újabb események régebbi események további események
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel
15:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel

Álom ...

2012. január 30. - Látogatók száma: 92

Virág naplóbejegyzését olvastam az eltűnt és megkerült fényképekről. Vele együtt örülök megkerülésüknek – a fényképek életünk megörökített pillanatai. E naplóbejegyzés hatására írom le egy régi álmom. Álmodtam … vagy megtörtént …

Valakitől jött egy üzenet. Az üzenet egy kérés volt.
Kérte - a megjelölt időpontban és helyen legyek ott családommal. Férjemmel és gyermekeimmel.
A józan ész azt diktálta volna, ne foglalkozzam az ismeretlen üzenettel. Mégis, hívószava, szokatlanul furcsa érzést váltott ki belőlem ….
Megyünk, döntöttem.
Idegen de ugyanakkor ismert utcákon végig menve találtunk a házra.
A kilincs a kapun, szinte magától került kezembe.
Benyitottam.
A kinti szikrázó napsütés elvakított, így idő kellett míg szemünk hozzá szokott a benti sötéthez.
Hosszú , keskeny , félhomályban derengő folyosó volt előttünk.
Egymásra néztünk, s beljebb mentünk. A gyerekek és a férjem bátran nekiindultak.
Engem, nem a bátortalanság marasztalt még, hanem hogy lenéztem a földre.
A padlózaton, a bejárattól kezdve, fényképek voltak sorban letéve.
Fényképek rólunk.
Felvettem egyet … felvettem kettőt … s a többit is …
Ereimben a vér is meghűlt … képek sokasága rólunk, de nem azok amik le lettek fényképezve, hanem olyan pillanatok, mikről soha nem készült felvétel … csak az én szívembe ivódott pillanatok, szeretet – emlék pillanatok … amik bennem lettek megörökítve.
A meghökkenés csak egy villanásnyi volt , a szeretet mindent elsöprő érzésével néztem a képeket, amiket már kezemben fogtam. Rohantam végig a folyosón, hogy megmutathassam kincseimet- kincseinket.
Gyermekeim, már fenn voltak egy világos , kedves hangulatú szobában, a bekapcsolt tévében egy filmet néztek, s mondták – Apu elment szétnézni, hogy hol is vagyunk.
Gondoltam megkeresem.
Már kintről, körbenéztem. A galériát fakorlát övezte, s le lehetett látni egy hatalmas aulára.
Lépcsők és lépcsők … de végül leértem .
Megmagyarázhatatlan jelenségnek lettem szemtanúja s egyben okozója. Belépésem a terembe fényeket keltett életre. Nem színes fényeket, hanem a fényből születő színeket éreztem.
Tudtam hogy otthon vagyok. Megérkeztem.
Egy nő és egy férfi lépett hozzám. Köszöntöttek mint várt ismerőst.
Emberek voltak fényből.
Beszéltek hozzám, értettem, egy volt a nyelvünk.
Karjukat felfelé nyújtották, s a karok fénytáncával, villódzó - libbenő fényszikrájú fényölelésükbe hazasimogattak …
A szó mint egy éltető fénysugár csordult lelkembe - hazahívtak, s én mindent hátrahagyva menni indultam … már csak szemem fénye volt mi e világi … de ekkor ..
A fakorlát reccsenő hangja … s egy szívbemarkoló hang …
- Ne, kérlek még ne! Még, ne menj! Most még ne!– a kiáltás a férjem hangja volt.
…..

Ültem az ágyban ébren, sírtam, és csendesen átöleltem kedvesem. Könnyeimet nyeldesve vigyáztam édes álmát.
Az idő múlásával, engedett a szorítás mit az álom hagyott maga után.
…..
Az álom után egy évvel, férjem meghalt.
Huszonegy évnyi tűz és izzás … huszonegy évnyi szerelem soha le nem fotózott képei vannak a szívemben …
…….
Egy éve – tönkre ment a gépem. Amik voltak fotók elvesztek ….

A cikket írta: Gaya

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 2. 18:46
Na ez az a dolog ami mássá teszi a nőt a férfitől!
Lehet hogy az a kúrva számítógép vincsesztere tönkremegy és elveszik egy csomó adat, de egy igazi asszony lelkében minden megmarad, és soha nem felejt.
Gratulálok a gondolataidhoz amiket leírtál nekünk!
Még csak annyit, hogyha látunk egy idős embert aki látszólag bóbiskol, lehet hogy pont az elveszett képeket nézegeti (jól vagy anyukám? igen jól kisfiam, csak eszembe jutottak a régi dolgok)!
Maradok továbbra is a legnagyobb tisztelője a Hölgyeknek.
2012. február 2. 18:15
Teljes valómmal átéltem soraidat és mélységesen megrendített a veszteséged.
Nem is tudom, mit lehet, vagy mit kéne most írni, igazából zavarban vagyok, csak bámulnék rád, ha élőben beszélnénk. Csak bámulnék párás tekintettel és szavak nélkül erősen magamhoz ölelnélek.
Szeretettel gondolok rád Zita!
Zs.
2012. február 1. 06:19
Kedves Mindenki!

Köszönöm hogy olvastatok!

Az együttérzés nagyon jól esik.

Születés - Halál- Születés - Halál

Létezés és mulandóság

Mulandóság és halhatatlanság


.... talán valamit már megértettem ebből ...


Szép napot Mindenkinek!


Szeretettel

Zita
2012. január 30. 23:11
Megrendülten olvastam szomorú-szép írásodat.
2012. január 30. 22:04
Szia Zita!

Nagyon szomorú-szép cikket írtál... Örülök, ha egy cseppet hozzájárulhattam.

Puszi, Virág
2012. január 30. 17:47
Kedves Zita!

Örömmel látom, hogy mostanában egyre másra késztetitek ihletre, írásra egymást. Ez nagyon jó dolog, csak így tovább!

Nagyon sajnálom viszont, hogy meghalt a férjed... Boldog, de kevés időt adott nektek az élet. A szívedben örökké élni fog, akár a képek. Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk!

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: