újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

A természet ellen való...

Látogatók száma: 139

Nem titkolt vágyam, hogy egyszer s mindenkorra szembesüljön minden perverz "állat" azzal, amit nem ismer, de annyira hiányzik, hogy megismerje a valóságot?

Annyira hiányzik itt az életből merített valóság? Hát legyen. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer s mindenkorra szembesüljön minden perverz "állat" azzal, amit nem ismer, de annyira hiányzik, hogy megismerje a valóságot? Szépíthetjük, hozzátehetünk mindent, ami egy kicsit is enyhítheti az igazságot, de rá kell döbbenjen minden "jó érzésű ember", hogy ez a valóság minden, csak nem az, amit szerettünk volna valamikor, vagy mondhatnám minden, csak nem természetes! Vagy akár természetellenes.

(Egyedül voltam. Túl egy olyan kapcsolaton, ami nagyon sokat jelentett számomra. Mondhatnám, a mindent. Hiszen egy olyan helyzetből hozott ki, amit nem kívánhatok még az ellenségemnek sem. Éltünk, szerettünk, dolgoztunk, akartunk valamit, mindent alárendeltünk ennek a célnak, hogy valamire vigyük, hogy mégsem sikerült? Elfelejteni azt, ami volt? Olyan egyszerű magyarázata van ennek! Mindaz, amit szerettünk volna kiiktatni az életünkből... a hiúságot, a féltékenységet, a büszkeséget... és mindent, ami ehhez párosult. Nem ment. Önző, egoista, barom állatokká váltunk. És a célt, nem sikerült megvalósítani.)

Ezek azok a súlyos dolgok, amelyek megakadályozzák, hogy normális, épp ésszel vidd végig, amit szeretnél, amit igazából akarsz, elképzeltél, az egyetlen normális célod lehetett volna. Elfelejteni a régit, ami még volt benne szép.

Nem elég, hogy te akard! Ahhoz két ember együttes akaratára van szükség, hogy ez az elképzelt cél megvalósuljon. Hát gyarló az ember!...

Megkívánja a másét, akkor is, ha tudja, hogy ezzel mindent kockára tesz... akkor nem számít semmi, ami utána jön, az eldönt mindent!

Ott kezdődik, hogy senki se olyan hülye, hogy kockára tegye az egész életét, egy bizonytalan, semmitérő emberért, kapcsolatért, akinek elég, ha valaki szétteszi a lábát, vagy csak felkínálja a mannát. Lehet, hogy azt hiszi, annak ott és akkor nincs vége. Ott és akkor mindig vége van. Nagy tévedés, mert semmi nem marad ugyanúgy. Ő lesz az első, aki nem tudja ezt hová tenni, ez a hamisság sokkal nagyobb sújt rejteget magában, mint gondolná, ő lesz az, aki szabadulni szeretne az ármánytól, legelőször és bízni abban, hogy az, akinek fontos volt akkor, az megértse őt.

Csak egyet felejt el az, aki könnyelműen félrelép, a másikban hasonló erők küzdenek, hogy mit, miért teszünk, megéri-e, vagy csak a pillanatnyi hangulatunk szüleménye az a gyengeség... mondhatjuk utólag, csak egy numera volt..., semmit nem jelentett. Tévedés. Nekünk talán nem. A másikkal nem törődve hisszük, mondjuk ezt? ...

Biztos, hogy amit mi semminek sem vettünk, esetleg, a másiknak nem a mindent jelentette?

Milyen jogon élünk vissza mások érzéseivel? Miért gondoljuk azt, hogy ami számunkra semmit nem jelentett - mindegy miért, tapasztalat, gyakoriság, a könyökömön nő ki, unaloműzés, csak egy numera? Érzések nélkül..., az ilyen és hasonló helyzetek - de neki a mindent jelentette? Milyen jogon vesszük semmibe?

És a következmények? Nem értjük miért tapad ránk, szeretné tudni talán, hogy miért vettük semmibe?... Ha eddig nem is, de ettől kezdve kezdjük megismerni egymást.

Hogy mire alapozom ezt? A hazugságokra. Hogy mindent meg akarok kapni, amit addig nem, ha elértem galád módon, már elég számomra, amit nyújtott. Mindenki magából indul ki. Ki, mit akart?

Hát azért, mert valakinek minden jutott, annyira, hogy már unja szinte, és csak passzióból "szeret", az egyáltalán nem biztos, hogy más is így gondolja. Akkor honnan a magabiztosság, hogy nekem mindent, a másiknak semmit alapon eldönthetem, örüljön, hogy kapott valamit.

Önző, egoista, barom, állat, aki így gondolja, legyen az nő, vagy férfi, tökre mindegy.

Előbb, vagy utóbb, de mindenki azt fogja kapni, amit adott, amit megérdemel. Az életben, amit egymásnak nyújtottunk, bármily rövid életű is volt, lehet, hogy annak, aki azt választotta, az utolsó lehetősége, a minden volt. Nem tudhatjuk mikor jön el ez az érzés?...

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Az tény, hogy vissza-vissza nyúlok régi cikkeimhez. Ezt majdnem egy éve írtam, az akkori, pillanatnyi hangulatom (érzelmi világom) íratta velem. Kesze-kusza, mint ahogy akkor én magam is annak éreztem magam.
Ma már, egy év távlatában másként is meg tudnám írni... de hát nem vagyunk profik...
Ha nem skatulyázza be magát valaki egy bizonyos érzelmi szintre, még érez magában tartalmasabb, életrevalóbb kapcsolatra igényt, akkor egy ilyen visszaveti..., hogy mennyi időre...
Mikor jut el valaki arra, hogy feladja?... Erre nincs kész forgatókönyv! :-)

megtekintés Válasz erre:

Le írtad a lényeget !! Idézem !! " Előbb ,vagy utóbb,de mindenki azt fogja kapni ,amit adott,amit megérdemel. "

Kedves Kamilla!

Köszönöm, hogy olvastál. Ha számodra ez a kép szolgál tanulságul, akkor biztos, hogy a te életedben is voltak olyan mozzanatok, ami ezt a következtetést vonatja le benned.
Nem kívántam rosszat soha senkinek. Minden egyes kapcsolatomat, ha vége is lett úgy igyekeztem megélni, hogy az valamiért történt... Ez volt talán a legkevésbé érthető számomra, hogy miért lett így a vége. Miért nem tudtuk egymással megbeszélni, őszintén. Ennek a hiánya jelenik meg aztán egy "igénnyel", ha nekünk nem is, valakinek előbb, vagy utóbb sikerülni fog azt adni, amit megérdemel.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Azt mindenképpen megtanulja az ember, hogy mikor kell/ene visszafordulnia. Ha mégse teszi meg, csakis magára vessen! Hiszen tudta, érezte.
Nincs abban semmi, ha valakinek csak és kifejezetten csak szexpartner kell. De abban van, ha azt a partnert csakis elkötelezett emberrel tudja, illetve el tudja ilyennel képzelni. Hiszen annak az embernek van egy érzelmi kapcsolata (is) amit megsért, lealáz közben, egy másfajta vágy kiélésével. Persze ez is összetett dolog és emberi gyengeségek sorozatáról szól. De Éva! Mindannyian emberek vagyunk. Az összes tévedésünkkel és gyengeségünkkel, kudarcainkkal és sikerként megélt önértékelési gondjainkkal együtt!
Ölellek téged!
Zs.

Magára vessen, igazad van, de... nem tudta, csak érezte. Attól mégis több volt, hogy csak úgy visszaforduljon. :-)
Abban sincs semmi, hogy csak szexpartner kell, de ezt akkor úgy tegye, akárki teszi is, hogy egyértelmű legyen... ennyi és nem több. De többször?... Itt van a kutya elásva! Ha valaki minden érzelmi beállítottság nélkül, csak a puszta igénye kielégítésére teszi, amit tesz. Akárhogy is nézem, megtévesztése ez az érzelmi világunknak. Annyira nem voltunk, vagyunk, lehetünk dörzsöltek, hogy minden helyzetre fel tudjunk készülni. Akkor nincs semmi baj és csalódás, ha mi is erre készültünk, hangolódtunk rá... Önértékelési gondjaim nincsenek, akkor is tudtam mit akarok, a gond, hogy én valami mást... hogy ezt csak részben találtam meg, az menet közben derülhetett csak ki... Ebben már csak az a jó, hogy beszélhetünk róla... ha hagyják. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Zsomwin! Már vártalak!

Jól érzékeled. Valóban indulatos voltam. Jó lenne, ha úgy tudnánk beszélni erről a kérdésről, nyíltan, szabadon, őszintén, hogy pár mondatból is érteni tudnánk egymást. De ezek a dolgok nagyon összetettek. Burkoltan, az igazi problémát kerülgetve, célozgatva rá, legfeljebb csak az író tudhatja az igazi baját, vagy még ő sem,... a mondanivaló mögé látni pedig senkinek sem egyszerű. Te mégis megpróbáltad.
Magát valamennyire ismerő ember már képes a hova tartozását eldönteni... én is tudom. Mi van akkor, ha két ember, ahogy írod is, beállítottságukat tekintve különbözőek... Mondjuk ez szinte azonnal is érzékelhető volt, de valami mégis maradásra készteti az egyik felet (itt már megint burkoltan írok). Az új megismerése, a változás igénye hajtja... és nem fordul vissza. Egyszerre szembetalálja magát egy egészen más "szabados" (itt kimondtam) beállítottságú emberrel. Megpróbál alkalmazkodni... és ha nem sikerül, ez vezet el a keserű csalódásig. Mert valamit fel kell adnia. Sajnos. :-)

Puszillak,
Éva

Azt mindenképpen megtanulja az ember, hogy mikor kell/ene visszafordulnia. Ha mégse teszi meg, csakis magára vessen! Hiszen tudta, érezte.
Nincs abban semmi, ha valakinek csak és kifejezetten csak szexpartner kell. De abban van, ha azt a partnert csakis elkötelezett emberrel tudja, illetve el tudja ilyennel képzelni. Hiszen annak az embernek van egy érzelmi kapcsolata (is) amit megsért, lealáz közben, egy másfajta vágy kiélésével. Persze ez is összetett dolog és emberi gyengeségek sorozatáról szól. De Éva! Mindannyian emberek vagyunk. Az összes tévedésünkkel és gyengeségünkkel, kudarcainkkal és sikerként megélt önértékelési gondjainkkal együtt!
Ölellek téged!
Zs.
 
Le írtad a lényeget !! Idézem !! " Előbb ,vagy utóbb,de mindenki azt fogja kapni ,amit adott,amit megérdemel. "

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Szia Éva! Elgondolkodtam az indulatos írásodon. Sokban igazat adok neked, ám azt azért tudni kell, hogy a férfiaknál a szex= szerelem (gyakran összetévesztik) a nőknél pedig a szerelem = szex. De vannak mindkét oldalon kivételek! Ezt se szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a szerepcsere már réges-régen elkezdődött. Egyszerűen olyan partner kéne találni, aki a mi igényeinknek megfelel. Ha konzervatív a beállítottság, akkor olyat, ha szabados akkor olyat és akkor nem biztos, a keserű csalódás. Bár így is lehetséges. Sajnos.
:)Nem sokára már azt se fogjuk érteni, miről is írtál itt, annyira átfordul a világ, pedig most nagyon érteni még!
Ne bosszankodj! :) Ölellek.
Zs.

Szia Zsomwin! Már vártalak!

Jól érzékeled. Valóban indulatos voltam. Jó lenne, ha úgy tudnánk beszélni erről a kérdésről, nyíltan, szabadon, őszintén, hogy pár mondatból is érteni tudnánk egymást. De ezek a dolgok nagyon összetettek. Burkoltan, az igazi problémát kerülgetve, célozgatva rá, legfeljebb csak az író tudhatja az igazi baját, vagy még ő sem,... a mondanivaló mögé látni pedig senkinek sem egyszerű. Te mégis megpróbáltad.
Magát valamennyire ismerő ember már képes a hova tartozását eldönteni... én is tudom. Mi van akkor, ha két ember, ahogy írod is, beállítottságukat tekintve különbözőek... Mondjuk ez szinte azonnal is érzékelhető volt, de valami mégis maradásra készteti az egyik felet (itt már megint burkoltan írok). Az új megismerése, a változás igénye hajtja... és nem fordul vissza. Egyszerre szembetalálja magát egy egészen más "szabados" (itt kimondtam) beállítottságú emberrel. Megpróbál alkalmazkodni... és ha nem sikerül, ez vezet el a keserű csalódásig. Mert valamit fel kell adnia. Sajnos. :-)

Puszillak,
Éva
Szia Éva! Elgondolkodtam az indulatos írásodon. Sokban igazat adok neked, ám azt azért tudni kell, hogy a férfiaknál a szex= szerelem (gyakran összetévesztik) a nőknél pedig a szerelem = szex. De vannak mindkét oldalon kivételek! Ezt se szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a szerepcsere már réges-régen elkezdődött. Egyszerűen olyan partner kéne találni, aki a mi igényeinknek megfelel. Ha konzervatív a beállítottság, akkor olyat, ha szabados akkor olyat és akkor nem biztos, a keserű csalódás. Bár így is lehetséges. Sajnos.
:)Nem sokára már azt se fogjuk érteni, miről is írtál itt, annyira átfordul a világ, pedig most nagyon érteni még!
Ne bosszankodj! :) Ölellek.
Zs.

megtekintés Válasz erre: aszir

Csak bizonyos típusú embereket vonzol be magadhoz, tehát előre számolhatsz a következményekkel...utólagos reklamációnak "föle van" :)

Rátapintottál. Még jó, hogy nem a "bizonyos" típ. embert tetted idézőjelbe. Tiszta sor, hogy elgondolkodunk az életünkről időnként, miért történnek velünk kellemetlenségek?... Ha őszintén szembe tudunk nézni magunkkal és ebben a korban miért ne tennénk, még ha nem is jó érzés, de rá kell jönnünk, hol volt/van a hiba... Belátni valamit nem könnyű, nem megy azonnal. Megelőzi sok kérdés, melyekre vagy tudod a választ, vagy nyitott marad egészen addig, míg rá nem jössz magadtól, vagy egyenesen a "képedbe" mondják...
Csak bizonyos típusú embereket vonzol be magadhoz, tehát előre számolhatsz a következményekkel...utólagos reklamációnak "föle van" :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Te most kiről beszélsz, mert én tökre általában írtam, amit írtam. :-) Indulatból....
Inkább koncentrálj a másik kettőre, én már attól kissé elrugaszkodtam. Lehet, hogy még a hatása alatt állok. :-)

Aha, mondjuk elhiszem. :)
Most megyek, holnapig nem leszek, ne keress. Puszi!
Szia Éva!

Itt most a csalásról, mint elítélendő dologról beszélsz? Bár ekkor nem hiszem hogy helyes lenne a szóhasználatod (itt kicsit támogatom Virágot) mert napi szinten tesznek ilyet a világban, ez folyik a hírekből, még én is hallom, pedig tv-t sem nézek! :)
Vagy arról, hogy valakinek az a mániája, hogy folyton félrejár? Itt sem beteges dologról van szó véleményem szerint, (van ebben kis tapasztalatom, volt egy férjem, hidd el, tudom mit beszélek) egyszerűen csak különbözőek az igények. Még akkor is, ha ez a másik félnek mindent jelentett. Éhes ember meg mindent felfal... :)) na jó sok mindent.
Ja és abban teljesen igazad van, hogy mindenki azt kapja, amit ad. Ezt a sors szigorúan méri, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogyan hívja ki maga ellen a sorsot.

Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Virág

Zsévácska, bocsásd meg nekem, de...

perverz "állat" - mint írod, azért durva és sértő.
Tök mindegy, hogy valaki megérdemli-e vagy sem.
Pláne az alapján nem mondunk ilyet senkire, hogy valójában semmi biztosat nem tudunk róla. Se azt, hogy a történetei igazak, se azt hogy félig igazak, vagy egyszerűen csak a szexuális fantáziáját éli ki így a szórakoztatásunkra. Ó, hányszor mondtuk, hogy nem azonosítjuk a szerzőt az írásával? Költői kérdés volt, nem igényel választ.

Te most kiről beszélsz, mert én tökre általában írtam, amit írtam. :-) Indulatból....
Inkább koncentrálj a másik kettőre, én már attól kissé elrugaszkodtam. Lehet, hogy még a hatása alatt állok. :-)
Zsévácska, bocsásd meg nekem, de...

perverz "állat" - mint írod, azért durva és sértő.
Tök mindegy, hogy valaki megérdemli-e vagy sem.
Pláne az alapján nem mondunk ilyet senkire, hogy valójában semmi biztosat nem tudunk róla. Se azt, hogy a történetei igazak, se azt hogy félig igazak, vagy egyszerűen csak a szexuális fantáziáját éli ki így a szórakoztatásunkra. Ó, hányszor mondtuk, hogy nem azonosítjuk a szerzőt az írásával? Költői kérdés volt, nem igényel választ.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: