébredő természet jelképe, az új erőé, olyan szívet dobogtató egy szép tavaszi napon, mondjuk a gyenge napsugárban fürdetni arcunkat és egy csokor ibolyát szagolgatni, vagy beletemetni az arcunkat egy nagy csokor orgonába! Akárcsak nyáron a záporeső után mélyen beszívni a friss földszagot, vagy a fűnyírás után terjengő "zöld" illat is mind egy-egy szép emléknek köszönhető, vagy a nyárson sülő hús érdekes illata, talán egy jól sikerült kerti partit idéz. A nyár és a tavasz telis-tele vannak emlékekkel, de van téli is. A ropogó tűz, a fanyar fa illat, ami betelíti a szobát, olyan hangulatos. Majd a fahéj és szegfűszeg keveredése a fenyőgyantával. Ha lecsukom a szemem, mindig a csillagszóró jelenik meg a képzeletemben akárhol érzem meg a fahéj illatát! A különleges ételek, italok is maradandóak nálam. Mindent amit szeretek, pontosan fel tudok idézni, mióta és miért. Vagy nekem a kedvencem, a reggeli kávé. Hmmm... ébredés, új nap jön, akkor a legjobb, amikor az ablak mögött süt a nap és melengeti az arcomat. Vagy egy enyhén fűszeres férfi illata. Az valahogy megállásra késztet mindig. Csak úgy magában, nem szeretem szagolgatni a parfümöket, de minden emberen máshogyan hat még egyazon illat is. Van akin nem szeretem, van akin meg élvezem.

Az élmények, amik meghatározzák, hogy egy pillanat vagy egy helyzet beivódik, nagy mértékben köszönhető az illatnak is, mert az agyunk elraktároz mindent. Ezért hát a korai nyiladozó értelmünk kitárul, szüleink, nevelőink megmutatják nekünk a világot, amihez csatolunk sok nem tudatos dolgot is. Érzékeny orrom állandóan keresi a szagokat, illatokat és tudatosan válogatok már, hogy begyűjtsem az élményeket, de ez megy magától, mert az ember ilyen. A szagok és hangok alapján azonnal felmér, benyomást produkál, kedvel vagy nem. Ezért fontos az első találkozás. Az mindig mindent eldönt, még akkor is, ha nem akarunk ítélni. Megtesszük az asszociációk miatt, a szerzett emlékeink alapján. Én is, így ezeket az emlékeket használom, odafigyelek mit szeretek, mi vált ki belőlem pozitív hatásokat és csak olyanokat használok. Minden nap találkozom az illataimmal és minden nap megállapítom, hogy ma is ugyanúgy szeretem és végiggondolom miért is, ez pedig mosolyt csal az arcomra. Jó érzés mély levegőt venni és érezni. Minden egyes nap.

kép:net

A cikket írta: Ailet

előző cikk következő cikk

1 szavazat