Amikor a magány is meghajol
Látogatók száma: 65
Közeledik a szilveszter, ennek örömére előkotortam ezt a korábbi írásomat.. A reményt nem szabad feladni..
János megrögzött agglegény volt. Fiatal korában viháncolt egy kicsit, udvarolgatott, de mire komolyabbra fordultak volna az események, János úgy elmenekült, mint őz az erdő sürűjébe.Világ életében féltette a szabadságát, nem volt olyan szép lány hetedhét környéken, aki hálójába tudta volna csalni.De az évek felette is elszálltak, már hetvenöt éves.
Eddig nem akadt gondja, kivéve az ünnepeket. A kicsi kutyájával naponta sétálgatott, tavaszal, nyáron kiült a szomszéd haverokkal a házuk előtt lévő kerti padokra és megvárta a "ki ekkor, ki akkor ér rá" kártyapartnerokat és ott ütötték a blattot estig, közben beszélgettek. A főzéssel sem volt gondja, gyakran szóbakerűlt az ebéd, így a tippek megvoltak a másnapi ebédhez.Mert főzni azt nagyon tudott, hiszen sokáig élt a szülői házban, az anyjától elleste a fortélyokat.
Szóval minden rendben volt, kivéve az ünnepeket, mert azok rém-álmaiban is megjelentek. Különösen a karácsony és a szilveszter üldözte. Ilyenkor borzasztóan magányosnak érezte magát, kizökkent a jól megszokott hétköznapokból és nem tudott mit kezdeni magával.
Kutyasétáltatás alkalmával néha találkozott a két házzal odébblakó Margittal, köszöntek,néha váltottak egy-két szót, de János természetesen szigorúan megtartotta a három lépés távolságot, tudva, hogy Margit is egyedül él.A kutyákat ez nem zavarta, ők vidáman kergették egymást a napfényes pázsiton.
Margitka is betöltötte már a hetvenet, özvegy volt.A férje valamikor-mint a hét törpe-a bányában dolgozott, de a boldog nyugdíjas éveit már nem érte meg,súlyos beteg lett és Margit gondos ápolása mellett is elvitte a betegség.
Gyerekük nem volt, Margit a kutyájával élt édes-kettesben, a sorsán már nem akart változtatni, mert mindig arra gondolt, hogy ő már senkit nem lenne képes ápolni és mégegyszer végigcsinálni azt,amin már egyszer átment. Néha azért nagyon magábazuhant . A függönyön keresztül olykor látta lent a vidám férfitársaságot, meg is jegyezte magában:-Ez az öreg Topi,- mármint János( nála ez a trottyos kellemesebb változatát jelentette)-milyen nagy életkedvvel él!
Néha elment a nyugdíjas klubba, de miután ott is mindenki az unokákról ömlengett, lassan elmaradt.
Ma szilveszter van-gondolta és szomorúan elhelyezkedett a TV elé, rágcsálta a frissen sűlt sósrudakat, majdnem elsírta magát, miközben az alkoholnélküli bóléját iszogatta.
Egyszercsak csengettek és a kutyája hozzákezdte kaparni az ajtót. Kinézett a kémlelőlyukon, de a nem éppen éles szemével-mint máskor-most sem látott senkit.
-Ki az?-kérdezte
-Én vagyok az, Margitka! Engedjen be, valami fontosat szeretnék mondni.
Margit elhült és kicsit megijedt, mert felismerte János hangját. Csak nincs tán' rosszul?
-Aztán mit akar, nem ismerem én magát annyira, honnan tudjam, nem rossz szándékból jött-e?
-Hallom, a kutya ismer!-rebegte János bizonytalanul.
Margit végül kinyitotta az ajtót.
-Mi az a fontos?
-Hát csak az,hogy nehogy véletlenül elengedje a kutyáját a petárdák miatt..
-Menjen már-mérgelődött Margit,-mikor engedtem én el a kutyát?
János közben beevickélt a szobába és letelepedett a fotelba.Magában arra gondolt, a nehezén már túl van..
-Meg aztán arra is gondoltam, hogy meghívnám ide az utcába,tudja, szilveszter van és lesz az utca-bál..
Margit elmosolyodott, az arca kisimult, valósággal megszépült.
Mégis rendes ember ez a Topi!
Ilona B.T.
Kép:net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én se nagyon, életemben nem voltam utcabálon..De még lehetek! Soha ne mondd, hogy soha..:D
Más szóval ilyen veszély már nem fenyeget...
A kis ravaszdi..., szilveszteri bulizni akart és hirtelen rájött, nincs partnernője... Azért érdekes, milyen kevés kell nekünk nőknek, hogy levegyenek a lábunkról... persze csak, ha mi is akarjuk. :-)
Én azt sem tudom milyen egy utca-bál...
Én azt sem tudom milyen egy utca-bál...