újabb események régebbi események további események
08:53
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
08:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
08:46
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
08:36
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:21
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:14
zsoltne.eva új hozzászólást írt Cathy naplóbejegyzéséhez
07:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt D Klári naplóbejegyzéséhez
22:17
Cathy új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:46
zsoltne.eva új hozzászólást írt Cathy naplóbejegyzéséhez
14:19
Cathy új bejegyzést írt a naplójába
12:30
Fekete özvegy új hozzászólást írt egy cikkhez
11:20
Évi136 regisztrált a weboldalra
10:07
A cikkíró új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:04
ucsilla regisztrált a weboldalra
21:58
Ködmadár módosította a cikkét
21:56
Ködmadár új cikket töltött fel
21:30
Ködmadár új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:24
Yolla új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
20:22
Yolla válaszolt egy szavazásra

Fény (3.)

2011. április 4. - Látogatók száma: 120

New York Times hír (2010-06-06): A manhattani Kennedy boulevard egyik felüljáróján, egy Ford Mondeo, nagy sebességgel áttörte a szalagkorlátot. Az autó vezetője, Edina Turner 33 éves tanárnő, a balesetben életét vesztette...

John leszaladt a Plázába. Venni akart még az izzóból, amit pár napja vásárolt. Az akkori zsúfolt polcok üresen tátongtak.
------

Kilenc év múlva...

A nappali lámpája kicsit villogni kezdett. De most nem a szokásos módon.
- Ez is ki fog égni - mondta magának szomorúan John.
Kitekerte az utolsó még megmaradt izzót, óvatosan megpöcögtette és visszatekerte. A lámpa megint rendesen világított.
A férfi megkönnyebbült.

- Nem sok időnk maradt - mondta bánatosan.
- "Tudom" - válaszolta a felesége.
John meredten nézett maga elé. Majd csak ennyit mondott.
- Ismét el fogunk veszíteni - és egy csöppnyi könny csordult ki a szeméből.
- "John, el akarok mondani neked egy dolgot, még így utoljára."
A férfi már nem figyelte a morzejeleket, anélkül is értett mindent. Az évek alatt ő is megtanulta érezni Edina rezgéseit.
- Ezt hogy érted? - kérdezte. Mit nem beszéltünk még meg?
- "Van egy dolog, amiről eddig hallgattam."
- Igen?
- "A világ amiben mi létezünk."
A férfi gondolkodóba esett. Nem tudta, tudni akarja-e, amit Edina mondani fog neki? Ezek a búcsú pillanatai lettek volna. Valami meghatóra gondolt. Azt hitte, még sírni is fog majd a pillanat keserű varázsától.
De a felesége, mint annyiszor, most sem hagyta...
- "Mi lelkek, itt vagyunk a térben. Körülötted, mindenhol, és sehol. Lebegünk. De megfoghatatlanul. Picik vagyunk és mégis hatalmasak. Úgy képzeld el, mint huszonegy grammnyi felhő, ami van is, meg nincs is."
A férj mélyen figyelt.
- "Sokan megpróbálunk összeköttetésbe kerülni volt életünk szereplőivel. De sokunk kellő erő híján nem tud vagy nem is akar kapcsolatot felvenni a valós világgal. Azok a lelkek szoktak valamilyen módon mégis visszatérni, akiknek elintézni valójuk maradt itt a földön."
- Neked volt...
- "Igen, volt."
- De miért az izzó?
- "Én az áram lebegő elektronjainak segítségével tudtalak elérni benneteket. Ez a fajta izzó, valamiért az én iciripiciri energiámmal is képes volt működni."
- Ezért lehetett az, hogy ezeket begyűjtötték. Biztos a kormány rájött, hogy a lelkek elkezdték használni a fényt - gondolta John. - Ez zűrzavart okozhatott volna.
- "Igen, jól gondolod" - jelezte Edina.
- Mesélj még! Mi van odaát?
- "Néha egy-egy állatot is fel tudunk használni, hogy jelezzünk. De ez nagyon nagy energiát von el tőlünk, csak rövid ideig tud működni. Különleges esetekben képes valaki beleköltözni örökre egy állat testébe, átvenni a lelke felett az uralmat. Emberi testbe pedig szinte lehetetlen, csak ha egy új életbe költözik valaki vagy egy halál szélén táncoló lélekbe. De innen visszajönni nagyon keveseknek sikerül. Talán csak, akik annyira tudtak szeretni..."
- De te...
- "Egyébként, egy kellemes, mámorító érzésben pihenünk. Az aktív lelkek, akikre még gondolnak itt a földön, néha összegyűlve kommunikálnak egymással. Itt találkozhatsz szüleiddel, rokonaiddal, barátaiddal. Ezt az állapotot a léleklánya nem szívesen adja fel, az itteni erőfeszítésekért cserébe. Ezt nevezhetik itt a földön a mennyországnak."
- Akkor ezt te értünk...?
- "Itt én nagyon szeretek veletek lenni, de nehezen tudok maradni. Minél hosszabban beszélünk, annál fájdalmasabb nekem. Egy olyan szorítást érzek, ami leblokkolja a rezgéseimet. Sokan nem is tudnak ellenállni a mámor csábításának, és feladják, mielőtt kapcsolatot tudtak volna kialakítani. Csak az igazán erőseknek sikerül ez."
- Te mindig is a legerősebb voltál - mondta John.
- "Nagyon akartam veletek lenni, de néha elfogyott minden erőm."
- És mi lett volna, ha nem tudsz visszajönni?
- "Amikor valaki feladja, akkor marad a mámor, a mennyország. Túl nagy a csábítás. Onnan szinte nincs visszaút."
- De te visszajöttél, és segítettél nekünk - vigyorgott John, az alkalomhoz nem illő módon. Még a mosógép trükkjeit is megtanítottad nekem.
- "Igen, de nem hiszem, hogy ez lett volna az ittlétem értelme."
Ha a lámpa mosolyogni tudott volna, most egy kis derű ült volna ki az arcára.
- "Ha elintézzük a dolgainkat, akkor visszakerülünk abba lebegő állapotba, amiben addig voltunk. És onnantól, amíg van aki emlékszik még ránk a földön, létezzük aktív lélek létünket; olykor megjelenünk álmaikban, irányítjuk gondolataikat. Amikor az utolsó ember is meghalt, aki testében a mi lelkünk fényképét őrizte, akkor átkerülünk egy alvólélek állapotba. Így még pár száz évig tovább lebegünk, de szép lassan végleg elalszik bennünk a fény." - mondta Edina.
- De te nem adhatod fel...
- "Mondd meg Georginak, hogy szeretem, és vele leszek ott fenn is!"
- Tudja... - csuklott el John hangja.

Az izzó utoljára még pár értelmetlent villogott...,
és a fény végleg eltűnt.
------

További három év múlva...

New York Times melléklet, házassági hírek (2022-12-15): Edina Smolling és John Turner házasságot kötöttek...

- Édesem... - ölelte meg erősen John a feleségét.
- Hol van Georgi? Hadd öleljem meg újra! - mosolyodott el Edina.

Vége.

A cikket írta: Pinokkió

13 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 17. 09:48

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 17. 09:34

Szia P!

Egy újabb érzés.... :) borzongatóan jó!

Köszönöm, megérte.

Üdv: A

Szi A!
Reménykedtem benned!
Üdv,
P
2011. november 17. 09:34
Szia P!

Egy újabb érzés.... :) borzongatóan jó!

Köszönöm, megérte.

Üdv: A
2011. június 22. 19:31

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 22. 17:35

Szia! Ahhoz képest, hogy "picit" hiszel ezekben a dolgokban, nagyon jól sikerült az írásod, most olvastam el mind a 3 részt. Kifejezetten tetszik a történet, az ahogyan leírtad és gondolj bele mi lenne, ha nagyon hinnél, sőt ha tapasztalataid is lennének ezen a téren /még lehetnek/. Semmi sem kizárt, csak ha kizárjuk.
Az agy nem tagadja meg önmagát:)
Néha írsz ilyenekről..... gyakrabban is írhatnál, érdemes........ :)

Szia Lilahold!
Azért örülök, hogy ide is eljutottál! Szerintem nagyon fontos, hogy egy író "írói előéletét" is ismerjük; azt hiszem már pár "arcomat" láttad;-) Van még pár, szeretek kaméLeon lenni!
Azért írtam én pár ilyesmit, kicsit máshogy... (Pl.: A második teremtés vagy Nőnapi köszöntő, esetleg a kedvencem: Eltűnt angyalok - Pati és Matina emlékére;-) )
Köszi, hogy olvastál!
Üdv,
Pinokkió
2011. június 22. 18:58

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 5. 13:37

Írásod bennem is nyomokat hagyott. Sokszor gondolkodtam már hasonlóról. Történtek velem is megmagyarázhatatlan dolgok. Talán ezért is vagyok képes másképpen látni érezni, mint azok, akik túl erősen kötődnek a realitásokhoz. Az anyaghoz. A tapintani, látni és érezni törvényhez.

A történetezhet , a fantáziához, jó "toll" is kellett. Neked volt. Én másképpen fejeztem volna be, de így is nagyon elégedett vagyok.

Üdv: Elina

Szia Elina!
Örülök, hogy neked is tetszett. Azt hiszem mindenki azért mondja, hogy másképp fejezte volna be, mert engem már picit nem érdekelt a vége, nekem a lelkek kapcsolódása az e világgal érdekelt, és ez látszódhatott az íráson. Bár nem akartam direkt kegyetlen lenni a befejezéssel...
Üdv,
Pinokkió
2011. június 22. 17:35
Szia! Ahhoz képest, hogy "picit" hiszel ezekben a dolgokban, nagyon jól sikerült az írásod, most olvastam el mind a 3 részt. Kifejezetten tetszik a történet, az ahogyan leírtad és gondolj bele mi lenne, ha nagyon hinnél, sőt ha tapasztalataid is lennének ezen a téren /még lehetnek/. Semmi sem kizárt, csak ha kizárjuk.
Az agy nem tagadja meg önmagát:)
Néha írsz ilyenekről..... gyakrabban is írhatnál, érdemes........ :)
 
2011. június 5. 13:37
Írásod bennem is nyomokat hagyott. Sokszor gondolkodtam már hasonlóról. Történtek velem is megmagyarázhatatlan dolgok. Talán ezért is vagyok képes másképpen látni érezni, mint azok, akik túl erősen kötődnek a realitásokhoz. Az anyaghoz. A tapintani, látni és érezni törvényhez.

A történetezhet , a fantáziához, jó "toll" is kellett. Neked volt. Én másképpen fejeztem volna be, de így is nagyon elégedett vagyok.

Üdv: Elina
2011. május 31. 18:19

megtekintés Válasz erre: NePé mester - 2011. május 31. 14:30

Érdekes és spirituális.
Életszerű kép az ezoterikus világból.
Jó írás, gratulálok!
Üdv:
Mester

Szia Mester!
Nem tudom mennyire higgyek ezekben a dolgokban, néha írok róluk..., akkor hiszek picit bennük, majd az agyam azt mondja, hogy nem. De azért csaltalak ide, hogy téged is elbizonytalanítsalak a "való világunk" mindenhatóságának kérdésében.
Köszi , hogy olvastál!
Üdv,
Pinokkió
2011. május 31. 14:30
Érdekes és spirituális.
Életszerű kép az ezoterikus világból.
Jó írás, gratulálok!
Üdv:
Mester
2011. május 14. 20:33

megtekintés Válasz erre: férj - 2011. május 14. 18:35

ez olyan túlvilági,
hogy bele lehet halni

Szia férj!
Ezt egy túlvilág elméletem miatt írtam meg.
Azét ne halj bele, nem garantálom, hogy vissza tudsz jönni. Az izzók már elfogytak a boltokból...
Üdv,
Pinokkió
2011. május 14. 18:35
ez olyan túlvilági,
hogy bele lehet halni
2011. április 5. 14:53

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. április 5. 10:45

Jót tett ennek a párnak a "lelki" élet, milyen harmonikus lett tőle az addig viharos házasságuk!:-)
Kicsit túl szép lett a történet vége. Ugye azért az új test ronda volt legalább, de John természetesen így is szerette Edinát?

Szia Petra!
Szerintem szép lett, legalább is John és Georgi annak látták Edina updatelt verzióját.
Üdv, Pinokkió
2011. április 5. 12:35

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 5. 07:59

Szia Csilla!
Köszi a csillagokat!
Gondolkodtam, hogy durva legyen a vége, vagy happy, és e mellett döntöttem.
Üdv,
Pinokkió

Jól döntöttél......! :-))
Csilla
2011. április 5. 10:45
Jót tett ennek a párnak a "lelki" élet, milyen harmonikus lett tőle az addig viharos házasságuk!:-)
Kicsit túl szép lett a történet vége. Ugye azért az új test ronda volt legalább, de John természetesen így is szerette Edinát?
2011. április 5. 10:18

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. április 5. 08:07

Szia Donna!
Évának is írtam, ez egy túlvilág koncepció lett volna érzelmek nélkül. De a lányom, feleségem megtorpedózták, így lett benne sok érzelem (is).

Kérdésedre:
"Emberi testbe pedig szinte lehetetlen, nagyon keveseknek sikerül."
- De te..."
Hm..., neki sikerült.

Üdv,
Pinokkió

Hm... én is így sejtettem, csak biztosra akartam menni. :)
2011. április 5. 08:07

megtekintés Válasz erre:   - 2011. április 5. 07:54

Szia Pinokkió!

Ez egy "csajosabb" írásod lett, még én is értem. :)

Csak arra vagyok kíváncsi, - mert látom itt mindenkinek egyértelmű, aki előttem szólt hozzá - hogy most hogyan is jött vissza?

Szia Donna!
Évának is írtam, ez egy túlvilág koncepció lett volna érzelmek nélkül. De a lányom, feleségem megtorpedózták, így lett benne sok érzelem (is).

Kérdésedre:
"Emberi testbe pedig szinte lehetetlen, nagyon keveseknek sikerül."
- De te..."
Hm..., neki sikerült.

Üdv,
Pinokkió
2011. április 5. 08:03

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. április 4. 23:35

Kedves Pinokkió!

A történeted jelzésértékkel bíró, erős érzelmi kötődést mutat, amiből jól érzékelhető a mondanivaló, hogy akit szeretünk, azt soha nem veszítjük el teljesen, még a halála után is velünk marad, ha megőrizzük a szivünkben.

Üdv.

heleenke

Szia Heleenke!
Igen, sok érzelmet tettem bele. De a lényeget a végére próbáltam tenni.
Igenis létezni kell túlvilágnak vagy valaminek!
És akit szeretünk, talán soha nem veszítjük el.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 5. 07:59

megtekintés Válasz erre: KiralyCsilla1965 - 2011. április 4. 23:21

Kedves Pinokkió!
Nagyon megható a történet, amit leírtál....!
Szomorúnak gondoltam, de jó vége lett.....! Újra együtt! :-)
Tetszett ......!
Pussz!
Csilla

Jaaaa! Minden csilla(g)om a tiéd! :-))))

Szia Csilla!
Köszi a csillagokat!
Gondolkodtam, hogy durva legyen a vége, vagy happy, és e mellett döntöttem.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 5. 07:57

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. április 4. 22:51

Szia !

Nagyon szép és a lelkem valahol most soraid olvastával örül és szárnyal. A tegnapi dolgokra nem emlékszem, de a szeretteimre szinte minden nap gondolok. Gratulálok! Elvarázsoltál.
Üdv Éva.

Köszönöm Éva!
Igen, próbáltam a giccs és a varázslás határán mozogni! Remélem sikerült.
Üdv,
Pinokkió
2011. április 5. 07:55

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 4. 21:52

De szép is lenne!!!! Képzeld! :-) Kész csoda! Néha milyen jólesik elképzelni, hogy megvalósulhat a lehetetlen. Bár ki tudja mi van odaát? Látod! Nekik sikerült. Különben honnan tudnád? Persze! Megírta az újság. :-)

Kedves Éva!
Ez egy túlvilág koncepcióm.
Van még pár...
Valami talán van..., legalább is bízok benne.
Üdv,
Pinokkió
 
2011. április 5. 07:54
Szia Pinokkió!

Ez egy "csajosabb" írásod lett, még én is értem. :)

Csak arra vagyok kíváncsi, - mert látom itt mindenkinek egyértelmű, aki előttem szólt hozzá - hogy most hogyan is jött vissza?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: