újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kegyetlenek

Látogatók száma: 39

Nem semmi, hogy lehetnek az emberek is figyelmetlenek és ostobák. Sokszor okoznak csalódást, míg egy állat az ösztöneire hallgat mindinkább. Kihalt belőlünk a törődés és az ösztön? Mi vagyunk a világ fogyasztói, tőlünk ábrándult ki a világ...Ettől kezdve

a világ még enged pár lépést tenni, de a hangod nem hagyja, hogy elmeneküljek. Kegyetlen vagy, és én nem tehetek ez ellen semmit. Nem kapaszkodom naiv szavakba, melyek véletlen vagy szándékosan hagyják el torkodat és szádat. Lassan, nagyon lassan felfogom, hogy élettelen vagy, és sokáig tajtékzom, miért kellett eldobnod mindazt, amit bennem szerettél. Eldobtál engem, és várod, hogy újra találkozzunk és megtehesd. De akkor életembe beköszönt a fagy és hideg. A napok egyre tovább jegesednek, és köztünk a távolság csak növekszik. De szeretnéd, ha én lennék a királynő és Te a király, és megérkeznék hat lovas hintón, de a szél már mindent a szemembe fújt. Lassan a király is elolvadt, és a lány csak némán köszöntött. Téged nem lehet felolvasztani, hiszen nem vagy már többé. Nem süt a nap télen, sem nyáron. Pedig a téli nap még melengeti az arcom és arcodat. Nem kell kötelék, túl sok a nem, túl sokat adok neked? Vagy nem?! Te sokat kovácsoltad sorsomat, szeretlek, de nem vagyok jégkirálynő, hogy veled a palotádban uralkodjam. Inkább uralkodj rajtam, kegyetlen vagy, mert ezt tetted velem. Hintómban maradok és látom, hogy gyűlik szemedben a könny, igazi farkas vagy. Igazi vadállat, nem is igazi ember. Csak a falka, az amit irányítasz, magadra nem gondolsz. Előzékeny vagy, velem szemben érzékeny és tapasztalt. Tapasztaltad szám, lelkem és bőrömet. Világ fordult meg velem, amikor el kellett válnom tőled. Utánam jöttél és kegyetlen börtönbe, a halálba is velem jöttél, amikor pedig újra születtem, hercegnőként és egy anya lányaként, már nem tudtam mi kell a királynak. Pedig csak én kellettem, egy kis időre megfagy a levegő, szaporán lélegzem, és felsírok. Megöl a lelked engem pedig megölel szép karod, miközben arra gondolunk, hogy csak az emberek ne lássanak meg minket. Mindketten szabadok vagyunk, nem találunk harcot és értelmet, kegyetlen vagy, mint mindig, minden válaszod - talán! Nem lehet ostobább érzése az embernek, ha levegőbe csókol és a mennyei szekéren távozol - Jégkirály!

A cikket írta: Zsüsztin

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: