újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Hamarosan a sötétség…

2011. február 25. - Látogatók száma: 72

Egyszerre távoli csengő hang ütötte meg a fülét. Lassan tudatosult benne, hogy az nem más, mint ...

Kéjesen nyújtózkodott egyet és egyszerre olyan csodálatosnak érzett megint mindent. A kora reggeli ébredés, most valami egészen új értelmet adott az életének. Ez a nap más, mint a többi, még a reggeli napfény is, amit annyira szeretett, most valahogy szebben ragyogott, az áttetsző bordó, arannyal átszőtt függönyön keresztül, csíkokat festve szobája falára.

Gyönyörködött a saját szépségében, ahogy ott állt a tükör előtt, elégedetten szemlélve magát, aranyszőke haján, karcsú alakján, kreol bőrén megcsillant a reggeli nap fénye, ami még tüneményesebbé tette törékeny alakját, még jobban kiemelve bájait…Boldog volt.

De most nincs idő arra, hogy saját magával legyen elfoglalva, már jó előre elkészített mindent, amire szüksége lehet a kiránduláshoz. A barátnője és az a fiú, aki miatt még most is elpirul, ha csak rá gondol, már biztosan ugyanúgy készülődnek, ahogyan ő. Nem késhet el, ezért az előtte este gondosan odakészített ruháit határozott, gyors mozdulatokkal kapkodta magára, belebújt forrónadrágjába, pólójába és kényelmes sportcipőjébe. Fogta a hátizsákját, amibe csak a legszükségesebb és az útravalónak elkészített szendvicsei, és a friss vize volt. Még egy pillantást vetett magára és elégedett, boldog mosollyal az arcán nyugtázta…
Ez a nap az övé lesz!

Lendületéből visszafogott, amikor meglátta már messziről barátnőjét és a fiút, akik nem éppen kellő távolságban, ahogy illik, vagy ahogy gondolta, hogy illene, elmélyülten beszélgettek. Ez a váratlan felismerés egy kissé elbizonytalanította. Megtorpant. Erre nem számított. Az eszébe sem jutott, hogy barátnőjének esetleg szintén ez a fiú tetszhet.
Most már mindegy – gondolta, ha már idáig eljött nem hagyja, hogy ezt a gyönyörű napot bármi is befeketítse. Felkapta a fejét és elszántan közeledett a pár felé.

- Sziasztok!
- Szia! – felelték szinte egyszerre, szétrebbenve, ahogy rájuk köszönt.
- Mehetünk? – kérdezte a lány.
- Tőlem? – mondta a fiú és a lányra nézett, majd zavartan matatni kezdett a zsebében.
- Ezt neked szedtem – nyújtotta a lány felé a kis csokor ibolyát.
- Köszönöm, kedves vagy – felelte a lány és elvette a feléje nyújtott virágot. Egy pillanatra zavarba jött, amit a fiú is észrevett, és hogy enyhítsen zavarán, csak úgy mellékesen hozzátette.
- Az út mentén szedtem neked, gondoltam, úgyis sok van belőle.
- Tőlem is indulhatunk – felelte ezután és biciklijére pattanva, megvárta, míg a lányok kissé magukhoz térnek, majd elindultak.
- Merre megyünk? – kérdezte a lány.
- Arra, amerre a madár se jár – felelte a fiú, huncutul a lányra nézve, majd óvatosan a mellé igyekvőről sem megfeledkezve mutatta az irányt. A lányok követték.

Már jó ideje haladtak azon az úton, amit a fiú kijelölt és igencsak nagy tempót diktált, amikor a lány kezdett elfáradni és már nagyon szerette volna, ha megállnak valahol egy kicsit pihenni, de a fiú nagyon elhúzott mellőlük és egyszerre azt vették észre, hogy eltűnt a szemük elől. Egyre jobban érezte a lány, hogy nem bírja már sokáig, ezért kérte barátnőjét, álljanak meg egy kicsit pihenni. A barátnője, mivel edzettebb volt nála, kissé csodálkozva kérdezte, - Csak nem gondolja, hogy ilyen hosszú út előtt, máris megállnak pihenni. És nyomatékot adva, hogy eszébe sincs leállni még jobban belehúzott.

Egyre jobban lemaradt a lány, végén már alig bírta a tempót, lassított. Majd utoléri őket, kicsit később - gondolta. Hadd menjen, ha annyira menni akar, biztos a fiú izgatja olyan nagyon.
– Tényleg, hová tűnt? – töprengett. Aztán, ahogy nézte az út melletti lombos fákat, bokrokat, erőt vett rajta a fáradtság. Lekanyarodott az útról és egy tisztáson megállt.
– Ha észreveszik, hogy lemaradtam, majd csak visszafordulnak – gondolta. Ledöntötte a bringáját, és letelepedett… Pihenek egyet. – gondolta. Kis idő múlva, amikor minden olyan mozdulatlan volt körülötte, kezdte magát kicsit rosszul érezni. Valami nyugtalanságot érzett. Hiába kémlelte az utat, egy árva lelket sem látott. Ahogy múlt az idő úgy érezte, elég volt a pihenésből. Elindult.

Reggel még nem így képzelte el a napot, hogy egyedül teker a fiú és a barátnője nélkül, egy ismeretlen és hosszú egyenes, véget nem érő úton, amerre még madár se jár…, amikor megpillantott a távolban valami fehér foltot. Ahogy egyre közelebb ért, felismerni vélte az út mellett barátnője biciklijét. De senkit nem látott a közelébe, csak azokat a fehér foltokat.
Most már jól kivehette, valami ruhafélék azok… Lassan közeledett és megállt a bicikli mellett. Óvatosan körülnézett, de nem látott senkit,… nevén szólongatta, de senkitől nem kapott választ. Arra gondolt talán beljebb, ha követi a ruhákat, melyek a bokrokra voltak terítve, ott lesz valahol, …talán éppen a fiúval enyeleg, vele van elfoglalva, azért nem válaszol. …Kicsit elkomorult a tekintete, ahogyan elképzelte mit is szeretett volna és most, ha arra gondol…azok ott ketten? - Nem is keresem tovább, csak tegyék, ha ahhoz van kedvük… Nekem már ennyi elég – gondolta és elindult visszafelé, nem akart bosszankodni tovább.
Már jó nagydarabot megtettek az útból így is, talán ideje volna visszafordulni és még sötétedés előtt hazaérni. – gondolta…Alig tett meg pár métert, nem hagyta nyugodni a gondolat és visszafordult. Ennek már fele sem tréfa, … - szórakoznak vele, vagy mi? Ezt azért nem gondolta volna róluk, hogy tréfát űznek az érzéseiből. Véget vet ennek a játéknak.

Letette ismét a bringáját és kezdte összeszedni a ruhadarabokat,… egyre beljebb és beljebb hatolt az erdőbe. A sűrű lombkorona sötétségbe burkolta és félelmetessé tette az erdőt… Útját gallyak, bokrok nehezítették… Az összehajlott bozóton keresztül óvatosan tudott csak haladni… Hirtelen megpillantotta a lányt. Mozdulatlan,… egy fához támasztva, mereven nézett maga elé … megborzongott… félelem futott át a lány testén, ahogy közelebb lépett és meglátta merev tekintetét…A felismerés, hogy a barátnője élettelen testét látja maga előtt iszonyattal töltötte el. Ki tette ezt?… Ki az a szörnyeteg, aki ilyenre képes? …Egy iszonyatos sikoly hagyta el a torkát…, és a félelemtől egy pillanatig mozdulni sem tudott. Majd eszét vesztve futni kezdett…Menekülni próbált…. Rohant, ahogy csak bírt, vissza, amerről jött.…, bokrok állták útját,… de még érzékelni sem tudta, ahogy tépte, szaggatta a testét… a félelem erőt adott első bénultságából…Érezte, nincs egyedül, valaki üldözi őt… Még nem nézett vissza, …csak rohant, egyenesen a bicikli felé… Fel akarta állítani, de látta, hogy valaki elvágta a küllőket…Akkor otthagyva a bringát tovább futott,… rohant egyenesen vissza, azon az úton, amerről jött. Gondolatai sebesen cikáztak. - Ki tette ezt?… Egyre távolabb és távolabb akart jutni attól a borzalmas helytől… Teste lassan elfáradt, ereje gyengült, … úgy érezte már csak vonszolja magát, már semmit sem hallott. És akkor, visszanézett… Meglátta őt!… utolsó erejét összeszedve ordított, kétségbeesett hang hagyta el a torkát, … maradék erejét összeszedve megállt és szembe fordult vele.... Még egy pillanat, és eléri …, akkor megragadta,… fuldokolni kezdett…, kétségbeesve igyekezett kikerülni a szorításból, amikor egyszerre távoli csengő hang ütötte meg a fülét…. Lassan tudatosult benne, hogy az a saját hangja.
Felébredt.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2017. március 13. 07:47
Ha ilyen és ehhez hasonló "kifogások" nem lettek volna, akkor talán - enyhe nagyképűség ez tőlem - ma már mi írnánk a "forgatókönyveket" és még ennél is izgalmasabb történetekkel rukkolnánk elő a valóságból.

Tapasztalatom szerint az élet elég alapot szolgált arra - magamét ismerem leginkább - hogy egy ilyen kijelentést megkockáztassak. Mert, jól mondta Gyuri, ez nem több, mint egy "izgalmasan mesélt alkotás"...

Ennyi év távlatából is vissza-visszatérek egyes írásaimra és nem értem, miért volt szüksége egyeseknek arra, hogy a szárnyait bontogató amatőr írónak letörjék a szárnyait?
2011. március 2. 18:56

megtekintés Válasz erre: Gyuri - 2011. március 2. 18:33

Én is at kérdem,hogy mit akarhat bizonygatni Zsötem?
Talán maga sem tudja.
Én mindenesetre,még akkor is ha már gyanakodtam a végkifejletre érdeklődéssel olvastam írásodat.Jól szerkesztett, izgalmasan mesélt alkotás. És egy embernek,aki talán nem olyan "tájékozott,mint fent említett olvasó annak igazi élmény lehet.Ne törődj vele!
Tiszt,Gyuri!

Kedves Gyuri!

Örülök, hogy olvastál és megértetted mi volt az eredeti szándékom.

Nem is az, hogy ugyanazzal a tartalommal írjam meg, hiszen csak emlékképek, töredékek maradtak meg bennem a filmből. Eszembe sem jutott, hogy videotékában keresgessek, a hiányzó részeket illetően.

Az élmény a lényeg, amit jelentett huszonéves koromban.

Köszönöm, máskor is hasonlókat. :-)

Éva
2011. március 2. 18:33
Én is at kérdem,hogy mit akarhat bizonygatni Zsötem?
Talán maga sem tudja.
Én mindenesetre,még akkor is ha már gyanakodtam a végkifejletre érdeklődéssel olvastam írásodat.Jól szerkesztett, izgalmasan mesélt alkotás. És egy embernek,aki talán nem olyan "tájékozott,mint fent említett olvasó annak igazi élmény lehet.Ne törődj vele!
Tiszt,Gyuri!
2011. február 27. 09:59

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 27. 09:45

Szia Kedves Éva!

Ilyet ne kérj tőlem. :)
Hogy azt mondjam, ez úgy, ahogy van, rossz.
Mert ez egy jó cikknek indul, azért keltette fel a figyelmem.
Ahogy a legelső hsz-emben írtam: ha nincs kinn a neved, meg nem mondtam volna, hogy Te írtad.

A módszer az, amit szóvá tettem, ennyi az összes kifogásom.
Minden okés, ha utalsz a forrásra, hogy itt most egy angol-magyar cooprodukciót kapunk. Ahogy arra a bizonyos szexfilmnél is utaltál, mit nézel épp a tv-ben, és elindítja a gondolataidat, cikkbe foglalod.

A múltkor az volt a gondod, hogy nem olvaslak. Most olvastalak, és véleményem is volt. :)
Szépen leírtam. Most azt kéred, ne így írjam, hanem csúnyán. :)
Aki csúnyán írja, az miért nem írja szebben. :)

Az összezagyválásom egy „lány Odüsszeus kirándulása volt a Küklopsznál”.
A csevegőre utalva: vívni nem szoktam, minek, ha beszélgetni is lehet.
........................................................................................................
Kezdjük a legelejéről, mintha mi sem történt volna, rövid hsz-el:

Éva, tetszett a cikked, kár, hogy nem utalsz a forrásanyagra.
Szeretettel: Zsötem

Köszönöm Zsötem.

Éva
2011. február 27. 09:45

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 27. 00:39

Mi a bajod neked Zsötem?

Mit akarsz te folyton bizonyítani? Nekem nem kell, nincs szükségem rá hidd el.
Miért kell ennyit összezagyválni. Nem tudsz te egy normális kritikát megfogalmazni? Elég pl. azt mondanod, hogy ez úgy ahogy van rossz. Csak ennyit kell mondanod és kész. Vagy ne is szólj egy szót sem, az lenne a legjobb.

Éva

Szia Kedves Éva!

Ilyet ne kérj tőlem. :)
Hogy azt mondjam, ez úgy, ahogy van, rossz.
Mert ez egy jó cikknek indul, azért keltette fel a figyelmem.
Ahogy a legelső hsz-emben írtam: ha nincs kinn a neved, meg nem mondtam volna, hogy Te írtad.

A módszer az, amit szóvá tettem, ennyi az összes kifogásom.
Minden okés, ha utalsz a forrásra, hogy itt most egy angol-magyar cooprodukciót kapunk. Ahogy arra a bizonyos szexfilmnél is utaltál, mit nézel épp a tv-ben, és elindítja a gondolataidat, cikkbe foglalod.

A múltkor az volt a gondod, hogy nem olvaslak. Most olvastalak, és véleményem is volt. :)
Szépen leírtam. Most azt kéred, ne így írjam, hanem csúnyán. :)
Aki csúnyán írja, az miért nem írja szebben. :)

Az összezagyválásom egy „lány Odüsszeus kirándulása volt a Küklopsznál”.
A csevegőre utalva: vívni nem szoktam, minek, ha beszélgetni is lehet.
........................................................................................................
Kezdjük a legelejéről, mintha mi sem történt volna, rövid hsz-el:

Éva, tetszett a cikked, kár, hogy nem utalsz a forrásanyagra.
Szeretettel: Zsötem
2011. február 27. 00:39

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 26. 11:27

Szia Kedves Éva, nagyon szívesen.

"Eredeti" volt az ötleted.
Ha valóban a filmre akartad felhívni a figyelmet, akkor ezzel kellett volna kezdeni. Vagy befejezni.
Így benne maradt a légy a levesben.

Ez olyan, mintha egy megírt könyv fejezetét újra leírnám, magyarról magyarra. Csak gyengébben.
Ennyi erővel használhatnám címként a "Csillagok (és valóságpontok) háborúját", vagy "2011 Űrodüsszeia" címet.

Valahogy így:

A barátnőimmel csillagközi kiruccanást tervezünk. Katalógusból választunk, kikötünk egy szép kék bolygón. A ledérebbek Leszbosz szigetére mennének.
Találunk egy komfortos lakhelynek tűnő, neonfényű dizájnos barlaghotelt.
A kínálótálak finom házi sajttól roskadnak. Mézes borral mulatunk.
Előkerül a portás, sanda szemmel néz ránk.
Másként nem is tudna. Szemtelen jellem.
Nem vendégszerető, arrogáns, falánk típus. Nincs maradásunk.
Vannak állandó szállóvendégei is, néhány eltévedt bárányka.
Az egyik rosszban sántikál. Lompos fajta. Ajánlattal áll elő, diszkrét távozást tervezünk. Cserébe velünk jöhetnek. Mindenki jól jár, a Bárányok hallgatnak.
Jó az ötlete, a hasukat fogjuk a nevetéstől. A portásnak meg szájára fagy néhány társunk. Felháborodik, mily csekélységgel szúrnánk ki a szemét.
Ott is hagyjuk sebtében, keresse a szeme világát. Viszontagságos úton, de hazatalálunk.

A Tündérnek tettem egy javaslatot -ha még nem lenne ilyen- egy új rovatra, a "Filmélményeik, ajánlóink" címmel.
De ütős, konkrét, és saját gondolatokkal leírt bemutatót szeretnék, ami csak a filmről szól, nem ilyet, amit írtál.

Tényleg érdemes megnézni a "filmünket", ha már így közösen összehoztuk ezt az "ajánlót".

Zsötem

Mi a bajod neked Zsötem?

Mit akarsz te folyton bizonyítani? Nekem nem kell, nincs szükségem rá hidd el.
Miért kell ennyit összezagyválni. Nem tudsz te egy normális kritikát megfogalmazni? Elég pl. azt mondanod, hogy ez úgy ahogy van rossz. Csak ennyit kell mondanod és kész. Vagy ne is szólj egy szót sem, az lenne a legjobb.

Éva
2011. február 26. 20:13

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 26. 12:03

Most muszáj ennyire lehúzni, lehettél volna kicsit kíméletesebb is. :-)

Most vagy megmondom rendesen, vagy sehogy sem. :)

De az már pozitív, hogy nem kiabálva válaszoltál vissza.
Köszönöm, Zsötem :)
2011. február 26. 12:03

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 26. 11:27

Szia Kedves Éva, nagyon szívesen.

"Eredeti" volt az ötleted.
Ha valóban a filmre akartad felhívni a figyelmet, akkor ezzel kellett volna kezdeni. Vagy befejezni.
Így benne maradt a légy a levesben.

Ez olyan, mintha egy megírt könyv fejezetét újra leírnám, magyarról magyarra. Csak gyengébben.
Ennyi erővel használhatnám címként a "Csillagok (és valóságpontok) háborúját", vagy "2011 Űrodüsszeia" címet.

Valahogy így:

A barátnőimmel csillagközi kiruccanást tervezünk. Katalógusból választunk, kikötünk egy szép kék bolygón. A ledérebbek Leszbosz szigetére mennének.
Találunk egy komfortos lakhelynek tűnő, neonfényű dizájnos barlaghotelt.
A kínálótálak finom házi sajttól roskadnak. Mézes borral mulatunk.
Előkerül a portás, sanda szemmel néz ránk.
Másként nem is tudna. Szemtelen jellem.
Nem vendégszerető, arrogáns, falánk típus. Nincs maradásunk.
Vannak állandó szállóvendégei is, néhány eltévedt bárányka.
Az egyik rosszban sántikál. Lompos fajta. Ajánlattal áll elő, diszkrét távozást tervezünk. Cserébe velünk jöhetnek. Mindenki jól jár, a Bárányok hallgatnak.
Jó az ötlete, a hasukat fogjuk a nevetéstől. A portásnak meg szájára fagy néhány társunk. Felháborodik, mily csekélységgel szúrnánk ki a szemét.
Ott is hagyjuk sebtében, keresse a szeme világát. Viszontagságos úton, de hazatalálunk.

A Tündérnek tettem egy javaslatot -ha még nem lenne ilyen- egy új rovatra, a "Filmélményeik, ajánlóink" címmel.
De ütős, konkrét, és saját gondolatokkal leírt bemutatót szeretnék, ami csak a filmről szól, nem ilyet, amit írtál.

Tényleg érdemes megnézni a "filmünket", ha már így közösen összehoztuk ezt az "ajánlót".

Zsötem

Most muszáj ennyire lehúzni, lehettél volna kicsit kíméletesebb is. :-)
2011. február 26. 11:27

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 26. 07:54

Kedves Zsötem!

Ez volt a célom. Hogy valaki visszajelzi, ami nagyon régen rám is nagy hatással volt. Egy film, ami pontosan azt az élményt jelentette akkor huszonévesen, mint írod.
Csak töredék emlékeim maradtak meg. Ezért mindössze ennyit sikerült összehoznom. De megpróbáltam legalább.

Annak, hogy utánanéztél és pontosítottad az írót, rendezőt, idéztél az ajánlóból, külön örülök.
A "nyílegyenes út", ami nagyon megmaradt bennem. A szereplők alig, az már itt csak a képzelgésem szüleménye. És a szemüveges férfire is emlékeztem, ő lehetett volna a fiú? Na mindegy.
Abban tévedsz, hogy ez filmbemutatás lett volna, mert a témát én nem jártam körül. Nem szoktam. Csak az emlékképekre hagyatkoztam.
Téged is egyedül a címe vonzott ide és olvastál bele. Direkt adtam ezt a címet, mert ez is volt a szándékom, valaki talán emlékszik a filmre.

Abban nincs igazad, hogy a magamat a szőke lány, a szebbik, (....) küllemébe helyeztem volna. Eszembe se jutott. Ennek nem is lett volna értelme. A feltételezés a tévedésed. Csak érzékeltetni akartam a lány szépségét és ártatlanságát. Hogy ebből te miért ezt a következtetést vontad le, azt te tudod.

Aki elolvasta a hsz-ed, az lehet, hogy él az ajánlásoddal és ezt a valóban izgalmas filmet kikeresi a videotékában. Biztosan nagy hatással lenne másra is a film.

Köszönöm a hozzászólásod,
Éva

Szia Kedves Éva, nagyon szívesen.

"Eredeti" volt az ötleted.
Ha valóban a filmre akartad felhívni a figyelmet, akkor ezzel kellett volna kezdeni. Vagy befejezni.
Így benne maradt a légy a levesben.

Ez olyan, mintha egy megírt könyv fejezetét újra leírnám, magyarról magyarra. Csak gyengébben.
Ennyi erővel használhatnám címként a "Csillagok (és valóságpontok) háborúját", vagy "2011 Űrodüsszeia" címet.

Valahogy így:

A barátnőimmel csillagközi kiruccanást tervezünk. Katalógusból választunk, kikötünk egy szép kék bolygón. A ledérebbek Leszbosz szigetére mennének.
Találunk egy komfortos lakhelynek tűnő, neonfényű dizájnos barlaghotelt.
A kínálótálak finom házi sajttól roskadnak. Mézes borral mulatunk.
Előkerül a portás, sanda szemmel néz ránk.
Másként nem is tudna. Szemtelen jellem.
Nem vendégszerető, arrogáns, falánk típus. Nincs maradásunk.
Vannak állandó szállóvendégei is, néhány eltévedt bárányka.
Az egyik rosszban sántikál. Lompos fajta. Ajánlattal áll elő, diszkrét távozást tervezünk. Cserébe velünk jöhetnek. Mindenki jól jár, a Bárányok hallgatnak.
Jó az ötlete, a hasukat fogjuk a nevetéstől. A portásnak meg szájára fagy néhány társunk. Felháborodik, mily csekélységgel szúrnánk ki a szemét.
Ott is hagyjuk sebtében, keresse a szeme világát. Viszontagságos úton, de hazatalálunk.

A Tündérnek tettem egy javaslatot -ha még nem lenne ilyen- egy új rovatra, a "Filmélményeik, ajánlóink" címmel.
De ütős, konkrét, és saját gondolatokkal leírt bemutatót szeretnék, ami csak a filmről szól, nem ilyet, amit írtál.

Tényleg érdemes megnézni a "filmünket", ha már így közösen összehoztuk ezt az "ajánlót".

Zsötem
2011. február 26. 07:54

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 25. 21:20

„Úgy” találomra lépek be egy cikkbe, de sose jövök ki belőle csalódottan.
Találok is benne valamit.

A cím hozott ide, kamaszkori filmélményemből adódóan, és ha nincs kinn a neved, meg nem mondtam volna, hogy Te írtad.
Az eredeti cím: És hamarosan a sötétség. (And Soon the Darkness, 1970)
Brit thriller, rendezte: Robert Fuest

„A francia síkságot átszelő nyílegyenes úton két angol turistalány bicajozik, az egyikük barna, bubifrizurás, nyakán sötétkék selyemsál - ő a szexuálisan passzív, túlélő típus (final girl), barátnője hosszú szőke hajú csinibaba kicsattanó libidóval - megfelelő terminusz technikusz híján nevezzük őt nemtúlélőnek. Egy pitiáner veszekedés miatt különválnak és a szőkeség –csipkebugyiját leszámítva- nyomtalanul eltűnik. Az első számú gyanúsított az a napszemüveges férfi, aki Veszpájával végig ott ólálkodik a vászon valamelyik szegletében... „ – a poént nem lövöm le, hogy ki a hunyó.
(idézet a film ajánlójából)

A film története elé kreáltál egy saját storyt, ott érezhetően törés és mellébeszélés is van a párbeszéd és az ibolyacsokor körül.
A „filmbemutatásodban” magadat a szőke lány, a szebbik, (minden szentnek maga felé hajlik a keze, ez esetben a tolla) a filmbéli áldozat küllemébe helyezted. Az írásod felétől (….felismerni vélte az út mellett barátnője biciklijét….) kezd el feszülni a hangulat.

No, ott kezdődik a film. Csak saját szavakkal leírva.
A két utolsó mondatod visszahoz a filmből a valóságba, jó a vége, fuss el véle, a szereplők meg élnek, míg...vagy mégsem?

A végére odaírtam volna, hogy a cikked ötletét adó, eredetien sikolykeltő és egyébként hidegrázóan lebilincselő, bepisiltető pszichothrillert érdemes a videotékából kikölcsönözni.
Nem hiába hsz-elte Heleenke, mintha egy krimiből olvasta volna, erre azt mondhatom: én meg mintha egy filmben láttam volna…

Zsötem

Kedves Zsötem!

