Egy szelet rossz élet
Látogatók száma: 125
Elvált emberként újra találkoztam lánykori nagy szerelmemmel. Ma már tudom kár volt, de akkor jónak tűnt a dolog.
Munkából tartottam haza fel, mikor megláttam. Azt hittem nem vesz észre. Tévedtem, utánam szaladt és beszélgettünk. Mesélte elvált és egyedül él, és boldogtalan, mára már szülei is belátták nem jól döntöttek a gazdag menyasszony mellett. Haza mentem és gondolkodtam. Túl sok nem jutott az eszembe, de ez van.
Másnap újra ott találkoztunk, helyesebben Ő már ott várt rám. Haza fele kísért és beszélgettünk. Aztán találkoztunk párszor és közölte nagyon szeretné, ha megpróbálnánk újra. Nem tudtam mit mondja. Annak idején a szülei tanácsára váltunk szét, a szegénységem miatt. Gazdagabb most sem voltam, sőt volt két gyermekem. Na mindegy. Terveztünk közös programot, de alapjában jól sikerült, de a lányomnak valami nem tetszett, de elhessegettem a dolgot. Azt hittem bölcsen teszem és egy társsal könnyebb az élet. Tévedtem, de ezt akkor még nem tudtam. Hittem a második esély erejében. Gondoltam ha adok még egy esélyt az jó lesz. Összeköltöztünk és szülei segítetek egy nagyobb lakás megvásárlásában is. Berendezkedtünk szerényen és éldegéltünk. Aztán páran szóltak jobb lenne óvatosnak lennem Vele, mert maradt a régi pasi. Elkezdtem jobban figyelni és bizony rájöttem a volt neje sem véletlen vált el, és soha nincs a kapcsolatában egyedül. Több asztalon játszik finoman szólva. Voltak nézeteltérések, de ezeket még elviseltem, vagy eltűrtük, de aztán egyszer megütött, így jobban figyeltem és éberebb lettem a dolgokban. Nemsokára rájöttem, hogy mikor én elmegyek dolgozni, bizony sokszor hazamegy a barátnővel. Egyszer hazamentem váratlanul munka közben, de csak egyedül találtam otthon. Azt mondta rosszul volt és haza ment. Nem kutattam át a lakást sajnos. Aztán később láttam a bemenő hölgyet is. Egyszer amikor már egy lőfegyvert is vásárolt, hogy őt még egyszer senki nem hagyhatja el, betelt a pohár. Nem vagyok bátor, de esetlen sem. Munkahelyemen megbeszéltem, hogy ha elment dolgozni és bizonyos ideig nem jön vissza, telefonálok és jönnek segíteni kollégák és elköltözöm egy másik helyre. Sikerült. Amit én vittem azt vittem el. A közös dolgokat ott hagytam, nem érdekelt mi vész el, csak az életünk biztonságban legyen. Elköltöztünk. A volt párom nem bírta a dolgok, és erős börtönviselt embereket küldött utánunk. Soha nem mentünk kétszer haza ugyanazon az úton, főleg nem egyedül. Egyszer sokáig dolgoztam, a gyerekeim szüleimnél voltak és kerülő úton mentem, mikor jó páran egy sötétebb helyen közre fogtak. Megijedtem, és szerintem alig bírtam szóhoz jutni, de valahogyan próbáltam a fény felé mozogni és beszélni. Egyszer csak megszólaltam a rendes hangomon is. Ma sem tudom honnan volt annyi bátorságom. Ekkor valaki a csoportból megismerte a hangomat és azonnal elparancsolt mindenkit. Kiderült az öcsém osztálytársa volt, és a hangomat megismerte. Örültem, de nagyon remegtem. A férfi haza kísért, és megnyugtatott, hogy ne féljek, ez soha többet nem fordulhat elő. Nem nyugodtam meg , de különböző utakon jártam. A gyerekeket egyedül soha nem mertem leengedni a játszótérre. Ott találkoztam egy olyan emberrel, aki szintén a börtönt járta meg többször, és hallotta mi történt. Mondta ha gáz van a lakásomban csak kapcsoljam gyorsan le és fel a lámpát azonnal átszalad és segít. Na nem semmi gondoltam, de akkor még nem sejtettem ez jól fog jönni. A gyerekeim is hallották a tanácsot. Egyszer volt párom a lőfegyverrel ránk törte a lakást, ahol akkor laktunk. Bizony megijedtem, főleg mikor fenyegetett, és hadonászott. A fiam nekem próbált segíteni, de a lányom csendesen a szobai lámpát le és fel kapcsolta. Így nemsokára megérkezett a férfi és hátulról elkapta életem megrontóját, és kitessékelte a lakásból és közölte vele, ha még egyszer a környéken meglátja, azonnal elveri. Mikor elzavarta visszajött és várt kicsit, nehogy vissza próbáljon jönni. hajnalig ült a konyhában és várt, akkor szólt és elment. Mai napig csak annyit tudtam Neki rebegni hálásan köszönöm. Az életem mentette meg. Volt párom azóta egy balesetben elhunyt, de a rossz emlék még ma is kísért. Ha valami megszakad azt soha többé nem folytatom bárkiről és bármiről is legyen szó. egy életre példa maradt előttem. Ha kilépünk egy mederből, akkor soha ne lépjünk vissza mindennek oka és indoka van. Számomra nagyon tanulságos is.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Erre szoktam én mondani, ha összetört valami, ragasztva már soha nem lesz ugyan az...:(
de azért elhiszem