újabb események régebbi események további események
05:55
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:54
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:46
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
21:38
SamuelOrals regisztrált a weboldalra
19:56
szhm97 regisztrált a weboldalra
12:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
22:05
Самое надежное онлайн казино, ДЖЕКПОТ КАЖДЫЙ ДЕНЬ ОТ 1500000 РУБЛЕЙ: ...
13:58
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
18:20
72 Legit Ways To Make Money And Passive Income Online - How To Make Money ...
15:14
wadbikaiy új cikket töltött fel

Csere itt, szerva ott

2016. február 16. - Látogatók száma: 48

1. rész: Gyula

Egész nap arra készült, hogy megnézi a páros teniszmérkőzést, most pedig csak ül a televízió előtt és nézi a képernyőt, kár, hogy fogalma sincs a mérkőzés állásáról. Mintha elefántcsorda vonulási területe lenne a nappali, akkora a rendetlenség, pedig Linda két napja ment el, beledobált néhány ruhaneműt a hátizsákjába és hangosan becsapta maga után a bejárati ajtót, még csak el sem köszönt.

A hűtőszekrény tele étellel, mindhiába, ha nem tud enni, mert negyvennyolc órája egyetlen falat sem ment le a torkán, Kizárólag kávét iszik, tejporral és két szem édeskével, az is elég ahhoz, hogy nőjön arcán a borosta, ettől érzi magát férfinek, mert akit otthagyott a felesége, annak kétségei lesznek a férfiasságát illetően. Hatévi házasságuk alatt összesen nem veszekedtek annyit, mint az elmúlt héten, minden semmiségen összekaptak. Persze, feszültek mindketten, Lindának sok a munkája, neki pedig egyre jobban hiányzik a gyerek. Terveik szerint akkor jöhet az első utód, miután felesége a munkahelyén stabilan megalapozza a jövőjét, hogy gyes után is számítsanak rá, és ezt az időszakot három évre becsülték, mely időszak alatt a méregdrága, hitellel terhelt lakásukat is alkalmassá kell tenni az új jövevény számára. Ez utóbbi már megtörtént, takaros gyerekszoba várja lakóját.

A tervekben az a legszebb, hogy a megvalósításukhoz szükséges elérési út sohasem lineáris, hanem szabálytalanul girbegurba, mert a sors újabb apró akadályokat gördít a céljuk felé tartók elé, esetükben azt, hogy Linda karrierje üstökös módjára ível felfelé, és több lépcsőt kihagyva egyre magasabb beosztásba kerül, az ahhoz megfelelő anyagiak növekedésével együtt, miközben Gyula fiatal tudós palántaként, az állam napszámosaként, önhibáján kívül, képtelen feleségéhez hasonló életutat bejárni, mert a kutatóintézetben folyó munkában egy milliméternyi előrelépéshez is évek munkája szükségeltetik. A ranglétra fokai itt túl magasak, melyeken pusztán kihalási sorrendben lehet lépkedni, s a fizetésük sem a kellő ütemben emelkedik.

Felesége eltűnése úgy orrba vágta a fiatal tudóst, mintha az olimpiai bajnok bokszolótól kapott volna egy jobbegyenest, aki KO-val győzedelmeskedett felette, azon a küzdőtéren, melyre rá sem lépett. Zavaros a helyzet, képtelen eligazodni benne, mert nem tett semmit, amit neje zokon vehet, legalább is tudatosan biztosan nem.

Esteledik, s a borult, halványszürke égen koromszínű hatalmas felhők gomolyognak. Ki kell mozdulnia, nem lehet fogoly a saját lakásában, nem tespedhet a televízió előtt, muszáj friss levegőt szívnia.

Hosszan áll a tus alatt, s mintha a habos víz kimosná belőle aggodalmainak nagy részét, egyre jobban érzi magát és lelkében lassan erőre kap a remény, hogy ez pusztán egy pillanatnyi helyzet, amely bármikor könnyen megváltoztatható. Borotválkozás közben kigondolta, hogy sétálni megy, jót tesz a gyaloglás, megmozgatja az izmait és gondolkodásra serkenti az agysejtjeit. Nincs mese, meg kell keresni Lindát, nem nyelhette el a föld. Felöltözve, bakancsban ténfereg a nappaliban, keresi a vonalas telefont, ott lesz az valamelyik kupac alatt. Először az apósával beszél, utána a saját szüleivel, majd a sógorával, negyedikként pedig pár percig Lizával cseveg, aki a felesége legjobb barátnője, és kiderül, hogy napok óta nem beszéltek Lindával.

Vajon hol lehet asszonya, vasárnap este?

Kinn, az utcán, szokatlanul nagy a tömeg, hömpölyögnek a járdán az emberek. Holló Gyula nem szereti a tömeget, most mégis úgy érzi, jó, hogy sokan vannak körülötte, még akkor is, ha a járókelők közül senkit sem ismer. Sodródik az emberfolyamban, mindegy, merre mennek, velük tart, hiszen fogalma sincs, merre menjen, hol keresse élete párját, mert Linda az, a jobbik fele, a szerelme, barátja, párja, társa, az egyetlen ember a világon, akire vakon rábízná magát, és biztosan érzi, hogy sohasem csalódna benne.

A körút kereszteződéséhez érve látja, hogy rendőrök irányítják a forgalmat, valahol a közelben baleset történhetett. Miért sietnek ennyire emberek, amikor a következő lámpánál pirosat kaphatnak, és úgyis várniuk kell?

Nincs jobb dolgod, mintsem a világ dolgain törni a fejed? Korholja magát, melyen maga is meglepődik, mert ez egyáltalán nem szokása. Lassan mindenért magam fogom hibáztatni? Költői kérdésre nem kell válaszolni. Befordul a keresztutcába, és sietősre fogja a lépteit, mintha fontos dolga lenne, vagy randevúra sietne. Végül is úti célja randevúnak is tekinthető, mert a legfontosabbat tudja, mégpedig azt, hogy Lindával akar találkozni, mindössze a találkozás színhelye és időpontja ismeretlen. Még az, de nem sokáig. Enyhe remegést érez a gyomrában, amely nála annak a jele, hogy valami fontos dolog előtt áll, s olyan eseményeknek lesz tanúja, amely változásokat generál az életében. Ugyan, ez az éhségtől van! Nyugtatja magát, hiszen mi mástól lenne! A következő keresztutcában, a második háztömbben, éjjel-nappal nyitva tartó pizzéria működik, odajárnak vacsorázni, vagy onnan rendelik a pizzát, amikor felesége kolléganőjénél, a szép szemű Blankánál buliznak, aki az innen ötszáz méternyire lévő épületben bérel egy kis garzont.

Aprócska az üzlet, mindössze hat asztal, a bárpult és a pénztár fér el benne, ráadásul most kevesen vannak, és a bejárati ajtó előtti szélfogó takarásában lévő asztalnál nem ül senki, pedig ez a legjobb hely, innen mindent látni, anélkül, hogy a csendes szemlélődőt észrevennék a többiek.

Magyaros pizzát rendel egy pohár sörrel, mert a sör megnyugtatja a gyomrát. Legalább fél óra, mire elkészül, és ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy végig gondolja a két nappal korábbi történéseket.

Fél ötkor hazaért a munkából, készített magának egy nagy szendvicset, melyet a konyhában állva megevett. Nem akart asztalhoz ülni, mert akkor automatikusan előveszi a könyvét és azt olvasgatja eszegetés közben, s ha éppen izgalmas a fejezet, akkor bizony készít még egy szendvicset, nota bene, képes e műveletet többször is megismételni, s akár éjfélig odaszegezni magát a könyvéhez. Ivott egy pohár narancslét, majd két percig a fürdőszobában matatott, kezet mosott és leült a nappaliban a laptopja elé, szakcikket fordítani, lévén, hogy megbízója jó pénzt fizet érte, és közeleg Linda születésnapja, melynek alkalmából háromnapos velencei kirándulásra vinné a nejét. Ilyen és ehhez hasonló huncutságokra nem telne a fizetéséből, ezért a rávalót muszáj megkeresnie. Bekapcsolta a televíziót, legalább a híreket meghallgatja, de annyira elmélyült a fordításban, hogy akár ágyút is sütögethetnének a füle mellett. Nyolc óra körül megszomjazott, ránézett a nagymamájától örökölt antik faliórára, és rádöbbent, hogy elszaladt az idő és felesége még nem ért haza. Kiment a konyhába vizet inni, akkor érkezett Linda, sápadt volt, vagy inkább fehér, mint a fal, és reszketett, mint a nyárfalevél. Hiába kérdezgette, mi történt, kitért a válasz elől, és amikor megpuszilta, egészen furcsa szagot érzett rajta, olyat, mint kórházban a tisztaság szag. Ennek nem tulajdonított nagy jelentőséget, mert manapság a nők a legképtelenebb parfümöket képesek magukra locsolni, és reggel látta, amint neje kibontotta a nagynénjétől karácsonyra kapott illatszert. Annál inkább aggasztotta neje sápadtsága, melyet szóvá tett, ám Linda magas hangon válaszolt, hagyja békén, mert nagyon fáradt, eszik valamit és lefekszik aludni. Hangjában ott vibrált az idegesség, mint amikor munkahelyén zokon vett valamit, ám azokat rendre megbeszélték vacsora közben és most is azt várta, hogy az asszony kitálalja lelke bánatát, de nem tette, csak készített magának egy szendvicset és csendben eszegette. Nem lehet veled beszélgetni, megyek dolgozni! Odavetett mondatára nem reagált Linda, sőt, le sem vette a szemét zsemléjéről, ezért Gyula töltött magának egy pohár kristályvizet, megitta, az üres poharat betette a mosogatóba, és visszament a nappaliba. Újra elmélyült a bonyolult kémiai folyamatok fordításában, mert ellentmondást érzett a publikált képletek és a kísérleti eredmények között, ezért elkezdett tovább kutakodni a témában, és az internet jóvoltából rátalált az egyik amerikai kutatóintézet hasonló témában írott, angol nyelvű publikációjára, amelyben hivatkoztak a japán kutatók eredményeire, amit szintén előbányászott a világhálón, és csupán tíz óra körül engedélyezett magának öt perc szünetet, miután szeme előtt kezdtek összefolyni a betűk . Legnagyobb meglepetésére Linda - még mindig utcai ruhában – fehérneműt, pizsamát, néhány pólót, szoknyát és nadrágot dobált a hátizsákjába, és hiába kérdezte, mit csinál és hová akar menni, nem válaszolt, felkapta a hátizsákot, elment mellette, az előszobában lekapta a fogasról a dzsekijét és szó nélkül becsapta maga után a bejárati ajtót.

Abnormális szituációra abnormális a válasz is, ahelyett, hogy felesége után rohant volna, ahogyan azt száz férfiből kilencvenkilenc tenné, Gyula ivott egy pohár kristályvizet és visszaült a laptopjához. Hajnali háromig bogozgatta a cikkeket, majd szó szerint bedőlt az ágyba. Reggel azt sem tudta, hol van, úgy viselkedett, mint a józanodó részeg ember. Lassan tudatosodott benne, hogy Linda nincs otthon és fogalma sincs, hol lehet.

Erőszakosabbnak kellett volna lennie, és nem hagyni, hogy felesége sült hal módjára hallgasson, bár az is igaz, hogy Linda nem tűri az erőszakot, a szóbelit sem, és ha nem akar valamit elmondani, akkor makacs hallgatásba burkolózik, melyet faltörő kossal sem lehet áttörni, csak egyet lehet tenni, kivárni, míg magától elmondja a bánatát.

Megérkezik a mexikói pizza és a nagy pohár kóla. Nekiesik a pizzának, az éhezők esznek ilyen mohón, időnként hörpint hozzá az italából, ám amint ráharap a chili paprikára, az erős falatot már nincs mivel leöblítenie és akkor rádöbben, hogy nem azt kapta, amit rendelt. Megszólalna, de tátog csupán, mint hal a parton, s képtelen megszólalni, majd egy pillanatra lehunyja a szemét és az átélt sokktól eszébe villan, hogy mi hiányzik a cikkben publikált képletből. Int a pincérnek, hogy fizetne, otthagyja az asztalon a pénzt és futva elhagyja a pizzériát. Hazáig szalad, becsapja maga után a bejárati ajtót, a nappaliba vezető folyosón ledobálja magáról a kabátot és a bakancsot, leül a laptop elé.

Mire befejezi munkáját, már pirkad az ég alja. Nem érdemes lefeküdnie, inkább tusol, kávézik és kiül a konyhába, gondolkodni Lindáról, magáról, a kettőjük kapcsolatáról.
Észre sem veszi, hogy odakinn nagy pelyhekben hull a hó.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2016. február 18. 16:49
Kedves Yolla!

Mivel ismerem a gondolkodás módodat, ezért
előttem van a vissza a kórházba folytatás! De
azt is tudom, hogy lesz benne egy-két csavar!
Kíváncsi vagyok, hogy jól spekuláltam-e?
Várom a folytatást!

Pussz: emillio
2016. február 16. 17:07

megtekintés Válasz erre: Cathy - 2016. február 16. 16:34

Valamit sejtek mar en is, szep megoldas lenne, ha nem az lenne a vege, ami nekem beugrott. :) Varom a folytatast!

Az írásban az a jó, hogy a megkezdett történet, mint a búvó patak, okozhat meglepetéseket.
2016. február 16. 17:04

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2016. február 16. 14:41

Kb. középtájon kitaláltam a folytatást, nem volt nehéz.

Na jó, a végét még nem tudom.

Örülök, ha neked beugrott a folytatás, ezen én még töröm a fejem.
2016. február 16. 16:34
Valamit sejtek mar en is, szep megoldas lenne, ha nem az lenne a vege, ami nekem beugrott. :) Varom a folytatast!
2016. február 16. 14:41
Kb. középtájon kitaláltam a folytatást, nem volt nehéz.

Na jó, a végét még nem tudom.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: