Erotikus

Kívánságcsillag

Látogatók száma: 213

Néha azt kívántam, hogy bárcsak valóra válnának a hullócsillagokkal küldött kívánságok...

A szerelmem kislánya, Encsi mesélte, hogy egyszer látott egy hullócsillagot, és mivel Encsinek nagyon hiányzott az anyukája, azt kívánta, hogy bárcsak találkozhatna vele. Két hét múlva megjelent az édesanyja, akit akkor már két éve nem látott...

- Egyszer én is kívántam valamit - mesélem neki.
- És mi volt az?
- Egy családot szerettem volna.
- Milyen családot? - kérdezi incselkedve Encsi.
- Ó, nem is tudom... egy bizonyos családot szerettem volna, ha az életem része lehetne kicsit - célzok rájuk, s ő veszi a lapot.
- És melyik az a család?
- Ó, nem is tudom... - megyek bele a játékba.
- Én sem - mosolyog.
- Fogalmam sincs.
- Nekem sincs...

***

Andor az oldalán fekszik a hálózsákon, könyökölve néz engem a csillagfényes égbolt alatt, s keze fel-alá jár a hajamon, s mindenütt a testemen. Simogat gyengéden, s elégedett kiscicaként dorombolok a karjaiban.
- Miért nem szereted, ha simogatnak? - kérdezem újra, mert fel nem foghatom, hogy valaki nincs úgy oda a simogatásért, mint én.
- Nem tudom, egyszerűen semmit sem jelent. De téged szeretlek simogatni.
- Miért?
- Mert tudom, hogy mennyire szereted...
- Én nagyon, azt hiszem hedonista vagyok - vallom be kuncogva.
- Az nem lehetsz, nem engedi a vallásod - viccel az ateista énje.
- Nem baj, majd meggyónom - nevetek rá, miközben keze egyre sóvárabbá válik rajtam, s én lassan úgy érzem, hogy olvadt láva az ölem...

- Nézd egy hullócsillag! - mutatok az égre.
- Hol?
- Nem láttad?
- Nem. De ilyenkor kívánni szoktak valamit - világosít fel.
- Tudom - mosolygok rá, és csak magamban gondolom a folytatást, miközben mélyen a szemébe nézek... Azt kívánom...

***

Kép forrása:

http://talanbalek.blogspot.com/2010/04/hullocsillag.html