újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Felesleges vetélkedés (játék)

2018. július 18. - Látogatók száma: 43

Bizalom, békakirálylány, amazon, lélegeztetőgép, harang

Kondul a közeli templom harangja, melynek mély hangja betölti a kétágyas szobát, mégsem képes elnyomni a lélegeztetőgép halk zaját. Barátnőm fekszik a kórházi ágyon, sápadt arca, lehunyt szeme rezzenetlen pillái és a testéből kilógó csövek miatt inkább látszik békés békakirálynőnek, mintsem öntudatos, modern amazonnak, akinek megismertem.
Szemembe könny szökik, orrom nyálkahártyáját irritálja a tömény kórházszag és legszívesebben elmenekülnék. Elhal a harangszó, s én kihallom a lélegeztetőgép sziszegéséből kedvesem hangját: Hol a bizalom, Zolikám? Hidd el, gond nélkül lefutom a városi fél maratont, sőt, megnyerem!

Hároméves kapcsolatunkat átszövi az állandó rivalizálás. Melyikünk kezdte, már nem is tudom. Ha én lépek a céges ranglétrán, hamarosan ő is követ. Időnként megelőz, és nekem iparkodnom kell, hogy utolérjem. Ezen eleinte jókat nevettünk, később azonban a szabadidős tevékenységünkre is átterjedt a versengésünk. Fallabdázok, ő pedig tollasozik. Míg én kerékpározok, addig barátnőm futva rója a köröket a Margitszigeten. Vérszemet kap, szintet szeretne lépni, ezért jelentkezik a városi félmaratonra. Nem tudom lebeszélni. Felkészülése napi egyórás kemény edzést igényel. Otthon rám marad a házimunka. Összeszorított foggal mosok, főzök, takarítok. Tudom, hogy ez egy átmeneti időszak és mindenképpen visszakapom az elvesztegetett időmet. Minden vágyam fél évre kimenni dolgozni a londoni anyacéghez.
Vértelen rongybábu kezét kezembe fogom és kiszakad belőlem a kiáltás: Itthon maradok, csak nyisd ki a szemed!

Berobban az ajtón az ügyeletes orvos és a karomnál fogva kirángat a folyosóra. Ne üvöltözzön fiatalember, itt kómás betegeket gyógyítunk! Suttog az orvos, mégis pengeként belém vág minden egyes szava.

Visszavágnék, hogy nem miattam botlott meg a járdasziget szélében, s verte be azt a kemény fejét a díszkő szegélybe, csakhogy bevillan a pillanat, amint a barátnőm ugrat: Végigfutom, hogy büszke légy rám! Akkor kellett volna kiabálnom vele, hogy ne fusson, én így is büszke vagyok rá, de csak vigyorogtam, és láttam magam előtt a jelenetet, amikor valóban dicsekszem vele a barátaim előtt.

Tehetetlenségemben elsírom magam. Remeg az egész testem, megállíthatatlanul rázkódik a vállam.

Nővérke, hozzon egy nyugtató injekciót! – utasítja a doktor az arra járó nővért.

Miért nem tudja, hogy én már soha többé nem nyugszom meg?!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: