újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Beteljesülés/ Pályamű

Látogatók száma: 214

Izgatott készülődés.

Forró, illatos fürdő. Borotva. Epillátor. Mindez Neked. Mindez értünk. Már kipuhatoltam, mi tetszik neked? Milyen legyen? Borotvált? Vagy éppen natúr, csak simán, úgy ahogy van?
Nincs nehéz dolgom. Csak tiszta, friss és illatos legyen.
Többször hallottam már, mit tennél vele. Mit tennél velem. Már az is izgató volt.
Végre közeledik a pillanat. Alig várom. Te is. Már a gondolattól is bizsergést érzek. Ott lenn. Végre nem csak gondolni fogjuk. Végre nem csak a szavak játszanak. Csak Te és én. Két felnőtt, vágyai elapasztására éhes ember. Még egy-két simítás a tükör előtt.
- Szép vagyok. Indulhatok. - állapítom meg megnyugvással. Ezt csak most érzem így, mióta az életem része vagy.
Már vársz rám.
Eldugott kis utca, kevés házzal.
Éveknek tűnik, míg hozzád érkezem. Megállok a kapu előtt. Csengetek. Szemem az ajtót fürkészi.
- Gyere már, kérlek! - suttogom hangtalanul.
Nyílik az ajtó. Látlak. Gyors léptekkel közeledsz. Határozott vagy és férfias. Kaput nyitsz, belibbenek rajta.
Beléptem a vágyak kapuján.
Invitálsz a házba. Becsukódik mögöttünk az ajtó, és a kulcs megfordul a zárban.
Csak Te és én. Egyre jobban vibrál körülöttünk a levegő. Lesegíted a kabátomat. Hideg van, mégis izzad a tenyerem.
Csak állok és várom, mi fog történni. Nézlek, s te nézel. Pillantásunk találkozik. Egyre közelebb kerülsz hozzám.
Beszélnek a szemek, sóhajtanak a vágyak.
Megállsz előttem.
Finom női kezem már férfias hatalmas tenyeredben van. A szádhoz emeled, és érzékien megcsókolod. Érzem forró leheleted. Nincs szükség szavakra. A szemek beszélnek. Lubickolnak a vágyak tengerében.
Közelebb húzol magadhoz. Engedek, nem ellenkezem. Miért is tenném? Hiszen erre vágytam már hónapok óta.
Megsimítod az arcomat. Érzékien közelít a szád a számhoz. Nyelveink összeérnek. Megkezdődik a nyelvek játéka. Csodálatos a csókod. Szorosan magadhoz ölelsz.
Egyszer csak elindul a kezed lefelé a testemen. Végig simítod a melleimet, a hátamat. Elönt a forróság. Egyre jobban vágyom rád.
Megkeresed a nadrágomon a gombot. Lassan kigombolod. Lehúzod a zippzárat. Becsúsztatod kezed a derekamnál. Óvatosan megmarkolod a fenekemet.
- Ez hiányzott! - mondod.
Közben szenvedélyesen csókolsz.
Kezed bejárja testem minden zeg-zugát.
Megtalálod a tangám szélét. Alákúsznak ujjaid. Összerezzen testem, halk sóhaj hagyja el a számat.
Az én kezem is keres, és talál. Kikapcsolom a nadrágszíjadat.
Nagyon kemény valami ott bent. Valami, amit magamévá szeretnék tenni. Már tudom, az enyém lesz. Benyúlok a nadrágodba, megmarkolom férfiasságodat. Forró vagy és kemény. Lüktetsz a vágytól.
Egyre hevesebben csókolózunk.
Kihámozzunk egymást ruháinkból és rávetjük magunkat az ágyra.
Hanyatt fekszel, hozzád bújok. Csak nézel rám.
Zavarban vagyok. Észreveszed.
- Nyugi! Engedd el magad! Nincs mit szégyellned! Kívánlak! - mondod, hogy old a feszültséget.
- Köszönöm! - felelem. Ez jót tesz az önbizalmamnak.
Hirtelen támad egy ötletem.
- Tudod mit? Játszunk kicsit!
Érdeklődéssel figyelsz.
- Mit szeretnél játszani szerelmem? A tiéd vagyok, tedd azt, amit szeretnél.
- Tíz centiméterenként kapsz egy puszit a testedre. A homlokodtól indulok. Benne vagy? - kérdezem.
- Hát hogyne! Izgalmas játéknak ígérkezik. - feleled, és már alig várod, hogy elkezdjem.
Egy puszi a homlokra, az orra, a szájra. Aztán lassan haladok lefelé. Végig a mellkason, a hason. Érzem a vágyat, mikor érek már oda.
Kicsit elidőzök a hasadon, hogy növeljem a vágyat.
Na jó! Nem kínozlak tovább.
Kezembe veszem férfiasságodat. Oda is jár egy puszi. Aztán finoman a számba veszem. Nagyon élvezed. Egyre jobban lüktetsz. Még hagyom kicsit, hogy élvezd. Tudom, hogy jól esik neked. Apró nyögések hagyják el a szádat.
Végigsimítod testemet. Lassan a hátamra fektetsz. Bekúszol a lábaim közé. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél. Én is vágyom rá.
Megcsókolod testem legérzékenyebb részét. Nyelveddel csodákat művelsz. Élvezem.
- Várj! Nem így akarok a csúcsra jutni. Együtt, veled! - mondom halkan.
Izmos testeddel fölém kúszol. Érzem, amint férfiasságod végigsiklik a combomon. Végre célt talál.
Nézed a szemem, s én a tiédet. Hatalmas vágyat látok, boldogsággal fűszerezve.
Lassú, finom mozdulattal egyesülünk. Eggyé válik testünk. Egybeforrunk.
Vonaglik a két test. Egy ütemre mozog. Teljes az összhang. Nincsenek szavak, csak kéjes sóhajok.
Egyre gyorsabb a ritmus. Már közeledünk a beteljesüléshez. Forróság kívül, forróság belül.
Egyszerre jutunk a csúcsra. Hatalmas élvezet, óriási gyönyör.
Kielégültek a vágyak.
Kimerülten, és boldogan fekszünk egymás mellett.
Kicsit hozzád bújok. Magadhoz ölelsz, és puszit nyomsz a homlokomra. Ez már az utójáték.
- Köszönöm Kicsim. Jó volt veled! - mondod kedvesen.
- Én is köszönöm Drága!
Boldoggá tettél!

A cikket írta: KiralyCsilla1965

14 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Anonymus
Kedves Olvasó!
A sok támadás miatt, ki kell egészítsem a kritikámat!
(Így sem teljes...)
„- Jogtalanul felistenítetted!” – mondták :-(, hallom juditti oldalán és egyebütt.
- Miért? -mondtam én. Elemezted? ("Kint" kértem küldjék az emilemre az elemzést, de csak sunnyogás a válasz! Meg további vádaskodások :-( )
- De az egyik kritikus is azt mondta… -mondták.
- Az a kritikus Zsötem, legalább véleményt nyilvánított! Szakmait. Nem értek vele egyet. Majd megindokolom! És te mit mondasz?

Sajnálom azokat, akiket megbántottam -magukra vették kritikámat-, de tudnotok kell, hogy a maximális jó szándék vezeti tollamat vagy billentyűütéseimet.

---
Ez az írás is egy a többi közül, amit értékeltem (nem a legjobbra(!) -a maga nemében jónak vélem, megdicsértem; ennyi történt(!)-, de ezt nem hiszem, hogy minden írásnál nyilvánosságra kell hoznom, hisz a döntés egy csapatmunka lesz, mint mindig –ti is itt sokan segítetek nekünk-, vita után fog megszületni!). Nyilván szubjektív vagyok, mint minden kritikus (aki tagadja, hazudik), de azért pár dolog nem szubjektív!
Álljunk már meg egy picit!!!

A mondatok kapcsolódása szerint…
A rövid mondatos írás akkor jó, ha megfelelő ritmusban törik a mondatok a mondanivalót. Lehetőleg ez az írás tördelésén is látsszon; pl:
„Végre közeledik a pillanat. Alig várom. Te is. Már a gondolattól is bizsergést érzek. Ott lenn. Végre nem csak gondolni fogjuk. Végre nem csak a szavak játszanak. Csak Te és én. Két felnőtt, vágyai elapasztására éhes ember. Még egy-két simítás a tükör előtt.”
< Itt arra volt példa, hogy az író nem törte meg a gondolatot.

Most nézzük az ellenkezőjét, pl:
„Egy puszi a homlokra, az orra, a szájra. Aztán lassan haladok lefelé. Végig a mellkason, a hason. Érzem a vágyat, mikor érek már oda.
/ Késleltetés, azért tördel, hisz amit ír: „mikor érek már oda” követeli a sortörést! /
Kicsit elidőzök a hasadon, hogy növeljem a vágyat.
/ „Elidőzöm”… Muszáj megint törnie! Vagy véletlen vagy ösztönből érzi. /
Na jó! Nem kínozlak tovább.
/ Itt a várakozás lezárása: „Nem kínozlak tovább.” …ugye kell az <enter> /
Kezembe veszem férfiasságodat.” … és folytatja… most már egy bekezdésben a szeretkezést.

/Érdekesség mire figyelt az író: ez a bekezdés arról szól, hogy ő mit csinál, és a következő (ugye tördelés használatával) arról, hogy vele mit csinálnak:
”Végigsimítod testemet. Lassan a hátamra fektetsz. Bekúszol a lábaim közé. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél. Én is vágyom rá.”

De ettől meg kell maradni az írás dinamikájának! Ha azt visszafogja, akkor az hiba. Itt nem éreztem visszafogást, sok más eddig olvasott írásnál igen.

A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket, pl:
>>Kezembe veszem férfiasságodat, oda is jár egy puszi. Aztán finoman a számba veszem, nagyon élvezed, egyre jobban lüktetsz. Még hagyom kicsit, hogy élvezd, tudom, hogy jól esik neked. Apró nyögések hagyják el a szádat.<<
tehát egymás folytatásai is lehessenek. Ahol ez nem így van, ott szerepének kell lenni a törésnek, pl:
"Forró, illatos fürdő. Borotva. Epillátor. Mindez Neked. Mindez értünk."
Itt az író egy felsorolás szerűen írja a gondolatait. Azt szeretné átadni, amit ő egy készülődéskor átél! Finom szem kell ahhoz, hogy ezt észrevegyük, vagy finom kéz, hogy ezt valaki tudatosan beletegye az írásába.
Ki ne készült volna már valahova..., pl egy kirándulásra. A végén mit csinálsz?
Felteszed a kérdéseidet!!!
Házat bezártam? Csapot elzártam? Kutyát elengedtem?
És utána? elkezded sorolni:
Igazolvány. Forgalmi. Kulcs. Gyerek. Rendben!
És a végén mit mondasz?
„Huh!”
Nekem ez tökéletesen átjött.

A mondatok tartalmi/fogalmi szempontok szerint…
„Összerezzen testem, halk sóhaj hagyja el a számat.”
> Tökéletes tartalom, és érzés leírás. Kiemelendő, hogy az író nem cizellálja túl! Csak annyit tesz a mondatokba, amennyit érzékeltetni akar!
„Megcsókolod testem legérzékenyebb részét. Nyelveddel csodákat művelsz. Élvezem.”
Ami hibának nevezhető és ez későbbi mérlegelés lesz, hogy nem lépi-e át az írás az erotika határát?

De akkor nézzük a kritizált mondatokat:
„ „....vágyai elapasztására éhes ember.” A vágyakat nem elapasztani szoktuk, hanem kielégíteni.”
Ezt így nem jelenteném ki! Az írói eszközök tárháza széles. Nem egyezik feltétlen a hétköznapi gondolkodás-, kifejezésmóddal. Egy írásnál a szavaknak jelentésük lehet!!!

/*Más is használja… „De talán túlságosan korai volt költészetében a klasszicizálás, a szenvedély szerénységből való ki nem élése, az ember olykor sajnálja a romantikus hevület elapasztását, ha a dikció itt-ott túlságosan is kényelmes áramlására vagy az óhatatlanul beléje keveredett klasszikus-ismerős ízekre gondol.” Lengyel Balázs; http://www.pim.hu/object.7AB7B279-C984-4495-9A23-C904605A95F0.ivy /

Az a kérdés, mit akar kifejezni az író? „Elapasztani” akar vagy „kielégíteni”? Ha kielégíteni, akkor egy visszatérő mozzanatról lehet szó, ha elapasztani, akkor megszüntetni akar, ami most először történik meg vagy csak ritkán. Itt egyértelmű az első alkalom. Én így itt nagyon helyénvalónak érzem az adott hangulatkeltő szóhasználatot! Ezek az apróságok, amik nekem pont tetszettek.

” „Nagyon kemény valami ott bent.” – vicces, inkább mosolyogtató, mint erotikus. ”
Minden esetre nem „télapós ;-)”... Én a szövegkörnyezetből kiemelést nem támogatom. De egy rövid mondatszerkezetes írásnál kifejezetten szakmaiatlannak tartom (Judittinél egyes hsz-előktől ez folyik sajnos :-( )!
Lássuk korrektül, teljességében:
„Az én kezem is keres, és talál. Kikapcsolom a nadrágszíjadat.
Nagyon kemény valami ott bent. Valami, amit magamévá szeretnék tenni. Már tudom, az enyém lesz. Benyúlok a nadrágodba, megmarkolom férfiasságodat. Forró vagy, és kemény. Lüktetsz a vágytól.” < Így már nem érzek ezzel semmi gondot!


” De a kedvencem a „Kihámozzuk egymást a ruháinkból, és rávetjük magunkat az ágyra.”
Látom, amit az ágyra ugrástól a levegőbe dobja őket a rugó. :) :( „
Jaj! Valahol olvastam a neten: „Mielőtt azonban vadul rávetjük magunkat az étcsokoládéra, vegyük számításba, hogy 100 gramm nagyjából 2 093 kilojoules energiát tartalmaz.” A kedves kritikus mit látna ekkor?
Ugyan már! Az elapasztásra váró felek ugyan mi a fenét tennének, ha nem rávetnék magukat az ágyra?! Persze ezt csak az érti, aki jó empatikus készséggel rendelkezik, vagy éppen elapasztásra vár a teste!
De hogy az oldalról is hozzunk példát:
„- Nyissuk ki az ágyat! - javasolta a nő két harapdálás között.
- Minek? Én így is meg tudlak dugni - válaszolta a férfi miközben a kanapéhoz húzta őt.
Lelökte a bútorra, és mohón nekiesett.”
Ehhez egy kritikai hsz: „Mindannyiunknak van férfi és női oldala. Az érzések Kánaánja, amiben az agresszió is benne van. A domináns oldalunk szólal meg, ami jellemző az egyéniségre.” < Nekem a kritikus ellentmondásos. Itt lehet egyszerűen lökni, máshol közösmegegyezéssel nem lehet „rávetni” magunkat?!

Vagy dinamika…
„Vonaglik a két test. Egy ütemre mozog. Teljes az összhang. Nincsenek szavak, csak kéjes sóhajok.”
Tökéletes dinamika és szemantika. Nekem ez az egész íráson végigvonul! Azt hiszem elmarasztaltam az írót némely novellába illő elem kihagyása miatt. De annak szerkezetébe, mondatszerkesztésébe, dinamikájába belekötni „csak úgy”, szerintem nem ildomos!

Kiemelem, hogy nem Zsötem kritikájával van bajom! Neki még lehet, hogy igaza is van! Nem mindenkinek tetszik ugyanaz! De a többi hátulróljövést már nincs kedvem egyszerűen nem lereagálni!

Üdv,
Pinokkió
Anonymus
Kedves Cikkíró!

Ez az írás olyan, mintha diákat nézegetnék egymás után. Nem tetszik ez a tőmondatos felépítés. Az egész egy darabos mozgású robotszexhez hasonlít, ahol minden mozdulat között van két másodpercnyi szünet. Vagy stroboszkóphoz tudnám hasonlítani, aminek minden egyes felvillanásánál másképp állnak az emberek, és nem lehet látni a folyamatos mozgást. A történeted tagolása is ezt a hatást idézi.
Pinokkió írta alább a felsorolást. Igen valóban szokott így az ember beszélni, de az egész szerintem nem lehet ilyen, a történeted pedig nem más, mint filmkockák felsorolása.
Pinokkió tulajdonképpen ebben a mondatában egyben megmondta a helyes megfejtést is: "A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket..." Pontosan ezt kellene tenni, néhol egy-egy vesszővel ki kellene cserélni a pontokat, és rögtön megszűnne a darabos jelleg.
Engem határozottan zavar ez a töredezettség, akár a külső formát, vagy a belső tartalmat nézem. Hiba lenne, ha klasszikus körmondatokban írnál, de ez az írás a másik véglet. Valahol a kettő között lenne jó.
Ez szimplán az én egyéni, jó szándékkal írt véleményem. Amint látod, Pinokkiónak teljesen más a véleménye. Van abban is logika, amit ő mond, de én a nagy részével nem értek egyet.

Üdv: Mab Tee
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Cikkíró!

Ez az írás olyan, mintha diákat nézegetnék egymás után. Nem tetszik ez a tőmondatos felépítés. Az egész egy darabos mozgású robotszexhez hasonlít, ahol minden mozdulat között van két másodpercnyi szünet. Vagy stroboszkóphoz tudnám hasonlítani, aminek minden egyes felvillanásánál másképp állnak az emberek, és nem lehet látni a folyamatos mozgást. A történeted tagolása is ezt a hatást idézi.
Pinokkió írta alább a felsorolást. Igen valóban szokott így az ember beszélni, de az egész szerintem nem lehet ilyen, a történeted pedig nem más, mint filmkockák felsorolása.
Pinokkió tulajdonképpen ebben a mondatában egyben megmondta a helyes megfejtést is: "A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket..." Pontosan ezt kellene tenni, néhol egy-egy vesszővel ki kellene cserélni a pontokat, és rögtön megszűnne a darabos jelleg.
Engem határozottan zavar ez a töredezettség, akár a külső formát, vagy a belső tartalmat nézem. Hiba lenne, ha klasszikus körmondatokban írnál, de ez az írás a másik véglet. Valahol a kettő között lenne jó.
Ez szimplán az én egyéni, jó szándékkal írt véleményem. Amint látod, Pinokkiónak teljesen más a véleménye. Van abban is logika, amit ő mond, de én a nagy részével nem értek egyet.

Üdv: Mab Tee

Kedves Mab Tee!
Én csak annyit mondok, ha már így csinálta, jól megcsinálta.
Nem azt mondom, hogy így kell csinálni!
Ez erre a stílusra egy példaértékű írásnak tartom.
De én nem így csináltam volna!!!
Pinokkió
Anonymus
Kedves Pinokkió!

Értettem, mit írtál, csak nem értettem veled egyet előtte sem, és most sem. Ismét szólok, hogy ez egyéni, saját véleményem, a szerző dolga és lehetősége mérlegelni, melyikünk véleményével ért egyet.
Egyben szólnék, a csatabárdom jó mélyen el van ásva, és élvezem a békeidőt. :)

Üdv: Mab Tee
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Olvasó!
A sok támadás miatt, ki kell egészítsem a kritikámat!
(Így sem teljes...)
„- Jogtalanul felistenítetted!” – mondták :-(, hallom juditti oldalán és egyebütt.
- Miért? -mondtam én. Elemezted? ("Kint" kértem küldjék az emilemre az elemzést, de csak sunnyogás a válasz! Meg további vádaskodások :-( )
- De az egyik kritikus is azt mondta… -mondták.
- Az a kritikus Zsötem, legalább véleményt nyilvánított! Szakmait. Nem értek vele egyet. Majd megindokolom! És te mit mondasz?

Sajnálom azokat, akiket megbántottam -magukra vették kritikámat-, de tudnotok kell, hogy a maximális jó szándék vezeti tollamat vagy billentyűütéseimet.

---
Ez az írás is egy a többi közül, amit értékeltem (nem a legjobbra(!) -a maga nemében jónak vélem, megdicsértem; ennyi történt(!)-, de ezt nem hiszem, hogy minden írásnál nyilvánosságra kell hoznom, hisz a döntés egy csapatmunka lesz, mint mindig –ti is itt sokan segítetek nekünk-, vita után fog megszületni!). Nyilván szubjektív vagyok, mint minden kritikus (aki tagadja, hazudik), de azért pár dolog nem szubjektív!
Álljunk már meg egy picit!!!

A mondatok kapcsolódása szerint…
A rövid mondatos írás akkor jó, ha megfelelő ritmusban törik a mondatok a mondanivalót. Lehetőleg ez az írás tördelésén is látsszon; pl:
„Végre közeledik a pillanat. Alig várom. Te is. Már a gondolattól is bizsergést érzek. Ott lenn. Végre nem csak gondolni fogjuk. Végre nem csak a szavak játszanak. Csak Te és én. Két felnőtt, vágyai elapasztására éhes ember. Még egy-két simítás a tükör előtt.”
< Itt arra volt példa, hogy az író nem törte meg a gondolatot.

Most nézzük az ellenkezőjét, pl:
„Egy puszi a homlokra, az orra, a szájra. Aztán lassan haladok lefelé. Végig a mellkason, a hason. Érzem a vágyat, mikor érek már oda.
/ Késleltetés, azért tördel, hisz amit ír: „mikor érek már oda” követeli a sortörést! /
Kicsit elidőzök a hasadon, hogy növeljem a vágyat.
/ „Elidőzöm”… Muszáj megint törnie! Vagy véletlen vagy ösztönből érzi. /
Na jó! Nem kínozlak tovább.
/ Itt a várakozás lezárása: „Nem kínozlak tovább.” …ugye kell az <enter> /
Kezembe veszem férfiasságodat.” … és folytatja… most már egy bekezdésben a szeretkezést.

/Érdekesség mire figyelt az író: ez a bekezdés arról szól, hogy ő mit csinál, és a következő (ugye tördelés használatával) arról, hogy vele mit csinálnak:
”Végigsimítod testemet. Lassan a hátamra fektetsz. Bekúszol a lábaim közé. Hagyom, hogy azt tedd, amit szeretnél. Én is vágyom rá.”

De ettől meg kell maradni az írás dinamikájának! Ha azt visszafogja, akkor az hiba. Itt nem éreztem visszafogást, sok más eddig olvasott írásnál igen.

A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket, pl:
>>Kezembe veszem férfiasságodat, oda is jár egy puszi. Aztán finoman a számba veszem, nagyon élvezed, egyre jobban lüktetsz. Még hagyom kicsit, hogy élvezd, tudom, hogy jól esik neked. Apró nyögések hagyják el a szádat.<<
tehát egymás folytatásai is lehessenek. Ahol ez nem így van, ott szerepének kell lenni a törésnek, pl:
"Forró, illatos fürdő. Borotva. Epillátor. Mindez Neked. Mindez értünk."
Itt az író egy felsorolás szerűen írja a gondolatait. Azt szeretné átadni, amit ő egy készülődéskor átél! Finom szem kell ahhoz, hogy ezt észrevegyük, vagy finom kéz, hogy ezt valaki tudatosan beletegye az írásába.
Ki ne készült volna már valahova..., pl egy kirándulásra. A végén mit csinálsz?
Felteszed a kérdéseidet!!!
Házat bezártam? Csapot elzártam? Kutyát elengedtem?
És utána? elkezded sorolni:
Igazolvány. Forgalmi. Kulcs. Gyerek. Rendben!
És a végén mit mondasz?
„Huh!”
Nekem ez tökéletesen átjött.

A mondatok tartalmi/fogalmi szempontok szerint…
„Összerezzen testem, halk sóhaj hagyja el a számat.”
> Tökéletes tartalom, és érzés leírás. Kiemelendő, hogy az író nem cizellálja túl! Csak annyit tesz a mondatokba, amennyit érzékeltetni akar!
„Megcsókolod testem legérzékenyebb részét. Nyelveddel csodákat művelsz. Élvezem.”
Ami hibának nevezhető és ez későbbi mérlegelés lesz, hogy nem lépi-e át az írás az erotika határát?

De akkor nézzük a kritizált mondatokat:
„ „....vágyai elapasztására éhes ember.” A vágyakat nem elapasztani szoktuk, hanem kielégíteni.”
Ezt így nem jelenteném ki! Az írói eszközök tárháza széles. Nem egyezik feltétlen a hétköznapi gondolkodás-, kifejezésmóddal. Egy írásnál a szavaknak jelentésük lehet!!!

/*Más is használja… „De talán túlságosan korai volt költészetében a klasszicizálás, a szenvedély szerénységből való ki nem élése, az ember olykor sajnálja a romantikus hevület elapasztását, ha a dikció itt-ott túlságosan is kényelmes áramlására vagy az óhatatlanul beléje keveredett klasszikus-ismerős ízekre gondol.” Lengyel Balázs; http://www.pim.hu/object.7AB7B279-C984-4495-9A23-C904605A95F0.ivy /

Az a kérdés, mit akar kifejezni az író? „Elapasztani” akar vagy „kielégíteni”? Ha kielégíteni, akkor egy visszatérő mozzanatról lehet szó, ha elapasztani, akkor megszüntetni akar, ami most először történik meg vagy csak ritkán. Itt egyértelmű az első alkalom. Én így itt nagyon helyénvalónak érzem az adott hangulatkeltő szóhasználatot! Ezek az apróságok, amik nekem pont tetszettek.

” „Nagyon kemény valami ott bent.” – vicces, inkább mosolyogtató, mint erotikus. ”
Minden esetre nem „télapós ;-)”... Én a szövegkörnyezetből kiemelést nem támogatom. De egy rövid mondatszerkezetes írásnál kifejezetten szakmaiatlannak tartom (Judittinél egyes hsz-előktől ez folyik sajnos :-( )!
Lássuk korrektül, teljességében:
„Az én kezem is keres, és talál. Kikapcsolom a nadrágszíjadat.
Nagyon kemény valami ott bent. Valami, amit magamévá szeretnék tenni. Már tudom, az enyém lesz. Benyúlok a nadrágodba, megmarkolom férfiasságodat. Forró vagy, és kemény. Lüktetsz a vágytól.” < Így már nem érzek ezzel semmi gondot!


” De a kedvencem a „Kihámozzuk egymást a ruháinkból, és rávetjük magunkat az ágyra.”
Látom, amit az ágyra ugrástól a levegőbe dobja őket a rugó. :) :( „
Jaj! Valahol olvastam a neten: „Mielőtt azonban vadul rávetjük magunkat az étcsokoládéra, vegyük számításba, hogy 100 gramm nagyjából 2 093 kilojoules energiát tartalmaz.” A kedves kritikus mit látna ekkor?
Ugyan már! Az elapasztásra váró felek ugyan mi a fenét tennének, ha nem rávetnék magukat az ágyra?! Persze ezt csak az érti, aki jó empatikus készséggel rendelkezik, vagy éppen elapasztásra vár a teste!
De hogy az oldalról is hozzunk példát:
„- Nyissuk ki az ágyat! - javasolta a nő két harapdálás között.
- Minek? Én így is meg tudlak dugni - válaszolta a férfi miközben a kanapéhoz húzta őt.
Lelökte a bútorra, és mohón nekiesett.”
Ehhez egy kritikai hsz: „Mindannyiunknak van férfi és női oldala. Az érzések Kánaánja, amiben az agresszió is benne van. A domináns oldalunk szólal meg, ami jellemző az egyéniségre.” < Nekem a kritikus ellentmondásos. Itt lehet egyszerűen lökni, máshol közösmegegyezéssel nem lehet „rávetni” magunkat?!

Vagy dinamika…
„Vonaglik a két test. Egy ütemre mozog. Teljes az összhang. Nincsenek szavak, csak kéjes sóhajok.”
Tökéletes dinamika és szemantika. Nekem ez az egész íráson végigvonul! Azt hiszem elmarasztaltam az írót némely novellába illő elem kihagyása miatt. De annak szerkezetébe, mondatszerkesztésébe, dinamikájába belekötni „csak úgy”, szerintem nem ildomos!

Kiemelem, hogy nem Zsötem kritikájával van bajom! Neki még lehet, hogy igaza is van! Nem mindenkinek tetszik ugyanaz! De a többi hátulróljövést már nincs kedvem egyszerűen nem lereagálni!

Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!
Köszönöm ezt a részletes elemzést.
Nem zavar, hogy vannak negatív kritikák is. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Legalább van miről beszélni. :-)
Pontosan leírtad azt, amiért ebben a formában írtam meg a cikket.
Én úgy gondolom, hogy csak az érti meg ezt az írást, aki már átélt hasonló érzéseket, és voltak ilyen gondolatai is. Tudja, milyen az érzelmekkel teli várakozás.
Még egyszer köszönöm a sok munkát, amit az írás elemzésébe fektettél!
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Cikkíró!

Ez az írás olyan, mintha diákat nézegetnék egymás után. Nem tetszik ez a tőmondatos felépítés. Az egész egy darabos mozgású robotszexhez hasonlít, ahol minden mozdulat között van két másodpercnyi szünet. Vagy stroboszkóphoz tudnám hasonlítani, aminek minden egyes felvillanásánál másképp állnak az emberek, és nem lehet látni a folyamatos mozgást. A történeted tagolása is ezt a hatást idézi.
Pinokkió írta alább a felsorolást. Igen valóban szokott így az ember beszélni, de az egész szerintem nem lehet ilyen, a történeted pedig nem más, mint filmkockák felsorolása.
Pinokkió tulajdonképpen ebben a mondatában egyben megmondta a helyes megfejtést is: "A rövid mondatos mondatkapcsolatoknak részben úgy kell illeszkedniük, hogy azok egy-egy vesszővel feloldva is megállják a helyüket..." Pontosan ezt kellene tenni, néhol egy-egy vesszővel ki kellene cserélni a pontokat, és rögtön megszűnne a darabos jelleg.
Engem határozottan zavar ez a töredezettség, akár a külső formát, vagy a belső tartalmat nézem. Hiba lenne, ha klasszikus körmondatokban írnál, de ez az írás a másik véglet. Valahol a kettő között lenne jó.
Ez szimplán az én egyéni, jó szándékkal írt véleményem. Amint látod, Pinokkiónak teljesen más a véleménye. Van abban is logika, amit ő mond, de én a nagy részével nem értek egyet.

Üdv: Mab Tee

Kedves Mab Tee!
Ez az írás komoly gondolatokat, érzelmeket fejez ki. Vedd úgy, hogy a tőmondatok izgalmasabbá teszik az egész írást. Mintha vázlatpontok lennének, és hagynak kicsit elgondolkodni a folytatáson.
Nem írhattam ezt: Előveszem az epillátort, mert szőrős a lábam!
Köszönöm, hogy vetted a fáradságot, és leírtad a véleményedet!

Üdv!
Anonymus
Nekem tetszett!

Katica
Anonymus
Kedves Pályázó!

Fel-fel ugrottak bennem képek, de valahogy nem láttam folyamatában az egészet -vizuális típus lennék vagy miszösz-. Picit mintha szétesett volna valahol az elején....sajnálom.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
 
Szerintem egész szép leírása az érzelem dús szeretkezésnek. Egy pici történetet még talán kreálhattál volna hozzá, azt hiányoltam, de önmagában a leírás egész jó volt. :)

Pussz, Donna Juanna
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Nekem tetszett!

Katica

Szia Katica!
Örülök! :-)
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Pályázó!

Fel-fel ugrottak bennem képek, de valahogy nem láttam folyamatában az egészet -vizuális típus lennék vagy miszösz-. Picit mintha szétesett volna valahol az elején....sajnálom.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik

Szia Zsizsik!
Sajnálom, hogy így láttad! Vagyis nem láttad!
Köszönöm, hogy elolvastad!

Üdv!
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Szerintem egész szép leírása az érzelem dús szeretkezésnek. Egy pici történetet még talán kreálhattál volna hozzá, azt hiányoltam, de önmagában a leírás egész jó volt. :)

Pussz, Donna Juanna

Szia Donna!
Igen, ez egy érzelem dús szeretkezésről szól!
Majd a következőben lesz egy kis történet is. :-))
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pussz!

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Szia Donna!
Igen, ez egy érzelem dús szeretkezésről szól!
Majd a következőben lesz egy kis történet is. :-))
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pussz!

Rendben, majd szólj, hogy te írtad. ;-)
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Rendben, majd szólj, hogy te írtad. ;-)

Tudni fogod! :P

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Tudni fogod! :P

Rendben, akkor majd abban az esetben szólj, ha nem szólok hozzá, hátha nem veszem észre, mert mondjuk éppen házon kívül vagyok napokig.
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Rendben, akkor majd abban az esetben szólj, ha nem szólok hozzá, hátha nem veszem észre, mert mondjuk éppen házon kívül vagyok napokig.

Te napokig nem lehetsz házon kívül! :P
Fegyelmit fogsz kapni! :-))

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Te napokig nem lehetsz házon kívül! :P
Fegyelmit fogsz kapni! :-))

Pszt! Csitt! :oD
Anonymus
Az idő távlatában is csak azt tudom mondani, azt kaptad, amire régóta vágytál. Sok vagy kevés, akinek mindez megadatott, mérlegelés kérdése. Annak biztos elég volt, aki átélte...
Bár nehéz hátat fordítani annak, ami egyszer szép volt, de néha muszáj.
Emléknek szép és ha még ki is tartott sokáig, akkor főleg. Ezt senki által nem lehet vitatni. Erre én úgy szoktam reagálni... Valamit, valamiért. Adtunk és kaptunk.
Ebben az írásodban mindkettő benne van. A saját érzéseidet fogalmaztad meg, a te szavaiddal írtad le. Ez nem vita kérdése... Ez tény. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: