Szeretetvarázslat

Látogatók száma: 47

Rettenthetetlen egy szál vörös rózsával állított be hozzám, és amit együtt átéltünk megismételhetetlen volt. Fogalmam sincs, hogy merre visznek tovább az útjaink. Ígéretek nélkül, szabadon, áramolva szeretni, bárhogy lesz, úgy lesz.

Aznap, amikor elment, visszavágtam a rózsa szárából egy darabot, hogy frissítsem, és amit levágtam, fekete virágföldbe dugtam le.

Megpusziltam és azt mondtam a rózsavesszőnek, hogy éljen, ha élni akar köztünk ez a szeretet. Azt mondtam neki, ha bármi megmarad köztünk, bármi, ami szép és örömet okoz, akárhogyan is, akkor mutassa meg nekem azzal, hogy él. Szeretném, hogy éljen! Másnapra megduzzadt a kis piros rügy. És azóta minden nap beszélgetek vele, minden reggel megpuszilom és buzdítom, hogy éljen, mert szeretem... Egy héttel később, mostanra a pici piros rügyből két-három centis hajtás fejlődött, és már látszik, ahogyan igyekszik a levelecske előbújni.

Amikor két nappal később a rózsának kókadni kezdett a feje, és már láttam, hogy gyenge a nyaka és nem lesz ereje kinyílni, akkor levágtam egy tízcentis darabbal, hogy megszárítsam emlékül. A maradék rózsaszárat is ledugtam virágföldbe. Képtelen lettem volna egyszerűen csak kidobni, mint egy egyszerű, elhervadt virágot, azt akartam, hogy éljen. Már annak is megnőttek a rügyei. Elültetem majd a kertemben. A varázskertemben.

Ma elmeséltem Rettenthetetlennek. Elcsodálkozott és azt mondta, hogy varázsolok. Mondtam, hogy én nem is. Úgy nem. Én nem akarom őt megbájolni, csupán csak varázsolok a kertemmel. De ez nem tanult, ez saját, de én már mondtam, hogy beszélek a növényeimmel... és ők válaszolnak... De különben is, ő mondta hogy boszorkány vagyok...

Azt is mondta, hogy megható, amit teszek azzal a rózsával. Kérdeztem, hogy nem bánja-e... Azt mondta, hogy ellenkezőleg, örül neki. Mert olyan mélységet érez e tett mögött, amit talán még sosem.

És ma este is olyan erősen érzem őt, mintha egy szeretetfelhő venne körül, és puhán simogatna. Könnyű, békés lebegés...

#visszafogottvenusz

támogatóink