újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Jó dolgában

Látogatók száma: 55

Szalmavackán csak forgolódott, a marhák is szétbőgték magukat, hogy valahová az istállón kívülre szorítsák a mínusz húsz fokot. Fogvacogva csendeskedett az a régi figyelő, ablaktalan és tenyérnyi hézagú ajtók között. Egy kis szalma lángja lobogott a dobkályhában, talán ha ráfekszik át is melegíti.

Kínlódott, nyolc éve nem aludt már ágyban, de köreiben a leszázalékolás ismeretlen fogalom volt. Boldoggá tette, hogy a nehéz fizikai munka alól kegyeskedtek felmenteni, és az év összes napján — helyesebben éjjelén —, "hatékony" tehénőrző-védő feladattal enyhítették életét.

Már megszokta a beszakadt oldalú épületet, ahová naponta sötétedéskor valahogy elbaktatott. Szabályos baráti kapcsolatba került az össze-vissza cikázó patkányokkal egy-egy legömbölyített szalonnadarab, bőrke megvesztegető odadobásával.

Régebben pipázott, később maga vágta dohányból, újságpapírba tekert cigarettákat pöfékelt, de már ettől is eltiltotta az orvos. Így álmatlan éjszakákon — mert hát októbertől április-májusig álomszünetre kényszerült —, emlékképekből gyúrt mozaikkockák felidézésével töltötte meg a zenélő tehénbőgést.

Az ápolók sem ismerték jobban egyik-másik állatot, mint ő, pedig azok látták a soványítókúrán küszködőket. Hangjukból megmondta, Irénke, Mariska, vagy Rozi csatarál.

Mindegyiknek nevet adott, kedvencei is voltak. Aztán elénekelt néhány búbánatosat. Ha jó kedve volt, a "recefice, bumm, bumm, bumm" töltötte meg a tehénfüleket.

Csak az első években unatkozott, utána sosem, mert Celofán, a fajtiszta korcs, göndörcsavarással idomult gazdája kiszolgáltatottságához. Pedig nem is volt az övé, a kutya a telepen lakott.

Idővel már harmadjára találták a hazavezető úton összeesve, de mindig egy kis nógatásra, noszogatásra — Ugyan már Nagybíró bátyám, ne játssza itt a jellemtelent, egy kis szemérem is lehetne magában! — hazakínlódta magát. Ám negyedik alkalommal, akármeddig lökdösték, nem bírt ájulatából, csak szétesett romhalmaz maradni, képtelen volt pillanatok alatt csettinteni, mint a hirtelen felépült ház, vakbuzgón, "ihajla, én örökké állni fogok".

Olyasmi látomásfélék lepték el, mint istállóbeli büdös vackán. Leereszkedtek a felhők és már-már beléjük szagolt, egészen jól érezte magát, úgy, mint akkor régen, amire már alig emlékezett… Sem túl sötét, sem túl világos nem volt, dunnafehér színű gomolygás ölelte, mígnem távolról egy rekedt hang, borgőzös áradása tódult rá:

— Keljen már, maga lusták megtestesítője, ballagjon haza legalább, ha már világos nappal is itt, a fénylő jeges járdán szunyókál!

Felkelt volna, de mozdulni sem bírt. A borgőzös ember, hónaljból felnyalábolta és lábra állította.

— Ne kényeskedjen tovább, induljon végre!

Egy megbocsájtó hátbasuppantással útjára engedte, de ő nyomban összecsuklott. Borgőzös egy arra járó menyecskét utasított:

— Eredj, szólj az asszonyának, hogy ez már megint itt fetreng. Jó dolgában, reggelre tönkreitta magát!

Hazakerült és vánkosai között, házának nádfedele alatt négy napig szunyókált. Az asszony nógatta ugyan szürkületkor, hogy iramodjon, mert elveszti kiváltságos állását, de ő nem látott, nem érzett semmit. Nem evett, nem ivott, csak aludt, mint ahogy már évek óta nem.

Ébredése után asszonyi csatarával díszített szobájában már csak hófehér felhőket látott, melyeken át kedvenc teheneinek bőgése, plusz egy ismeretlen hang, duruzsolták körül.

Nyolc napig lebegett ég és föld között, amikor a sok gomolygó, fehér dunnaszerűség egymással egyesülve, égbe mutató spirálként emelték, arcát simítva, földi jóakarói közül az örök világosságba.

A cikket írta:

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Péter!

Köszönjük a rövid bepillantás a sors könyvébe.

Pussz, Tündér
 
Szívesen!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: