újabb események régebbi események további események
04:32
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
04:30
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nőiség

2013. augusztus 24. - Látogatók száma: 62

Mindenek előtt, a félreértések elkerülése végett, nem vagyok nőcsábász, sem a női lélek szakértője, sem Robert Langdon - kedvelem a karaktert, épp eléggé ahhoz, hogy ne akarjam érdemét lenyúlni - tapasztalatom egyik trófeagyűjtő életrajzába se férne el.

Egyszerűen pusztán a nőiség fogalma rövidke életemhez mérten hosszú ideje foglalkoztat. Annak a premisszának tükrében, hogy az első ilyen irányú; párkapcsolati tapasztalataim elég későn jelentkeztek - ennek okait most gyengéd érzéssel a későn érő típus toposzában hagyjuk meg -, talán érthető, hogy 14-18 éves korom között (és később is) lány társaság hiányában a fennmaradó forrásokhoz voltam kénytelen fordulni.
És mint gyakorlatilag a fiúk elég komoly százaléka én is belesétáltam a kor csapdájába, pornófilmek, magazinok és így tovább. Mondanom sem kell, hogy utólag elképesztő badarságnak, megzavaró eredményre vezető tévútnak vallom ezt a részt. Egészséges ismeretek helyett - és itt most messze nem a szexuális beállítottságra gondolok -, ócska szerepköröket és sémaszerű motorikus "menetrendet" láttam.
Talán így érthető, hogy egyetlen társamul ezekben az időkben a könyveket vettem. Persze első körben ott is a ponyvaregények csapdájába estem, s csak később, amikor már az olvasás öröme nem jelentett elégedettséget, akkor kezdtem keresgélni. Az internet ekkoriban még számomra jórészt ismeretlen volt, elérhetősége olyan luxust jelentett, amiről inkább lemondtam, bár sejtettem, hogy gyorsabban haladnék általa.
Könyvtárba sem volt értelme mennem, mert gátlásaimból fakadóan nem igazán tudtam volna tanácsot kérni.
Abban a szerencsés helyzetben voltam és vagyok azonban, hogy családom arányaiban igen jelentős könyvállománnyal bír. Így jutottam el a mára arra méltatlanul közhelyes példává vált Káma Szútrától és Illatos kerttől, Bohumil Vurm Európa titkos története című trilógiáján és Hamvas Béla témába vágó könyvein át egészen a kelta mitológiáig, és sok más valószínűtlen eredményig.
Olyan volt mindez, mintha egy művészeti Google keresőbe a nőiség keresőszót írtam volna be. Az ember történelmének jelentős része foglalkozott vele. Egy patriarchális társadalomban, napjainkban ez egy nem épp tájékozott szellem esetében, mint amilyen én is voltam akkoriban, szokatlannak tűnhet. A nő nem egy alárendelt jelentőségében ábrázolt személytelen lény volt, Sokkal megfoghatatlanabb - és talán éppen ezért vonzóbb - alakot öltött.
Az azóta eltelt csaknem tíz évben amennyire csak módomban állt, tágítottam ismereteimet. Így sokakhoz hasonlóan örömmel vettem kezembe Dan Brown bestsellerét. Utána néztem rengeteg művészeti alkotásnak, erre kiváló, ha messze nem elégséges lexikális tudásalapot ad a Da Vinci-kódban felsorolt művek sora. A történettől, annak fiktív volta okán eltekintve sok érdekességet felismerhetünk a könyvben.
Visszatérve, a nőiséget rendkívülivé az a körülmény teszi számomra, hogy milyen nehéz megismerni. Nem mentem semelyik férfitársam irháját, legkevésbé a sajátomat, egyszerűen több irányból nézem a dolgot. Valamiért nem tudom úgy látni, hogy a két nem annyira különböző lenne. Egyetlen kromoszómapárban térünk el. Így logikusnak tartom, hogy a szakadék férfi és nő között nem természettől fakadó. E premisszából adódóan, a problémák, melyek egy párkapcsolatban felmerülhetnek sem következésképp gyökereznek olyan mélyen, hogy ne lehetne őket egyszerűen kezelni. Fenntartva tagadhatatlan lehetőségét tévedésemnek egy elég komoly tanmese, a kedvenc lovagom, Gawain (Gawan, Gwalchmai, kinek hogy tetszik) története jut eszembe. A lovag, akaratlanul megsértett egy nőt, és bár ártatlan szándéka felől Arthurnak nem volt kétsége, Camelot törvényeinek értelmében halál várt Gawain-re. Guinevere azonban ravaszabb volt mintsem egy rossz törvényt érvényesülni hagyjon. Gawain-t próba elé állította, ha megtalálja a választ a kérdésre, mi kell a nőnek, megkíméli életét. A sztorit érdemes elolvasni, most azonban más vonatkozásában szemléltető. Amióta a nő a férfi akaratának alárendelt lény, azóta tudtán kívül mindkét nem megsínyli. S bár mára sokat javolt a helyzet, több mint 1700 év baklövéseit jóvá tenni 100-150 aligha elegendő. Már Arthur idejében is megfoghatatlan homály övezte a nők vágyait a férfi számára. Ezoterikus vonatkozásokba, a Vénusz motívum taglalásába a mondakörön kívül eső ismereteim hiányában nem mennék bele, de Gawain története, épp a női nem megismerésének vágya, amiben a halálos fenyegetés allegóriája az e vállalkozás kudarcát kísérő élet hiábavalóságának.Egyben intelem lehet mindkét nem számára, hogy türelemmel, méghozzá nagyobb türelemmel viseltessenek egymás felé. A férfit béklyóba köti a menőnek vélt, illetve a társadalmilag megkövetelt norma, ma már ez messze nem egy. A "macsó", érzéketlen attitűd éppen az, ami helyébe új irányként megjelölve a társadalom egy érzelmesebb férfit vár ma el. Noha ezzel a jelek szerint átestünk a ló túloldalára. A férfi többé e vonatkozásban nem jelent biztonságot. Emellett, vagy éppen ezért ez az érzelmesség meglehetősen felszínes lett.
Ahelyett, hogy olyan szerepeket vállalnánk, amik alapjaiban okoznak inkompatibilitást célszerűbb lenne címkék és skatulyák nélkül megismerni a másik felet. A kommunikáció érdemét túl soká becsültük alá.
Végső soron a megismerés a modern és ősi tudományok - azok nemtől független művelői - legfontosabb célkitűzése.

A cikket írta: Gawain312

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. augusztus 25. 16:43

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. augusztus 25. 15:20

Kedves Csaba!

Amit a kapcsolatodról írsz, az egy nagyon jó kezdésnek. Bizalomra építed és mindketten azt várjátok el egymástól, amire képesek lehettek..., ami a másik erőssége. Nem hátrány, ha egy nő okosságával, céltudatosságával példát mutat, addig amíg nem él ezzel vissza, mint írod nem uralkodni akar, hanem partnerként fogad el, kezel... Ha a munkában ennyire össze tudtok hangolódni, akkor másutt sem lehet hiba... viszont, ha mint partner jössz a képbe, ott azért mutass valami olyat magadból, amit csak te tudhatsz, ezzel elejét veszed annak, ha mint írod nem sokat tudsz a női lélekről... nincs abban titok, rejtély, ki fog derülni...
Van úgy, hogy későn derül ki mit is szeret a nő a férfiban, mert számára sem volt az mindig egyértelmű... El kellett telnie nem kevés időnek, hogy rájöjjön az olyan típusú nő, hogy a férfias férfit szereti, aki kezdeményez és nem a nőtől várja azt, hogy babusgassa...

Pussz,
Éva

Kedves Éva!
Ordo et Chao
Ő a rend én a káosz vagyok.
Kevésbé filozofikusan: Amit Sophie alkot, tervez, azt én hibáit keresve, gyengeségeit felismerve finomítom, de együtt hívjuk életre. Ő megy a fő csapáson, gyakran maga törve az utat, én az oldaljáratokon, cirkulálok körülötte.

Bízom a páromban, igazából, valahogy nem tudjuk magunkra vonatkoztatni a körülmények elvárásait, nehézségeit. Valahogy mindketten kitörtünk ebből ciklikusságból. Van egy remek tervünk, amit együtt alkottunk meg, és már félúton járunk megvalósítása felé. Egymásrautaltság a szó összes értelmében, ez a legfontosabb dolgunk. Hogy ez éppen partnerségben, vagy épp párkapcsolatban máshol hogy működik, nem jogom megtudni, a mi értelműnkben az a megnyugtató, hogy a másik keze alá dolgozunk.
2013. augusztus 25. 15:20

megtekintés Válasz erre: Gawain312 - 2013. augusztus 25. 13:08

Kedves Éva!
Mint mondtam, én misztériumként kezelem a nőiséget. Mennyit tudhatnék róla? Talán éppen ezért nem hiszem, hogy akkora szakadék lehet férfi és nő közt. Annyiszor megkaptam, hogy magam mennyire nőies vagyok, hogy egy idő után zavar helyett inkább természetesnek vettem. Úgy hiszem, egy férfi nem attól lesz igazán nőies, hogy alkatában mit visel, hanem abban, amit megoszt társával és vice versa. A párom rá a példa: kemény és erős, igazi vezető, szükség is van rá a szakmánkban. Ettől még azonban nem uralkodó, partnerként kezel, nem utasít csak kér, a módot pedig meghagyja számomra, hiszen tudja, így bizonyosan teljesítem is.
Tegyük hozzá azt is, hogy mi már több éve dolgozunk együtt és gyakorlatilag 0-24 egymásra vagyunk utalva. Más irányú értékelhető tapasztalattal egyikünk sem rendelkezik. A partnerségünk, hogy bízunk egymásban, hogy az irányítást az adott terület értőjére bízzuk, ezt mi élesben tanultuk meg. Szerencsésnek érzem, de csak a szerencsén múlt hogy első alkalommal nem hibáztunk e tekintetben.
Kiváló példa erre a főzés. Ott ketten együtt vakarjuk a fejünket. Nem azért, mert ne akarnánk főzni, csak amíg megoldjuk este lesz.
Tény és való a szerepek nagyon megborultak, de félek, a szerepek alapjáraton sem génbe vésett törvények voltak.

Kedves Csaba!

Amit a kapcsolatodról írsz, az egy nagyon jó kezdésnek. Bizalomra építed és mindketten azt várjátok el egymástól, amire képesek lehettek..., ami a másik erőssége. Nem hátrány, ha egy nő okosságával, céltudatosságával példát mutat, addig amíg nem él ezzel vissza, mint írod nem uralkodni akar, hanem partnerként fogad el, kezel... Ha a munkában ennyire össze tudtok hangolódni, akkor másutt sem lehet hiba... viszont, ha mint partner jössz a képbe, ott azért mutass valami olyat magadból, amit csak te tudhatsz, ezzel elejét veszed annak, ha mint írod nem sokat tudsz a női lélekről... nincs abban titok, rejtély, ki fog derülni...
Van úgy, hogy későn derül ki mit is szeret a nő a férfiban, mert számára sem volt az mindig egyértelmű... El kellett telnie nem kevés időnek, hogy rájöjjön az olyan típusú nő, hogy a férfias férfit szereti, aki kezdeményez és nem a nőtől várja azt, hogy babusgassa...

Pussz,
Éva
2013. augusztus 25. 14:09

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2013. augusztus 25. 07:14

szerintem nincs olyan, hogy férfi lélek, női lélek. egyének vagyunk, és minden egyén másféle. rohadtul unalmas, hogy a nők belekényszerültek a konyha és egyéb házimunka csapdájába, de itt nem a férfi a bűnös, hanem a bébi. a bébi, akit egy pillanatra se lehet magára hagyni, és folyton követel valamit. ott kell kuksolni mellette, és kész. és ezen nem lehet segíteni, mert a bébi gyárilag ilyen.
nagyon természetes, hogy a nők elhülyülnek, hiszen alig van felnőtt társaságuk. és még olvasni se lehet.
persze van egy kevés kivétel.

És az apa miért nincs a gyerekkel, ennek körülményei enyhén álságosak. Kissé idegölő, amikor igazgatói székben ülő apukáktól azt hallom: ma olyan sokat dolgoztam, de még arra sem vetemedik, hogy a gyerekére ránézzen. Csak arra tudok logikusan gondolni, hogy fél a saját gyermekétől, ezt támasztja alá a következmény, hogy a karrierjébe menekül. Férfiú politikusaink fényesen példázzák ezt a beállást. A röhejes munkaidők, az ezért nyújtott enyhén szólva is karcsú fizetés, kit érdekel, hogy a gyerek igényli apja társaságát éppúgy, mint az anyjáét? Szerepekbe kényszerülünk és a karakterfelépítés cseppet sem bizalomgerjesztő. A gyerek pedig nem egy démon, alapozom ezt egy ismerősöm példájára, középosztálybeli család, jött az első rém, egy bűn rossz gyerkőc. Nem viccelek, lehet látni a gyerek arcán, ha valami alattomos dologra készül. Megszületett és pár hónapra rá anyuka is munkalehetőséget kapott. Élniük kellett vele, mert egy fizetés a középosztályban ma két ember eltartására súlyos áldozatok mellett elegendő háromra semmiképpen sem elég. Anyuka elvállalta a munkát, de a gyerek kérdéseket vetett fel. Az első napokban ingázott, hol apával, hol anyával ment dolgozni. Csakhogy apának, ultimátuma lett, hogy ez így nem mehet tovább. Annyira felhergelte magát, hogy a munkáltatói arcába csapta az ajtót. és a babával nyakába szedte a várost, keresett új munkát. Mondanom sem kell, mindenütt ajtót mutattak neki. Két hónappal később angol nyelven adott ki egy könyvet, ami elég bíráló a munkáltatókra nézve, közben kis híján tönkrement a házassága, a terheléstől, de végül átvészelték, ma már nem is élnek itthon, mert a felkínált körülményeket alkalmatlannak tartják a gyerek nevelésére. Egy szó mint száz, a barátom és én is úgy tekintünk a gyerkőcre, mint egy életre, nem félni kell, csak mert ismeretlen, hanem megismerni. Máig átok rossz gyerek, de apa és anya a szupersztárjai az életének, pedig elég szigorú szülők.
2013. augusztus 25. 13:08

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. augusztus 25. 08:24

Kedves Csaba!

Tetszik a körülírásod, a fogalmazásod, ahogy precízen teszed a szavakat, mondatokat egymás alá, fölé... Nem sokat tudtam ugyan meg belőle a nőiség fogalmából... A különbség szemmel látható, kézzel fogható, de nem ez határozza meg szerintem a nőiség, ill. a férfiasság fogalmát... A nő ugyanis belekényszerül bizonyos férfias cselekvésekbe..., de fordítva is így van... Ma már nem elég pusztán a külsőségeket szemlélni, mitől nőies egy nő... Nyilván a lehetőségek tárháza is meghatározza a külcsínt..., ki mennyire él, vagy tud élni vele az egy másik kérdést vet fel..., de mit érez legbelül a nő, azt a kisugárzást már nem maga, hanem mások fogják meghatározni, attól függően milyen életet él, vagy milyen szerepbe kényszerült...
Nagyon összetett és sokoldalú szerepvállalás ez. Mennyire érezzük magunkénak, mennyire kényszerültünk rá, magunk előtt előbb-utóbb kiderül... Nem lehet csak egyfajta szemléletet követni ahhoz, hogy meghatározzuk mi a nőies..., mi a férfias...
Ma már a nők becsületére legyen mondva férfiakat is meghazudtoló módon képesek helytállni azonos területen... és fordítva...
Az megint egy másik kérdés, hogy milyen szerettem volna lenni? Nőies nő, vagy csak úgy egyszerűen nő...
Ilyen-olyan téren próbára tett az élet nem egyszer, de mindig igyekeztem mindezt úgy elkövetni, hogy a lehető legkisebb változást hozza mind külsőleg, mind belsőleg... egy férfias, harcos cselekedet, vagy munka?... Nem volt pardon, helyt kellett állni... igaz, hogy mindez lassabban, precízebben, időigényesebben zajlott, de nem vallhattam szégyent..., magam előtt semmiképp.
Hogy mindezek után sikerült megőriznem a nőiességet, hát ez adottság kérdése is, mennyire akartam az maradni, ami vagyok?... Nőies nő, vagy férfias nő...
A határozottság, az elkötelezettség egy bizonyos feladat elvégzése, fizikai megterhelése rövid időre képes volt felülírni a genetikai hovatartozásunkat... A muszáj nagy úr!... Most képzelj el egy nőt ásóval a kezében, nyomja keményen, odáig ugyan nem jutottam el, hogy cigivel a számban, bár nemegyszer láttam ezt apámtól... fizikai képtelenség lett volna ez a részemről :-)... de a munka el lett végezve becsülettel...
Hogy aztán utána mennyire akartam nőies maradni? Az egy másik kérdést vet fel...

Pussz,
Éva

Kedves Éva!
Mint mondtam, én misztériumként kezelem a nőiséget. Mennyit tudhatnék róla? Talán éppen ezért nem hiszem, hogy akkora szakadék lehet férfi és nő közt. Annyiszor megkaptam, hogy magam mennyire nőies vagyok, hogy egy idő után zavar helyett inkább természetesnek vettem. Úgy hiszem, egy férfi nem attól lesz igazán nőies, hogy alkatában mit visel, hanem abban, amit megoszt társával és vice versa. A párom rá a példa: kemény és erős, igazi vezető, szükség is van rá a szakmánkban. Ettől még azonban nem uralkodó, partnerként kezel, nem utasít csak kér, a módot pedig meghagyja számomra, hiszen tudja, így bizonyosan teljesítem is.
Tegyük hozzá azt is, hogy mi már több éve dolgozunk együtt és gyakorlatilag 0-24 egymásra vagyunk utalva. Más irányú értékelhető tapasztalattal egyikünk sem rendelkezik. A partnerségünk, hogy bízunk egymásban, hogy az irányítást az adott terület értőjére bízzuk, ezt mi élesben tanultuk meg. Szerencsésnek érzem, de csak a szerencsén múlt hogy első alkalommal nem hibáztunk e tekintetben.
Kiváló példa erre a főzés. Ott ketten együtt vakarjuk a fejünket. Nem azért, mert ne akarnánk főzni, csak amíg megoldjuk este lesz.
Tény és való a szerepek nagyon megborultak, de félek, a szerepek alapjáraton sem génbe vésett törvények voltak.
2013. augusztus 25. 08:24
Kedves Csaba!

Tetszik a körülírásod, a fogalmazásod, ahogy precízen teszed a szavakat, mondatokat egymás alá, fölé... Nem sokat tudtam ugyan meg belőle a nőiség fogalmából... A különbség szemmel látható, kézzel fogható, de nem ez határozza meg szerintem a nőiség, ill. a férfiasság fogalmát... A nő ugyanis belekényszerül bizonyos férfias cselekvésekbe..., de fordítva is így van... Ma már nem elég pusztán a külsőségeket szemlélni, mitől nőies egy nő... Nyilván a lehetőségek tárháza is meghatározza a külcsínt..., ki mennyire él, vagy tud élni vele az egy másik kérdést vet fel..., de mit érez legbelül a nő, azt a kisugárzást már nem maga, hanem mások fogják meghatározni, attól függően milyen életet él, vagy milyen szerepbe kényszerült...
Nagyon összetett és sokoldalú szerepvállalás ez. Mennyire érezzük magunkénak, mennyire kényszerültünk rá, magunk előtt előbb-utóbb kiderül... Nem lehet csak egyfajta szemléletet követni ahhoz, hogy meghatározzuk mi a nőies..., mi a férfias...
Ma már a nők becsületére legyen mondva férfiakat is meghazudtoló módon képesek helytállni azonos területen... és fordítva...
Az megint egy másik kérdés, hogy milyen szerettem volna lenni? Nőies nő, vagy csak úgy egyszerűen nő...
Ilyen-olyan téren próbára tett az élet nem egyszer, de mindig igyekeztem mindezt úgy elkövetni, hogy a lehető legkisebb változást hozza mind külsőleg, mind belsőleg... egy férfias, harcos cselekedet, vagy munka?... Nem volt pardon, helyt kellett állni... igaz, hogy mindez lassabban, precízebben, időigényesebben zajlott, de nem vallhattam szégyent..., magam előtt semmiképp.
Hogy mindezek után sikerült megőriznem a nőiességet, hát ez adottság kérdése is, mennyire akartam az maradni, ami vagyok?... Nőies nő, vagy férfias nő...
A határozottság, az elkötelezettség egy bizonyos feladat elvégzése, fizikai megterhelése rövid időre képes volt felülírni a genetikai hovatartozásunkat... A muszáj nagy úr!... Most képzelj el egy nőt ásóval a kezében, nyomja keményen, odáig ugyan nem jutottam el, hogy cigivel a számban, bár nemegyszer láttam ezt apámtól... fizikai képtelenség lett volna ez a részemről :-)... de a munka el lett végezve becsülettel...
Hogy aztán utána mennyire akartam nőies maradni? Az egy másik kérdést vet fel...

Pussz,
Éva
2013. augusztus 25. 07:14
szerintem nincs olyan, hogy férfi lélek, női lélek. egyének vagyunk, és minden egyén másféle. rohadtul unalmas, hogy a nők belekényszerültek a konyha és egyéb házimunka csapdájába, de itt nem a férfi a bűnös, hanem a bébi. a bébi, akit egy pillanatra se lehet magára hagyni, és folyton követel valamit. ott kell kuksolni mellette, és kész. és ezen nem lehet segíteni, mert a bébi gyárilag ilyen.
nagyon természetes, hogy a nők elhülyülnek, hiszen alig van felnőtt társaságuk. és még olvasni se lehet.
persze van egy kevés kivétel.
2013. augusztus 24. 20:51
Nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom fejteni a női lelket, többre tartom annál és vannak rejtélyek, amiket rejtély voltuk miatt szeret az ember (ilyen közhelyet, elnézést érte). Szereptévesztést illetően, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy van aki belekényszerül gátlásokat okozó körülmények okán, ez egy nagyon alattomos természetű dolog. Az ősi misztikusok, szent hímnősséget, az androgünitást is kutatták, a zavar, attól félek, ott kezdődött, hogy ezeket a köztudatba behozták. Nem véletlenül.
A párommal pl mi nem nézzük mi nőies, mi férfias, egyszerűen muszáj megtenni. Légyen az krumplipucolás, szemét, bármi. Így van ez nálunk a munkában, nem hagyhatjuk magára a másikat. Részben neki köszönhető, hogy ez a cikk megszületett.
2013. augusztus 24. 20:27
Kedves Csaba!

Remélem, sikerül megfejtened a női lélek rejtelmeit, egyet azonban elárulok, hogy egy nő csak egy férfi mellett tud igazán nő lenni.
Ma nagyon sokan, nők és férfiak egyaránt, szereptévesztésben leledzenek. Az, hogy nő vagyok, nem azzal kell mutatnom, hogy ötcentis műkörmökkel, egy kiló vakolattal az arcomon járok, sejpegek, mint egy kiscsoportos óvodás, stb. Ahogyan a férfi sem attól férfi, hogy tiszteletlenül beszél a nőkkel vagy a nőkről, előttünk megy be az ajtón, nem tud udvarolni és szégyell virágot adni szíve hölgyének, kigyúrt izmaival öt kiló krumplit sem képes hazacipelni, stb.
Az is igaz, hogy ez egy kétszereplős játék, hiszen ahhoz, hogy a nőkben - életvitelüket tekintve - egy-két férfias vonás is megjelenik, kellenek azok a férfiak, akik pedig nőies jellegű tulajdonságokkal rendelkeznek.

Tetszett az írásod, gratulálok!

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: