Gondolatok a párkapcsolatról, Lizi és Pinokkió után szabadon.
Látogatók száma: 278
"Borus, ködös, szürke idő van. Rányomja bélyegét az emberek hangulatára. Ez a szürkeség és unalom jellemzi a legtöbb tíz, húsz éve együtt élő pár életét is. Miért hagyjuk, hogy így legyen?"
Mi a fontos a férfinak, és a nőnek?
A férfinak, hogy megkapjon mindent, törődést, megbecsülést sikert, szeretetet, megértést, szexet. Ha ez megvan, akkor tud igazán Önmaga lenni, jó férj, jó apa, jó szerető, jó főnök, vagy jó beosztott.
A nőnek, hogy megkapjon mindent, törődést, megbecsülést, szeretetet, megértést, családot, szexet. Ha ez megvan, akkor tud igazán az lenni, aki szeretne, jó feleség, jó anya, hűséges társ.
Pali és Sziszi, az egyetemi évek alatt döntöttek a házasság mellett. Mindketten karrierről, családról, boldogságról, szerelemről álmodtak. Ideálisnak tűnt kettejük házassága.
A házasság kezdetén, az egyetem befejezése után, karrierépítéssel, barátokkal, utazásokkal, felhőtlenül élvezték egymás társaságát.
Három év múlva eldöntötték, jöhet a gyerek, mindent megbeszéltek, amikor azonban Sziszi bejelentette, gyerekük lesz, Pali maga sem tudta miért, de nem tudott igazán örülni, bár a látszatát megőrízte.
A látszat mindennél fontosabb volt, apás szülésre készültek, kész volt a gyerekszoba, a terhesség rendben zajlott. Paliban azonban valami megváltozott, nem tudott a gömbölyödő feleségére ugyanugy nézni, egyre ritkábban érzett szexuális vágyat. A baba születése után ez csak romlott, Pali nem tudta elfelejteni a születés pillanatát, nem azt érezte, amire vágyott. Sziszi igyekezett kimélni párját, szinte beköltözött a gyerekszobába, hogy párja tudjon pihenni, hisz neki nappal dolgozni kell. Mindent átvállalt, a férj és a gyerek körüli teendőkből, ez pedig csak úgy sikerülhetett, hogy a saját magára fordítható időt kellett megrövidíteni.
Kicsit belefásult a mindennapi "ugyanabba", karrierje megfeneklett. Jöttek a napi kissebb, nagyobb viták, de a látszat fenntartása, még mindig a legfontosabb volt mindkettőjüknek.
Pali egyre inkább a munkába temetkezett, egyre kevesebbet időt töltött, az akkor már újra közös hálószobában.
Sziszi minden erejét a család összetartására fordította, közben nem vette észre a nyilvánvaló tényt.
Pali munkahelyére, új főnököt neveztek ki, egy dögös harmincas, egyedülálló, gyermektelen, karrierista nőt.
Pali minden erejével azon fáradozott, hogy Ő legyen az első, aki meghódítja, a mindig fitt, csinos, okos, magabiztos főnöknőt. A vadászösztön felébredt benne.
Néhány hónap pedálozás után sikerült, még csak lelkiismeret furdalása sem volt.
Most jött rá, ez az amire vágyott!
Otthon, feleség, gyerek, rózsaszin köd.
Munkában siker.
Bombázó szerető.
Teljes boldogság!?
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Soha nem nevezném elrontottnak gyermekeim születését. Vagyis attól nem romlott el az életem, hogy ott maradtam egy, két...gyerekkel. Nem, a gyerek sohasem ront az életemen. Ők vannak, lesznek, mindig. Nem úgy, mint a férfiak!
Egyébként pedig lehet úgy dönteni, hogy nem! Miért mindig a pasi hibája minden? Vagy miért a nőé? Együtt lehet csak igazán elrontani!
Okosakat lehet mondani, de minek... majd megtapasztalja, aki még nem tudja.
Kicsit folytatva Lizolette okfejtését, nekünk is illene észrevenni, hogy van olyan pasi, akinek nem szabad gyermeket szülni...vagy csak később. Én most pontosan ezt érzem. Nagyon szeretné, de éretlen rá, mivel én vagyok neki az Isten és én tudom, ha szülnék max. ördög lehetnék, mivel tudom mivel jár. Attól függetlenül, hogy sosem hanyagoltam el magam, viszont mindig a gyerekek voltak az elsők.
Ez az egész téma egy nagy ördögi kör(forgás), nem lehet általánosítani. Mindenki a saját tapasztalatát tudja hasznosítani önmagának később...vagy nem és akkor hat apától van nyolc gyermeke...
Sohase felejtsétek a gyermeküket egyedül (nagyon jól) nevelő apákat, a feleségük helyett gyesen levőket stb. Ha a pasi megérett a gyermekvállalásra, úgy is fog viselkedni! Ha meg nem...
Pontosan az ilyen okok miatt, nem tudom csak a férfit hibáztatni, ezért lett ez a cikk ilyen "kétoldalas"!
Mi nők sajnos hajlmosak vagyunk, máshol keresni a hibát. Sőt meg is győzzük magunkat, hogy ez igy van! (természetesen akinek nem inge, nem veszi magára).
Maresz
Mondja ezt egy elégedett nő! ... Úgy sem tudjuk egymást meggyőzni, mert igaz... mindenki a maga életét tudja a magáénak, abból merít, mások példáján keresztül legfeljebb okul, de a saját bőrébe más nem tud belebújni, se kibújni.
Okosakat lehet mondani, de minek... majd megtapasztalja, aki még nem tudja.
Igaz, hogy ez a hozzászólás nem nekem, és nem is a cikknek szól, de ha megengeded, (ha nem akkor is hi hi) megjegyeznék pár dolgot.
Attól, hogy neked, nekem, a harmadiknak, nem sikerűlt, úgy ahogy elképzeltük, még nem biztos, hogy mi rontottuk el...vagy nem!
A férfit sem bántanám, vagyis nem csak Őt sajnos minden párkapcsolathoz, két ember kell.
Az eggyiknek sikerűl a másiknak nem!!
Sajnos, az én meglátásom szerint, szinte soha nem "csak" az eggyik hibázik.
Megkellene tanulni megismerni saját magunkat, meglátni a saját hibáinkat, és csak utána keresni a másikban, ha nálunk minden rendben.
Talán nagyképüen hangzik, de az én életem azóta kezd újra helyre állni, mióta megtaláltam néhány hibámat (eddig hibátlannak képzeltem magam) 32-éves házas vagyok, még mindig telve álmokkal, és mégis majdnem ráment a házasságom arra, hogy könnyebb volt mindenért a férjemet hibáztatni.
Talán, ha nem veszed rossznéven, kicsit lehetnél pozitívabb, próbálj meg örülni a kicsinek is, nézd a másik oldalát is a dolgoknak.
Mindettől függetlenül, nagyon szeretem az írásaidat, továbbra is szeretném megtartani a "beszélgetést " amit elkezdtünk.
Maresz
Mondja ezt egy elégedett nő! ... Úgy sem tudjuk egymást meggyőzni, mert igaz... mindenki a maga életét tudja a magáénak, abból merít, mások példáján keresztül legfeljebb okul, de a saját bőrébe más nem tud belebújni, se kibújni.
Okosakat lehet mondani, de minek... majd megtapasztalja, aki még nem tudja.
Nem bántani akarlak, csak felrázni, remélem érzed! Apropó! Milyen volt a pezsgőzés? Lesem a naplódban! pussz
Éva!! Ne legyél ennyire negatív. Te is lehetnél elégedett nő. Fele annyi zsörtölődés, önmarcangolás és dupla annyi nevetés a titka ;-)))
Nem bántani akarlak, csak felrázni, remélem érzed! Apropó! Milyen volt a pezsgőzés? Lesem a naplódban! pussz
Sziasztok. Ez egy számomra rendhagyó történet, hiszen általában egy szülésnél a feleség szokott sexuálisan elhidegülni , legalábbis egy kis időre. Hogy a férj ne kívánja , ne szeresse a feleségét ez nekem nagyon idegen. Amikor a párom pocis volt hát én jobban szerettem mint valaha, hiszen azt adta meg nekem amit mindketten vártunk, terveztünk és mi lett volna nagyobb gyönyör az életünkben mint a születő baba.A pofám szakadt volna le ha akkor más nőre néztem volna.Véleményem szerint ez a két ember, de a férfi mindenképp, elhamarkodottan alapított családot.Szerintem Paliban már korábban felgyülemlett valami amit magának sem mert bevallani és a terhesség csak ürügy volt a kapcsolat befejezésére.Tudnék erről még órákig beszélni de nem szaporítom a szót, hagyok másnak is helyet. Pumukli
köszönöm a hozzászólást, én is azt gondolom, hogy egy normális családban ez igy működik. Sajnos ez nem mindig jön be!
Maresz
joboszi
Ez a pasi egy önző, egoista ,önimádó, és nem törődöm.Nagyon kitudok akadni, az ilyen férfitól.Csak azért írtam ezeket a jelzőket , mert engedte hogy a nő csináljon mindent.ez nála tudatos volt.Hisz már terhessége alatt se kívánta a nőt.Gyáva volt elmondani , neki nem kell még gyerek.Szerintem ha a férj, még mindig a férjet hibáztatom . ha elmondja hogy várjunk még, a gyerek vállalással, talán másképp alakult volna.Sajnos a nő beletörődött ebben , az életformában Jó a cikked.Bepörögtem most.
joboszi
Köszönöm a hsz-t, nagyban hasonlitunk!
Maresz
És ahhoz mit szóltok, hogy van olyan férfi, aki nem tud nőként nézni a feleségére szülés után, és nem is kívánja, mert anyuka lett? Ismerek ilyen pasikat, el is hagyták a feleségüket. :(
,,Élni csodálatos mutatvány. De egyet ne feledj! A nyulat, amit elővarázsolsz a cilinderből, te tetted bele!"
Nem mások. Te magad. Ezt mindig elfelejted, és ebből van a legtöbb baj. Mi abban a megfordított tudatban élünk, hogy mindenért mások a hibásak. Miatta jutottam ide. Ő rontotta el. "Mások vittek rossz utakra engem, a mások bűne az én hibám" - mondja a nóta. Kik a bűnösök? A férjem. A feleségem. A barátom. A szeretőm. Az üzlettársam. A szomszédom, a társadalom, a világ. Mindig mások. Mások felelnek az én életemért. Nem emlékszünk rá, hogy a nyulat mi tettük a cilinderbe. Pláne akkor nem, ha az egy csúnya patkány. - Ki volt ez?!... Ki tette ezt?!
Ha egyszer változtatni akarsz az életeden, ismerd föl, hogy a varázsló te magad vagy! És nem véletlenül élsz éppen itt, ebben a világban, ebben a családban. És nem véletlenül ez a férfi a férjed, vagy ez a nő a feleséged.
Ha ezt a gondolatot tovább viszed, rájössz, hogy számos betegséged oka te magad vagy.
És csak akkor tudsz igazán meggyógyulni, ha ezt fölismered. Mert az öngyógyítás folyamata hasonló, mint az önbetegítésé.
Légy valódi Mágus. Ne öntudatlan bűvészinas.
Az én szerény véleményem:
Két ember kapcsolatát csak két ember ronthatja el.Nem lehetek csak én a hibás,a másik pedig a szuper,de nem lehet csak a másik sem a hibás mondván én mindent jól csináltam.Olykor félünk felvállalni a véleményünket és kiállni mellette.A férfi sem mert ellentmondani,a nő pedig beletörődött a kialakult helyzetbe és ez lett a vége.A kapcsolatnak,az igazi kapcsolatnak már a gyermek előtt vége volt.
Drága Kislányok(Fiúk)!Engedjétek meg,hogy egy idézettel reagáljak a cikkre Müller Pétertől.Heti útravalóinak egyike:
,,Élni csodálatos mutatvány. De egyet ne feledj! A nyulat, amit elővarázsolsz a cilinderből, te tetted bele!"
Nem mások. Te magad. Ezt mindig elfelejted, és ebből van a legtöbb baj. Mi abban a megfordított tudatban élünk, hogy mindenért mások a hibásak. Miatta jutottam ide. Ő rontotta el. "Mások vittek rossz utakra engem, a mások bűne az én hibám" - mondja a nóta. Kik a bűnösök? A férjem. A feleségem. A barátom. A szeretőm. Az üzlettársam. A szomszédom, a társadalom, a világ. Mindig mások. Mások felelnek az én életemért. Nem emlékszünk rá, hogy a nyulat mi tettük a cilinderbe. Pláne akkor nem, ha az egy csúnya patkány. - Ki volt ez?!... Ki tette ezt?!
Ha egyszer változtatni akarsz az életeden, ismerd föl, hogy a varázsló te magad vagy! És nem véletlenül élsz éppen itt, ebben a világban, ebben a családban. És nem véletlenül ez a férfi a férjed, vagy ez a nő a feleséged.
Ha ezt a gondolatot tovább viszed, rájössz, hogy számos betegséged oka te magad vagy.
És csak akkor tudsz igazán meggyógyulni, ha ezt fölismered. Mert az öngyógyítás folyamata hasonló, mint az önbetegítésé.
Légy valódi Mágus. Ne öntudatlan bűvészinas.
Az én szerény véleményem:
Két ember kapcsolatát csak két ember ronthatja el.Nem lehetek csak én a hibás,a másik pedig a szuper,de nem lehet csak a másik sem a hibás mondván én mindent jól csináltam.Olykor félünk felvállalni a véleményünket és kiállni mellette.A férfi sem mert ellentmondani,a nő pedig beletörődött a kialakult helyzetbe és ez lett a vége.A kapcsolatnak,az igazi kapcsolatnak már a gyermek előtt vége volt.
Neked nagyon igazad van, én csak érzékeltetni akartam, hogy az életnek ez az oldalais él.
Reagáltam, és folytattam amit az előttem írók elkezdtek, ezt az oldalt is megakartam mutatni, én is tudom, nem ez, vagy az a hibás, valószinüleg igazad van mind a két fél benne van jócskán, és valójában senki nem hibás, az élet a hibás mert hagyja, hogy ilyen helyzetek előforduljanak, ezért is maradt a történet végén a kérdőjel. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem igaz, de azt sem, hogy igen. Esendőek vagyunk, sokszor kényelmesebb, ha becsukjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy a történések megtörténjenek, semmit nem teszünk azért, hogy másképp legyen, így sokkal kényelmesebb.... valameddig, átengedjük a másiknak, a "kimondást", és csak várunk, és várunk. Többnyire nagyon nagyon soká vesszük észre, kár volt.
Köszönöm figyelmedet
Maresz