A biankó ígéret
Látogatók száma: 56
Az apró termetű, formás asszonyka pontban negyed hatkor biciklire pattan és átkerekezi az ébredező falut, hogy mielőbb találkozzon kolléganőjével, a másik kulcsossal és kinyithassák a falu legnagyobb élelmiszer áruházának személyzeti bejáratát. Biciklijükre támaszkodva rendszerint az ajtó előtt pletykálkodnak a műszakban dolgozó eladónők, hiszen mi mással üthetnék el az időt. Gyorsan átöltöznek, s azonnal ezernyi teendőjük akad, hiszen jönnek a szállítók, hozzák a friss kenyeret és a péksüteményeket, azokat át kell venni, és a hat órai nyitásig alig néhány percük van arra, hogy feltöltsék a húsos, felvágottas és zöldséges pultokat, beindítsák az elektromos sütőt, beletegyék az első tepsi előre gyártott mirelit pogácsát és lekváros táskát.
Kissé indiszponált Erzsike, mert tegnap délután nem jött haza a férje, még csak nem is telefonált, ami házasságuk eddigi huszonöt éve alatt egyszer sem fordult elő. Biztosan megint kitalált valami sürgős munkát a főnöke, és nem volt érkezése felhívni, nyugtatja magát és igyekszik a teendőre koncentrálni. Húsz éve Miskolcon dolgozik Karcsi, mert itt, a faluban, megszűntek a szakképzettségének megfelelő munkahelyek. Jobban is keres, és itthon is vállal kisebb, nagyobb munkákat, hogy az abból származó keresetéből fedezze a cigaretta és a sör az árát, mert arra nem ad neki zsebpénzt Erzsike, mert takarékoskodni kell, megfogni minden fillért, elvégre diplomát akarnak adni fiaik kezébe. Dénes már végzett, Marci pedig másodéves főiskolás, és sokba kerül az iskoláztatásuk.
Délig a pénztárban lesz, utána a számlákkal bíbelődik, kettőkor pedig, hazafelé menet, meglátogatja a keresztapját, Géza bácsit, a nyolcvanéves agglegényt, aki megígérte, ha megkapja diplomáját Dénes, akkor ráíratja a házát. Igaz, Karcsi nagyon sokat segít neki, néha még irigykedik is rá, hogy jobban kedveli az öreg a férjét. Beláthatná, hogy neki nincs ideje, két műszakban dolgozik, három férfi után mos, vasal, takarít, miközben két műszakban dolgozik, és még a szüleit is istápolja.
Nagy a forgalom, megállása sincs, bár legtöbben kenyeret, tejet, olcsó felvágottat vesznek. A nagyobb összeget otthagyó vásárlók csak tizenegy óra körül jönnek, nekik félre teszik, amit megrendeltek, friss húst, gyümölcsöt, sőt, ha kérik, számukra drágább italokat is hozatnak.
Na, tessék, Balambér Böske megint többet tett a kosarába, mint amit ki tud fizetni, és téblábol, hogy mit hagyjon itt, végül az egyik száraztésztát viszi vissza a helyére, addig áll a pénztárnál a sor, ő pedig nem a kanyargó sortól nem lát be a gondolák közé, ilyenkor lopják az apróbb árut.
Tíz óra körül szinte alig van vásárló az üzletben, ilyenkor lehet az árukat feltölteni, árazni, raktárt rendezni és végre megeheti az otthonról hozott reggelijét, mert fél órára leváltja a másik boltvezető helyettes. Hidegen is finom a bundás kenyér, laktat is, annyit hozott, hogy az ebédre is elég lesz. Megpróbálja felhívni Karcsit, de nem elérhető. Az utóbbi néhány hónapban előfordult néhányszor, hogy a férje nem jött haza hétvégén, s ha a fiúk is a kollégiumban maradtak, akkor bizony nem főzött magának, tiszta pocsékolás, az evett, amit talált.
Karcsi szerint úgy bánik a fiúkkal, mintha hercegnők lennének, ahelyett, hogy adna nekik munkát a ház körül, a kerítést is festeni kellene, javítani a csatornát, számolatlanul dugdossa nekik a pénzt, menjenek kirándulni a barátaikkal. Most is a Balatonon üdülnek, jól teszik, nekik sohasem volt erre pénzük.
