Férjem búcsúzása
Látogatók száma: 121
Első férjemtől elváltam, majd 10 évi szünet után ismét férjhez mentem. Nem mondhatom, hogy jó lépés volt, mégis több, mint 22 évig, haláláig együtt maradtunk.
Bármit éltem át vele, halálakor olyan hihetetlen dolog történt, amit – ha más mesélné el nekem – el se hinném. A történet előtti csütörtökön Budapestre került, szemészeti kezelésre kapott beutalót. Másnap, késő délután itthon csöngött a telefon, Ő jelentkezett a Klinikáról. A rossz vonalon alig értettem, mit mond. Úgy kezdte, hogy valami fontosat akar velem közölni a folyamatban levő kárpótlásokkal kapcsolatban. Többször újra kezdte, mégsem értettem, a vonal nagyon recsegett, ezért próbáltam lassan, tagolva mondani neki, hogy nem értem, de ne aggódjon, mert másnap reggel megyek hozzá, már becsomagoltam, s elviszem, amire még szüksége lehet, s akkor mindent megbeszélünk. Utána megszakadt a vonal. (Akkor még nem tudhattam, hogy kettőnk között is megszakadt az a súlyos terhekkel teli kapcsolat – immár örökre.)
Este nyugtalanság vett rajtam erőt. Elkészítettem a ruháimat, amit másnap magamra veszek, aztán lefeküdtem, hogy kipihenjem magam. Még egy kicsit olvastam, a szobában csak az olvasólámpa égett. Közben megnéztem az órát, kilencet mutatott. S, ekkor valami halk neszt hallottam. Fölnéztem a könyvemből és a fotelban, ahol TV nézés közben ülni szokott, ott láttam Őt felöltözve, a televízió felé fordulva, mintha azt nézné…
– Mi az? Káprázik a szemem? – Hisz Pesten van a Mária utcai Klinikán! Ez lehetetlen! Talán a felgyülemlett gondok kikezdték az idegeimet…
Mégsem, mert Attila már lefeküdt, de most megszólalt:
– Nézd, Anyuka! Papa ott ül a fotelben… Valóban, még mindig ott láttuk…
Túltettem magam rajta, aztán elaludtam.
Szombat reggel útra készülődve, csöngött a telefon. Ki lehet ilyenkor? - sietnem kell a buszhoz. A klinikáról egy orvos keresett, és a következőket mondta:
– Asszonyom! Sajnálattal közlöm, hogy férje tegnap este kilenc órakor meghalt (ez 1997. október 21-én történt).
Én szóhoz sem jutottam. Részleteket nem közölve, elbúcsúzott. Arra gondoltam, hogy este, amikor megszakadt a vonal, valamit akart mondani nekem… És amikor este Őt a fotelban ülve láttam (már nem is élt), de búcsúzni eljött hozzám… Talán kiengesztelni akart a sok bántalomért, mert a korábbi udvariassága ezt követelte. Eddig nem hittem ilyen történetekben, de most velem megtörtént!
Nem részletezem a következő zűrös napokat. Budapesten lakó legidősebb fiam nem tudott segíteni, mivel a balesete miatt a sebei még nem gyógyultak be, nem mehetett ki az utcára sem, ezért lányom kísért el Budapesten a temetéssel kapcsolatos ügyek intézésére. Együtt jártuk végig a hivatalokat.
Félve szedtem elő az iratokat, mivel a megtalált papírjain és a saját igazolványában nem azonos adatok szerepeltek, s ahány okmány a kezembe került, mindegyiken más-más név és adat szerepelt … Gondban voltam ezért, mivel több hivatalban el kell járnunk a szokásos temetési ügyek intézése miatt. Katicával jártuk be a kálváriát… Még szerencse, hogy a kerületi irodán az ügyintéző nemigen vizsgálta a személyi adatait, – vagy talán elkerülte a figyelmét?
Hazafelé sétálva, beszélgetés közben kissé félve említettem a lányomnak (ugyanis második férjemmel nem kedvelték egymást), mi történt aznap este, amikor meghalt. Arra gondoltam, azt fogja mondani, hogy képzelődöm. Ezzel szemben csodálkozva hallgattam, amit elmondott nekem.
– Anyukám! Engem is meglátogatott Papa aznap este. Kiengesztelni jött, sápadt arccal kért tőlem bocsánatot. Te tudod, miért. Eddig velem se történt még ilyen. Most már elhiszem, ha ezután hasonló történetet hallok!
***
A cikket írta: katalina
Hozzászólások
időrendi sorrend
Léteznek ilyen dolgok. Egy barátomat vesztettem el kb. huszonöt éve. Levélből értesültem a haláláról. Megsirattuk, majd még aznap éjjel álmodtam vele. Állt az ágyamnál és azt mondta nekem, még egy gyertyát sem gyújtottál értem! Teljes magasságában, egyenruhában állt előttem, mert katonatiszt volt egy messzi országban. Olyan valóságos volt, hogy még valami borotvaszesz illatát is éreztem. Akkor rögtön kikeltem az ágyamból és meggyújtottam egy szál gyertyát. Ültem mellette amíg leégett és őrá emlékeztem. :-(
Köszönöm a látogatásodat.
Puszillak: katalina
KEDVES Katalina!!!!!!!! Nagyon hiszek a megérzésekben, különleges történésekben, ha ez nem túl gyakran fordul elő az emberrel!!!!!!! Velem néhányszor előfordult hihetetlen dolog!!! PL.: " megálmodás " Pszichológusok szerint egyes emberek fogékonyabbak erre. Szívesen olvaslak! Szeretettel: Ági
Érdekes! Én is sokszor megálmodtam már olyat, ami aztán megtörtént velem, vagy nemrég olyan jutott eszembe, hogy meg fogom vásárolni, és használni fogom, s utána megjelenik valhol írásban, hogy az milyen hasznos dolog...
Sokáig hiányoztam nyár folyamán, aztán a gépünk is elromlott, ezért ne haraudj, ogy ilyen későn reagálok a látogatásodra. Köszönöm. Katalina
KEDVES Katalina!!!!!!!! Nagyon hiszek a megérzésekben, különleges történésekben, ha ez nem túl gyakran fordul elő az emberrel!!!!!!! Velem néhányszor előfordult hihetetlen dolog!!! PL.: " megálmodás " Pszichológusok szerint egyes emberek fogékonyabbak erre. Szívesen olvaslak! Szeretettel: Ági
embert próbáló történet
szép írás
:)
Részvétem Katalina .
Én is hiszek neked mert velem is történt ilyen eset ......
Üdvőzölek :Maya
:-(
Sokan csak akkor hiszik el ezeket a dolgokat, ha már velük is megtörtént. Ahogy én is elhiszem már.
Tetszenek az írásaid.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Az ember alapból nem fogadja el azokat a dolgokat eseményeket amiket nem tud megmagyarázni.Pedig néha olyan dolog történik meg velünk amire épeszű magyarázat nincsen.Materialista világban élünk...mert csak azt hisszük el amit meg tudunk fogni.Pedig ez nem jó, vagy legalábbis nem a teljes egész amit fel tudunk fogni a környezetünkből.Tetszik az irásod!
Azért hihetetlen?
Igen, vannak dolgok, amiket nehezebben tudunk elfogadni,hihetetlennek tűnőségük miatt. Attól még létező !!!!!!
Köszönöm a látogatást.
Tetszenek az írásaid.
Fantasztikus! Velem is megtörtént! Amikor anyukám meghalt, akkor eljött és zihált a fülembe. Abban a pillanatban megszólalt a telefon és a szomszéd ágyon fekvő beteg akit megkértem, ha valami történne anyukámmal, hívjon, szólt, hogy anyukám ebben a pillanatban elment...Eljött elköszönni.
Puszi: Lyza
embert próbáló történet
szép írás
:)
Puszi: Lyza
szép írás
:)
Köszönöm a látogatást.
Katalina