Ez volt a célom. Hogy valaki visszajelzi, ami nagyon régen rám is nagy hatással volt. Egy film, ami pontosan azt az élményt jelentette akkor huszonévesen, mint írod.
Csak töredék emlékeim maradtak meg. Ezért mindössze ennyit sikerült összehoznom. De megpróbáltam legalább.

Annak, hogy utánanéztél és pontosítottad az írót, rendezőt, idéztél az ajánlóból, külön örülök.
A "nyílegyenes út", ami nagyon megmaradt bennem. A szereplők alig, az már itt csak a képzelgésem szüleménye. És a szemüveges férfire is emlékeztem, ő lehetett volna a fiú? Na mindegy.
Abban tévedsz, hogy ez filmbemutatás lett volna, mert a témát én nem jártam körül. Nem szoktam. Csak az emlékképekre hagyatkoztam.
Téged is egyedül a címe vonzott ide és olvastál bele. Direkt adtam ezt a címet, mert ez is volt a szándékom, valaki talán emlékszik a filmre.

Abban nincs igazad, hogy a magamat a szőke lány, a szebbik, (....) küllemébe helyeztem volna. Eszembe se jutott. Ennek nem is lett volna értelme. A feltételezés a tévedésed. Csak érzékeltetni akartam a lány szépségét és ártatlanságát. Hogy ebből te miért ezt a következtetést vontad le, azt te tudod.

Aki elolvasta a hsz-ed, az lehet, hogy él az ajánlásoddal és ezt a valóban izgalmas filmet kikeresi a videotékában. Biztosan nagy hatással lenne másra is a film.

Köszönöm a hozzászólásod,
Éva
2011. február 25. 21:20
„Úgy” találomra lépek be egy cikkbe, de sose jövök ki belőle csalódottan.
Találok is benne valamit.

A cím hozott ide, kamaszkori filmélményemből adódóan, és ha nincs kinn a neved, meg nem mondtam volna, hogy Te írtad.
Az eredeti cím: És hamarosan a sötétség. (And Soon the Darkness, 1970)
Brit thriller, rendezte: Robert Fuest

„A francia síkságot átszelő nyílegyenes úton két angol turistalány bicajozik, az egyikük barna, bubifrizurás, nyakán sötétkék selyemsál - ő a szexuálisan passzív, túlélő típus (final girl), barátnője hosszú szőke hajú csinibaba kicsattanó libidóval - megfelelő terminusz technikusz híján nevezzük őt nemtúlélőnek. Egy pitiáner veszekedés miatt különválnak és a szőkeség –csipkebugyiját leszámítva- nyomtalanul eltűnik. Az első számú gyanúsított az a napszemüveges férfi, aki Veszpájával végig ott ólálkodik a vászon valamelyik szegletében... „ – a poént nem lövöm le, hogy ki a hunyó.
(idézet a film ajánlójából)

A film története elé kreáltál egy saját storyt, ott érezhetően törés és mellébeszélés is van a párbeszéd és az ibolyacsokor körül.
A „filmbemutatásodban” magadat a szőke lány, a szebbik, (minden szentnek maga felé hajlik a keze, ez esetben a tolla) a filmbéli áldozat küllemébe helyezted. Az írásod felétől (….felismerni vélte az út mellett barátnője biciklijét….) kezd el feszülni a hangulat.

No, ott kezdődik a film. Csak saját szavakkal leírva.
A két utolsó mondatod visszahoz a filmből a valóságba, jó a vége, fuss el véle, a szereplők meg élnek, míg...vagy mégsem?

A végére odaírtam volna, hogy a cikked ötletét adó, eredetien sikolykeltő és egyébként hidegrázóan lebilincselő, bepisiltető pszichothrillert érdemes a videotékából kikölcsönözni.
Nem hiába hsz-elte Heleenke, mintha egy krimiből olvasta volna, erre azt mondhatom: én meg mintha egy filmben láttam volna…

Zsötem
2011. február 25. 19:32
Wow! Ez izgalmas volt, mintha egy krimiből olvastam volna egy részletet! Nem is tudtam abbahagyni, míg a végére nem értem!
 
2011. február 25. 10:13
Még jó, hogy csak álom volt...

Jó ez az új stílus, ragadd meg! Én egészen beijedtem a végére. :))))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: