Egyszer élünk
Látogatók száma: 133
Haverom, Nick most reinkarnációs tanfolyamra jár. Kicsit drága, de hát egyszer élünk! Bár én már az előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban. Amúgy meg miért olyan fontos, hogy mi vagy ki voltam előző életemben? Nekem speciel elég ezzel a mostanival törődnöm.
Nick hamar szakértővé fokozta magát. Szerinte előző életemben nő voltam.
Na anyám! Ennél már csak jobb jöhet! - gondoltam. Nem lehettem volna egyszer férfi?
Azt mondja, hogy valahol Dél- Ausztráliában születtem, 1125-ben. Az újabb információ máris új megvilágításban láttatja velem a kirobbanó életkedvemet. Elvégre elég sok időt éltem holtan. Mindenre van magyarázat.
Foglalkozásom varázsló, kuruzsló, gyógyító lehetett. Ez különösen jól jön, mert ha rátalálok egy megsebzett szívre szeretem összeragasztani. Arról nem is szólva, hogy ha én zúzok össze egy párat. Megesik na. Az ember ügyetlen, elbambul és máris ott a baj. Mindig is szerettem volna szívspecialista lenni.
Hatalmas energiával rendelkező személy, aki jó tervező és felügyelő. Na végre, mintha csak a mostani életemről írna. Nincs valami elcserélve?
Mint megtudtam egykori életemből fennmaradt egy feladat, amit le kell tudnom:
Meg kell tanulnom megérteni más embereket és örülni más örömének. Hát nem tudom. Szerintetek hol tartok ebben?
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ahhoz, hogy meg tudjunk érteni más embereket, hogy örülni tudjunk más örömének, sikerének meg kell tanulni felfedezni magunkban a jót. Tanulni sosem késő a jót. Egy nagy adag jóindulat kell hozzá, emberismeret, kevesebb önzés,...kárörvendés, több kifejezésre juttatás.
Egy-két jó szó mindenkinek jólesik.
Két ember között nem feltétlen kell látszódjon az a nagy különbség, hiszen mindenki arra törekszik, hogy jobban érezze magát a saját bőrében.
Van akiben a rossz tulajdonság van túlsúlyban a jóval szemben. Az arányokon kell javítani.
Pussz,
Éva