A természet ellen való?... (2. rész)
Látogatók száma: 58
Tény, hogy vissza-vissza nyúlok régi cikkeimhez. Ezzel a címmel majdnem egy éve tettem fel egy írást. Az akkori, pillanatnyi hangulatom (érzelmi világom) íratta velem.
Kesze-kusza írásom, mint ahogy én magam is annak éreztem akkor magam, kissé szétszórtnak, jól tükrözi, mennyire nem vagyunk tisztában a saját érzéseinkkel, nem beszélve mások érzéseivel…
Ma már, egy év távlatában sok mindent, ami akkor bennem összejött, másként is meg tudnám fogalmazni,... de hát nem vagyunk profik...
Ma úgy látom, ha nem skatulyázza be magát valaki egy bizonyos érzelmi szintre, még érez magában tartalmasabb, életrevalóbb kapcsolatra való igényt, akkor egy olyan emberrel való találkozás, mint esetemben az egy évvel ez előtti, visszavethet..., hogy mennyi időre?...
Mikor jut el az ember arra, hogy feladja?... Erre nincs kész forgatókönyv!
*
Egy éve ezt írtam:
„Annyira hiányzik itt az életből merített valóság? Hát legyen. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer s mindenkorra szembesüljön minden perverz "állat" azzal, amit nem ismer, de annyira hiányzik, hogy megismerje a valóságot? Szépíthetjük, hozzátehetünk mindent, ami egy kicsit is enyhítheti az igazságot, de rá kell, döbbenjen minden "jó érzésű ember", hogy ez a valóság minden, csak nem az, amit szerettünk volna valamikor, vagy mondhatnám minden, csak nem természetes! Vagy akár a természet ellen való.”… indulatos írásom.
Tisztelet a kivételnek!
Nem mindenki perverz állat, csak éppen nem tekinti a másik felet egyenlő partnerének. A kénye, kedvét leli a másikban. Amiben állatnak tekintem az ilyet, az, hogy még élvezi is. Figyelmen kívül hagyva minden egyéb más körülményt, szempontot, tényezőt.
Én most itt más aspektusból megközelítve a kérdést, a jó érzésű emberekre apellálok. Félretéve minden ettől elrugaszkodott, élvezeteket kereső, hajszoló, mindent ez alá rendelő, mindenkin keresztül gázoló, minek is nevezzem, embertípust. Akinek más dolga sincs, mint ezt az élvezetet hajszolni, űzni.
Érzelmi világunk különbözőek.
Egyszer mindenki meg tudta magában fogalmazni, mit is szeretne, milyen partnert, milyen kapcsolatot képzelt el magának, milyen embert, akivel le tudná élni az életét…, a természete, az adottsága ehhez volt alárendelve… (empátia, segítőkészség, emberség, egy másik ember sorsa irányában.)
Ehhez képest, szembetalálta magát…. apró mozzanatokból, momentumokból összerakott képekből, történésekből, a való világgal. - Nem is olyan egyszerű ez! Nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő.
Hogy mégis az elképzelése szerint alakuljon az élete, valami szempontot mégis csak magáévá kellett tennie, arra hangolódott rá. Az eredeti elképzelésétől messze, hogy talál majd egy olyan embert, aki számára megfelelő, ettől egyre távolabb került.
Ehhez képest keresett, kutatott tovább, alább adva kissé az igényeiből, de a természetét nem tudta maga mögött hagyni.
A sokszínűség lehetett varázslatos egy ideig, de mégis csak a bizonyosságra, biztonságra, az elképzelt ideálra törekedett, mert ilyen beállítottságú volt.
Mindeközben nem feladva álmait, vágyait, ami egy hosszú távú, bensőséges kapcsolatról szólt valamikor. Helyette már csak a pillanatnak volt kénytelen élni. Alárendelve magát egy másik életfelfogásnak, életvitelű embernek, akiben nem feltétlenül ugyanezek az álmok, vágyak voltak a mozgatórugók.
Hol, mikor kezdődnek el az álmaink, vágyaink feladásai?... Mások érdekeinek szem előtt tartása fontosabb e mint a sajátom, hogy vannak sokkalta fontosabb célok, melyeket idővel mindezek alá próbáljuk helyezni? Mi ez? A természetünk feladása, melyet nem tudunk levetkőzni, csak azért a pillanatért?… mert mélyen bennünk mindig is jelen van, más körülmények határozták meg..., felülértékelve még a pillanatot is, a jelent. Erősebb.
Hosszabb távra kezdünk el gondolkodni, de már egészen más aspektusból, itt már az időtényező is belejátszik…
Feledve a vágyakat, álmokat, ami már a múlt, valami egészen más kerül előtérbe. A pillanat, a jelen… Megpróbálunk alkalmazkodni.
Egy kérdés: Mi határozza meg a jövőt, ha nem a múlt, a jelen? Mi a legfontosabb cél? Mi vezet el a boldogsághoz?
Kép: NET fotó!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A boldogságot fényesebbé tehetik ugyan a múlt tapasztalatai, vagy a jövő céljai, de a jelenben élünk. ..
Szerintem a boldogsághoz az vezet, ha nem rágódunk sem a múlton,sem a jövőn, hanem élünk a jelenben, próbáljuk meg minden percét élvezni. Ez ugyanis csak egyszer adatik meg az életben. Szokták volt mondani, hogy a mai fiatalok nem tudják, hogy a régi szép idők most vannak..
A boldogságot fényesebbé tehetik ugyan a múlt tapasztalatai, vagy a jövő céljai, de a jelenben élünk. ..
Csak kíváncsi voltam a véleményedre. Kihoztam belőled. Olyan jó, ha egyetértünk. Csak úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy ez így van.
Éljünk a mának! :-)
Pussz,
Éva
Az utosó mondatod nekem most nagyon aktuális. Holnap temetésre megyek..Ilyenkor bizony az ember kicsit magába száll..Törékeny és mulandó minden..Azért is irtam azt, amit..
Pusz. Ilona