Végre egyedül!... 2. rész
Látogatók száma: 56
Nekik csákányuk van, nekem fejszém!
Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok mi vár. Próbálok erős maradni, nem elébe menni a dolgoknak, de a hír mellbe vágott. Miért?...kérdezem, miért pont engem vettek célba. Olyan jelentéktelen, olyan eldugott és olyan békés volt idáig ott minden.
Tegnap még egy utolsó pillantást vetettem a kertre és a fáradtság jóleső érzésével zártam be az ajtót és még egyszer körbenéztem, hogy mindent rendben hagytam. A cicáim már a vacsorájukat és a másnapi reggelijüket ették. Elterelő hadművelet, hogy ne eredjenek a nyomomba.
És akkor most ez a telefon! Megbolygatta a lelkem. Visszagondoltam, minden rendben volt. Akkor se találkoztam senkivel. Egyedül voltam. Kihagytam egy napot igaz, mert egy másik fontos dolog jött közbe és nem lehetek egyszerre két helyen. De, ha mégis képes lettem volna erre, akkor sem tudtam volna megakadályozni azt, ami történt.
- Baj van. – mondja a szomszédom a telefonba.
- Ugyan mondd már, mi a baj?
- Betörtek hozzád a bungiba.
- Micsoda? – kérdezem és eláll a szavam.
- Nem nyúltam semmihez, csak benéztem, látszólag nem vittek el semmit. De a csákányt azt otthagyták a kerítés mellett. Ott hatoltak be, szétverték az egyik oszlopot. A fészer ajtaján lecsapták a lakatot. A búvárszivattyúd megvan és a fűnyíró géped is. Az ajtódon a kis ablakot kitörték. Az ablakod tárva-nyitva. Sietve távozhattak, ha a csákányt ott hagyták.
- Szóltam Gábornak nézzen már fel, nehogy visszajöjjenek és elvigyék még, amit otthagytak.
- Gazemberek!
- Feljelentést teszel? – kérdezi, de már tudja is a válaszom. – Ugyan kit, ismeretlen tetteseket? Úgysem találják meg őket. Eltűntek az éjszakában. – Szemetek!
- Gondolkodnom kell. Holnap jövök.
Éktelen harag mindössze, amit éreztem, szidtam az anyját, aki ezt megtette, káromkodtam, mint a kocsis, hogy a bennem felgyülemlett dühöt valahogy levezessem. Segített? Talán. Mindegy – gondoltam, holnap reggel többet fogok tudni. Látni fogom a művüket. Addig nem tehetek semmit. És utána? Mit tehetek az ilyen emberek ellen, akiknek minden mindegy, csak a rombolás, tönkre tenni a másét. Mit számít gazdag, vagy szegény! Összekaparta, vagy éppen nyögi, nekik egyre megy. A két kezem munkája bánja, ha tönkretették azt, ami eddig szép volt. Hiába minden. És, ha akkor éppen, mint számtalanszor előfordult kint vagyok? Mit kezdek az ilyen nyomorult férgekkel? Egyedül ott kint a sötétben?
Nekik csákányuk van. Nekem fejszém. Hová jutottunk!!!!!
És a cicáim?...Velük mi van?... Merre szaladtak a szélrózsa minden irányába, amikor ezek az állatok ezt cselekedték?
Majd holnap. Holnap mindenre fény derül,… és azután?
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Érdekes. Nekem ugyan nincs telkem, de van a rokonságban.Sajnos semmi nincs biztonságban a betöréstől, lopásoktól. egy volt kollégámat többször is kirabolt egy Rendes nevű ember. Szegény nevetett, mert azt mondták neki a kollégámnak a rendőrségen, hogy megélhetési bűnözés, mire a kollégám azt mondta, akkor miért nem az ásót és a kapát vitték el, miért az értékesebb dolgokat? Sajnos van ilyen. Lányom párjáék telkére is betörtek és elvitték a kutyatápot, a kutya konzervet. Minden más ott maradt, de ezek eltüntek. Ők is értelmetlenül álltak az eset előtt, de mondtuk étel kellett nekik. Hiába nagy a szegénység, és bizony sok ház, bungalló esik áldozatul. Kívülről nem látszik mi van benne, s azt már tudják, hogy a szegényebb házakban is van étel. Üdv Éva.
Pussz,
Éva