Keresztapja két éve felújított kocka háza a falu északi részén, az utolsó telken áll. Baromfit, malacot tart az öreg, hogy legyen egy kis elfoglaltsága, és minden nap elmegy a kocsmába, meginni az egy deci borát, amit otthon is megihatna, de kell neki a társaság, mondogatja és Erzsike ebben igazat ad neki. Nem történhet a faluban olyan dolog, amiről az öreg ne tudna. A szomszédasszonya, Bolyhos Kató takarít és mos Géza bácsira, aki nem tudni, mivel szolgálja meg a fáradozását. Erzsike csak sejti, hogy baromfit ad neki cserébe, meg tojást.
Lám, serénykedett ma is Bolyhos Kató, mert a kertben kifeszített szárító kötél tele frissen mosott ruhaneművel. Ni, csak, nem is tudta, hogy olyan pólókat hord az öreg, mint amilyet Karcsi is.
Zárva a kapu, de nem kell kikiabálni az öreget, mert csahol a kutyája és szalad a bejárati ajtóhoz, ezzel tudatva gazdájával a látogató érkezését.
- Te vagy az, Erzsike? – áll az ajtó előtt Géza bácsi, s hunyorog a szemébe sütő naptól, - most nem nagyon érek rá, nem jönnél inkább holnapután?
- Jó napot, keresztapa! Csak pár percre zavarom! Karcsi nem jött haza, a fiúk meg nyaralni mentek, most van időm a látogatásra.
Nem mozdul az öreg, a kapukulcs sincs a kezében. Majdnem elneveti magát az asszony, csak nem nő van a dologban? Hogyan is szól a mondás? Öreg kecske is megnyalja a sót! Mielőtt azonban ismét megszólalna, megjelenik valaki a háta mögött:
- Ki jött, Géza bátyám?
Ledöbben Erzsike, hogyan keveredett ide Karcsi?
- Ja, te vagy, asszonykám! Mindjárt nyitom a kaput!
Azért nem töri kezét, lábát a sietségtől.
- Hogy kerülsz ide, Karcsi?
- Gyere be, majd megbeszéljük!
Rosszat sejt az asszony, mer se puszi, se pá, csak átfogja férje a vállát és tereli be a házba.
- Nem vagy éhes, kislányom?
- Ideges vagyok, Géza bácsi! Mit keres itt Karcsi?
- Majd elmondja. Elébb egyél egy tányér gulyáslevest, palacsintát sütöttünk hozzá.
Éhes Erzsike, főleg, hogy megcsapja orrát az étel illata.
- Nem bánom, de utána mindent tudni akarok!
Boltból vett lekvárral kenték meg a palacsintát, azért jó az annak, akinek üres a gyomra. A harmadik palacsintától úgy érzi, mozdulni sem tud.
- No, mondd csak Karcsi, hogy kerültél ide?
Géza bácsi megy kifelé, friss vizet adni a jószágoknak, pedig nem rég cserélte, de nem akarja hallani a házaspár veszekedését. Mert veszekedni fognak, az már biztos!
Karcsi feltesz egy kávét, ebéd után mindig isznak egy feketét.
- Nincs semmi különös, csak beváltottam a biankó csekket.
- Mit csináltál?
- Mondom, beváltottam az ígéretemet.
- Milyen ígéreted?
- Hát nem emlékszel?
Hiába kutat az asszony emlékeiben, hogy zsong belé a feje, de nem jut eszébe semmi.
- Amikor Dénes elsős gimnazista volt, még azt a pénzt is kivetted a zsebemből, amit hétvégén kerestem. Akkor megígértem neked, hogy amint elvégzi a gyerek az egyetemet, elhagylak, mielőtt végképp kikészít a zsugoriságod!
- Milyen zsugoriságom? Hát nincs meg mindenünk? Ha nem spóroltam volna, sehol sem tartanánk!
- Neked fogalmad sincs, mit jelent napi tizenkét órás fizikai munka! Képes voltál üres húslevessel ebédeltetni, még azért is hálát vártál, hogy tészta volt benne! A húst meg betetted hűtőbe, hogy másnak kirántsd ebédre, de abból nekem csak egy kis darab jutott, a többit meg vitted anyádéknak!
- No, de Karcsi…
- Semmi nodekarcsi! Huszonöt évig szívtad a véremet! Elegem van belőle! Dénes már szeptembertől dolgozik, eltartja magát, Marcinak majd minden hónapban küldök pénzt, te maradj a házban, de én többé nem jövök vissza hozzád!
Erzsike képtelen visszafojtani a sírást, valósággal kirobban belőle a zokogás.
- Ne félj, nem válok el, nem adom meg neked ezt a szabadságot! Megmarad a házunk, nem osztozkodunk rajta, az majd valamikor a gyerekeké lesz!
- Mi… mmi… mit szól a falu? – hápog az asszony.
- Mit szólna? Azt hiszed, nem látták, hogy állandóan dolgozom, még sincs egy rendes ruhám, csak agyonmosott, színehagyott ruhákban járok? Bezzeg a fiainknak mindent megvettél, a legújabb mobilokat, a tizedik pár méregdrága sportcipőt, miközben nekem télen is vékony talpú, repedezett, ezeréves csizmában kellett járnom? Vagy nem hallották, amikor utánam jöttél a kocsmába, ahol egy narancslé mellett rexeztem a haverokkal, és patáliát csaptál, hogy a gyerekeim szája elől elherdálom a pénzt?
Atyaisten, mi lett abból a csendes Karcsiból, akibe beleszeretett? Elfogyott az asszony könnye, tombolásra sincs ereje. Fél éve nem szeretkeztek, villan az agyába, lehet, hogy a férjének van valakije? Hogyan képes a férje magára hagyni őt, a tisztességes, szorgalmas feleséget, ráadásul arra kényszeríteni, hogy negyvennégy évesen egyedül tengesse az életét?
Köszörüli torkát az öreg, úgy lép be a konyhába, hogy vegyék észre a jelenlétét. Komótosan leül az asztalhoz, szemben a keresztlányával, és mély levegőt vesz, mielőtt belekezdene a mondókájába.
- Tudod, Erzsikém, én is beváltottam az ígéretemet. Déneskére írattam a házat, de rátettem a Karcsi és az én haszonélvezetemet. Tudom, hogy a gyerek sohasem akar ideköltözni, meg nem is dolgozott meg érte, azért egyszer majd övé lesz. Ne aggódj, megbeszéltem Marcival, hogy neki meg veszek egy kocsit a diplomaosztóra.
Szívéhez kap Erzsike, valaki hatalmas követ pakolt a mellkasára, gördítse le róla valaki!
Másnap délután édesanyja meglátogatja a kórházban Erzsikét, visz neki mindent, ami csak kellhet, hálóinget, köntös, papucsot, fehérneműt, tisztálkodó szereket, törülközőt, és finom húslevest, sok tésztával, zöldséggel és főtt hússal.
- Jaj, kislányom, gyógyulj meg mielébb! Látod, látod, hiába mondogattam neked, hogy nyomtató lónak nem lehet befogni a száját! Meg aztán igazán tudhatnád, hogy a férfiaknak két dolog kell a boldogsághoz, finom étel és jó szex! Az a bolond bátyám is a Karcsi pártját fogja! Majd beszélek a fejével…
Befogja a fülét Erzsike, nem akarja hallani, mit mond az anyja. Összeesküdött ellene az egész világ! A mennyezetet bámulja, melyen a kórház kertjében álló hársfák lombján átszűrődő napfény cikázik.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ilyen emberért én bizony Erzsike helyében nem nyomnám percig sem a kórházi ágyat... Hát igen! Anya csak egy van!
Az öreg is megérte a pénzét, már ha ilyen egyáltalán létezik? Ha igen, - őt is, mint az ilyen férjet is - törölném az ismerőseim közül, de nekem ugyan nem volt, az ilyen keresztapát mindenképpen!
A gyerekek meg majd megtanulják az életben, hogy mitől döglik a légy!
Az öreg is megérte a pénzét, már ha ilyen egyáltalán létezik? Ha igen, - őt is, mint az ilyen férjet is - törölném az ismerőseim közül, de nekem ugyan nem volt, az ilyen keresztapát mindenképpen!
A gyerekek meg majd megtanulják az életben, hogy mitől döglik a légy!