újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Még nem jött el a Ti időtök!

2010. június 8. - Látogatók száma: 52

Ugyan régen barátok vagyunk, mégsem meséltünk egymásnak soha a dologról. Egyszer, véletlenül derült ki, hogy mindannyiónk ugyanazon üzenetet kapta.

Az első:

Egyik kedves barátom nyolcvanas évekbeli egyetemi évei alatt egy cimborájával a főváros közeli hegyekbe túrázni indult gyalog, ahogy az illik.
Bejártak minden zeg-zugot és nap végére rendesen el is fáradtak.
Rájuk esteledett és még olyan messze jártak a várostól, hogy a fényeit sem látták.
Megálltak az országút mellett, és szétnéztek, hátha a távolból feltűnik egy közeledő jármű fénye.
Ilyenkor éjszaka nagyon messziről észre lehet venni, ha kivilágított jármű közeledik.
Mivel semmilyen fényforrás nem törte meg az éjszaka sötétjét, így megfordultak, hogy egy cigit kivegyenek a hátizsákjukból és visszafordultak az út felé. Nem telt el egyetlen perc sem.
Teljesen megfagyott bennük a vér, hiszen ott állt egy busz előttük, nyitott ajtóval és a sofőr szólt nekik, hogy szálljanak fel.
Természetesen felszálltak és beszédbe elegyedtek a sofőrrel.
Amikor szálltak lefele, a sofőr megkérdezte, hogy:
- Srácok, hisztek Jézus Krisztusban?
- Áááá, dehogy! – Adták a választ
- Akkor még nem jött el a Ti időtök!
Ahogy leszálltak a buszról, letették a táskáikat, és megfordultak, hogy búcsút intsenek, de a busz amilyen hihetetlen módon megjelent, ugyanolyan hihetetlenül el is tűnt.
Akkor fogták fel, hogy a sofőr teljesen úgy nézett ki, mint ahogy Jézus ábrázolják a médiában.

A második:

Egy téli este 10 órakor néhány barátom kitalálta, hogy beülnek egyikőjük frankó kis Trabantjába és nekiindulnak késő este a 120 kilométerre lévő Tokaji hegynek.
El is indultak és valahol félúton jártak, amikor a csodálatos autó költemény megmakacsolta magát, leállt és nem volt hajlandó újra nekilódulni.
A korom sötétben szétnéztek, de a messzi távolban sehol nem láttak fényeket.
Mondanom sem kell, csontig hatoló volt a hideg.
Természetesen ez a kilencvenes évek közepén volt, amikor még távoli álom volt egy mobiltelefon.
Teljesen megijedtek, hiszen reggelig legalább 7-8 óra volt, amely igencsak garancia a fagyhalálra.
Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebb volt a helyzetük.
Egyszer csak egy közeledő autó fényére lettek figyelmesek, amely hirtelen, a semmiből tűnt elő.
Megállt mellettük és megkérdezte, hogy tud-e segíteni.
A kedves barátaimat elszállította a saját vendégházába, élelemmel és szállással látta vendégül Őket.
Azt vették észre, hogy a hatalmas házban minden tele van feszületekkel és vallásos képekkel.
Másnap reggel a „megmentő” elhúzta a gépjárművüket egy szerelőhöz.
Amikor búcsúzkodtak, azt kérdezte tőlük:
- Hisztek Jézus Krisztusban?
- Nem igazán…
- Még nem jött el a Ti időtök, srácok.
És ezzel elhajtott és soha többé nem is hallottak róla.

A harmadik:

Albérletben laktam egy nagyvárosban.
Az egyik éjszaka volt egy furcsa álmom:
Egy helyen jártam, ahol a fák és a táj mintha fehér selyemből lett volna.
Egyszer csak két angyal szállt hozzám, az egyik nagypapám, a másik nagybátyám volt, az a két ember, akiket addigi életemben elveszítettem és nagyon szerettem.
Térdeltem. Ők a hónom alá nyúltak, felemeltek és magukkal vittek. Boldog voltam és nyugodt.
Egy hatalmas trónhoz vittek, ahol ült valaki és mellette egy kisebben Jézus.
Jézus hozzám lépett, szemembe nézett mosolyogva, majd a fejemre tette kezét és a felhők alá nyomott azzal a kijelentéssel:
- Még nem jött el a Te időd!
Ekkor felébredtem és mérhetetlen békét és szeretetet éreztem a szívemben.
Észrevettem, hogy az ágyam fölötti feszületre rásüt a hold.
Előtte soha nem sütött oda és azóta sem.

Amikor megtörténtek ezek az esetek, egyikőnk sem beszélt róla senkinek.
Egy későbbi beszélgetés során kerültek napvilágra és akkor ott nagyon elcsodálkoztunk Jézus Krisztus hatalmán és kegyelmén.
Ámen.

A cikket írta: NePé mester

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 20. 12:38
Hinni mindenki hisz, valamiben, valakiben.
Csak a belsőhangra nem figyelünk eléggé. Éjjeli "megmentők"ben mindig van egy
csepp csoda. Aki egyszer is elakadt éjszaka az uton , emlékezzen milyen lehetetlennek tűnő volt a segítség. Ám mégis megérkezett. Én is köszönöm!
Isten áldjon mindannyiónkat! Ámen.
2010. június 9. 19:23
Legalább is hinni kellene!Mert ha nem hisz valaki,akkor ott később nagy bajok lesznek.
2010. június 8. 22:29
Mindenki hisz valamiben, csak van aki nem tudja megfogalmazni, van aki tagadja, és van aki csak nem beszél róla, mert nem tudja, hogy mit fognak hozzá szólni....de belül mindeki hisz benne!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: